Nógrád Megyei Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-16 / 12. szám
4 2010. JANUÁR 16., SZOMBAT KULTÚRA „Színház az egész világ” Megőrzött pillanatok Azt tartják, hogy a színházművészet törékeny, illanékony értékeket teremt s egy-egy nagy egyéniség vagy ihletett pillanat varázsa nem őrizhető meg. Ez azonban csak addig volt abszolút értelemben igaz, amíg a technika - elsőként a fotózás - révén meg nem teremtődött a lehetősége annak, hogy tovább éljen legalább az illúziója, hangulata az arra érdemes produkcióknak. Ezt bizonyítja az a kettős fotókiállítás is, amely Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsarnokában kapott helyet. A „Színház az egész világ” című kiállítás megnyitóünnepségre - stílusosan - színházi keretben került sor. A színpadon a Soproni Petőfi Színház társulata vendégszerepeit Arthur Miller „Édes fiaim” című megrázó drámájával mások mellett Huszti Péter és Piros Ildikó főszereplésével - a két felvonás közti szünetben viszont a paravánokon látható fényképek, plakátok, újságcikkek közvetítésével korábbi előadásokra, elmúlt korok művészeire is ráterelődött a figyelem. Először NagynéHajdú Györki, a vendéglátó intézmény igazgatója mutatta be P Tóth László színházi fotóit. Röviden ismertette az 1932-ben Tolna megyében született, majd Nógrádban meggyökeresedett alkotó életútját, amelyben tízéves korától játszik kitüntetett szerepet a fényképezés. Itt Salgótarjánban is ezernyi szállal kötődik már hosszú évtizedek óta a fotózáshoz. Érdeklődése emberközpontú, különösen a portrék állnak közel hozzá. Munkásságában kiemelkedő fejezetet képez a helyi színházi előadások izgalmas, érdekfeszítő jeleneteinek, az ide látogató színművészek felejthetetlenalakításainak, gesztusainak megörökítése, mintegy archiválása. Az ő személye, munkája - mint Nagyné Hajdú Györgyi is megemlítette - olyannyira hozzátartozik az előadásokhoz, hogy az ügyelők szinte csak akkor adnak jelt a kezdésre, ha az 1. sor 12. székében ott látják P. Tóth Lászlót Jelenlegi kiállításán olyan már eltávozott és még aktív jeles színészegyéniségek tekintenek a nézőkre mint például Feleki Kamill, Hofi Géza, Kabos László, Sinkovits Imre illetve Gátvölgyi János, Haumann Péter, Psota Irén, Törőcsik Mart E fotók közül jó néhány a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain is napvilágot látott. A következőkben Kadelka László színházi szakember, a Bársony Rózsi életmű-kiállítás médiapartnereként szereplő www.terasz.hu képviseletében fordult a közönséghez. - A huszadik századot huszonegyedik századi eszközökkel idézzük vissza - mondta és e gondolat jegyében adta át a szót Takács Istvánnak, a Színészkönyvtár internetes színházi enciklopédia főszerkesztőjének. Az adatbázis gazdája kiemelte az 1909-ben született neves színésznő, az egyik leghíresebb magyar szubrett pályafutásának legfontosabb állomásait Bársony Rózsi 1925-ben kezdte pályáját, hazai sikereinek csúcsára a Király Színházban az 1930-as évek elején jutott el és ebben az időszakban lett közönségkedvenc - a „Hawai rózsája” és a „Bál a Savoyban” című operettekkel - Berlinben, Drezdában, Bécsben, majd Londonban is. Ábmhárn Pál szinte neki komponálta műveit Miután Berlinben leparancsolták a színpadról, 1934- től 1938-ig Budapesten a Fővárosi Operettszínházban, a Magyar, a Royal és az Andrássy úti Színházban lépett fel, majd a háború végéig nem szerepelt 1948-ban évtizedes együttélés után férjhez ment Dénes Oszkárhoz Utolsó emlékezetes szerepe Magyarországon az „Én és a kisöcsém”-hez fűződött 1949-ben, ekkortól ugyanis Olaszországban élt. 1956-ig nyaranta a trieszti operettfesztivál ünnepelt sztárja volt, tizennégy főszerepet játszott olaszul. Izraeli turnéján héber nyelven is fellépett. 1953- ban költözött Bécsbe, ahol 1977- ben bekövetkezett haláláig lakott. 1967 és ’69 között a mörbischi Bársony Rózsi Európa-szerte közönségkedvenc volt A színházbarátok érdeklődéssel hallgatták a megnyitóbeszédeket A Bársony Rózsi-emlékkiállítást Takács István (a mikrofonnál), P. Tóth László (jobbról az első) színházi fotós tárlatát Nagyné Hajdú Györgyi nyitotta meg foiűitűth attila „Seefestspiele” előadásain Seregi László koreográfiáival aratott sikert 1960-tól többször is hazalátogatott és különböző showműsoroknak lett főszereplője. 1974-ben a Magyar Televízió „Ez is operett, az is operett” című műsorának díszvendége volt Annak idején Triesztben Felföldi Anikónak adta át a stafétabotot, aki Bársony Rózsi-emlékgyűrű tulajdonosaként a közönség soraiban elvegyülve vett részt a salgótarjáni megnyitón. A Bársony Rózsi életútját, elsöprő sikereit érzékeltető kiállítást egyébként a névadó színésznő születésének századik évfordulója tiszteletére rendezték meg az elmúlt évben s első alkalommal Pécsett, az országos színházi találkozón mutatták be, majd látható volt a Pécsi Galériában és a Budapesti Operettszínházban is. A dokumentumokat Bársony Rózsi Londonban és Bécsben élő örökösei, Schustek Ferenc és felesége, Lívia valamint Haraszti Schustek Mária bocsátották a szervezők rendelkezésére. A tablókat a Print- Zona Kft készítette. E kettős fotókiállításnak - amely emlékezetes eseményként íródik be a nógrádi megyeszékhely színházi és egyáltalán művészeti, kulturális életébe - nemcsak a címe, de a mottója is a valaha élt egyik legnagyobb drámaírótól, Shakespeare-től eredeztethető. Ő mondta azt, hogy trAz egész világ színpad s minden férfi és nő csupán komédiás...” Csongrády Béla Több író egy személyben Bár a tanári végzettségű Darvasi László huszonöt évvel ezelőtt költőként kezdte alkotói pályáját, mostanság inkább az író titulust használja. Minden oka megvan rá, hiszen - mint a Palócföld által rendezett „Találkozási pontok” című sorozat legutóbbi estjén is elhangzott - 2009-ben a „Virágzabálók” című kötete az év regény lett s elnyerte az egyik legrangosabb, legjobban szponzorált irodalmi elismerést, a Rotary-díjat. Ezt megelőzően napvilágot látott két Trapitiról szóló mesekönyve és „A könnymutatványosok legendája” című regénye is. Vannak elbeszélés- és tárcakötetei is, minthogy hírlapíróként is jegyzi magát: 1989-től jelennek meg rendszeresen írásai a szegedi Délmagyarországban és több mint másfél évtizede - Szív Ernő néven - az Élet és Irodalom hasábjain. Nem véletlen, hogy e kettős névhasználatra Mizser Attila, a Palócföld főszerkesztője - aki ez alkalommal is beszélgetőpartnere volt a folyóirat vendégének - rákérdezett. A válaszokból kiderült, hogy Darvasi László Szép Ernő munkássága, szellemi öröksége előtti tisztelgésből s egyáltalán a múlt század eleji igényes tárcaírás iránti megbecsülésből publikál Szív Ernőként. Lassan húsz éve, hogy heti három szöveget biztosan megcsinál. Természetesen a vidéki napilapba illetve az országos irodalmi hetilapba szánt írásai különböznek egymástól hangvételükben, mélységükben s ennek megfelelően a megírásra fordított időben is. Persze mindkét típushoz megfigyelésre, inspirációra van szükség. Értelemszerűen másfajta nehézséget és alkotástechnikát igényel a regényírás, nemcsak a tartalmi különbségeket, a felkészülést, ráhangolódást tekintve, de egyéb szempontok mellett az adekvát nyelvezet és szerkezet megtalálása, használata, a történetmesélés és az időkezelés, a dramaturgiai fegyelem és a szárnyaló képzelet összehangolása miatt is. Darvasi László - mint elmondta - hat évig dolgozott díjnyertes nagyregényén, a többértelmű, poétikai című „Virágza- bálók”-on, amely - noha tekinthető akár Szeged-regénynek, Ti- sza-regénynek, árvízi regénynek, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc regényének is - alapvetően mégiscsak bűnt elkövető és bűnhődő emberekről szól, sajátos sorsokat szándékozik megjeleníteni. Az alakok belesodródnak ugyan az eseményekbe, de megtartják önállóságukat, karakterüket, mozgásukat, nem tűrnek semmiféle eleve elrendeltséget. A regényben minden főhősre - a feleségre, a férjre, a testvérre és a féltestvérre - jut egy-egy nagy fejezet, az egyik rész azonban a cigány mitológiával foglalkozik s a poliüka kerülésével, ideológiai felhang nélkül igyekszik elmondani (világ)történetüket. Darvasi László minden korban - a tizenhatodik, tizenhetedik századtól a üzenkilencediken át a nemrégiben történt délvidéki háborúkig - talál valami megírni valót, vonzzák a szélsőséges helyzetek, kínai és spanyol témák, a közelmúltban Amerikában - ahová, tekintve, hogy felesége ott dolgozik, ingajáratban közlekedik - két Jézus-novellát írt, van bemutatásra váró drámája, rendelkezik felkéréssel és további ötletekben sem szenved hiányt... Cs.B. ARVASl tíSZLÓ ...A Palócföld vendége e regényével nyerte el 2009-ben a Rotary-díjat Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Apunak bezzeg szabad nyelvet öltenie a doktor bácsira!” Szerencsés nyertesünk: Kiss Jenő Somoskőújfalu, Somosi út 22. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. január 21-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
