Nógrád Megyei Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 252-276. szám)
2009-11-14 / 263. szám
4 2009. NOVEMBER 14., SZOMBAT KULTÚRA „Operetthez nem kell szépség...” A finálét követő tapsrendben hangzik el így ez a szám, amelyben az eredeti dalszöveg szerelem szava helyére az operett került. A folytatás - „Csak egy színház kell és kész!” - is módosult az ismert változathoz képest. Ezzel a hangzatos kinyilatkoztatással a kassai Thália társulata nyilván azt kívánja hangsúlyozni, hogy repertoárjában helye van a színművészet szórakoztató formáinak is. Merthogy az előadások értéke nem eleve a műfajokból, hanem azok megjelenítésének minőségéből, színvonalából ered. Eisemann Mihály-So- mogyi Gyula-Zágon István „Fekete Péter” című operettjének 1943-ban volt a premierje Budapesten, a Vígszínházban és a publikum azonnal megszerette a romantikus történetet, a gyorsan népszerűvé vált dalbetéteket. A legutóbbi nagy siker ugyancsak a Vígszínházhoz fűződik: Marton László 1990-ben vitte színre Eszenyi Enikő és Rudolf Péter főszereplésével. A - nem tudni miért - francia környezetben játszódó darab címszereplője, a kétbalkezes, az ezúttal éppen ablaktisztítóból kisegítő pincérré avanzsált Pierre Lenoir, akinek minden igyekezete zátonyra fut, szerencsétlenül végződik. S nem elég, hogy ő maga folyamatosan kisebb-nagyobb bajba kerül, közvetlen környezetére is kisugározza a pechszériát. Ezt használja ki újdonsült nőismerőse, Colette Ouvrier, hogy ellehetetlenítse, kikosarazhassa nem kíA Salgótarjánban is bemutatott Fekete Péter címszereplője Reiter Zoltán és Kica Katalin, Claire megformálója FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ vánt jövendőbelijét, Gaston Auriol építészt. Colette fivére, az egyébként sem szegény üzletember, Lucien pedig még mesz- szebb megy: részvénytársaságot alapít a Fekete Péternek nevezett fiatalember különleges képességére alapozva. A másik szál ugyancsak egy mesés karriertörténet, amely során a jelentéktelen megjelenésű, félszeg irodistalány Colette leleményes közreműködésével meghódítja Lucien-t, aki főnökként eleddig észre sem vette a sok beosztottja egyikét, a levelezésen dolgozó szürke kis Claire Linakette-t. A végső lépést a szerelmi „létra” ötödik fokára Lucien akkor teszi meg, amikor Claire megfelel a férfi által tudatosan kreált próbatételnek és időben értesíti imádott- ját a vagyonát, jó hírét fenyegető veszélyről. Miután egybekelnek, azt is megtehetik, hogy rendezzék a már korábban házaspárrá lett Pierre és Colette anyagi helyzetét. A happy end- hez persze - mint minden operettben, zenés vígjátékban - e darabban is sok-sok humoros, mulatságos viszontagságon vezet az út, amelyet olyan fülbemászó Eisemann-slágerek szegélyeznek mint a „Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott”, a „Lesz maga juszt is az enyém” vagy a „Holdvilágos éjszakán...” A Kassai Thália Színház előadásában elsősorban a színészi játék és a látNógrádiak az Agria lapjain A sokoldalú és messzi múltú jószomszédi kapcsolatok jegyében mutatkozott be a minap a Salgótarjáni Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodában az Egerben megjelenő irodalmi, művészeti, kritikai folyóirat: az Agria. A kiadványt a „Határok fölötti magyar irodalom” című ankéton Ködöböcz Gábor főszerkesztő, Anga Mária, Serfőző Simon és Szakolczy Lajos főmunkatárs, valamint Bérczessy András lapmenedzser képviselte. A találkozó életre hívásában nagy szerepet vállalt Balázs Beáta, a kisterenyei Váci Mihály Gimnázium tanára, aki üdvözölte és kérdezgette is a Hevesből érkezett vendégeket. A beszélgetés során kiderült: Ködöböcz Gábor és barátai ötletét, hogy Gárdonyi Géza és Kálnoky László városában alapíttassék folyóirat, felka- j rolta és a 2007-es indítás óta kiadóként is támogatja az egri önkormányzat. Annál is inkább, mert a lap címéül Eger latin nevét, Agriát választotta. Az azonos irodalomszemléletet valló, baráti közösséget alkotó szerkesztőség - amellett, hogy a helyi szerzőknek, pályakezdő alkotóknak fórumot teremt - a kortárs magyar irodalom keresztmetszetét szeretné megjeleníteni, beleértve a határainkon túli szerzőket is. Idegen tőlük a kirekesztő szemlélet, helyt adnak minden - az életkortól és az irányzatoktól független - esztétikai értéknek. Fő céljuknak az egyetemes magyar irodalom szolgálatéi tartják, de a társművészetek is közel állnak hozzájuk. Elképzeléseik megvalósítása érdekében nemcsak szellemi energiáikat, kapcsolati tőkéjüket is igyekeznek mozgósítani. A szerkesztőség jelenvolt tagjai által elmondottakat az Agria legfrissebb, 2009 őszi kiadása A negyedévente megjelenő folyóirat idei őszi számának címlapja Partiumi palackposta címmel nagyváradi, bihari költők blokkja látott napvilágot. A Dialógus-ban a pomázi csángó származású keramikus- és énekművész, a Muzsikás együttes szólistája, Petrás Mária beszél a boldogságról Szakolczy Lajosnak: „Nagyon sok szép dolgot meg tudok látni, meg tudok élni, föl tudok fedezni... akarva-akaratlanul működik bennem valami jóság- ra-tisztaságra való törekvés." A magyarnándori születésű, Tapolcán diákoskodott költő, Konczek József a Hazanéző-ben nyilatkozik a bazalthegyi élményeiről, a szüreti emlékekről. Az évszakhoz kötődnek A bor dicsérete című rovat versei is. A Színek a palettán cím alatt a salgótarjáni gyökerű H. Szilasi Ágota egri művészet- történész értekezik a Somoskőújfaluban élő Földi Péter festészetéről. A Műhely-ben a hajdúböszörményi Székelyhídi Ágoston a 250 éve született Kazinczy Ferencre emlékezik, a debreceni Kelemen Erzsébet által írt tanulmány Papp Tibor „Vendégszövegek” (n) című könyvről pedig Dukay Nagy Ádám ugyancsak salgótarjáni származású költőre való utalással kezdődik. A fentebb már említett itesi Balázs Beáta a gazdag .artalmú Könyvjelző-ben fejti ki véleményét Az év novellái 2009 című kötetről. Az Agria új számának 272 oldalán 62 szerző tette le a névjegyét.- csébé ványos, szellemes koreográfia dicsérhető. Ez utóbbi Kozma Attila miskolci koreográfus és Látó Richárd kecskeméti korrepetitor munkája. A színészek közül különösen Kica Katalin nyújt emlékezetes alakítást az eleinte reménytelenül szerelmes, majd révbe érő, kiviruló Claire figurájában. A népes, jó neveket felvonultató szereplőgárdából kiemelésre érdemes a Fekete Pétert játszó Reiter Zoltán - aki komáromi, miskolci és kecskeméti évei után tavaly tért vissza szülővárosába - produkciója is, minthogy kedvesen, szeretetre méltóan csetlik-botlik a színpadon és alkalmasint a nézőtéren. A főszereplők énektudása változó és a hangzás technikailag sem tökéletes. Nyilván egy élő zenekar sem ártana a jórészt muzsikára épülő előadásnak. Operetthez, illetve egy jómódú párizsi ház elképzelt miliőjéhez képest ugyancsak szerényre sikeredett a szintén vendég Korognai Károly látványterve, díszlete, amely azonban az adott pillanatban ügyesen volt mobilizálható. Rendezőként is Korognai Károly jegyzi a szellemes ötletetekkel telitűzdelt, összhatásában kellemes hangulatú előadást. Szóval az „operetthez nem kell szépség”, de a színházon - s természetesen a pénzen - kívül kell még valami más is: nevezetesen a közönség, amely úgy tűnik - a sok egyéb 21. század eleji kínálat és a nem kevés lebecsülő, becsmérlő (szak)vé- lemény ellenére is - szereti, preferálja ezt a műfajt. Csongrády Béla „Színhangzó" festmények F Balogh Erzsébet már korábban kiállított festményei a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola Fayl Frigyes Galériájában remek díszletet adtak a jelvényavató ünnepséghez - mondta Varga Judit, az intézmény igazgatója, köszöntvén az alkotót a tárlat minapi megnyitása alkalmából. „Valaki mondja meg miért szép az hogy tapasztalatai szerint F. Balogh Erzsébet az általa alkalmazott módszerekkel milyen hatást tud gyakorolni növendékeire, hogyan képes átplántálni az őt jellemző dinamizmust, becsvágyat, életerőt tanítványaiba. A művekről szólva méltatta azok feszes kompozícióját, többrétegű szerkezetét, belső ritmusát, „színhangzó” zeneiségét. A színek F. Balogh Erzsébet tárlatát Földi Péter festőművész nyitotta meg fot&gyurán étet?...” énekelte a 12. és 13/b osztályosok kórusa, Presser Gábor „Popfesztivál...”-jának dalaival mintegy megalapozva az ünnepség hangulatát. A csoport felkészítő tanára Radnai Zsuzsanna volt, az élőzenei kíséretet Ráduly Csaba szolgáltatta. A kiállítás szakmai megnyitó- beszédét Földi Péter festőművész tartotta: részint a hozzáértés, de legalább annyira a vendéghez fűződő kollegiális viszony okán kapott felkérést erre a szerepre. Ugyanis - mint mondandójából - kiderült, tizenöt esztendeig volt munkatársa F. Balogh Erzsébetnek Egerben, az Eszterházy Károly Főiskola rajz tanszékén. Ennélfogva először arról beszélt, különösen a pasztellek esetében - teret is teremtenek, de legalább ilyen izgalmasak, mondhatni beszédesek a képek sejtelmes, árnyékos zugai. A festményeken szinte tapintható az anyaggal való folyamatosan vibráló küzdelem. A képeken absztrakt vagy valós formákban látható tárgyak éppúgy az enyészet túlélésére törekszenek, mint ahogyan a művész sokrétű üzenetének általános jellemzőjeként is az a törekvés emelhető ki, hogy sikerüljön nyomot hagynia a múló időben. A Madách gimnázium iskola- galériájának jelenlegi kiállítást is Kele Szabó Ágnes tanárnő szervezte és rendezte. Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Remélem nőhöz mész, mert utálom, amikor kocsmaszagú- an jössz haza!” Szerencsés nyertesünk: Puskás Lászlóné Salgótarján, Somogyi Bacsó út 2. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését november 19-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. is visszaigazolja. Az ARTériák című - a lapszám több helyén is feltűnő - versrovat szereplői egyértelműen a poétikai sokszínűséget képviselik. A
