Nógrád Megyei Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 252-276. szám)
2009-11-07 / 257. szám
4 2009. NOVEMBER 7., SZOMBAT KULTÚRA Aki „kezet fogott” Gizella királynéval Utolsó magyar emberként Trogmayer Ottónak sikerült „paroláznia” II. Henrik bajor herceg leányával, Gizella királynéval egy müncheni dolgozószobában, ahol addig őrizték Szent István özvegyének csontvázát, amíg a pas- saui kolostort - ahová csaknem ezer évvel ezelőtt örök nyugalomra tért - felújították. Ez csak az egyike volt annak a sok érdekes történetnek, amelyet a neves muzeológus, régész a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban - Gréczi-Zsoldos Enikő kérdéseire válaszolva - elmesélt. A beszélgetés részese volt Cseplák György ny. salgótarjáni főorvos is, aki közbenjárt a vendég meghívásában. Az idén éppen hetvenöt esztendős tudós manapság a Szeged, Budapest, Fonyód háromszögben éli mindennapjait. Ősztó'l tavaszig főként a fővárosban tartózkodik, nyaranta a Balaton partján horgászik, kertészkedik. A legjobban viszont az alföldi városhoz kötődik, hiszen 1956-tól 1997-ig dolgozott - nem kevesebb mint huszonhét éven át igazgatóként - a Móra Ferenc Múzeumban, s ugyancsak évtizedekig oktatott tanárként, tanszékvezetőként a József Attila Tudományegyetemen. Az ő irányításával jött létre az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark és került a közönség elé a restaurált Feszty-körkép. Pedig a Komáromban gyerekeskedett és érettségizett fiatalember - akiből édesapja sebészorvost akart faragni, ő pedig színész szeretett volna lenni - mondhatni véletlenül került kapcsolatba a régészeti tudományokkal. Mint az ELTE bölcsészkarának magyar szakos hallgatója bevetődött László Gyula professzor érdekfeszítő népvándorlás kori előadásaira és azok hatására kérte az áthelyezését az általános régész, azon belül az ősrégész szakra. Szegedi éveinek különösen az első másfél évtizedében sok terepmunkán és ásatáson vett részt. Később a Csongrád Megyei Múzeumi Szervezet vezetése nagyon igénybe vette energiáit, de Ópusztaszerre kollégáival együtt - mindig kiemelt figyelmet fordított. Törekvé- • seiknek meg is lett az eredménye: a körkép, a néprajzi múzeum és az emlékpark gyakorlatilag nemzeti zarándokhellyé vált. Könyveiben, tanulmányaiban nemcsak szakterületeiről publikált, előszeretettel foglalkozott tudomány-népszerűsítéssel, szófejtéssel és elemzéssel is. Személyesen is elmondta, hogy a „cserebere fogadom...” szólás eredetileg átokként funkcionált, a „szita-szita péntek...”pedig valamikor varázsigeként szolgált. „A ló féktávolsága” című könyvében például a rebarbara nevű keserűfűféle gyógy- és zöldségnövény-nemzet- ség etimológiáját is vizsgálta, tekintve, hogy nagyon szeret főzni, a finom ízek, étkek után kutakodni is. így tudta meg, hogy honnan származik a püspökfalat elnevezés, s azt is, hogy a nudlit egykoron igencsak találóan morzsalékos sod- raléknak hívták. Megjelenés előtt áll az „Eszi, nem eszi...” című kötete, amely nem hagyományos szakácskönyv lesz, hanem úgymond kedvcsináló a főzéshez. A többek között Móra Ferenc-, Széchenyi-, Magyar Örökség- és Rómer Flóris- díjas Trogmayer Ottó színes egyéniségére, sokoldalú alkotómunkájára jellemző, hogy a szépírás sem idegen tőle. Verseiből, prózai írásaiból a Pódium Stúdió vezetője és egyik tagja - Sándor Zoltán, illetve Sándor Zsombor - adott hangulatos ízelítőt. Az est folyamán sok szó esett a „Pécskő-hegyi kultúráról” is, annál is inkább, mert Cseplák György az ott talált cserepek köröm- és ujjlenyomatainak vallatása nyomán került kapcsolatba Trogmayer Ottóval, aki egy német szakcikkben figyelt fel a salgótarjáni bőrgyógyász kutatásaira, az ötezer évvel ezelőtti emberek körömmérete és a testmagassága, életkora közti összefüggések leírására. A munka- kapcsolat az évek során barátsággá érlelődött, s Cseplák György 2005-ben megjelent „Árulkodó ujjnyomok” című kötetét a budapesti bemutató során éppen Trogmayer Ottó ajánlotta a közönség szíves figyelmébe. „A boldogság a szép emlékek felidézésében rejlik”: e gondolatot Trogmayer Ottó édesapjától tanulta és mint a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban eltöltött másfél-két óra élménye igazolja, önmagára nézve is érvényesnek tartja. Csongrády Béla Trogmayer Ottó, Gréczi-Zsoldos Enikő és Cseplák György a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház pódiumán fotöip tothlász „Elmélet és valóság" Nagy fába vágta a fejszéjét dr. Vasas Joachim kandidátus, címzetes egyetemi tanár, a mátrafüredi er- j dészeti szakközépiskola f igazgatója, amikor több mint húsz év során írott tanulmányait, cikkeit, be Jj szádéit együvé rendezte és változtatás nélkül jelentette meg nyomtatásban. Tudatában van ennek ő maga is, hiszen az „Elmé- 1 let és valóság” című kötet j bevezetőjében korrekten I utal arra, hogy 1987 óta - amikor az első, a gyöngyösi főiskola tudományos § ülésén elhangzott előadá- . sát megfogalmazta - ala- ;,§ posan megváltozott a világ I és benne hazai életterünk, \ Magyarország társadalmi, I politikai berendezkedése, | gazdasági viszonyrend- | szere is. S már a 2000-es I évek elején, közepén | ahonnan a legtöbb írás da- ! tálódik - papírra vetett 1 szövegek is másként értel- j mezhetők immár az évtized vége felé járva, a szer- ;; ző azonban következete- I sen ragaszkodik - szó szelj rint - eredeti gondolataihoz, s nem akarja a jelenlegi ismeretek alapján megítélni a korábbi jf eseményeket, jelensége 5 két. S ez a tiszteletet parancsoló következetesség, I mondhatni öntörvényű Á ség - ami egyébként is sugárzik minden írásból - | teszi mássá, érdekes, izgalmas olvasmánnyá az f „Elmélet és valóság”-ot. § Tartalmilag - tükrözvén 1 Vasas Joachim széles körű | érdeklődését - heterogén a húsz dolgozat, érinti a j szocializmusfelfogásokat ' éppúgy mint a globali-1 záció kérdéseit, a cigány 1 tanulók felzárkóztatásá-1 nak vagy a honvédelmi % nevelésnek az ügyét. Azonban egységbe fűzi a ft kötetet a természettudományos indíttatású szemlélet, a kétkedés logikáján alapuló vizsgálati módszer és az őszintén, nyíl- tan, mondhatni bátran í; vállalt baloldali világlátás, k A legtöbb írás az agrá- g riummal foglalkozik - né- i melyik cikke a Nógrád f Megyei Hírlapban is nap-§ világot látott - ami a föld- j höz, a faluhoz, az ott élők-1. höz való szoros kötődésből j§ fakad. Vasas Joachim mondandóját mélyen át- p hatja a vidéki, egyáltalán a nehéz sorsú emberekkel való szolidaritás, vélemé-1| nyével, javaslataival - ha átvitt értelemben, elméleti megközelítésben is - lé- ; nyegében az ő sorsukat ff szeretné jobbá tenni. S jj ami ugyancsak szimpatikus törekvéseiben: nem i kinyilatkoztat, a tőle eltérő nézetűekkel való % együttgondolkodásra, a j közös cselekvésre, felelős-1 ségvállalásra biztat.- csébé -1 „most már a Mű a mérték...” Ezzel a rovatcímmel és három (pontosabban négy) figyelemre érdemes, remek írással emlékezik meg a Palócföld idei ötödik száma Radnóti Miklós születésének századik évfordulójáról. Ugyanis lehet önállóan is kezelni Csapody Tamás szociológus, egyetemi adjunktus azon sorait, amelyek bemutatják Papp Lajost, a következő lapokon „Ennyi az emberi élet!” címmel visszaemlékező egykori bori munkaszolgálatost, Radnóti Miklós sorstársát... A most nyolcvannyolc esztendős Papp Lajos volt a hajtója annak a lovas kocsinak, amely mögött a mártír költő gyalogmenete is haladt az ab- dai végzet felé. Egyszerűen nem lehet túlbecsülni ennek a memoárnak az értékét, hiszen ha szubjektiven is, ha nazaré- nus szemszögből is, de mégiscsak a túlélő hitelességével érzékelteti az emberhez méltatlan szörnyű viszonyokat, történéseket. Egész biztos izgalmas lesz majd az írás következő része is. Ugyancsak jogosan tarthat számot érdeklődésre a nógrádi Balázs Beáta „Diagnózisok Radnótira, avagy a Radnóti- életmű helyzete a magyar irodalmi kánonban” című dolgozata, amelyben az ifjú szerző arra keresi a választ, hogy „mennyire jár elöl a „nyugati” irodalom a költő életművének kutatásában a hazai tanulmányokhoz képest... és lerázható-e a politikai billog az életmű meghatározott korszakairól." A szintén harmincon aluli kritikus, Lapis József „Az évszakok retorikája” - Csend, hó, halál Radnóti Miklós két költeményében” címmel vizsgálja, hogy a versszövegek milyen A Salgóbányán élő Kovács György szobrászművész Sirató című grafikája a Palócföld 2009/5-ös számából poétikai eszközökkel, szimbolikával élnek. A „Radnóti-rova- ton” kívül a Palócfóld 2009/5ös száma az elmúlt évben, Mizser Attila főszerkesztőségével kialakult szerkezetben kínálja az olvasnivalókat. A lap élén ezúttal is a „Kávéházi szegleten...” című versrovat áll, amelyet „Próza és vidéke” követ. Az utóbbiból Zsibói Gergely „Ár” című írását emeljük ki a sugárzó íráskészség okán. A „Kutatóterület”-ben Vincze Dániel a 18-19. századi Pyrker János László irodalmi tevékenységéhez szolgál adalékokkal, Bedecs László viszont egy kortárs költő Lanczkor Gábor költészetéről értekezik. A „Találkozási pontok” beszélgetése Ipolyságra vezet, ahol N. Tóth Anikó kérdezgette a dunaszerdahelyi Huncik Pétert sikeres, többszörösen díjazott első regényéről. A lehető legtágabb értelemben fontos, amit az író kijelent: „Ez a könyv arról szól, hogy van kohéziós erő, belső tartás, vagyis nem csupán a külső körülmények préselik egybe az embereket. Van egy városi értékrend, ami a huszadik századra is ráillik egyben, és tulajdonképpen Új-Zélandtól Dél-Amerikáig az egész világon érvényes... ” Az „Ami marad” című rovat három recenziója Suhai Pál és Juhász Katalin verseskötetével, illetve költészetével, továbbá Gyertyán Ervin önéletrajzi ihletésű „Visszajátszásáéval foglalkozik. A Mizser-korszak immár éppen tizedik lapszámának képzőművészeti anyagát Gábor Balázs, Kovács Bodor Sándor, Bakos Ferenc és Kovács György műveinek illusztrációi alkotják. Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Sörözhetnék Pesten a Lalával, ehelyett hétvégi telket veszek. ” Szerencsés nyertesünk: Agócs Flóriánná Cered, Fenyves út 1. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését november 12-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
