Nógrád Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 227-251. szám)
2009-10-10 / 235. szám
4 2009. OKTÓBER 10., SZOMBAT KULTÚRA Bitskey Tibor, az „ünnepi színész” A Salgótarjáni Városi Televízió jóvoltából hat filmből - sorrendben a Légy jó mindhalálig, az Egy magyar ná- bob, a Kárpáthy Zoltán, az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai és a Rákóczi hadnagya címűekből - láthatott a közönség egy-egy jelenetet a „Beszédes esték”-sorozat minapi rendezvényén. A választás tudatosan történt, hiszen mindegyik epizódban szerepelt a vendég, Bitskey Tibor. A Kossuth-díjas színművész - meg sem várva, hogy a házigazda, Székyné dr. Sztrémi Melinda vegye át a szót - „in médiás rés” kommentálta a filmrészleteket.- Nekem szerencsém volt, csupa olyan filmben játszhattam, amelyiket megnézett és kedvelt a közönség. 1953-ban a Rákóczi hadnagya nemcsak itthon volt meggyőző siker, hanem külföldön is: rekordszámú - mintegy hatvan - ország vásárolta meg. Az 1955-ös készült „Egy pikoló világos” viszont mindmáig azért fontos számomra, mert az első realista filmnek számított, amelyben - akkoriban igazán szokatlan módon - negatívumokat is el lehetett mondani. A magyar irodalom klasszikusainak regényeiből készült filmjeimet manapság is rendre műsorra tűzik különböző évfordulókon, ezért amolyan ünnepi színésznek számítok. Egyébként is romantikus alkat vagyok, s a rendezők - Apáthi István, Egri István, Gellért Endre, Kazimir Károly, Szendrő József és mások - ezt észrevéve osztottak rám emlékezetes szerepeket. Voltam például Vejnemöjnen a finnek népi eposzában, a Kalevalában, Corneillle Cid-jében és Illés Endre-Tass István Trisztán című drámájában pedig a címszerepet játszottam. Ez utóbbi alakításomat egy harminc év körüli férfi tizenhárom alkalommal nézte meg - emlékezett vissza Bitskey Tibor, s miután kérdezőpartnere arra is kíváncsi volt, hogy miként lett egyáltalán színész, hogyan alakult pályakezdése a továbbiakban is sokat beszélt a régi időkről. Elmondta, hogy magas színvonalon oktató, demokratikus szellemben nevelő középiskolában, a budapesti fasori evangélikus gimnáziumban érettségizett, s bár már diákkorában is gyakran szerepelt versmondóként, építészmérnök szeretett volna lenni. A család helyzete azonban a ’40-es évek végén másként alakult és így keresőfoglalkozás után nézett. A Vasas Sportclub - ahol atletizált - elnöke segítette hozzá egy tisztviselői álláshoz a Béke Szállóban. Ott egy kulturális rendezvényen látták meg későbbi pályatársai - Görbe János, Somló István, Turgonyi Pál - s "addig nem nyugodtak, amíg be nem iratkozott a színház- és filmművészeti főiskolára, ahol 1953-ban szerzett diplomát. Már másodéves korában leszerződtette a Magyar Néphadsereg Színháza, s volt időszak, amikor egyszerre volt főiskolás, színész és katona. Később a Nemzeti Színház, a Vígszínház és a Thália Színház tagja lett. Pályafutása során azonban őszintesége, szókimondása következtében elő-előfordultak hiátusok, szünetek is. Arra a kérdésre, hogy kik a kedvenc költői, melyek voltak a különösen kedves szerepei, Bitskey Tibor sajátos módon válaszolt. Először Rostand Cyrano de Bergerac című darabjából, majd a már említett Trisztánból idézett hosszas monológokat. Ez bizony - tekintve, hogy mintegy fél évszázada játszott ezekben az előadásokban - nem volt kis teljesítmény! Persze - mint mondta - csak a jó művek részletei maradtak meg emlékezetében. Ami pedig a költőket illeti hosz- szú a sor, Csokonaitól kezdve Petőfin, Kosztolányi Dezsőn, Babits Mihályon, Tóth Árpádon át Dsida Jenőig - akiknek a verseit kivált szereti, de a szívéhez igazán közel Szabó Lőrinc áll, akitől a Tücsökzené-ből és A huszonhatodik év című szonettkoszorúból rögtönzött is néhány, ugyancsak nem rövid részletet. A beszélgetés során természetesen szó esett a színművész családjáról is, főként mert második felesége salgótarjáni kötődésű. Az utóbbi években Bitskey Tibor gyakran szerepelt az Evangélium Színházban, a közelmúltban pedig a Balázs Péter vezette Szigligeti Színházban lépett fel többször is. Jelenleg is részese a Szolnokon készülő Bánk bánnak, amelyet - Székyné dr. Sztrémi Melinda ígérete szerint - meghívnak majd Salgótarjánba is. A „Beszédes esték” programja ezúttal köszöntéssel fejeződött be, tekintve, hogy a neves vendég szeptember 20-án töltötte be nyolcvanadik életévét... Csongrády Béla A Kossuth-díjas színművész meghatottan köszönte meg a salgótarjániaknak a születésnapi jókívánságokat fotó-, gyurkő péter Első díszpolgára lett szülőfalujának Volt már „Az év dalosa”, „Nógrád megye dalos pacsirtája”, kapott „Jákó Ve- ra-különdíj”-at, s több alkalommal is első' helyen végzett régiós és országos versenyeken, találkozókon. Nyilván mindegyik elismerésének nagyon örült, de a szívéhez legközelebb immár a díszpolgári cím áll, amelyet az idei Szent István-napi ünnepségen szülőfaluja, Karancslapujtő képviselőtestülete elsőként neki adományozott. A hetvenhárom éves Teplán Sándort egész élete Karancs- lapujtőhöz köti. Ott járt iskolába, ott nősült meg, ma is harmonikus házasságban él feleségével. Két felnőtt gyermeke ugyancsak ott lakik a családjával. Teplán Sándor tizenöt évig volt a helyi költségvetési üzem karbantartója, s több mint húsz esztendőn át tanácstagként is szorgoskodott a falu építésében, szépítésében. Öt szakmában jártas, valóságos ezermesterként tartják számon, de már fiatal kora óta tehetségesnek bizonyult az énekesi pályán is. Fellépései katonaideje alatt kezdődtek, s a civil életben, különböző szervek, szervezetek rendezvényein is folytatódtak. A Magyar Rádióban megszerezte az Országos Rendező Iroda engedélyét, hivatásszerűen azonban nem vállalt szerepléseket, munkáját és családját helyezte előtérbe. A kulturális, művészeti terüTeplán Sándor mindenütt sikert arat, ahol közönség elé lép létén nyugállományba vonulása után vált igazán aktívvá. Hét éve meghatározó tagja a Nyárutó nyugdíjasklubnak. Se szeri, sem száma eredményes színpadi fellépéseinek lakóhelyén, szűkebb hazája településein, de az ország más részein, sőt Szlovákiában is. Énekelt a Budapest TV-ben és a Salgótarjáni Városi Televízióban is. 2009-ben CD készült repertoárjából. Kivételesen szép hangját elsősorban a magyarnóta- és népdaléneklésben kamatoztatja, de más műfajban is képes kiemelkedő, emlékezetes produkciókra. Sikereihez nagymértékben járul hozzá két zenész barátja, Deák Béla és Lantos Sándor is. Mint az indoklásból kiderül, a díszpolgári címet a község jó hírnevének öregbítése érdekében végzett tevékenységéért ítélték oda Teplán Sándornak, annak reményében is, hogy személyisége, életútja széles körben szolgál követendő példaként. Cs. s. A naiv jelző már lekopott művészetéről, s a cigányfestő elnevezés helyét is egyre inkább a festőművész veszi át. Olyan alkotó volt, akit a magyar képzőművészet élvonalában kell a művészettörténetnek számon tartania. Valójában e gondolatokban foglalható össze annak a beszélgetésnek a lényege, amelyet a minap Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban tartottak a Balázs Jánosról készült legújabb könyv és film bemutatója alkalmából Einspach Gábor művészettörténész, Szuhay Péter folklorista és Kőszegi Edit film- .rendező közreműködésével. Balázs János festménye: A Nap szerelmese Hosszú éveken át a civilizációtól távol tengette napjait, járta a természetet, s gyűjtögetésből, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Az azonban csak később derült ki, hogy mindent elolvasott, ami keze ügyébe került, s iskolai végzettség nélkül is ritka tájékozottságra tett szert elsősorban történelemből, filozófiából, művészeti ismeretekből. Tudása, élettapasztalata tükröződik valóságalaláláig eltelt szűk egy évtized tekinthető intenzív alkotói korszakának, amelynek következményeként felfedezte a szakma és a közvélemény is szárnyra kapta a nevét. Emlékének ápolása, munkásságának bemutatása érdekében sok minden történt az elmúlt években. Filmek, kiadványok születtek, Salgótarjánban szobra is felállíttatott három évvel ezelőtt az egykoron a cigánytelepre is vezető Pécskő utcában. Az alkotó, Szabó Tamás azért is tudott olyan ihletett művet készíteni róla, mert azon szűk körbe tartozik, akiket Balázs János közel engedett magához. Ezért lehetett ő is - Botos Zoltánnal, Oláh Margit Grétivel és másokkal együtt - Kőszegi Edit ú], „Homorú tükröt kaptam örökül” című filmjének hiteles szereplője. A visszaemléke- zők, véleményt formálók között találni Földi Péter Kossuth-díjas festőművészt is, aki elragadtatással beszél Balázs Jánosról, az egyetlen élő zseninek tartja, akivel találkozott. Nem az elvárások szerint festett, olyan szabadságot valósított meg a festészetben, amellyel művészettörténetet írt - véli Földi Péter. A filmben Balázs János maga is elmondja, hogy soha nem szerette a kötöttséget, saját maga megelégedésére festett, nem érdekelte, hogy mit várt el tőle a külvilág. De ha akarta, ha nem, ismert és egyre inkább elismert - immáron Magyar Örökség-díjas - művész lett belőle. Értékeit bizonyítja, s egyszersmind dokumentálja a „Cigány méltósággal” című reprezentatív - százhúsz színes reprodukciót, dokumentumfotókat, tanulmányokat, visszaemlékezéseket, önéletrajzi írásokat tartalmazó - album is, amely ugyancsak a közelmúltban látott napvilágot Kolozsváry Marianna szerkesztésében, Szuhay Péter társszerkesztésében, Kieselbach Tamás koncepciója, borító- és kötésterve felhasználásával. E könyv és a fenti film újabb fontos állomás Balázs János képzőművészeti és irodalmi örökségének megőrzése, felmutatása folyamatában. csébé SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Most jó, már ne menj hátrébb, Irén!” Szerencsés nyertesünk: Dudásné Szabó Ilona Litke, Borbás út 24. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését október 8-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. Balázs János „művészettörténetet írt...” Természetesen nem véletlenül volt itt a két mű premierje, hiszen - mint köztudott - Balázs Jánosnak szinte az egész élete a salgótarjáni cigányhegyhez kötődött. pú fantáziadús képein éppúgy, mint „festményeinek döcögő édes gyermekeiben”, azaz írásaiban, verseiben. A hatvanas évek végétől az 1977-ben bekövetkezett ha