Nógrád Megyei Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 252-276. szám)
2009-11-02 / 252. szám
2 2009. NOVEMBER 2.. HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Mennyit költöttünk? (Folytatás az 1. oldalról.)- A kereslet változó: van, aki jobban megengedheti magának a drágább virág vásárlását, a kisnyugdíjasok kevesebbet visznek, próbálják úgy összeválogatni, hogy legyen benne drágább is, olcsóbb is, de arra törekednek, hogy szép legyen a csokor - osztotta meg velünk tapasztalatait. - Mi már évek óta kínálunk akciós „nyugdíjas” csomagokat: 3-500 forint az ára, 10-15 szál virág van benne. Figyelünk arra is, hogy ezekben a csokrokban is legyen nagyobb, szebbet mutató és kisebb, de szép virág. A krizantém szálja 50-250 forint között volt S lehet, hogy hihetetlen, de ezen nem takarékoskodnak az emberek: elteszik rá a pénzt, átlagosan 2-3 ezer forintot költöttek virágra. Persze, ez az összeg változó annak függvényében, hogy ki hány szerettét gyászolja. Antal Nándomé Zagyvapálfalváról érkezett, leszázalékolt, özvegy nyugdíjasként a gyerekeknek segített az árusításban. S hogy ez a segítség mennyit jelenthet, talán mutatja az is, hogy 35 évig a kereskedelemben dolgozott, tapasztalata rengeteget segített a vásárlók kiszolgálásában.- Elég nehezen indult, sokan az utolsó pillanatra hagyták a vásárlást, hátha akkor olcsóbban juthatnak hozzá - mondta el lapunknak két vevő kiszolgálása között. - A krizantém szálja 50-300 forint között van, koszorúkat 250-600 forintért kínálunk. Tudja, azt látom: az emberek az utolsó kis pénzt is a szeretteikre költik halottak napján, hiszen mást már nem tudnak nekik adni... Szintén Zagyvapálfalváról érkezett Kiss Béláné, aki nyugdíj mellett, hobbiszinten foglalkozik a virágokkal. Szebbnél szebb krizantémok kínálták magukat: fehér, sárga, bordó, kinek-kinek ízlése és pénztárcája szerint, 50-250 forintért.- Érezhetően kevesebb a pénze az embereknek, de a virágra nem sajnálják - gondolkodott hangosan. - A fiatalabbak többet és drágábbat vesznek, 20-30 szálat is elvisznek, a soványabb pénztárcájúak kevesebbet vesznek, és megpróbálnak alkudni is, de hát nekünk is sok a kiadásunk, és nagyon sok munkát fektetünk bele, amíg a virág kikerül a piacra. Mindenszentekkor nemcsak virágot vittünk szeretteink sírjára, gyertyát, mécsest is gyújtunk emlékükre. Kalmár Ágnes és Kőrösné Vize Szilvia standjánál mindenféle-fajta megtalálható. Tapasztalatuk szerint 2-3 ezer forintot költenek az emberek, jobban megnézik, melyiket vegyék. Főleg az idősebb vásárolókkal kell sokat foglalkozni: ők azok, akik eltették a tavalyi mécsestartókat, és most jobbára a betéteket vették. Sokat számított az is, mennyire mutatósán van elhelyezve a portéka: mindegyik előtt ott volt az ára, még azt is kiírták, hogy egy-egy fajta 24-48 órán keresztül ég. A vásárlók még szombaton is voltak, sőt olyan is akadt, aki vasárnapra hagyta a vásárlást. Igaz, akkor már nem volt akkora a választék, hiszen a nagy többség időben beszerezte az emlékezés virágait, koszorúit, mécseseit... Gyertyák, virágok, koszorúk... GYURIÁN TIBOR A temető ösvényein A temetők köves, néha szűk, másutt sáros ösvényeit járva, elbizonytalanodik néha az ember. Eszébe jut, hogy pár éve még azzal lépkedett a sírok közötti lépcsőkön, aki most itt nyugszik, akihez most ő megy. Gyermekként, a november eleji fagyban is szökdelt a sírok között minduntalan maga mögött hagyva a családot, a rokonságot. Most lassan bandukol az ismerős kövek között A fák megnőttek, egyre többet takarnak ki a városból, noha mégnem veszítették el teljesen lombjukat A vasfeszületek rozsdásabbak, a sírköveken, a márványokon, mint mély ráncok, futnak alá a repedések. Van ahol a természet szinte már teljesen visszahódította a sírhelyét, de a borostyán fedte megsüllyedt sírra mégis tett valaki egy mécsest. Apró lángja lobogó kis üzenet, hogy mindenkire gondol azért valaki. Talán enél- kül nem is lenne túlélhető ez a kusza világ. Ami azért szép, igenis szép, még a temető ösvényeit járva is. Mert amott egy édesanya, karján az újszülöttel, akinek csendesen mondogatja, hogy a nagymama már itt lakik, mellette meg az, aki még téged is karjában tartott Másutt egy nagyobbacska gyermek a háromkerekű biciklin ücsörög és nézi ahogy a szülők sorra gyújtják meg a mécseseket. Itt senki nincsen egyedül. Ha a társ, a szeretett ember már nem is szorítja a kezet, ha az értékes barátnak már nincsenek hozzánk szavai, a temetőben akkor sincs egyedül az ember. A szél hordozza a hangjukat, szép mondataik, képekké varázsolódott emlékeik, örökre a lelkűnkben maradnak. Talán ez adhat némi megnyugvást. Ezért kell értékelni azt aki körülvesz, szólni hozzá még ha fáj is, megölelni még akkor is, ha már nem akarja, minél több nyomot hagyni egy életen át. A kisgyermek a biciklin felkacag. A szülők hiába csi- títgatják, egyre hangosabban nevet. Hiába, az élet élni akar, mert mi, mert ők így akarják, és van is aki táplálja ennek a forrását. Hegedűs NÓgrád Hifiit. Mindenszentekkor mindenki küátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozói síremlékeit Megtelnek a sírok krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak és elveszített szeretteikre emlékeznek. Méltóságteljes, csendes ez a nap: sok felnőttel együtt ilyenkor a gyermekek is gyertyát gyújtanak, emlékezve a nagypapára, nagymamára, s mintha tudnák, most másként kell viselkedni. Most nincs helye a kacagásnak, a vidámságnak, a szaladgálásnak, most ott kell maradni apu-anyu mellett, s csendben figyelni a gyertyák imbolygó lángját... Öregek, fiatalok állnak megilletődve a sírok mellett, a csendet csak néha szakítja meg egy-egy feltörő zokogás. Inas, erektől barázdált kezek igazgatják a virágokat, nehézkesen mozogva járják körbe a sírhantot, kezükkel védve a széltől a gyertya lángját. S miközben csendesen figyelik a gyertyalángot, emlékeik megelevenedni látszanak: eszükbe jut, milyen is volt akkor, amikor még közöttük volt szeretett halottjuk. Eszükbejut egy-egy kedves esemény, egy-egy kedves történet, oly' élőn, hogy az már szinte faj, amikor rádöbbennek: a temetőben vannak, s mindez csak a képzelet játéka volt.. Sokféle ember létezik: vannak, akiknek az év ezen napja csak annyiban különbözik a többitől, hogy ma gyertyát is gyújtanak, mert rendszeresen járnak a temetőbe gondozni az elhunyt sírját. Vannak, akik jönnének gyakrabban is; de máshová sodorta őket az élet, s a nagy távolság miatt nem tehetik meg olyan gyakran, mint azt szeretnék. S vannak olyanok is, akik megtehetnék, de csak ilyenkor jut eszükbe, hogy volt egy hozzátartozójuk, aki már nincs közöttük. S szóljunk azokról is, akik nem tudnak kimenni a temetőbe: ők otthon gyújtanak gyertyát a halottak lelki üdvéért imádkozva. Gyönyörűek ilyenkor a temetők: borzas, vagy éppen tömör fejű krizantémok, őszirózsák, mindenféle színben és árnyalatban, kisebb és nagyobb koszorúk szinte beborítják a sírokat. Gyertyák, kis és nagy mécsesek lángjai pislákolnak, mintegy jelzőfényként: ném felejtettünk el... A temetőt nézve eszembe jutnak Ady Endre Halottak napján című versének örökérvényű szavai: „Halottja van mindannyiunknak,/Hisz percről-percre temetünk,/Vesztett remény mindenik percünk/És gyászmenet az életünk./Sír- hantolunk, gyászolunk/mindig,/Temetkező szolgák/vagyunkl/Dobjuk el a tettető álcát:/Ma gyásznap van, ma/sírhatunk! ” Memento móri! Sz. A. • ftrittHfpMMt „Örülök, hogy magyarnak születtem” - mondta Kovács Ferenc középiskolai tanár azon az előadói esten, amelyet „ Memento móri!” címmel rendeztek meg a Madách Imre Városi Könyvtárban. A tanár úr zömmel magyar költők, írók verseit, prózáját idézte az el múlásról a halottak napjára emlékezve. S valahogyan az ő szájából hitelesen hangzott a mondat. Ő nem kérkedik magyarságával. Fejében szinte ott van a fél magyar irodalom... A közönség lenyűgözve hallgatta a magyar költészet fejedelmeinek sorait: Petőfi, Babits, Áprily, Ady, József Attila, Nagy László, Szabó Lőrinc, Márai, akik mindmind az elmúlásról vallanak, s még műfordításaik is káprázatosak, hiszen Baudelaire-verseket is elmondott Kovács Ferenc, aki az estet kedves Adyjának A szerelem eposzából című versével fejezte be: „Nem tudom, hogy mikor jön életem vége, Mikor derül ki majd minden semmisége, De nyugodtan halok: én nem csupán voltam S érdemes harctéren esek el majd holtan. ” Ittak és vezettek Két közlekedési balesetben is szerepe volt az alkohol- fogyasztásnak a közelmúltban. Vizslásnál két kislány is megsérült - tájékoztatta lapunkat Dankóné Nagy Éva rendőrségi szóvivő. MfÉI NKgJt. Egy 53 éves szécsényfelfalui férfi Mátra- terenye nádújfalui településrészét elhagyva Pétervására felé tartott a huszonhármas főúton október végén, amikor egy kanyarban elvesztette uralmát a gépkocsija felett. A jármű a padkára hajtott, majd az árokba csúszott, ahol egy fának ütközött. A baleset következtében súlyos sérülést szenvedett a sofőr, akinek alkoholszondás vizsgálata pozitív eredménnyel zárult. Másnap Vizslásnál karambolozott két autó: egy 31 esztendős salgótarjáni férfi a megyeszékhely felé tartott a Nagymező úton, a déli órákban. A dombtetőn egy kanyar után áttért a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávba, ahol egy 32 éves vizslási nő által vezetett személygépkocsival ütközött. A hölgy utasait, két kislányt a mentősöknek kórházba kellett szállítani: a 10 éveset súlyos, a 3 esztendősei pedig könnyű sérülésekkel. Ez esetben is megállapítást nyert, hogy a balesetet okozó fiatalember szeszesitalt fogyasztott, mielőtt a volánhoz ült. Annak ellenére, hogy a jogosítványába kerül annak aki lebukik, még mindig sokan ülnek ittasan a volán mögé (képünk illusztráció) Szarta, más tollával... (Folytatás az 1. oldalról) Gyanúsítotti kihallgatása során elismerte a bűncselekmény elkövetését A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor a bátonyi rendőrök a házkutatás kapcsán felvették a kapcsolatot a kazincbarcikaiakkal. Borsodból ugyanis azt jelezték vissza, hogy többször volt már dolguk a 18 éves fiatallal - zömmel bolti lopások miatt - akiről már megállapították, hogy valódi, de nem az ő nevére kiállított okmánynyal igazolja magát. Az igazolványt ugyanis egy hozzá nagyon hasonlító személytől lopta el. Az ügyben a kazincbarcikai rendőr- kapitányság folytat nyomozást - közölte Balog Sándor, a bátonyterenyei rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője.
