Nógrád Megyei Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-25 / 19. szám
2010. JANUÁR 25., HÉTFŐ 3 NÓGRÁD MEGYE Iskola Fekete István nyomdokain Becsó Zsolt a megyei közgyűlés elnöke szalagot kötött az intézmény új zászlajára A választott név irányt ad, karakteresebbé tehet. Ebben a völgyi faluban mostantól nagyobb hangsúlyt kap Fekete István életpályája, alkotói hagyatéka: kistérségi szervezeti keretek között működő alma matere szombaton ünnepéyesen az író nevét vette fel. M.I. Mátranovák. Az iskolatörténeti jelentőségű eseményt az intézmény tornatermében rendezték meg, az egybegyűlt sokaságot Simon Gusztáv, tagintézmény-vezető üdvözölte, külön köszöntve Juhász Gábort, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő minisztert, Becsó Zsoltot, a megyei közgyűlés elnökét, Jászai Nagy István főigazgatót, Vasi Miklósáét, a Fekete István Irodalmi Társaság elnökségi tagját Majd röviden szolt arról: meghatározó, hogy egy név megválasztása az érintett közösségek számára elfogadott legyen, és megköszönte azok munkáját, akik az előkészítésben részt vállaltak. Gyuncsák Anna , szintetizátor-játéka után Tóth Józsefivé, volt iskolaigazgató méltatta az író pályáját Szavai szerint Fekete Istvánt hívhatja segítségül a természettől eltávolodott mai ember, hogy értékeket, szépségeket ismerjen meg. Kiemelve meghatározó történéseket, helységeket, felidézte Fekete István gyermekéveit, tanulmányainak fontosabb állomásait Kaposvár, Magyaróvár, Ajka szerepét pályája érintett szakaszaiban. Elmondta egyebek mellett, hogy mezőgazdászként Bakócán kapott állást, s kiváló szakember lett, aki gazdatisztként tekintélyt vívott ki magának. Tóth Józsefné emlékeztetett arra, hogy a Bükkbe, a Börzsönybe, s más vadregényes tájékokra járt vadászni, s Kittenberger Kálmán biztatta arra, hogy tapasztalatai, tudása, gondolatai értékek, amelyeket másokkal is meg kell osztania. Legkedvesebb témái - madarak, a vadászat etikája, a paraszti világ - feldolgozása során nagy hangsúlyt kap ember és természet kapcsolata, de számos ifjúsági regényének gondolatvilágát is áthatja a természetszeretet. A volt igazgató felhívta a figyelmet arra is: kevesen tudják, hogy Fekete István versekben is hangot adott a természet iránti rajongásának, s a Nádas soraiból idézett. lózsef Attila Díjjal, a Munka érdemrend arany fokozatával ismerték el írói munkásságát, melyről ő maga így vallott: „Kerestem az utat, a patakot, a nádast, a cser- szagú erdőt, s közben megtaláltam a hazámat.” Bakó Csabáné, a névadó ünnepség háziasszonya jelezte: két emléktábla készült erre az alkalomra, Kotroczó Csaba, kőfaragó és Hegedűs Gyula,, fafaragó munkája. A leleplezésre az iskola volt diákját, luhász Gábor kérte fel, aki az iskola volt diákjaként tanulói éveiről mondott néhány gondolatot A Fekete István tagiskola növendékei szép műsorral tették emlékezetessé ezt a napot, nagy tapsot kapott előadásaikban a névadó életének pályáját és műveinek részleteit villantották fel. Földi Gyula, a falu polgármestere adta át az önkormányzat adományát, egy zászlót, melyre szalagot kötött Becsó Zsolt, Jászai Nagy István, Vasi Miklósné és Babjákné BocsokAnna, jegyző. Az esemény záróperceiben a meghívott vendégeknek jelvényt osztott ki a tagintézmény vezetője. Közpark épül Karancskeszí. A falucentrumban, egy közparkot hoz létre a település önkormányzata abból a 4,2 millió forintos pályázati forrásból, amelyet a közelmúltban nyert el. Összejönnek Salgótarján. „Mit tehetünk egészségünk érdekében?” címmel hallgathatnak meg egészségügyi előadást az érdeklődők a Nők klubja soron következő összejövetelén január 25-én, hétfőn 14 órakor a József Attila Művelődési és Konferencia-központban. A szervezők minden érdeklődőt szeretete várnak! Tárlat nyílt Balassagyarmat Ifjabb Telek Zoltán festőművész kiállítása nyílt meg január 22-én a Kiss Árpád Általános Iskola aulájában. A képek minden hétköznap nyolc és 18 óra között tekinthetőek meg. Törzsasztal a városról Salgótarján. A Szerdatársaság Irodalmi Kávéház legközelebbi összejövetelén január 27-én, 16.30 órakor a „törzsasztal”-nál Salgótarján várossá nyilvánításának nyolcvannyolcadik évfordulójáról emlékeznek meg. A fő témához bevezetőt mond Csongrády Béla, a Palóc Parnasszus főszerkesztője. Meghívott vendég: Bencze Péter, az új Salgótarján-album készítője. A program keretében levetítik a „Völgyváros...” című film rövidített változatát is. „Nyújtsuk át ajándékunkat, a magyar kultúrát az egyetemességnek7' Székyné dr. Sztrémi Melinda és a kultúra napján elismerésben részesülők csoportképe FOTÓ: GYURIÁN A megyeszékhely várossá nyilvánításának 88. évfordulója és a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett városi ünnepséget az elmúlt pénteken rendezték meg a József Attila Művelődési és Konferencia Központban. A műsorra rengetegen kíváncsiak voltak, szinte zsúfolásig megtelt a színházterem. Salgótarján. Az ünnepi program a „Jelen-Műlt-Jövő”- Salgótarjáni pillanatképek című fotó- kiállítás megnyitójával kezdődött az üvegcsarnokban. A több, mint 130 alkotó által készített 180 fényképet Fenyvesi Gábor, alpolgármester ajánlotta a jelenlévők figyelmébe.- A kiállítás azzal a szándékkal készült, hogy a fotóművészet eszközeivel mutasson föl a város történetéből, életéből néhány momentumot, emlékképet, életképet - fogalmazott az alpolgármester, majd felidézte a várossá válás és az elmúlt évtizedek néhány fontos, lényeges eseményét, a város fejlődésének főbb állomásait.- Az a véleményem a városfejlődés nehéz, buktatókkal teli elmúlt nyolcvannyolc évéről, hogy minden ellentmondása ellenére, ez a város, történelmi mércével mért rövid életében, a honi városokkal összevetve, szinte példa nélküli sikereket ért el a városépítészetben, a városi életfeltételek megteremtésében. Abban a folyamatban, amellyel mára mégiscsak Nógrád megye és a térség gazdasági, kereskedelmi, köz- igazgatási és kulturális központjává nőtt - hangsúlyozta a Fenyvesi Gábor, hozzátéve: a kiállított fotók azt „üzenik” a szemlélőnek, hogy minden bajunk, nehézségünk ellenére jó itt élni, mert igenis szerethető Salgótarján. Ezt követően a színházteremben folytatódott a rendezvény, ahol Székyné dr. Sztrémi Melinda osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel- Itthon vagyok. Ez visszhangzik 88 év küzdelmében, kétség- beesésében, reményében és újrakezdésében. Ez tükröződik a sár, a kenyértelenség, a szegénység, a munkanélküliség visszavisszatérő hullámaiban vergődő tarjániak lemondó, megfáradt arcában is, de ez van a legyintés mozdulatában, az „itt nem történik semmi” ütemes ismételgetésében is akarva, akaratlanul. Mert ha a szív legmélyén, takarva, titkolva, be nem vallva is, ott lüktet, időről időre ott dobban ez az érzés: Itthon vagyok. Itthon vagyunk, mert itt van az otthonunk, itt van a jövőnk - fogalmazott a polgármester. Mint mondta, most értjük igazán és éljük át belső tartalmait, milyen helyesen döntöttek azok, akik a Himnusz születésének dátumát jelölték meg a magyar kultúra kitüntetett napjaként Az irodalomtörténet tanúsága szerint az a nap, amikor Kölcsey Ferenc növekvő magányában pontot tett költeménye végére, jól meghatározható. Teremtő gesztusa által az 1823-as év januárjának nevezetes napjává avatódott az a huszonkettedike: megszületett a magyarság nemzeti imája - ahogyan sokan mély szeretetből fakadóan emlegetik Kölcsey Himnuszát. A Himnusz születése mellett két másik szülötte is van annak az évnek: Petőfi Sándor és Madách Imre. Ha az év három szülöttét egymás mellett értelmezzük, szinte teljes keresztmetszetét megkapjuk a magyar kultúrának, a magyar eszmetörténetnek. Elmondhatjuk, hogy az 1823-as év méhéből a magyar kultúra jeles és meghatározó értékei jöttek napvilágra: az önkritikára képes tiszta erkölcs, a cselekvést vállaló akarat, és nem utolsó sorban a nemzeti létből az emberiségig emelkedő szellem.- A Magyar Kultúra Napját nem tekinthetjük pusztán ünnepi alkalomnak. Kölcsey Ferenc, Széchenyi István, Eötvös József, Ady Endre, Babits Mihály, Bartók Béla, Németh László, Illyés Gyula és mások erkölcsiségének és gondolatainak nyomán ennek a napnak a jegyében újra kell fogalmazni nemzetstratégiai feladatainkat- hangsúlyozta Székyné dr. Sztrémi Melinda, hozzátéve: - meggyőződésem, ha nem tudatosítjuk a mai világ- állapot jellemzőit, valamint annak a hazai következményeit, és az elkövetett honi hibákat, nem tudunk helyes döntéseket hozni. Cselekedni pedig múlhatatlanul szükséges. Mert változásra van szükség. Sokfelől hallani, annyi a tennivalónk, és olyan átfogó, aminek megoldási terepe csak egy új reformkor lehet. (Folytatás a 11. oldalon.)
