Nógrád Megyei Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-18 / 13. szám

11 20Í0. JANUÁR 18., HÉTFŐ S P O R T T ÖKÖR A labdarúgó megyei I. osztályban szereplő SBTC csapata a negyedik helyen zárta a 2009-2010-es bajnoki évad őszi szezonját. Az együttes a tóstrandi pálya gyepszőnyegének rekonstrukciója miatt az első hét mérkőzését idegenben játszotta. A mostani helyezés igen nagy előre lépés az előző évadhoz képest, amikor ősszel a tizenegyedikek voltak, majd a bajnokság végén tizenharmadik helyen zártak. A gárda júliusban Baranyi Miklóssal kezdte meg a felkészülést, aki az első két bajnoki meccs után - melyeken játszott is - távozott. Ezután Almási Dénes edző ült le újra a kispadra. Ő korábban már kétszer is (2006-2007-es évadban, majd 2008 januárjától 2009 nyaráig) irányította a felnőtteket. A szereplésről és az elkövetkező célokról vele beszélgettünk. A cél továbbra is az első hely megszerzése labdarúgás Arany Ászok megyei I. osztály - Mérlegen az SBTC Balogh Tibor Őszi végeredmény 4. SBTC 15 84342-16 28 Otthon SBTC 440 018-2 12 Idegenben SBTC 11 443 24-14 16- Milyen tervei voltak a csapat­nak a szezon elején?- Az előző évadhoz képest je­lentősen megerősödött a csapat játékosállománya, amely Bara­nyi Miklós játékos-edzővel kezd­te meg a nyári felkészülést. Az egyesület vezetése egyértelmű­en a megyei első osztály meg­nyerését tűzte ki célul, hiszen ebben a szellemben történt a ke­ret erősítése, valamint a techni­kai háttér biztosítása is.- A bajnokság folyamán az el­ért eredmények hatására módo­sítottak-e a kitűzött célokon?- Tudtuk, hogy nagyon nehéz ősz vár a csapatra, mert tizenegy mérkőzésünket idegenben kel­lett megvívnunk a tóstrandi gyepszőnyeg rekonstrukciója mi­att. Az első két forduló döntetlen eredményei után a vezetőedző bejelentette, hogy ezzel a kerettel nem tudja elérni a kitűzött célo­kat, így távozott a csapattól. Ezzel nehéz feladat elé állította az egye­Almási Dénes edző sülét vezetőit, hiszen nemcsak edzőjét, hanem a legérzékenyebb góllövő csatárát is elvesztette a keret. Ebben a helyzetben kap­tam vissza az együttest. Első fel­adatom egy teljesen új szakmai koncepció kidolgozása volt. Ter­mészetesen leültem a csapattal és világosan megbeszéltük a fel­adatainkat, egyénileg és csapat­ként egyaránt. Látni kellett min­den játékosnak, hogy honnan in­dulunk, és lépésről-lépésre, ed- zésről-edzésre, mérkőzésről- mérkőzésre, hogyan juthatunk előrébb a kitűzött céljaink felé. Igyekeztem az állománynak megfelelő játékrendszerben gon­dolkodni védekezésben és táma­dásban egyaránt, kimondott hangsúlyt fektetve a rögzített já­tékhelyzetek védésére és táma­dására. Mindezekhez pedig biz­tosítanom kellett a megfelelő kondíciót a játékosoknak, amely versenyidőszak lévén nem volt a legegyszerűbb edzői feladat. Ah­hoz pedig, hogy az edzésmunka gyümölcsöző legyen, a mérkőzé­seken folyamatos beszélgetések­re, a közösségi szellem fejleszté­sére is szükség volt. Nehéz mun­ka várt ránk, mert feladatainkat úgy kellett megoldanunk, hogy közben jó eredményeket érjünk el. így, hogy a konkrét kérdésre válaszoljak, céljaink továbbra is változatlanok maradtak.- Mi valósult meg a tervekből?- Ahhoz, hogy megfelelően el­sajátítsuk és begyakoroljuk az elképzelt taktikai elemeket mi­nimum hat-nyolc hetet, legalább negyven foglalkozást és 8-10 mérkőzést kellett igénybe ven­nünk, hogy igazán eredménye­sek lehessünk. A fiúk és köztem a bizalom maximális volt, így mindenki nagy lendülettel és be­csülettel végezte munkáját. A pásztói döntetlen után már meg­jöttek az első sikerek is, amelyek elengedhetetlenek voltak a to­vábbi erőfeszítések érdekében. A karancslapujtői mérkőzést - őszintén megvallva - a saját számlámra írhatom, mert a plusz terhelések hatására fásult, túlterhelt volt a csapat. Viszont a frissítés után újabb két siker következett, aztán Mátranová- kon nem sikerült felülemelked­ni önmagunkon és az idény leg­gyengébb játékával rukkoltunk elő, habár a győzelemre így is volt esélyünk, ráadásul a kiállí­tásokkal érzékeny veszteségeket szenvedtünk. Ezt követően már becsatlakoztak a hazai mérkő­zések is, amelyeket meg­győző játékkal nyert a csapat, idegenben vi­szont nem volt szeren­csénk, hiszen Romhányban 2-0-ról veszítettünk, igaz erősen tartalékosán, Berkenyén a 93. percben egyenlítettek ellenünk, így legnagyobb erőfeszítéseink ellenére sem sikerült felkúsz­nunk a dobogóra. Az utolsó 4-5 mérkőzésen már látszott, hogy kezd összeérni a csapat, nyilván­valóvá vált, hogyan küzdenek egymásért és az egyesületért a játékosok, hogyan alkalmazzák a taktikai elemeket és az edzése­ken gyakoroltakat. Ennek a szel­lemiségnek az eredménye volt az utolsó fordulóban Szécsényben aratott fontos győzelem, amellyel nagy lépést tettünk előre a baj­nokság megnyerése érdekében.- Minek tulajdonítják az együt­tes eredményes szereplését?- Elsősorban az elvégzett munkának, amelynek minden nehézség ellenére is elkötelezett híve vagyok. Fontos még, hogy egyre jobb a csapat szellemisé­ge, jó a fiatalok és az idősebb já­tékosok között a viszony, a szü­lők hozzáállása megfelelő, tehát igazán családias a légkör. A leg­fontosabb dolog viszont, hogy az egyesület elnöke és vezetői na­gyon sokat tesznek a feltételek megteremtéséért a jó szereplés érdekében.- Voltak-e problémák a bajnok­ság folyamán?- Feladatok voltak, amelyeket Az SBTC (fekete mezben) csapata a 15. fordulóban-O-ra nyert a Szécsény otthonában meg kellett oldani és a jövőben is meg kell majd.- Milyen játékstílus volt a leg­jellemzőbb az együttesre?- Szeretnénk olyan csapatot alkotni, amelyet érdemes sze­retni, amelyért érdemes kilá­togatni a tóstrandi sporttelep­re. Ehhez egy masszívan véde­kező, a pálya bármely terüle­tén labdát szerző és ebből kre­atívan támadást indító és befejező, félelmet és megalku­vást nem ismerő SBTC-re van szükség. Ebben a szellemben dolgozunk. Nyilvánvalóan fej­lődnünk kell folyamatosan, hogy mindezeket megvalósít­hassuk.- Mely játékosokkal elégedett, illetve kiktől várt többet?- Lényegében három pontra vagyunk az első helytől és a mu­tatott játékban, teljesítményben sem voltak nagy hullámvölgyek, így igazából nem lehetek elége­detlen senkivel. Azzal pedig a já­tékosok is és jómagam is tisztá­ban vagyunk, hogy egyénileg mi­lyen hibák javításán kell mun­kálkodnunk emberileg (etikai­lag, erkölcsileg ) és szakmailag (technikai, taktikai, sporttal kap­csolatos magánéleti dolgok, stb.) egyaránt. Kiemelném viszont a 17 éves Ráduly Ádám magabiz­tos, jó teljesítményét a felnőttek között, Ő mindenképpen külön dicséretet érdemel. Összességé­ben minden játékost elismerés illeti a féléves teljesítményéért.- Melyik csapatrész nyújtott a legkiegyensúlyozottabb teljesít­ményt?- Nem szerencsés szétvá­lasztani a csapatrészeket. Véle­ményem szerint ebben járunk a legjobb úton, hogy ellenfél labdabirtoklása esetén együt­tesen védekezünk, váltáskor pedig mindenkinek kötelessé­ge támadni, természetesen a megfelelő taktikai fegyelem be­tartásával. A rúgott és kapott A számok tükrében Mérkőzésről mérkőzésre 1. forduló: Nagybátony (idegenben) 1 -1,2.: Szurdokpüspöki (i) 1-1, 3.: Pásztó (i) 0-0, 4.: Rimóc (i) 2-0, 5.: Tar (i) 5-0, 6.: Karancslapujtő (i) 1-5, 7.: Szügy (i) 9-1, 8.: Palotás (o) 6-1, 9.: Mátranovák (i) 1-2,10.: Héhalom (o) 3-1,11.: Romhány (i) 2-3, 12.: Bércéi (o) 6-0,13.: Berkenye (i) 1-1), 14.: Karancsberény (o) 3-0,15.: Szécsény (i) 1-0. Gólszerzők 11 gólos: Nagy Z. 10: Csépe. 6: Novák. 5: Kovács Z. 4: Oláh Z. 3: Stark. 1: Galbács, Baranyi, Tóth M. Akik az őszi szezonban pályára léptek Lázár Krisztián, Herczeg Ákos (kapusok), Sulcz Márió, Ráduly Ádám, Botos Attila, Stark lános, Bene Marcell, Juhász Tamás, Sza­bó János, Kruppa Dávid, Dániel Zoltán, Galbács Sándor, Csömör Roland, Novák János, Csépe István, Kovács Zoltán, Nagy Zoltán, Oláh Zoltán, Gordos Tamás, Keviczki Richárd, Matyóka Márió, Bonivárt Erik, Baranyi Miklós (mezőnyjátékosok). gólok is mutatják a csapatré­szek egyenletes teljesítményét.- Voltak-e segítők?- Közvetlenül a csapat min­dennapi munkáját Balga Jó­zsef segítette, az utánpótlás edzők is segítségemre voltak. Gyakorlatilag Sipkó Sándor (U19) és Tőzsér Zsolt (megyei I. osztály, ifi) véleménye volt mérvadó a fiatalok szerepvál­lalásával kapcsolatosan. Áz el­nökség tagjai közül a legtöbb gyakorlati segítséget az elnö­künktől, Kakuk Józsi bácsitól kaptuk, de meg kell említe­nünk Kiss József, Földi Ferenc, Répás Béla, Végh Zsolt, Csongrády Béla és Básti István gyakori szerepvállalását is. Pájer Zoli bácsi fáradhatatla­nul dolgozik velünk tovább és szertárosunk, Erzsiké néni, pályamunkásunk, Juhász Ist­ván munkája nélkül is elkép­zelhetetlen lenne a mindenna­pi életünk. Ezúton szeret­nénk őszinte köszö­netét mondani nekik a csapat nevében, va­lamint mindenkinek, akik kilátogatnak a mérkőzéseinkre és szí­vük mélyén szurkolnak az egyesület jövőjéért.- Hogyan alakult a csapat to­vábbi programja, lesznek-e válto­zások a keretben?- Mivel elég kiegyensúlyo­zott a mezőny, tehát nem sze­retnénk a szerencsére bízni céljaink elérését, így egy na­gyon kemény téli felkészülés elé kell néznie a csapatnak. Az esélyeinket növeli, hogy az el­ső hét mérkőzésünk hazai pá­lyán lesz. Reményeim szerint legalább a távozó Baranyi Mik­lós helyére igazolunk jó képes­ségű játékost, és nem ártana a bal oldalunkat is megerősíte­ni. Itt még egyeztetésekre van szükség a vezetőkkel, játéko­sokkal, tehát konkrétumok még nincsenek.- Mik lesznek a fő feladatok?- A csapatjáték csiszolása, leginkább a támadások fel- gyorsítása lehet alapvető fel­adatunk a jövőre nézve, és a labdavesztés utáni gyorsabb visszarendeződés is lényeges momentum lehet az eredmé­nyesebb szereplés érdekében. Ezeken felül fontos még, hogy a fiatal feltörekvő játékosok­nak lehetőséget biztosítsunk, és idővel beépítsük őket a fel­nőttek közé.- 2010 május 13-án ünnepli fennállásának 90 évfordulóját a fekete-fehér színű együttes. Mi a cél tavasszal?- Maximálisan bízom a játé­kosokban, vezetőkben és hi­szek abban, ha kitartóan hala­dunk tovább és becsülettel vé­gezzük munkánkat végül meg­nyerhetjük a bajnokságot, emelve ezzel az ünnep fényét. Viszont ez az SBTC életében nem lehet végleges célkitűzés, csak egy nagyon fontos lépés. 4 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom