Nógrád Megyei Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-09 / 6. szám
4 2010. JANUÁR 9., SZOMBAT KULTÚRA „A gyűlölet is valami magasztos elv?" Ezt kérdezi Kate Keller a valamikor általa pelenkázót^ immár katonaviselt ügyvéd George Deever-től, aki azért kerül szembe egykoron kedves szomszédaival, mert évek múltán tudja meg, hogy apja Kate férjének, Joe Kellernek a bűne miatt sínylődik a börtönben. Szeretheti-e őket úgy mint régen, vagy engedjen bosszúvágyának és juttassa rács mögé az akarva-aka- ratlanul gyilkossá lett gyártulajdonost? George nehezen dönt, dilemmája annál is inkább gyötrelmes és megoldhatatlan, mert húga Ann - aki az eltűnt s mint kiderül meghalt Larry Keller menyasszonya volt - ez idő tájt éppen a fiatalabbik Keller fiúval, Chris-szel tervezi összekötni az életét. Arthur Miller amerikai drámaíró „Édes fiaim” című, 1947-ben bemutatott drámája - amely mintegy bevezette a később világhírre szert tett műveket, „Az ügynök halálá”-t, „A salemi bo- szorkányok”-at, a „Pillantás a hídról”-t, a „Két hétfő emléké”-t- telis-tele van további elgondolkodtató, feszültségteremtő etikai kérdéssel, bár éppen a szerző mondta azt darabjáról, hogy inkább társadalmi, mintsem morális dráma: „...társadalmisága abban a felfogásában van, hogy a bűn az egyénnek a társadalomhoz való bizonyos fajta kötődésé ben és bizonyos belenevelt eszmékben gyökerezik, amelyeket az egyén megtestesít...” Ez történt Joe Keller esetében is, aki - bár tisztában volt vele, hogy gyárából hibás alkatrészeket, megfoltozott hengerfejeket szállítanak- az egész lényét átható és meghatározó üzleti, tulajdonosi szempontok, kapcsolati érdekek miatt nem akadályozta meg a haditranszportot. Lelkiismeretét azzal némította el, hogy gyermekeinek, családjának - és máHuszti Péter Kossuth-díjas színművész Joe Keller figurájában legszebb napjait idézte sokénak is - szüksége volt a pénzre. Azt persze konkrétan nem tudhatta, hogy döntésével huszonegy pilóta halálát okozza majd, sőt nagyobbik fiáét, Lányét is, aki apja cselekedete, magatartása miatt érzett szégyenében- egy berepülés alkalmával - tudatosan menekült a halálba. Joe Keller „életrevaló” szemléletére vall, hogy miután a felelősséget- akár hazugság árán is - a „nagykutyák” kontra „kisemberek” összevetésben egy ártatlan beosztottjára hárította, éveken át elaltatta magában a bűntudatot, igyekezett joviális családapaként, barátságos, szerethető emberként működni és energiáit vagyonának tovább gyarapítására koncentrálni. „Akár háború, akár béke, itta dollárokról mega centekről van szó. Ha én börtönbe megyek, velem jöhetne ennek az istenverte országnak a fele” - magyarázza lázadó fiának Chrisnek, aki számára ez nem elégséges indoklás s Európában járt, sok szenvedést, áldozatot látott frontkatonaként keményen, indulatosan kéri számon apjától a felismert igazságot és képébe vágja: nem menthető erkölcstelen magatartása. S ez végzetes ítéletnek bizonyul Joe Keller számára: miután nemcsak a feltétele, de a látszata is megszűnik a békés polgári létnek, nem találván ipás kiutat csapdahelyzetéből, ő is - csakúgy mint Larry - az önkéntes halált választja. A Soproni Petőfi Színház e hét elején Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia- központban mutatta be az „Édes fiaim"-at a bérletsorozat keretében. Ez a darab - három azonos kulcsszereplővel, Huszti Péterrel, Piros Ildikóval és Viczián Ottóval - 2005-ben műsoron volt Budapesten, a Madách Színházban is, ráadásul ugyancsak Herényi Imre rendezésében. Huszti Péter természetesen ezúttal is az apát, Joe Keller ellentmondásos figuráját személyesíti meg. Róla sokszor - főként a Madáchban annak idején eljátszott nagy szerepei, így a Hamlet, a Lear király, a Lucifer stb. kapcsán - elmondták már, hogy pályája zenitjén jár, ha úgy tetszik csúcsformáját futja. S ez a megállapítás erre a jó néhány évvel későbbi alakítására is érvényes. Nagyjából annyi idős, mint a darab főhőse, klasszikus iskolázottsága, gazdag élet- és színházi tapasztalatai birtokában képes empatikusán, belülről fakadóan érzékeltetni a jót akaró, mégis szerencsétlen, sőt tragikus sorsú apa helyzetét. Méltó társa - csakúgy mint civilben - Kate szerepében Piros Ildikó, aki felfogja a bajt, de rögeszmésen bízik benne, hinni akarja, hogy az idősebbik fia életben van, mert csak így tudja megőrizni a családon belüli kényes egyensúlyt és amennyire, ameddig lehet a külvilággal való normalizált viszonyt Helyén van a többi szereplő is, közülük ezúttal az apja feddhetetlenségének elismeréséért küzdő George-t megformáló Kiss Zoltán és az illúzióit végképp elvesztő, szüleivel s egyáltalán az emberi önzőséggel, a hazug világgal végérvényesen szembekerülő Chris-t alakító Viczián Ottó a legmeggyőzőbb. Herényi Imre puritán, színészközpontú rendezése mindent - az egyszerű kerti bútorokkal, lugassal „berendezett” játékteret is - a szöveg által közvetített lelki konfliktusok érvényre juttatásának rendel alá. Ugyanakkor az előadás katartikus pillanatai ahhoz a beszédes csöndhez fűződnek, amikor a családtagok szembesülvén a tényekkel - az apa megbo- csájthatatlan tettével és Larry elvesztésével - hosszú másodpercekig szótlanul merednek egymásra. Az „Óz, a csodák csodájá”- ból vett zenei betét jól illeszkedik a darab jellegéhez, a valóságból menekülés atmoszférateremtő hátterének bizonyul. Szakmailag jól megcsinált előadás, igazi közönségsiker a soproni „Édes fiaim” - benne Husztival - de ehhez Arthur Miller „is” hozzátette a magáét. Olyan drámát írt, amelyben nemcsak a tengerentúliak gondolkodásmódját, életszemléletét _veszi górcső alá s amellyel nemcsak a múlt század negyvenes éveinek kurzusát volt képes jellemezni... Csongrády Béla Arthur Miller az „Édes fiaim” című drámájával indult el a világsiker útján Képekkel kifejezhető világ Egy újabb nagy „dobással” folytatódott a Pásztói Múzeum kiállítás-sorozata. Ezúttal is a kortárs képzőművészet egy jelentékeny alakjának képei kerültek a közönség elé. Ez akkor is igaz, ha a Munkácsy-díjas Tamás Ervin lassan másfél évtizede - 1996 óta - nincs az élők sorában, munkássága azonban szervesen beépült a huszadik századi modem magyar festészetbe és szellemi öröksége nemcsak műveiben, de tanítványainak sokaságában is tovább hagyományozódik. tot Radnai József művészeti író nyitotta meg. Azontúl, hogy felelevenítette a festő életútjának főbb állomásait, behatóan elemezte művészetének jellemzőit is. Mondandójában azt hangsúlyozta, hogy Tamás Ervin nem tagozódott semmilyen csoportba, mozgalomba, megteremtette és megőrizte inAz 1922-ben született Tamás Ervin ipar- és képzőművészeti főiskolát is végzett, az utóbbit Szőnyi István növendékeként. Évtizedeken át volt a Dési-Huber Képző- művészeti Kör tanára majd vezetője, részt vett több művésztelep, alkotóközösség létrehozásában, munkájában. Gazdag és tevékeny életpályáján fontos helyet foglalt el a közéleti szerepvállalás: megannyi szervezetben vállalt feladatot, töltött be funkciókat Hat éven át volt a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke. A Magyar Tamás Ervin: Önarckép (Pásztó Város Önkormányzatának tulajdona) Olajfestmény 1967-ből: Múlt és jövő Tudományos Akadémia egyik munkabizottságában a vizuális kultúrát kutatta, cikkeket írt, előadásokat tartott, külföldi tanulmányokat folytatott. Szoros baráti kapcsolat fűzte a pásztói gyökerű Csohány Kálmán grafikusművészhez. Vele együttműködve sokat tett azért, hogy a város képző- művészeti gyűjteménnyel gyarapodhasson. Kiállításának megnyitóünnepségén - amelyen özvegye, Koplik Judit műtörténész is részt vett - Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke hálás szívvel utalt erre és ugyancsak elismerően szólt köszöntőjében Tamás Ervin pásztói kapcsolatairól Sisák Imre, a város polgármestere is. A tárlatellektuális és erkölcsi függetlenségét, egyéni arculatát Mindig a látványból indult ki, azok elemeit írta át képekké, amelyek színei, formái az értelem és az érzelem, az ész és a szenvedély kölcsönhatásából rendeződtek struktúrákba, konstruktív tartalmakba. Sikerült saját nyelvén, önmagán átszűrve megszólaltatnia a valóságot Egy helyütt így fogalmazott: „Hiszem, hogy van csak képekben, csak vizuális eszközökkel és más módon ki nem fejezhető része világunknak és számomra is ez a festő szét mindenkori értelme. ” Shah Gabriella művészettörténész ku- rátorságával megvalósult kiállítás január 31-éig tekinthető meg a Pásztói Múzeumban. Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ne főzz semmit ma estére, mama, mert lehet, hogy a börtönben vacsorázom!” Szerencsés nyertesünk: Akácz Béláné Mátraterenye, Kossuth út 48. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. január 14-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
