Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)

2009-12-14 / 288. szám

2009. DECEMBER 14., HÉTFŐ 5 A NAP TÉMÁJA Kis hazánk 2004 májusában csatlakozott az Európai Unióhoz. Az ezt megelőző csatlakozásról szóló népszavazá­son a megjelentek több mint nyolcvan százaléka tette le voksát az igen mellett - ez valamennyivel több mint há­rom millió ember szavazatát jelentette. Ha a közeljövőben közvélemény-kutatást tartanának arról, hogy a magyar emberek elégedettek-e a csatlakozás utáni helyzettel vagy hogy mennyire érzik erősnek hazánk európai képvise­letét, vajon mennyire lenne „megnyugtató” az eredmény...? Az alábbi cikk arra hivatott, hogy kicsit közelebb hozza a Nógrád megyei emberekhez az Európa Parlamentet, ahol - sokak mellett - 22 magyar képviselő próbál­ja kitárni Magyarország számára Európa kapuit, s az a mögött rejlő lehetőségeket... Brüsszel: egy karnyújtásra? Pádár Zsófia BrííSSZet - Magyarországot sok­kal európaibb, aktívabb ország­ként ismerték uniós berkekben közvetlenül a csatlakozás után, mint most - szögezte le Gyévai Zol­tán, a Bruxlnfo főszerkesztője brüsszeli látogatásunkkor. Hogy mennyire vagyunk európaiak, mennyire érezzük magunkat kö­zel az európai eszméhez nagyban függ attól, hogy müyen kapcsolat­ban állunk az uniós történések­kel, tájékozottak vagyunk-e a „kin­ti” döntéshozatalban, s hogy egy­általán tudjuk-e: kik dolgoznak Magyarország érdekképvisele­tén? Ezek azok a kérdések, ame­lyekre a Nógrád megyei emberek többsége nagy valószínűséggel nemmel felelne. Kérdőre lehet vonni képviselő­inket, hogy mennyire tartják a kapcsolatot választópolgáraikkal?- ezt meg is tettük. A nógrádi kö­tődésű Surján László, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport elnökségi, vala­mint a költségvetési bizottság tag­ja elmondta, hogy rengeteg meg­keresés érkezik felé a nógrádi pol­gármesterek felől bizonyos ügyek­ben. - Ezek konkrét panaszok, amelyeket megoldani nem egysze­rű és sok esetben nem is lehet Hi­szen az Európa Parlamentben nem lehet lobbizni egy bizonyos településért, egy bizonyos embe­rért, egy bizonyos gazdáért Ne­künk az a feladatunk, hogy a már említett speciális ügyeket európai talajra helyezzük, a nemzet érde­keit európai dimenzióban láttas­suk és végül mellé állítsuk a tag­államok képviselőinek többségét- mondta Surján László és hozzá­tette: üyen például a 2010-es költ­ségvetésben szereplő, valameny- nyivel több mint 600 millió euró többletpénz, ami a tejgazdákat se­gítené (Bokros Lajos képviselő er­ről úgy vélekedett: „ez a támogatás akkorra jut el a tejgazdákhoz, ami­kor már régen vége lesz a tejvál­ságnak”); de üyen volt az Ulegális lettek. így az unió egy napon ün­nepelte a most húsz éves diáko­kat, valamint a vasfüggöny leom­lásának 20. évfordulóját. Jerzy Buzek, az Európa Parlament elnö­ke - miután köszöntötte a szüle­tésnapos ifjakat - felkérte az ün­nepeiteket, osszák meg egymás­sal azon véleményüket, hogy mit jelent számukra az Európai Unió. A fiatalok éltek a felszólalás le­hetőségével: holland, svéd, olasz, cseh, német, szlovén, osztrák, dán, ír, angol és persze magyar fiatalok mondták el véleményüket többek ■ A brüsszeli Európa parlamenti dolgozók segítő keze természetesen nem mindig ér el a magyar rászorultakig, éppen ezért hozták létre a régiós érdekképviseletet, amely nem hivatalos része az uniónak között a klímaváltozás elleni harc­ról, a gyorséttermek szaporodásá­nak negatívumairól, a határok nél­küli utazásról, a szabadság fontos­ságáról, s megfogalmazták azt a kritikát, amely szerint nem kap­nak megfelelő mennyiségű infor­mációt az unióról. Ezzel kapcso­latban elhangzott az is: a fiatalok kicsit távolinak és idegennek ér­zik az unió intézményeit, hiszen - mint mondták - „nem bízhatunk meg olyan valamiben, amit nem ismerünk”. A jó hangulatú beszél­getést az elnök hasznosnak ítélte és a következő mondattal bocsátot­ta útjukra a fiatalokat: „A jövő a ti­étek!” Csak bízhatunk abban, hogy a felnövekvő generáció jobban meg­ismeri az uniót és bízik abban, hogy az intézmények falain belül valóban a legjobb döntéseket hozzák meg •j a tagállam- r ok képvi­selői. Ami az útikönyvből hiányzik A turista- és útikönyvek színes oldalai szinte mindent elárulnak Brüsszelről, de az ott tartózkodás élményét egyik sem he­lyettesítheti. Brüsszel az a város, ahol az utcán könnyedén megszólíthatja az em­bert egy udvarias ír, vagy éppen svéd tu­rista azzal, hogy merre találja azt a belga kocsmát, ahol a legfinomabb sört csapol­ják. Brüsszel az a hely, ahol az utcasarki kis bolt tulajdonosa lebeszéli a lázas „szu­venír beszerzőket” a tucatjával gyártott csoki bonbon megvásárlásáról és inkább a helyi, kézzel készített, eredeti finomsá­gokat kínálja nekik. Brüsszel az a hely, ahol sétálni sokkal érdemesebb, mint tö­megközlekedést használni, hiszen így j megmutatja azt az arcát a város, amely j egyetlen útikönyvben sincs leírva. Megfi­gyelhetjük az ott lakókat, akik szívesen adnak útbaigazítást az elveszett turisták­nak, rácsodálkozhatunk a szebbnél szebb épületekre, a helyiek mosolygós arcára, de láthatjuk az éppen munkába rohanó öltönyös fiatalembert is, aki kávéval a ke­zében lohol a buszmegállóba, vagy a baba­kocsit toló anyukát, aki nyugodtan sétál­gat az utcán. Este megint más arcát mu­tatja a város: a zsúfolt, füstös kocsmák­ban fiatalokból verbuválódott társaságok nevetgélnek, a hangulatos, ízlésesen be­rendezett éttermekben a legjobb ételeket szolgálják fel, az ízek utcájában pincérek garmadája csábítja az arra járókat az ét­termekbe. Minden turistalátványosságnál felfigyelhetünk a fényképezőgép kattogá­sára, a pózoló fiatalokra, a csokiból ké­szült pisilő kisfiú megörökítésére. Nem csoda, hisz' mindenki haza akar vinni Brüsszelből valamit, hogy hazatérve me­sélhessen az ottani élményeiről: a kozmo­polita városról, amely egybegyűjtötte az embereket Európa minden szegletéből, s amelyet egy életben egyszer mindenképp látni kell - személyesen. tot kap Magyarország az uniótól. A képviselő elmondta, hogy a tá­mogatás elsősorban azt hivatott megakadályozni, hogy ne legyen szőlő túltermelés. A kivágásokra biztosított uniós forrás sok borter­melő vidéket érintett, - közöttük például Franciaországot - de egy­valamiben a magyarok ismét ki­emelkedtek: sorra vágták ki szőlő- ültetvényeiket az uniós pénz re­ményében. Más országokban a tá­mogatás nem volt annyira vonzó, mint a magyar gazdáknak, akik hektáronként közel másfél millió forintot kaptak a kivágásért. Ná­lunk tehát ez is olyan segítség volt, ami fordítva sült el... Annyian ki­vágták az ültetvényeket, hogy még importáltunk is keüett. A brüsszeli Európa parlamenti dolgozók segítő keze természete­sen nem mindig ér el a magyar rászorultakig. Éppen ezért hozták létre a régiós érdekképviseletet, amely nem hivatalos része az uni­ónak. Brüsszeli látogatásunk so­rán kiderült: Ruszanov Anett lát­ja el az Észak-Magyarországi Ré­gió képviseletét a parlamentben. A régió képviselője röviden beszá­molt a képviselet működéséről és bemutatta az igényesen megszer­kesztett Észak-magyarországról szóló prospektusokat, kiadványo­kat (Brüsszelben tehát tudnak ró­lunk - de vajon a régió három me­gyéjében mennyire ismert „régiós képviselőjük” neve? így nincs mit csodálkozni azon, hogy nem va­gyunk európaiak és bizalmatla­nok vagyunk az unióval szem­ben...) Brüsszeli tartózkodásunk egy igazán „európai” programmal zá­rult: „Mit jelent számomra Euró­pa?” címmel 89 olyan fiatalt hív­tak meg az Európa Parlamentbe, akik 1989 novemberében - vagyis a vasfüggöny leomlásakor - szü­szemétlerakók felszámolását segí­tő uniós forrás is. A képviselő felhívta a figyelmet továbbá arra a sajnálatos tényre, amely szerint a 2007 januárjától 2009 októberéig kiírt 9 milliárd­nyi európai uniós forrásból a ma­Hazánk zászlaja öt és fél éve lobog az Európai Palament előtt tás mondhatni olyan, mintha mé­zesmadzagot húznának előttük. Az önkormányzatok többsége ugyanis a túlélésért küzd - nem beszélve a jövő évi megszorítások­ról - és az önrész vállalása is ha­talmas teher a vállukon. Források Vidékfejlesztési Bizottság tagja ar­ra a kérdésünkre válaszolt, amely­ben azt firtattuk: miért tette érde­keltté az Európai Unió a borgazdá­kat abban, hogy kivágják szőlőül­tetvényeiket? Hiszen nem titok, hogy eddig is sok pénz „folyt el” er­gyarok alig 3 milliárdot vettek igénybe. Ennek okait a képviselő egyrészt a hivatalok átszervezésé­ben, másrészt a magas önrészben látja. (Megjegyzésként ehhez csu­pán annyit: a hátrányos helyzet­ben lévő Nógrád megyei önkor­mányzatoknak az uniós támoga­nélkül azonban nem halad egyről a kettőre a település, s máris a 22- es csapdájában találják magukat az önkormányzatok.) Tabajdi Csaba, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szö­vetségének, s - többek kö­zött - a Mezőgazdasági és re a célra, s a 2009/2010-es borpi­aci évben még 3,51 milliárd forin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom