Nógrád Megyei Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-13 / 36. szám
4 2010. FEBRUAR 13., SZOMBAT KULTÚRA Spangár kör: toliforgatók Nyugat-Nógrádból Régen dédelgetett tervét váltotta valóra a Palóc Parnasszus szerkesztősége, amikor a Rétság központú Spangár András Irodalmi Kör tagjait meghívta Salgótarjánba, a Szerdatársaság összejövetelére. Néhányan, külöp-külön voltak már az irodalmi kávéház vendégei, de így „testületileg” először képviselték a nyugatnógrádi szerzőket, íróembereket. A Spangár kör szimbóluma - Dovák B. József tűzzománca - és a hétéves alkotóközösség tagjainak néhány kiadványa Az esten elsőként a kör vezetője, a Diósjenőn élő Végh József, a magyar kultúra lovagja - nem mellesleg a rétsági művelődési központ igazgatója és a hosszú évek óta a Nógrád Megyei Hírlap tudósítója - kért illetve kapott szót, hogy bemutassa az alkotó- közösség történetét, jellemezze profilját. A kör életre hívásának ötlete a 2003-as költészet napján merült fel azzal a céllal, hogy próbálj ák összefogni és további munkára serkenteni a térségben élő, oda kapcsolódó különböző foglalkozású és életkorú toliforgatókat. A gondolatot tett követte: létrejött a kör és a vers következő évi ünnepére már meg is jelent első antológiájuk „Üzenetek, vallomások, strófák” címmel. Az idén már a hetedik ilyen című és jellegű gyűjteményt szerkesztik. Meghirdették a Spangár- pályázatot és megalapították a Spangár-díjat, amelyet Dovák B. /őzse/diósjenői művésztanár tűzzománc plakettje szimbolizál. A Spangár-könyvek sorozatban is megjelent már öt kötet, az első néhai Hörömpő Gergely diósjenői református lelkipásztor írásait közölte. Végh József kifejtette azt is, hogy a kör névadójának Spangár Andrást, az 1678-ban született s 1744-ig élt katolikus egyházi írót, jezsuita szerzetest, hitszónokot választották, aki teológiai és pasztorációs latin művei mellett bővítve kiadta a Pethő Gergely-féle magyar krónikát s a kiegészítések között saját fordításban közölte Szent István király fiához, Imre herceghez írott intelmeit. Foglalkozott a magyar nyelvű írók számbavételével is. Végh József önmagáról szólva elmondta, hogy elsősorban kultúraszervezőnek, helytörténésznek tartja magát - számos ilyen tárgyú kötete közül kiemelte a „Szondi György és Drégely vára emlékezete” címűt - de „el-elka- landozik” más területre is. Legfrissebb kötete a „Kámor” második, bővített kiadása, amely a Diósjenő környéki hegyről szóló történeteket, legendákat foglalja össze. Ezek közül az egyiket Végh József maga mesélte el. A körvezető véleménye szerint kezdeményezésük egyik „hozadéká- nak” számít a „Börzsönyi Helikon” című internetes irodalmi folyóirat is, amelynek kitalálója, működtetője, szerkesztője Karaffa Gyula szintén vendég volt a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban. A kör egyik alapító tagja 1980 óta ír verseket, annak idején Szabolcs-Szatmári-Bereg megyei szülőföldjén élve több országos lapban is publikált, szép- irodalmi munkásságát azonban Nógrádba kerülvén hosszú ideig I szüneteltette s hat évvel ezelőtt | Nagyorosziban kezdte újra. Eled- I dig három saját könyve látott | napvilágot, a „Pipafüst” a = Spangár-könyvek sorában, a másik kettő - az „Épphogy csak beszólok” és legújabban a „Csunnyamesék” - magánkiadásban. Az előbbi alig ismert, már-már elfelejtett magyar szólások eredetmagyarázataiként írott meséket, az utóbbi szókimondó, dévaj történeteket tartalmaz a népéleti hagyományok alapján. A Szerdatársaság Irodalmi Kávéház rendezvényén megjelent és szerepelt továbbá Majnik László, Szájbely Zsolt és Szunyogh Pál is. Majnik László - aki szintén alapítója a Spangár körnek - elmondta, hogy a lírával Ketykó István biztatására és a költőként is ismert Ádám Tamás szabad verseinek hatására kezdett írni, aki a „Röpke ívek”-ben, a balassa- gyarmatí székhelyű Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság lapjában közölte is azokat. Nyolc éve fogalmaz egy ciklust „Krisztina emlékkönyve” címmel. Ebből az egyik verssel - a „Ki cipel el hozzád?”-dal - a salgótarjáni közönség is megismerkedhetett. Bár nyilván nem közömbös számára a költemény mondandója sem, megkülönböztetett figyelmet szentel a formának, a szavak hangzásának. Ez nyilván muzikalitásából is fakad, amelyet néhány általa megzenésítettverssel, ének-és gitárszámmal bizonyított is. A balassagyarmati születésű, Tereskén élő Szunyogh Pál szintén tagja a Komjáthy társaságnak is, és - mint elhangzott versei ezúttal is igazolták - rendkívül igényes önmagával szemben s csak míves írásokat ad ki a kezéből. A Palócföld legutóbbi, 2009/6-os számában is jelent meg verse „Őszi levél Dórához” címmel. A 2003-as „Röpke ívekében írta a Szerdatársaságban is elhangzott „Haj- léktalan-szonett"-et, amit az alábbiak szerint fejezett be: „nyamvadt-szőke sunyi bakfis ácsorog / margón túlra ficamodon betű / nyöszörgő göncét a kukába préseli..” A Spangár körbe tömörültek sokoldalúságát legfiatalabb képviselőjük, Szájbely Zsolt is példázta. Azontúl, hogy felolvasta egy XVII. századi ihletésű, a boszorkányüldözéssel kapcsolatos sötét tónusú prózáját, tehetségesen tolmácsolta pálya- és körtársainak jó néhány művét is. Az est folyamán jelen nem volt „spangárosok” közül különösen sok szó esett Cegléd József Kázmérről, Szávai Attiláról és Topolcsik Imrénéről is, akik irodalmi munkássága ugyancsak komoly értékként épült, illetve épül be a rétsági alkotóközösség tevékenységébe. A program zárásaként a salgótarjáni Pódium Stúdió előadóművészei - P. Kerner Edit, Sándor Zoltán és Sándor Zsombor - azzal is kedveskedtek a vendégeknek, hogy elmondtak egy csokorra való verset, prózát műveikből. Ez a profi színvonalú blokk szép befejezése volt az egyébként is remek hangulatú ismerkedésnek, jól illusztrálta a Spangár András Irodalmi Kör működésének jelentőségét. Csongrády Béla Balról Sándor Zoltán előadóművész, a Palóc Parnasszus szerkesztője, beszél Végh József a rétsági Spangár András Irodalmi Kör vezetője, mellette Majnik László, Szunyogh Pál és Karaffa Gyula „Tündérragyogású” művészet Először 2008 áprilisában találkozhatott a salgótarjáni közönség Berecz Antal képeivel és személyesen a németországi Bielefeldben élő festőművésszel is. Akkor a Nógrádi Történeti Múzeumban rendezett kiállítás adott ízelítőt abból a több mint ötszáz alkotásból - főként a nagyobb méretű művekből - amelyet Berecz Antal a múzeumnak ajándékozott Most a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsamokában látható tárlata, amely 75. születésnapján, február 3-án nyüt meg. A megjelenteket Nagyné Hajdú Györgyi, a házigazda intézmény igazgatója köszöntötte és megköszönte Gáspár Istvánnak, a művész barátjának a kiállítást szorgalmazó kezdeményezését. Szirá- csikÉva, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatója többek között elmondta, hogy e tárlat a művelődési központtal kialakult jó együttműködés keretében valósult meg. A szakmai megnyitót ki Peák Ildikó művészettörténész tartotta. Bevezetőjében felidézte a sajátos sorsú Berecz Antal életének legfontosabb állomásait, lépcsőfokait. A felvidéki Tőrincsen született, nevelkedett Pomázon, 1956-ban emigrált Franciaországba. Élt és tanult Strasbourgban, Lyonban, Párizsban s 1971-ben került Németországba. Hosszú távolléte ellenére a mai napig szorosan kötődik hazájához, az utóbbi években számos kiállítása volt itthon. Stációsorozata Lakitelek templomában látható. Mint K. Peák Ildikó is rámutatott „mennyiségben és a stílusjegyek sokféleségében egyaránt nagyon gazdag” Berecz Antal eddigi életműve. Több alkotói korszaka különböztethető ugyan meg, de festményein mindig „a képfelületet egységbe szervező szerkezet a lényeg” . A táj, a természeti környezet kevésbé fontos számára, „legfontosabb, szinte kizárólagos témájául az embert helyezi előtérbe. Figurái végtelenül leegyszerűsítettek. A művész a hangsúlyt a fejre, azon belül is a szemekre helyezi...bár portéi nem realisztikusak, tágra Nagyné Hajdú Györgyi és Szirácsik Éva intézményvezetők mondtak köszöntőt a kiállítás megnyitásán A művész önarcképe nyílt szemeik, pillantásuk mégis sokat elárul az ábrázolt személyiség ről” - mondta K. Peák Ildikó. S valóban, a látogató a képek láttán visszaigazolva érzi a szakember megállapításait, hiszen a paravánokat elsősorban fejek, arcok, egyáltalán emberek uralják. A különböző eszközzel és eszközre készített rajzok, grafikák, festmények a művész ironikus hajlamára éppúgy utalnak, mint arra az életörömre, amely bizonyára áthatja alkotás közben. Leginkább azonban a nézőben az az élmény marad meg, amelyet Berecz Antal színeivel, fényeivel kivált „Tündérragyogású művészi képeket csak a nagy idealisták, a titkokat kutatók képesek létrehozni” - vallja s folyamatosan megújuló, gazdagodó munkássága őt magát is a gondolkodó, az örökös titokvadászok közé sorolja. Születésnapi tárlatának megrendezésével a megajándékozott város, megye méltón tiszteleg a nagylelkű adományozó előtt Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Egyél te is hagymát Ica, szeretnélek megcsókolni!” Szerencsés nyertesünk: Jusztin Ferenc Szécsény, Csépe Sándor út 25. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. február 18-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
