Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)
2009-12-03 / 279. szám
2009. DECEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Szeretnék családot, gyerekeket Amikor eljön az ideje, hogy életpályát válasszunk, óriási nyomás nehezedhet ránk a rokonok, a velünk egykorúak és a jó szándékú tanárok részéről, akiknek meggyőződésük, hogy az igazi siker és a boldogság kulcsa a felsőoktatás és a fényes karrier. Vannak, akik a legjobb szándékkal arra buzdíthatnak, hogy törekedjünk karrierre, teremtsünk magunknak anyagi biztonságot, esetleg tegyünk szert nagy vagyonra. Lehetséges azonban, hogy ehhez annyit kell tanulni, hogy alig marad idő majd másra - családra, barátokra, kikapcsolódásra. A fiatalkor a döntéshozatal ideje, s az akkor hozott döntések némelyike évekig hatással van az életre. A bölcs döntések hozzájárulnak, hogy boldog és sikeres legyen az életünk. Az ostoba döntések ellenben az egész életet tönkretehetik. Amikor arról kell döntenünk, hogy mihez kezdünk az iskola befejezése után, az elég nehéz, főleg ha olyan helyeken lakunk, ahol kevés a munkalehetőség és szinte kényszert érez arra az ember, hogy gyorsan elfogadja a leghamarabb érkező ajánlatot. Vannak azonban olyan helyek is, ahol sok lehetőség közül lehet választani, s némelyik valóban nagyon csábító. Nekem is vannak jövőbeli terveim, ami azt illeti minél hamarabb szeretnék családot, gyerekeket. Hogy pontosan mi lesz a munkám és miből fogok megélni, nem tudom, mindenesetre szeretném összekötni a kellemeset a hasznossal, olyan értelemben, hogy amit választok, az ne csak nekem legyen pozitív. Megfordult a fejemben például, hogy jeltolmács legyek (ezzel a hallássérülteken is segítek), vagy éppen olyan munkaköröm legyen, amiben állatokkal tudok foglalkozni, mert nagyon szeretem őket. Ám, hogy végül mi lesz belőlem, az a jövő titka... Toldi Klaudia, Váci Mihály Gimnázium, 10. a 5A7TÓ U TArtütá$ Mondd el magadban: „megérkeztem" Eddigi életem során mindig is a céljaim elérésére törekedtem. Olyan vagyok, mint egy postabélyeg, addig tapadok valamire, míg célba nem érek. Ennek ellenére még sosem gondolkodtam azon, hogy minek szeretnék tanulni, illetve milyen munkát akarok végezni iskoláim elvégzése után. Egyelőre csak az lebeg a szemem előtt, hogy minél jobb tanulmányi eredményem legyen, s a jövőben minél jobban megkönnyít- hessem szüleim életét. Szerintem nem szükséges tudnunk „hogyan” és „hová”, hanem egy kérdést kell feltennünk, ha bármibe belekezdünk: „mi célból teszem, amit teszek?”. Mégis, ha választanom kéne, hogy milyen munka elvégzését vállalnám el legszívesebben, most még minden hónapban más szakmát mondanék. Biztos vagyok magamban, hogy helyesen fogok dönteni majd akkor, amikor eljön az ideje. Egyelőre csak megalapozom a jövőmet, s mikor eljön az idő, készen fogok állni, tudni fogom, hogy mi is az, amit csinálni szeretnék. Egy kis lépéssel mindig előrébb haladok azzal, hogy olyan osztályzatokkal zárom az éveimet, ami kitelik belőlem, mert megdolgozok érte és így a legédesebb az eredmény. Szerintem a boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet és legyenek céljai, amelyeknek el- Egy kérdést kell feltennünk, ha bármibe belekezdünk: „mi célból teszem, amit teszek?” érései hajtják. Én úgy gondolom, hogy az emberek többsége alapvetően nem lusta. Egyszerűen csak nincs olyan céljuk, ami motiválja őket. Mi lesz velem, ha elértem azt a nagy célt, aminek most a megvalósítására törekszek? A válasz egyszerű: újabb cél elérését tűzöm ki magam elé. Nem lehet tudni mit hoz a jövő. Lehet, hogy sikerül és jön egy újabb dolog, ami hajtani fog. Lehet, hogy elérem a célom, de mégsem lesz olyan, mint amilyenre számítottam. Ez már a jövő tánca. Örökre felejtsd el azt az elképzelést, hogy az út valami cél elérésének a módja. Valójában minden lépésünk megérkezés. Minden reggel mondd el magadban: „meg„Az élet nagy titka az, hogy nincs nagy titok. Bármik legyenek is a vágyaid, elérheted, ha hajlandó vagy érte tenni. ” érkeztem”. A legfontosabb, hogy mindig abba az irányba tartsunk, ahova el szeretnénk jutni. Ne legyünk türelmetlenek, egyszerre csak egy, a szükséges lépést tegyük meg, majd ismét csak a szükségeset és így tovább, míg el nem érjük a kívánt célunkat. Csak szép lassan... egyről a kettőre! Susán Alexandra, Váci Mihály Gimnázium, 8. a Harcoljunk az álmainkért! Mi leszek, ha nagy leszek? Azért jelentkeztem gimnáziumba, hogy erősebb érettségit tudjak szerezni ahhoz, hogy bekerüljek egy kommunikációs főiskolára. Ez minden álmom! Öt év múlva valószínűleg még az iskolapadot koptatom, aztán diploma és jöhet a meló. Mindenképp külföldön szeretném elindítani az életemet, a karrieremet. Nem a kamerák előtt szeretnék tevékenykedni, inkább a színfalak mögött; a média világa vonz, de a kamerák és az élőműsorok nem nekem valók. Ha mégsem sikerülne „álmaim főiskolájára” bejutnom, akkor az egészségügyben folytatom tovább tanulmányaimat gyógytornászként. így segíthetek a beteg embereken. A családalapítás csak akkor jöhet szóba, hogyha már túljutottam a mostanában olyan nehéz dilemmákon: lesz vajon megfelelő munkám és elég keresetem ahhoz, hogy belevágjak? Tíz év múlva, ha visszaemlékszem arra a pillanatra amikor nektek, olvasóknak írtam az álmaimról és jövőbeli munkámról, remélem elégedettem nyugtázom: teljesültek a vágyaim. Ha igen, akkor örömmel és mosolyogva fogok visszagondolni, s kézbe venni ezt a lapot, ha pedig nem, akkor sem bánkódom, mert amit szíwel-lélekkel csinálunk, abban biztosan örömünket leljük. Mindenkinek vannak álmai, mindenkinek különbözőek, s ha azt szeretnénk, hogy valóra váljanak, akkor harcoljunk értük - harcoljunk az álmainkért! Tóth Renáta, Váci Mihály Gimnázium, 11. b Először felnőtt és utána talán nyugdíjas. Kár, hogy nem ilyen egyszerű a képlet. Szeretnék orvosi pályán elhelyezkedni és gyermekorvos lenni. Ugyanis nagyon szeretem a gyerekeket és szeretnék velük foglalkozni, segíteni rajtuk. Ehhez viszont először el kell végeznem a gimnáziumot és felvételt nyerni egy orvosi egyetemre. Közben jó lenne egy jogosítvány is, mindehhez a szükséges tanfolyamot az egyetem előtt szeretném elvégezni. Mivel a közelben nincs orvosi egyetem, így el fogok itthonról kerülni, jó messzire. Ami nem is lenne olyan rossz, mert itt nem sok lehetőség van. A legrosszabb az lenne mindebben, hogy így a szüleimmel is kevesebbet találkoznék. Most úgy érzem, hogy először mindent meg kell tennem azért, hogy teljesítsem a napi feladataimat. Miután már lesz munkám és anyagüag nem kell a szüléimre támaszkodnom, utána jöhet a családalapítás, ami olyan kapcsolatból jöjjön létre, ami őszinte érzésekre alapul, hogy boldog családban neveljem fel a gyermekeimet majdan, úgy, ahogy én is felnőttem. Nagy álmom, hogy eljussak valahova. Először jó lenne felfedezni mindent itthon, Magyarországon. Mert nem kell rögtön elmenni külföldre, hogy valami szépet lássunk. Róza Judit Váci Mihály Gimnázium, 8. a Három kívánságom Játszani jó játékosként A helyes és a könnyű út Tizennyolc éves vagyok és tudom mit várok az élettől. Nagy álmom, hogy eljussak Amerikába. Élnék is ott, de hiányozna a hazám. Ám nem csak a karrierről szól az élet számomra. Szeretnék családot, gyerekeket, egy férjet, akivel együtt élünk. De a családot csak akkor, ha megfelelő társat találok hozzá és az anyagi háttér már megfelelő. Egy ház, ahol élhetünk. Mint anyukámék; ők a példaképeim. Jó családban nőttem fel, sok szeretetet és megértést kaptam. Mindenem megvan, amit csak kívánhat egy ember magának. Ha megkérdezték tőlem, hogy ha három kívánságom lenne, mit kívánnék, én mindig azt válaszoltam, hogy anyu és apu mindig legyen nekem, egy otthon, hová hazatérhetek, ahol elfelejthetem az élet gondjait és szeretetet kapok. Nem kívántam sosem rengeteg pénzt, persze az sem rossz, ha van, de az egészség és a boldogság a fontosabb. Ha sok pénzem lenne és boldogtalan lennék sem lenne jobb. A boldogtalan ember mindig kevesebb, mint a boldog. És vágyik rá, hogy ő is az legyen. Nem számít, mennyi pénze van, a világ minden kincsét odaadná, hogy az a kis szeretet és jókedv az övé legyen. A szeretetet azonban nem lehet pénzben mérni és megvenni sem. Szeretetet csak szeretettel lehet kapni. Remélem beteljesülnek majd az álmaim, s úgy élem az életem, hogy ez megtörténjen. Kotrocz Renáta, Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, 10. ib A kérdés jó: vajon mi lesz velem öt év múlva? Számításaim szerint addigra már leérettségizek és ha sikerül akkor a Ká-roly Róbert Főiskolára járok. Bár addig még sok idő van hátra. Főképp kitartás kell hozzá, hogy odáig eljuthassak. Légiutas-kísérő szeretnék lenni és ahhoz még nagyon sokat kell tanulnom: nyelvvizsga, emelt színtű érettségi és sok minden más, ami eljuttat a célomig. Tíz év múlva pedig már arról szeretnék beszélni, hogy álmom valóra vált és egy csomó helyen jártam a Földön, hiszen ez vonz a legjobban ebben a munkában: az utazás. Szeretnék egy lakást New Yorkban és ott élnék a világ túlsó felén. Nagy tervek és addig, míg megvalósul még sok minden történhet. Jó lenne ha semmi nem jönne közbe, hiszen ha van hozzá elég kitartásom, akkor sikerülni is fog. Úgy érzem képes vagyok valóra váltani az álmaimat, hiszen csak egyszer élünk és ehhez méltóan kell sáfárkodnunk a lehetőségeinkkel. Ha valamit elrontunk, nem biztos, hogy ki tudjuk javítani. Mostanában nagyon sok olyan ember van, aki nem tudja mit kezdjen az életével. Sokak élete azért siklik félre, mert átadják magukat szenvedélyeiknek, önsajnálatuknak, nem tanulnak és így nem lesz belőlük semmi. Van egy mondás ami szerintem nagyon igaz: az élet egy játék, játszani tudni kell! Jó játékos viszont csak tanulással válhat az emberből. Bolgár Anna, Váci Mihály Gimnázium, 8. a Ha minden jól megy öt év múlva már a friss diplomámat tartom kezemben, és Budapest utcáin rohangálva ordítom majd bele mindenki arcába azt, hogy végre nekem is meglett! Mármint a diploma. Ha minden a terveim szerint alakul... Ha nem, akkor otthon ülve vakargatha- tom a fejemet azon gondolkodva, hogy mit és hol rontottam el? Szeretném elvégezni a Budapesti Kommunikációs Főiskolát. Emellett remélem, hogy lesz egy jó munkahelyem, ami jól fizet. Lehet, hogy saját lakásom is lesz, de nem biztos. Az is lehet, hogy lakókocsiban élek majd. Bár remélem nem... Tíz év múlva viszont már biztosan lesz saját lakásom, saját fürdőszobával. Talán feleségem is lesz és egy kisfiam, vagy egy kislányom. Szeretnék családot, jó nagyot. Addigra autó is kell, nem is akármilyen. Merthogy a jogosítványom már megvan. Elképzeléseim szerint tíz év múlva már nagyon híres leszek, tehát sok pénzem is lesz. Azt, hogy hol fogok élni, még nem tudom. Valószínűleg itthon. Vagy külföldön. Az majd még kiderül. Nagyjából ez lesz velem öt, tíz év múlva. Ennyire előre nem szoktam tervezni semmit. Ráadásul 2012-ben úgyis világvége lesz (a maják szerint). Vigyázzunk, milyen célt tűzünk ki magunk elé és azt milyen úton szeretnénk elérni. Hiszen nagy a különbség a helyes és a könnyű út között. Ó, igen és: Isten útjai kifürkészhetetlenek... Nagy Tibor, Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium
