Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)

2009-12-07 / 282. szám

2009. DECEMBER 7., HÉTFŐ SPORTTÜKÖR A lendület jutalma győzelem lett kézilabda NB I/B, Keleti csoport, férfiak, 12. forduló Lombos István: Győzelmi kény­szerre ítéltettünk, de nyomás alatt is sikerült ennek megfelel­nünk. Bartók Csaba: A második fél­idő közepén eldönthettük volna a mérkőzést, de a két játékvezető nem így akarta. Ugyanakkor nem akarom csak rájuk „kenni” a ve­reséget, mert kulcsembereink a hajrában sokat hibáztak. Ifi: 21-35. Bgy. Kábel SE - Tisza Volán II- Dorozsma 35-32 (15-16) Balassagyarmat, 200 néző, v.: Csörgő, Vitális. Kábel SE: CSIZMAZIA - Ta­kács 4, Jakubecz 1, Kajdy 1, KOVÁCSOVICS 10, TARJÁNYI 2, SZABÓ 7. Cs.: SÍRÓ (kapus) 1, BABICZ 7/2, Demus 1, Szlaukó, Tepliczky 1, Kovács 1. Edző: Lom­bos István, Cseri Péter. Tisza Volán: Kiss - NAGY 4, Major 3, Varsandán 2, Grünfelder 1, VALACZKAI 6, TEMESVÁRI 12/4. Cs.: Komáromi, Farkas (ka­pusok), SOBJÁK 4, Konkoly 2, Vö­rös. Edző: Bartók Csaba. Hétméteresek: 2/2, ill. 5/4. Ki­állítások: 8, ill. 10 perc (+1 kizá­rás: Grünfelder a harmadik 2 perc után). Az eredmény alakulása: 7.p.: 3- 2, 13.p.: 7-5, 23.p.: 10-13, 32.p.: 17-16, 36.p.: 19-20, 44.p.: 23-25, 49.p.: 28-25, 55.p.: 30-30. Hegedűs Henrik Az első percek tapogatózása után rendkívül gyors iramra vál­tott át a mérkőzés. A hazaiak ré­széről Kovácsovics szórta a gólo­kat és közben a védekezésben is jeleskedett, míg Csizmazia kapus bravúrokat mutatott be. A széle­ken azonban nem voltak igazán veszélyesek a gyarmatiak, illetve Kiss is jó védésekkel vétette ész­re magát. A félidő közepe táján azonban egycsapásra megakadt a Kábel SE lendülete, hibáztak a já­tékosok támadásban, és a fürge szegediek ezeket rendre kihasz­nálták. Különösen a balszélső, Te­mesvári termelte a gólokat. Lük­tetett a meccs, ha a hazaiak gólt értek el, máris villámsebesen el­végezték a középkezdést a ven­dégek, így próbáltak zavart kelte­ni az Ipoly-partiak hátsó alakza­tában. Szünetig ez sikerült is ne­kik, hiszen egygólos előnyt sze­reztek a pihenőre. Fordulást követően két szép gól­lal nyitottak a házigazdák, megka­parintották a vezetést, igaz nem sokáig. Hiába jeleskedett a máso­dik félidőben a bal szélen Szabó, az ellenfél nagyon masszívan haj­tott, és 23-25-ös állásnál esélye volt arra, hogy el is döntse a mér­kőzés kimenetelét. Ekkor azon­ban Cseri pályaedző hevesen el­kezdte űzni-hajtani a pályán lévő­ket, nagyobb sebességre kapcsolt a csapat, Síró elkapta a „fonalat”, Szabó, Kovácsovics és Babicz ré­vén zsinórban öt gólt szereztek, és máris megnyugtató előnyhöz jutott a balassagyarmati gárda. Bartók edző, a Tisza-partiak volt válogatottja igyekezett tűzbe hoz­ni tanítványait a felzárkózás érde­kében, és 30-30-nál utol is érték a gyarmatiakat Erejükből azonban csak ennyire futotta, a hatalmas iramban elfáradó kulcsemberei kapkodásukban sorra mellé-fölé lőtték a lehetőségeket. Sőt, még a kapust is lehozták, amit a másik hálóőr, Síró „torolt meg” egy szemfüles íveléssel, és ezzel be­biztosította a győzelmet. Összességében a szokatlan, va­sárnap délelőtti kezdési időpont miatt mindkét csapat gyorsaság­gal akart friss maradni, és ebben a rohanásban a házigazdák „sá­fárkodtak” jobban a lehetősége­ikkel. Príma Grosics sportelismerés Átadták a tíz kategóriában meghirdetett Prima Primissima Díjakat pén­teken este Budapesten, a Mű­vészetek Palotájában. A sport kategóriában Grosics Gyula ré­szesült az elismerésben. Grosics Gyula olimpiai baj­nok labdarúgó, az Aranycsapat tagja, edző, sportvezető 1926. február 4-én született Dorogon. A Dorogi AC csapatában kezd­te pályafutását, 1950-berí ke­rült a Budapesti Honvédhoz. A helsinki olimpián a győztes magyar válogatott tagja volt. Négyszeres magyar bajnok, 390 bajnoki mérkőzésen vé­dett, 86 alkalommal volt válo­gatott kapus. 1999-ben bevá­lasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé, és min­den idők legjobb magyar kapu­sának választották. A Prima Primissima Díjat és Alapítványt 2003 nyarán ala­pította Demján Sándor üzlet­ember, a TriGránit Rt. elnöke a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) elnökségének közreműködésé­vel. A felajánlásnak köszönhe­tően az alapítvány tíz éven át ítélheti oda a kitüntetést. Aranysíppal búcsúztak, ám még számíthatnak rájuk labdarúgás Ifjú Balázs Pál és Bárnai József már nem emlékszik rá, hány meccset dirigáltak Két régi „harcos”, két karakteres sípmester is elbú­csúzott minap az aktív játékvezetéstől és mindkettő­jüket aranysíppal jutalmazta Ferencz Gyula, a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke. Bárnai József 1977 óta óta dirigált a pályán, ifjú Balázs Pál - akit mindenki csak „Kiscigi” becenéven emleget - pedig 40 éve fújja a sípot. Hogy hány meccset vezettek, egyikük sem tartja számon. Mivel Balázs úr a cikk megjelenése napján, azaz ma tartja 68. születésnap­ját, ünnepeltként és rangidősként őt kérdezzük elő­ször bírói pályafutásáról, emlékeiről. Márton (Satis) István- Mi mással mint focival, és hol máshol mint a Stécé ifiben kezdtem labdarúgó pályafutáso­mat 1954-ben, más sportág nem is érdekelt. 16 évesen az NB I-es tartalékcsapatban a Szeged el­len léptem pályára 1957-ben és két gólt is rúgtam, de az első csa­patba sose sikerült bekerülnöm. Később az NB 1/B-s Oroszlányba igazoltam, de egy év múlva ha­zahívtak és utána már csak az NB Il-es „Sesében” kergettem a bőrt, ott is hagytam abba a lab­darúgást 1970-ben. Közben már '69-ben letettem a játékvezetői. vizsgát, először lengettem, majd a megye „B”-ben a Szalmatercs ellen debütáltam sípmesterként - fújja el egy szuszra.- Hogy is volt az, amikor meg­kergették a Dobroda-környékén valamelyik karancsvölgyi rang­adón? - próbálom behúzni cső­be, mintha tuti információim lennének jó 25-30 évre vissza­menőleg a bíróverésekről, de nem tudom átvágni.- Soha sem volt botrányba ful­ladt meccsem, és erre nagyon büszke vagyok! - mondja elége­detten és arra is kitér, hogy mi­ért is alakult ez ilyen „szeren­csésen. Bácskái Jani bácsi min­denre megtanított minket, gon­dolom nyugodtan mondhatom az itt lévő Józsi barátom és a töb­bi játékvezető nevében is. És minden idősebb bírótársunktól is megpróbáltunk átvenni min­den hasznosat.- Hallomásaim szerint a szigo­rú és tekintélytparancsoló sípmes­terek közé tartoztak mindketten, hogy lehet ezt elérni a játék hevé­ben eléggé elfogult és néha elbo­rult játékosokkal, a bírókkal so­sem foglalkozó edzőkkel, és a ter­mészetesen a „vérszomjas” hazai nézőkkel szemben, és volte olyan eset, amikor nagyon féltek, amo­lyan „lincshangulat” alakult ki?- Nagyon sok múlik a legelső fellépésen, aztán amikor már megismerik az embert, úgyis hí­re megy hogy kivel állnak szem­ben. Akcióközeiben muszáj len­ni mindig, és ebből fakadóan ha­tározottnak és határozott fellé­pésűnek kell lenni, hogy meg­kérdőjelezhetetlen legyen a já­tékvezető minden döntése. Nem szabad leállni vitatkozni senki­vel játék közben, úgy kell magfújni a sípot, hogy mi bele- vörösödjünk, a játékosokról meg leessen a gatya! Ami a félelmet illeti, akadt egy-két zabszempró­ba, de futni sosem kellett - mondja, és ehhez sűrűn bólogat az eddig szótlan, ugyancsak sal­gótarjáni Bárnai József, aki 6 év­vel fiatalabbként valamivel ké­sőbb is kezdte bírói ténykedését. Ő is focizozott 1965-től, a majd letette a szükséges vizsgákat és '77-től fúj. • - Azt árulja el nekem, mi a mo­tiváció és a vonzó abban, hogy az ember hétről-hétre válogatott ká­romlásoknak, anyázásoknak te­szi ki magát szabadidejében - folytatom a további kellemetlen­kedéseket, és még tartogatok is a tarsolyomban egy másik ün­neprontó de megkerülhetetlen kérdést, de azt majd később.- A játék szeretete - szól a la- konikus, de mindent megma­gyarázó válasz, melyet nem is kell ragozni tovább. - A nézők szidalmai, mocskolódásai pedig egyik fülön be, a másikon ki - ez a „szabály”!- Egy emlékezetes sztorit azért felidézhetne - ösztökélem.- A Karancslapujtő-Mátra- novák meccs napján vendégség volt Karancslapujtőn, ám a jeles nap ellenére a hazaiak kikaptak. De nem várták a nyakamba né­zők sem a vereséget, sportszerű­en tudomásul vették, és még a szép szokás szerint meg is ven­dégeltek!- A megvendégelés jó apropó nekem, hogy a bundabotrányok­kal most is tele lévő világban kijátszom az alkalomhoz egyál­talán nem illő, legdurvább kérdé­semet, és ez mindkettőjükhöz szól: soha nem környékezte meg önöket senki sem az eredmény (ki)alakításása miatt?- Nyugodtan mondhatom mindkettőnk nevében, hogy nem. Eleve nem is hagytunk rá alkalmat, szituációt, úgy álltunk az első pillanattól a dolgokhoz. Kis termetünk ellenére „felnéz­tek” ránk, tudomásunk szerint nincsenek haragosaink se. Több évtizedes aktív működésünk után a búcsú alkalmát megra­gadva mindketten szeretnénk megköszönni a segítséget együtt­működést játékvezető társaink­nak, akikkel egymásért voltunk, jó csapatot alkottunk. És persze mindenki másnak, labdarúgók­nak, edzőknek, sportvezetőknek és szurkolóknak. De ha számíta­nak ránk, kispályán, női torná­kon egyszeregyszer még belefú­junk mesterségünk címerébe. Még fújnák, ha kell... (Balról ifjú Balázs Pál, jobbról Bárnai József) FOTÓ: GYURIÁN TIBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom