Nógrád Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 227-251. szám)

2009-10-31 / 251. szám

4 2009. OKTÓBER 31., SZOMBAT NÓGRÁD MEGYE A Nemzeti Sírkert részei Sz. A. ■ ■ Összefogtak, lépcsőt építettek Horpács. A néhány száz lelkes község, Nógrád megye egyik legkisebb telepü­lése, rendkívüli szerepet játszott sző­kébb pátriánk szellemi életében. A kis falu sírkertjében nyugszik az 1904-ben elhunyt Szontagh Pál, a nógrá­di főrendiház tagja, belső titkos tanácsos, a reformkori Nógrád vármegyei nemesi ellenzék egyik vezetője, aki szabadulása után, 1850-től élthorpácsi birtokán. Ma­dách Imre több alkalommal megfordult nála, s minden művét megmutatta nagy műveltségű barátjának. Az ember tragé­diája kéziratát is az ő buzdítására küld­te meg Arany Jánosnak. Szontagh Pál a Kisfaludy Társaság alapító tagja és lelkes támogatója volt. Halála után birtokát Mikszáth Kál­mán vásárolta meg 1904-ben. A „nagy palóc” élete utolsó éveit szeretett Nógrád vármegyéjében, a horpácsi domíniumon töltötte. Felesége, Mauks Ilona, akit két­szer is feleségül vett, s aki híres emlék­iratait is Horpácson írta meg, a község temetőjében talált örök nyugalomra 1926-ban. Nagy Iván, akit 1898-ban temettek el Horpácson, az egyik legnagyobb hatású magyar genealógus, heraldikus, törté­nész volt, akinek a „Magyarország családai” című műve alapvető forrás a családkutatók számára. A sírkert három nevezetes sírját ma a település önkormányzata gondoztatja, s az 1999-ben létrejött Horpácsi Fundus Alapítvány álh'ttatta helyre, amelyek ma már a nemzeti sírkert részei. A nemzeti sírkert a magyarság elmúlt kétszáz éve kiemelkedő történelmi személyiségei­nek, irodalmi, zenei, színházi, építészeti, oktatási és képzőművészeti alakjainak emlékezetét őrzi. A három nevezetes el­hunyt leszármazottai közül Mauks Ilona sírjához dédunokája, a Budapesten élő Mikszáth-Cseney Kálmán is gyakorta el­látogat. Az egykor épületgépészettel fog­lalkozó vállalkozó Mikszáth és Mauks Ilo­na két életben maradt gyermeke közül Albertnek az unokája. Példás összefogásnak köszön­hetően újult meg a mátranová- ki temető lépcsője: a település­ről elszármazott vállalkozó kezdeményezésére mozdultak a község lakói és egy év alatt összeadták a szükséges pénzt, felújították a veszélyessé vált feljárót. G. E. Mátranovák. A településről elszárma­zott, egykori falujáért mégis tenni akaró, jó szándékú vállalkozónak kö­szönhetően megújult a község telepi temetőjében lévő lépcsősor. Horányi István a nógrádi kis faluból szár­mazik, de ma már Debrecenben él. Dédszülei sírjához- ami a telepi te­metőben található- azonban rend­szeresen visszajár. Egy ilyen látogatás alkalmával tapasz­talta, hogy a mere­dek domboldalban felvezető lépcső­sort igencsak meg­rágta az idő vasfo­ga, szinte járhatat­lan. Ennek rend- behozatalára nagyszerű kezde­ményezéssel állt elő: lépcsőjegyet állít ki mindazok­nak, akik hozzájá­rulnak a temető lépcsőjének hely­reállításához. Ő maga százezer fo­rintot ajánlott fel erre a célra, és felvette a kapcsolatot más, szintén a településről elszárma­zott egykori novákiakkal. Kezdeményezésével megkereste a Mátranovákért Faluvédő és Szépítő Egyesületet, amelynek tagjai örömmel álltak az ötlet mellé, így ők fogták ösz- sze az „akciót”. A díszes formátumú oklevelet - amelynek hátterén a felújításra váró építmény látható - ezer-, kétezer, öt­ezer és tízezer forintos címletekben le­hetett megvásárolni, az abból befolyó összeget pedig természetesen a hely­reállításra fordították.- Az elmúlt év őszén kezdtük a lép­csőjegy árusítását. A településen kiplakátoltuk, hogy mely üzletekben, vendéglátóhelyeken vásárolható meg az oklevél. A nemes célra 110 magán- személy adott össze 500 ezer forintot - mondta el Berbás Hajnalka, a falu­szépítő egyesület elnöke, hozzátéve: a kivitelezési munkákat a mátranováki önkormányzat végezte el, a feljáróhoz tartozó korlát pedig Harri Meevissen, a helyi Berek fogadó tulajdonosának fel­ajánlásából készült el. A munkálatok­ban sok nováki magánszemély is részt vett.- Örülünk annak, hogy sikerült megvalósítani az elképzelést, és az összefogásnak köszönhetően min­denszentek ünnepén már a rendbe hozott lépcsősoron járhatnak a ha- lottaikra emlékezők - fogalmazott Hábel Kitti, az egyesület titkára, hoz­zátéve: - a felújítást követően már­is új feladattal foglalkoznak a falu- szépítők: november 7-én harmadik alkalommal rendezik meg a Márton- napot, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várnak. Gondozott sírkertek a kegyelet ünnepén Gulyás E. Salgótarján. Az elhunytakra való emléke­zés napja jó alkalom arra, hogy a szétszó­ródott családok tagjai találkozzanak és szeretteik sírját együtt keressék fel. Né- hányan talán azokra is gondolnak, akik­nek nyughelyét már nem látogatja az olykor hálátlan utókor. Napjaink rohanó világában ritkán állunk meg és gondo­lunk azokra, akik már nem lehetnek ve­lünk. Mindenszentek táján virágot vi­szünk, gyertyát gyújtunk és emléke­zünk. Csak néha jut eszünkbe, hogy te­metőinkről szorgos kezek gondoskodnak nap mint nap. Az ünnep közeledtével a Salgótarjáni Városgazdálkodási és Üzemeltetési Kft képviselői arról tájékoztatták lapunkat, hogy a megyeszékhely közigazgatási te­rületén már csak 12 temető található. Kö­zülük a somoskői régi temető már kegye­leti emlékparkként működik tovább. A salgótarjáni régi központi és a zagyvapálfalvai alsó temetőkben már nin­csen lehetőség új sírhelyek kialakítására, csupán „rátemetésre”. Hamarosan meg­telnek a pálfalvai felső és a Forgách úti kegyhelyek is, ezért hozott az önkormány­zat döntést a pintérpusztai temető bővíté­séről, melynek előkészületi munkálatai már megkezdődtek A megyeszékhely sírkertjeinek üze­meltetését 1990-től - immár egységes, korszerűbb rendszerben - a VGÜ KfL vég­zi, hiszen korábban ezt a feladatot a temet­kezési vállalat, valamint vállalkozások lát­ták el. Azóta létrehozták a temetőgondnok­sági rendszert, mely segítségével napra­késszé vált ez az igen összetett szolgálta­tás. Gondnokok végzik a sírkertek ápolá­sát, parkosítását, takarítását, az új sírhe­lyek kijelölését, a ravatalozók működteté­sét és a kisebb karbantartásokat is Számtalan bejelentés érkezett arról, hogy nagyon sok sír elhanyagolt állapot­ban várja az ünnepet Egy fontos téveszmét kell az illetékeseknek eloszlatniuk arról, miszerint a temetők útjai és közterületei a gondnokság feladatkörébe tartoznak, ám a megváltott sírok a hátramaradottak törő­désére várnak. Nem kevés problémát jelent a hatályos kegyeleti törvény betarttatása és betartása is, hiszen a fokozottabb védelem ellenére is előfordulnak rongálások, garázda cse­lekmények és lopások, amelyeket legtöbb­ször a hozzátartozók jeleznek. Különösen ünnepek idején van nagy szükség a ható­sági intézkedésékre, nem egyszer őrző-vé­dő szolgálat igénybevételére. Idén is min­dent megtesz a Salgótarjáni VGÜ KfL, hogy a hozzátartozók és emlékezni, gyá­szolni érkezők részére a legnyugodtabb körülményeket biztosítsa. Fontos, hogy a hozzátartozók különösen nagy figyelmet fordítsanak a gyertyáik körültekintő elhe­lyezésére, elkerülve így a tűzeseteket Az sem elhanyagolható, hogy elhunyt szeret­teink sírkertjeiben a szemét és a hulladék az arra kijelölt helyekre kerüljenek. Az ünnep kapcsán, az elmúlt évekhez hasonlóan a sírkeretek szinte korlátozás nélküli időpontokban látogathatók. Ezen felül a régi és az új központi temetőben téli időszakban 7 órától 16 óráig, míg a nyári időszakban 7 órától 18 óráig fogad­ják a gépkocsival érkező hozzátartozó­kat A gyalogkapuk a nap minden órájá­ban használhatók. Külön figyelmet érdemel a fenntartó azon érthető kérése, hogy a várhatóan nagy tömegre való tekintettel - október 31-én és november 1-jén déli 12 óra után - a gépjárművel közlekedő mozgáskorlá­tozottak sem hajthatnak be autóikkal a te­mető útjaira. Ügyfélszolgálat (munkanapokon) 7-15 óráig: VGÜ Kertész út 2. telephelyén (tel.: 32/440-366), régi központi temetőben (sírhely-értékesítő iroda). A 42 méter hosszú lépcső biztonságosabb megközelítést tesz lehetővé fotó:b.d. Történelemóra a zsidó temetőben Szabó A. Balassagyarmat, a közelmúltbeli szép őszi napok egyikén a helyi Szent Imre Keresztény Általá­nos Iskola és Gimnázium vala­mennyi osztálya ellátogatott ta­nárai kíséretében a város 1700- as évekből származó zsidó te­metőjébe, ahol Majdán Béla vá­rostörténész fogadta a fiatalo­kat, végigvezetve őket a több mint 3400 sírkövet tartalmazó „Élők házában”, feltárva ezáltal egy kőfallal elzárt, különös vilá­got, megismertetve a tanulókat Balassagyarmat történelmének és tradícióinak egyik meghatá­rozó elemével. Az Ipoly Menti Zsidó Múzeum és Gyűjtemény megálmodója és megvalósítója immáron éppen egy évtizede tart rendhagyó tör­ténelemórákat a térség iskolái növendékeinek a zsidó vallásról és kultúráról, s ezáltal toleranci­ára, a másik elfogadásának ké­pességére tanítja a diákokat. Valljuk be, égetően szükség van erre egy olyan korban, amikor éppen e műemléki temetőben sírköveket döntöttek le fiatalko­rúak a közelmúltban, amikor közbeszédünk sokszor gyűlölkö­dő szólamoktól hangos, s ami­kor megint csak „ordas eszmék” kezdik felütni fejüket. Fogékony partnerre talált a vá­rostörténész a Szent Imre iskolá­ban. A nevelésközpontú intéz­mény bölcsen belátja: csakis a ta­nulók látókörének tágításával, a világra való nyitottság kifejleszté­sével formálhatók a fiatalok érett, a cselekedeteiket meggondoló emberré. Most a rendhagyó törté­nelemóra megtartására az orto­dox temetőben került sor, ahol a várostörténész - többek között - bemutatta a hagyományos, fél­köríves, Mózes kőtáblájához ha­sonlító sírköveket, szólt a nyugat felé héber, a kelet felé magyar és német nyelvű sírfeliratokról, a te­metkezési szokásokról, miszerint a halott fejjel a sírkőnél, lábbal pedig Jeruzsálem felé fekszik. A sírkövek némelyikén látha­tó stilizált kézről és kancsórói is megtudhatták a tanulók, hogy azok kohanita, illetve levita le­származottak sírjai. Előbbiek Mózes testvérének, Áronnak nemzetiségéből eredeztetik ma­gukat és mindegyik ilyen sírkő- vön a papi áldást osztó kéz ábrá­zolása látható. A Lévi törzsből származók síremlékén pedig egy kancsó forma fedezhető fel, amely azt ábrázolja, hogy a zsi­nagógái istentiszteletek alkalmá­val a kohanita áldást megelőzően a kohen kezét vízzel öntötték le áldásosztás előtt. Azt is megtud­hatták a tanulók, hogy az ősi szo­kás szerint gyalulatlan deszka­koporsóba helyezik az elhunytat, S virág helyett három kavicsot tesznek a sírra, amelyek azt feje­zik ki: itt voltam, megemlékez­tem, vissza fogok térni. A holokauszt-emlékműnél Majdán Béla elmondta: mintegy kétezer balassagyarmati zsidót hurcoltak el, 136-an jöttek haza és több mit 500 nevet véstek az emlékműre. Ha minden gyarma­ti meggyilkolt nevét egyetlen em­lékműre szeretnék fólvésetni kö­zel négyszer ekkora márványtáb­lára lenne szükség - hangzott el. Megálltak a diákok Michel Gyarmathy párizsi revüfejede­lem, a Folies Bergere igazgató­ja édesapjának a vandálok által ledöntött sírkövénél, s megnéz­hették a Weisből lett Vértes Er­vin síremlékét is, aki igen fia­talon életét adta a magyar hazá­ért az első világháborúban, s Elfogták a rendőrök azt a két férfit, akik még a nyáron tíz sír­emléket rongált meg, illetve bo­rított fel a balassagyarmati zsi­dó temetőben. A két gyanúsí­tott - akik közül az egyik sze­mély- és vagyonőrként dolgo­zik - azt vallotta, hogy egy buliból, ittasan tartottak haza­felé, amikor jött a „jó heccnek tűnő” ötlet. Egy 23 és egy 24 éves balas­sagyarmati férfi gyanúsítható a bűncselekmény elkövetésével. A gyanúsítottak kihallgatásuk alkalmával elismerték tettüket. Mindketten elmondták, hogy egy buliból tartottak hazafelé erősen ittas állapotban. Miután átmásztak a kerítésen, először akinek nagyapja 1848-as hon­védként harcolt. Az asszimilá­lódott család 21 évesen az orosz fronton hősi halált halt egyet­len fiának fekete márvány sír­emlékére, a „Pro patria” szöveg mellett egy magyar honvédségi csak kisebb sírköveket rugdos­tak meg és borítottak fel, majd már egészen magas gránit- és márványtömböket is. Az egyik gyanúsított - aki személy- és vagyonőrként dolgozik - arra a kérdésre, hogy miért csinálták ezt, vállát megvonva azt vála­szolta, hogy „jó heccnek tűnt, jó móka volt”. A nyomozás jelenlegi adatai alapján rongálás bűntett minő­sített esetének elkövetésével gyanúsítható mindkét férfi, ez akár három évig terjedő sza­badságvesztéssel is büntethe­tő. Továbbra is vizsgálják, hogy az elkövetők cselekményükkel megvalósították-e a közösség elleni izgatás vétségét is. páncélsisak is fölvésésre ke­rült.- A második világháborúban már joguk sem volt magyarnak lenni azoknak, akik vérüket ontot­ták a magyar földért - hangsúlyoz­ta Majdán Béla, aki a Ferenc József korabeli híres rabbi, Deutsch Áron Dávid sírját is megmutatta a diá­koknak. A gyarmati főrabbi Chatám Sojfemek, az askenáz zsi­dóság korabeli fejének az egyik leg­kedvesebb tanítványa volt A több mint kétórás rendha­gyó történelemóra végén a vá­rostörténész a zsidó vallás lénye­géhez kapcsolódóan felhívta a fi­gyelmet: „Ne tégy a másik em­bernek olyat, amit magadnak nem kívánsz”, de ne tégy a halott emberek sírjaival sem olyat, amelyet saját elhunyt szeretteid sírjával nem tennél. A rendhagyó óra után a vég­zős Boros Dávid úgy fogalmazott: egy-egy ilyen látogatás rádöb­benti az embert arra, mi min­dent nem tudott eddig a világ­ról, s valójában egy kicsit más emberként jön ki a temetőből az, aki egyszer is járt itt. „Jó móka volt" a sírrongálás Óvatosságra int a rendőrség Sokszorosára növekszik a sírkertek környékén a forgalom mindenszentek ünnepén és halottak napján, tanácsos, ha az autósok fokozottan figyelnek a gya­logosokra. Ez időszakban a bűncselek­mények is megszaporodnak a temetők­ben és azok környékén. A gépkocsik aj- tajait zárjuk be, az ablakokat húzzuk fel teljesen, használjuk a biztonsági beren­dezéseket, s ne hagyjunk értéket a jár­műben. Táskát a sírok gondozása köz­ben se hagyjunk őrizetlenül, még rövid időre se. Amennyiben mégis bűncselek­mény áldozatává válnánk, haladéktala­nul értesítsük a rendőrséget a 107-es vagya 112-es telefonszámon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom