Nógrád Megyei Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 252-276. szám)
2009-11-20 / 268. szám
2 2009. NOVEMBER 20., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Uniós „leg”-ek hazai viszonylatban (Folytatás az 1. oldalról)- Az uniós források lekötésében - az Európai Bizottság jelentése szerint - hazánk vezet. Ez közös siker, nem a kormány, hanem az egész ország teljesítménye - jegyezte meg. A kancelláriaminiszter szerint nem jellemző a forráshiány, hogy kimerülnek pályázati keretek, ennek épp az ellenkezője szokott előfordulni: az a gyakoribb, hogy túr sok a forrás a viszonylag kevés pályázóra. - Amit többen szóvá tesznek az a bonyolult, nehezen átlátható, hosszadalmas pályázati eljárás. Ezért aztán idén egyszerűsítéseket hajtottunk végre az uniós pályázati rendszerben: eszerint például a korábbi húsz helyett most negyven százalék előleget lehet kifizetni a pályázóknak, önkormányzatoknak. Az elbírálási idő pedig nagyjából a felére csökkent. Kis-és középvállalkozások uniós támogatáshoz jutása pedig nem növekedési elváráshoz kötött, hanem annak vállalásához, hogy nem bocsátják el az alkalmazottakat. Legnagyobb programjaink a vállalkozások, és a hozzájuk tartozó infrastruktúra - utak vasutak - fejlesztése. A helyi kezdeményezések, pályázatok megvalósítására hoztuk létre a regionális fejlesztési tanácsokat, hogy helyben dőljön el, minek a megvalósulása fontos. Ne Budapesten szülessenek meg az ilyen típusú döntések, hanem az érintettek közelében. Ha megítélnek egy bizonyos ösz- szegű támogatást egy pályázónak, s ezt egy második elbírálásban lecsökkentik, ez soha nem forrással kapcsolatos, hanem jogi vagy technikai problémával összefüggő döntés. Ez akkor fordulhat elő, ha az Európai Bizottság előírásai szerint például el nem számolható költség szerepel a pályázatban. A kancelláriaminiszter kérdésünkre válaszolva azt is elmondta, hogy minden egyes nyertes pályázat mindig tartalmaz technikai,- ezen belül kommunikációs költséget bizonyos százalékban, változó mértékben. Hangsúlyozta: nem választható, hanem kötelező kommunikációs feladatról van szó. Uniós rendelet írja elő ugyanis mind a huszonhét tagállamban, hogy minden beruházásnál, fejlesztési munkánál eleget kell tenni a tájékoztatási kötelezettségnek. A miniszter tájékoztatott arról is, hogy 2004 óta Nógrád megyének 671 nyertes uniós pályázaton közel nyolcvanmilliárd forintot ítéltek. Ebből 120 pályázat salgótarjáni. A 2010-es költségvetéssel, előkészítésével kapcsolatban elmondta egyebek mellett: ez egy igazi, nehéz, „válságköltségvetés", s így nagyon sok dologra kevesebbet lehet majd költeni, így például önkormányzatokra, közösségi közlekedésre. A válság ellenére többet fordítunk azonban a közbiztonságra, az egészségügyre, illetve a munkahelymegtartásra, az „Út a munkához” programra. Kérdésre válaszolva azt is megtudtuk a minisztertől, hogy a szélesebb értelemben vett közszférában a nagy leépítések már mögöttünk vannak, a bérek befagyasztásával kívánják elérni azt, hogy ne kelljen további leépítéseket végrehajtani. A miniszteri tájékoztatóban szó volt a kormány rendszerváltás óta legnagyobb adósságcsökkentési terveiről, s a politikai konfliktusoktól sem mentes, ám a gazdasági és a határokon átnyúló együttműködésben továbbra is folyamatosan fejlődő magyar-szlovák viszonyról is. A szeretet művészei Szenográdi Ferenc foflÉánjf. November 12-én csütörtökön délután megyénk különböző részéről érkező szociális munkások töltötték meg a romhányi kultúrház nagytermét A Nógrád Megyei Önkormányzat szociális bizottsága nevében Sisak Imre, a bizottság elnöke, köszöntötte a szociális munka napja alkalmából rendezett megyei ünnepség résztvevőit. A Himnusz közös eléneklését követően Termán István, a község polgármestere üdvözölte a megjelenteket, közöttük Serafin Józsefet, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium családi és szociális szolgáltatások főosztályának főosztály- vezetőjét, Kriston Pétert, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnökét, Demus Ivánt, a Nemzeti Szakképzési és Felnőtt- képzési Intézet Salgótarjáni Képzésszervezési Központ igazgató- helyettesét, Sisák Imrét, Lombos István országgyűlési képviselőt, a díjazottakat, a megjelent vendégeket. Köszöntőjében felidézte 1997. szeptember 25-ét, amikor a Nógrád » Megyei Közgyűlés soros ülésén Demus Iván tanácsnok, a szociális bizottság akkori elnöke javaslatot tett a szociális munka napjának megünneplésére, a szociális és gyermekvédelmi ellátás területén dolgozó szakemberek munkájának méltó elismerésére, új kitüntetés alapítására, melynek elnevezése Salkaházi Sára-díj. November 12-e lett a szociális munka napja. A Nógrád Megyei Közgyűlés 1999-ben, ugyancsak Demus Iván javaslatára, felhívással fordultak a megyék és a főváros közgyűléseihez, valamint a települések önkormányzataihoz, november 12-e megünneplésére. Az első országos nagyszabású rendezvényre 2002. november 12-én Budapesten a Duna palotában került sor. Serafin József beszédében kiemelte, hogy napjainkban milyen nagy szükség van a szociális munkásokra, amikor gazdasági, társadalmi, bizalmi válságban élünk. Különböző közösségek széthullásának lehetünk a tanúi. Azt mondta, hogy a szociális munkások áldozatos munkájában fontos társadalmi érték jelenik meg. Tudás, szív, akarat adja szakmájuknak gerincét. A hitvallásukat gyakorló szociális munkásokat a szeretet művészeinek nevezte. Kriston Péter beszédében szólt Demus Iván ma már országos jelentőségű kezdeményezését. Példaként állította a jelenlévők elé Salkaházi Sára életét. A megyei önkormányzat nevében megköszönte a szociális munkások mindennapi áldozatos munkáját. A romhányiak részéről nagyon szép lírai összeállítást hallhattunk és láthattunk Salkaházi Sára életéről, akit 1944-ben agyonlőttek. Erdő Péter esztergomi érsek 2006. szeptember 27-én boldoggá avatta. Ezt követően került sor a Nógrád Megyei Közgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának 2009. év Salkaházi Sára-díj átadására. Díjazottak: Almádi Katalin, aki 1982-től dolgozik a szociális munka területén, 1995-től a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Hivatala önkormányzati, jogi és humánszolgálati főosztályának vezető főtanácsosa. Több évtizedes kiemelkedő és példaértékű szociális munkájának elismeréseként, a szociális és gyermekvédelem területén végzett eredményes tevékenységéért részesült elismerésben. Urbánné Dobrocsi Zsuzsanna több mint 20 éve látja el Romhány Község Önkormányzata szociális szolgáltató központjának intézményvezetői feladatait. Munkáját kiemelkedő szaktudással, lelkiismeretesen és odaadóan végzi. Elkötelezett híve a szociális munkának, ami a mindennapi feladata során folyamatosan megnyilvánul. A két kitüntetettnek Sisák Imre és Kriston Péter adták át a díjat. Romhány község művészeti csoportjai, szólistái kedves műsorral köszöntötték a kitüntetetteket, a jelenlévő szocfális munkásokat. Boldog Salkaházi Sára A Tóstrand és környéke Salgótarján gazdag természeü adottságokkal megáldott, egyik legszebb területe a Tóstrand és környéke. Talán már kevesen emlékeznek arra, hogy a Tarján vendéglőtől északra lévő területen a hatvanas években néhány családi házon kívül egészen Somoskőújfalu határáig csupán egy hosszan elnyúló rét volt. Dr. Szvircsek Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató kutatásai szerint Salgótarján és Somoskőújfalu között állt a XVI. századig Vendéginek nevezett település. Itt egyesült a Tarján- és a Diós-patak. A két falut határolta a Határ-árok, amit az 1700-as években osztrák katonai térképen Tatár-ároknak írták, vagy olvasták tévesen. így maradt meg helytelenül a Tatár-árok elnevezés. E terület szépségével, adottságainál fogva kézenfekvőnek tűnt egy pihenőüdülő és sportcentrum kialakítására. A hatvanas évek elején feltételezve, hogy a fold alatt meleg víz is lehet, több mint 2000 méterre fúrtak le, de sajnos hőforrást nem találtak. A bő vizű kutat azonban rákötötték az ivóvízhálózatra. A tervek szerint a terület északnyugati oldalán egy mesterséges tavat alakítottak ki horgász- és csónakázótó funkcióval. A tó keleti oldalán hatsávos úszómedencét és egy nagyobb fürdő- medencét is építettek. Később e területen kisebb, és gyermekmedence is épült. Az úszás és fürdés kiszolgálására öltözők és kabinok, illetve étterem is épült. 1989-ben a Beszterce-lakótelepi fűtőerőműtől a városi tanács beruházásában megvalósult az a vezeték, amelyik a medencék vizének melegítését oldotta meg. A város lakossága örömmel vette birtokba és szívesen használta a fenti fürdő együttest. A terület nyugati oldalának elnyúló völgyében, az ország egyik legszebb természeti adottságait felmutató helyen, az akkori viszonyoknak megfelelően jól kialakított, szolgáltatásokkal ellátott kempinget építettek, amelyik sokáig népszerű volt a hazai, de még külföldi turisták körében is. A völgy északi részén sportpályákat alakítottak ki. Először az SBTC füves és salakos pályáját, majd később, a hetvenes években egy új labdarúgópálya földmunkáit kezdték meg úgy, hogy körbekerített füves területen lehetett mécsesét játszani. A Tóstrand déli, dombos oldalán a városi tanács üdülőterületet alakított ki, csodálatos panorámával a Karancs és a salgói vár felé. Az elmúlt húsz évben sajnos a fenti területeken lévő létesítmények képe teljesen megváltozott. A várost szerető lakó nak,ha a tó körül sétál, lehangoló látványban van része. A tó vízutánpótlása % az utóbbi évek kis vízhozama miatt - kicsi, így az eliszaposodott Megszűnt évekkel ezelőtt a csónakázási lehetőség. A tóban lévő, betonból készült létesítmények lehangoló látványt nyújtanak, balesetveszélyesek. Az 1960-as években elhelyezett padok karbantartása, cseréje elmaradt. A horgászási feltételek, lehetőségek javulása nem látszik. A meder burkolatát, szélét benőtték a fák, cserjék, elburjánzott a nádas. Az ifjúsági tábor épületei és területe a lehetőségeknek és pénzügyi kereteknek megfelelően gondozott, szinten tartott. Ám továbbhaladva siralmas látvány tárul az itt sétáló elé. A polgármesteri hivatal lehetővé tette és engedélyezte, hogy a volt SZMT oktatási központ menti fenyőerdőt, a kialakított SBTC-pálya területével együtt magánszemély építési telkekké alakítsa ki. Az előközművesítés évekig húzódott, s csak részlegesen történt meg. Néhány telek bekerítésre került. Az egész területet azonban derékmagasságú gaz, parlagfű borítja. Vajon mi lesz a terület sorsa? Évekkel ezelőtt az ifjúsági tábor után a fenyőfákat kivágva, a rézsűbe bemarva lakóházra adták ki az építési engedélyt. Az SZMT volt oktatási központja (később Strand Hotel) úgy tűnik végképp bezárt. A fenyőerdő közepén, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem hétvégi háza áll. Vagy állt, ugyanis látszik, évtizedek óta nem használják, az egész területet benőtte a cserje, a feljáró út alig látszik, a kapun rozsdás a lánc. De vajon mi lehet a házzal, nem látogatták még meg betörők? A teniszpálya és közvetlen környéke rendezett, látszik a magántőke érdeke és a sport szeretete. Az SBTC-pálya gondozott, az épületben mind a labdarúgók, mind a tájékozódási futók jó elhelyezést kaptak. Érződik a Tarjánhő Kft. támogatása. A városlakó szívesen sétál mind a Tatár-árok, mind a Zagyvaróna felé vezető utakon az erdőben. Látszik azonban, hogy az erdészet sem az erdőterületeket, sem az utakat nem tartja karban. Az SBTC-pálya és a kemping közötti erdős területen épült 1990 előtt két intézmény vendégháza. A Nógrád Megyei Önkormányzat háza és mellette a teniszpálya gondozott, élénk sportélet folyik itt is. A polgármesteri hivatal volt vendégházához vezető út azonban cserjével benőtt, építési törmelékkel és szeméttel telített. A kerítésen belül elhanyagolt a nem használt épület. Az 1970-es, 1980-as években virágzó kemping szolgáltatásai a minimálisra csökkentek néhány zuhanyozó és WC használatával. A főépület ablakai be- deszkázva, a pihenőházak felújítás nélkül, a zöldterület elhanyagolt állapotban. Szomorú látvány ez az üdülő-pihenő központ ma - ez lett belőle. A terület déli oldalán a valamikori üdülőterület lakóövezetté lett nyilvánítva. Szép látványt nyújt, de lakni itt a házak sűrűsége miatt nem igazán lehet kellemes. Végezetül szólni kell a strandfürdő területéről. Az utóbbi húsz évben a medencék állapota egyre romlott, felújításuk elmaradt, a nagy csúszda már régóta nem működik. Egyre kevesebben látogattak ki még meleg nyári napokon is, a kereskedelmi és vendéglátó-ipari ellátás minimálisra csökkent Az uszoda kabinjai és öltözői nem működnek, a valamikori pénztárat, a főbejáratot hajléktalanok vették birtokukba. A terület környékén a kaszálás sok esetben elmarad, gyakori a szeméttel tarkított zöldterület Igen kellemes látványt és ellátást biztosít ellenben a tó mellett lévő Halász fogadó: szépen felújított külső, igényesen kialakított belső fogadja az ide látogatókat Akik itt élünk ebben a városban, aggódunk e terület állapotáért, jövőjéért Nem csak hosszú távú elképzelésekre, hanem közeli intézkedésekre is szükség lenne valamennyi itteni tulajdonostól, kezelőtől, lakótól, de legalább annyira fontos lenne, hogy mi, városlakók óvjuk, gondozzuk a területet és nagyon vigyázzunk rá. Győrffy Dezső oki. építőmérnök
