Nógrád Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 227-251. szám)
2009-10-26 / 246. szám
12 2009. OKTÓBER 26., HÉTFŐ SPORTTÜKÖR Salgótatján. Bár péntek reggel 8 óra körül még ünneprontónak nézett ki az időjárás, mire a legkisebbek nekivágtak a hagyományos emlékfutásnak, már a szitáló eső is elállt, sőt dél felé (ha „szűrten” is, és felhőn át) de kikukucskált a napfény és végül „értő szemek” szerint 2000-nél is többen futottak. De hogy a kronológiánál maradjunk, legelőször Schirilla György érkezett meg az útközben hozzá- csaüa- kozó kísérőkkel Salgótarjánba a megyeháza elé, és október 23-i futásai közül először Mosonmagyaróvárról, a „testvéri sortűz- városból”. Őt a megyeszékhely polgármestere, Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester és „Magyaróvár” ugyancsak itt tartózkodó első embere, Szabó Miklós, valamint Eötvös Mihály tarjáni polgármester-helyettes fogadta, majd több sport- és társadalmi szérvezet képviselőivel mindannyian megkoszorúzták a megyeháza falán lévő 1956-os emléktáblát. És innen már tényleg csak a futóké volt a város főutcája, akik egyéniben és váltóban, sőt családostól teljesíthették a 156, 956 és 1956 méteres távokat. A kisebbek persze szülőkkel, rokonokkal kézen fogva rohantak, a nagyobbaknál pedig annak ellenére, hogy végül is ez egy emlékfutás, sokszor presztízsjelleget is öltött a versengés, és nem (csak) a győzelmi dobogón megkapott szokásos ajándékok motiválták az indulókat. Az általános iskolások között fődíjként kisorsolt kerékpár pedig csudák csudájára nagyon sokadszorra kelt el (csak a személyesen jelenlevők vehették át), de végül is méltó helyre, egy sokgyermekes családhoz került, akiknek minden tagja ott volt az emlékfutáson, ráadásul a legeredményesebben szerepeltek a familiáris versengésen. A váltófutás most is nagy érdeklődést váltott ki, a Gagarin például legnagyobb örömükre zsinórban harmadszor nyer, és a Mosonmagyaróvárról érkező, a salgótarjánihoz hasonlóan ugyancsak Bolyai János nevét viselő gimnázium tanulói is indítottak csapatot, ám a két bolyais staféta előtt végül is a rivális Madách vitte el a pálmát. Velük együtt a további győztesek névsora: óvodás lányok: 1. Kovács Gyöngyvirág (Mackóvár), Fiúk: Jerov Adorján (Mesekert). 6-7-8 éves lányok: 1. Czene Adrienn (SKÁID Beszterce). Fiúk: 1. Angyal Krisztofer (SKÁID Gagarin). 9-10 éves lányok: 1. Király Dóra (SKÁID Gagarin). Fiúk: 1. Németh Donát (SKÁID Beszterce). 11-12 éves lányok: 1. Burai Virág. (SKÁID Gagarin) Fiúk: 1. Stork Mihály (SKÁID Dornyay). 13-14 éves lányok: 1. Szuhán Dóra (SKÁID Kodály). Fiúk: 1. Németh Dávid (Luciáivá). 15-16 éves lányok: 1. Király Kinga (Madách). Fiúk: 1. Kisvinca Lukas (Losonc). 17-18 éves lányok: 1. Tóth Korina (Madách). Fiúk: 1. Molek Dávid (Kanizsai Dorottya). 19-29 éves nők: 1. Papp Ildikó (SAC). Férfiak: 1. Csontos László (SHKE). 30-39 éves nők: 1. Riclerné Jedlicska Judit (Salgótarján). Férfiak: 1. Langer Olivér (SAC). 4049 éves nők: 1. Kaszás Judit (Salgótarján). Férfiak: 1. Zánki Zoltán (Zenit SE). 50 év és idősebbek, nők: 1. Kovács Árpádné. (Salgótarján). 50-59 éves férfiak: 1. Huszár László (SAC). 60-65 éves férfiak: 1. Jusztin Ferenc (Szécsény). 66 évesek és idősebbek, férfiak: 1. Vadas István (Petőfi DSE). Váltók Általános iskolák, nagyiskolák: 1. Gagarin. Kisiskolák: 1. Dornyay. Középiskolák: 1. Madách Imre Gimnázium és Szak- középiskola. Felnőttek: 1. SAC. Családok: 1. Tóth László és családja. Kép és szöveg: sts Összesen 3800-an kísérték Schirilla György kilencedszer érkezett futva Salgótarjánba az Október 23. emlékfutás kapcsán, de először olyan távolról, mint Mosonmagyaróvár, így le is adott 8 kilót a 10 nap alatt. Úgy 350 kilométeres kacskarin- gós útján soha ennyi (67) szalagot nem gyűjtött kopjafájára és sohasem kísérték hosszabb-rö- videbb szakaszon (összesen) 3800-an. De további legeket és kellemes emlékeket is mesélt lapunknak.- Mielőtt elindultam, úszkál- gattam egy kicsita Lajtában és ha már ilyen vízimádó ember vagyok, vissza is hívtak egy híd- avatásra decemberben, nem kizárt, hogy akkor is megmártózom egy kicsit a vízben. (Mint ismeretes Gyuri évente háromszor a jeges Dunában szokott fürdőzni - a szerk.) Hédervárról a 860 éves tölgyfáról kaptam makkokat, hogy ültessem el arra Schirilla György - itt Valiskó Ferenc (balról) társaságában - kilencedszer futott el Salgótarjánba érdemes helyeken, Győrben pedig a helyi NB I-es focicsapat játékosai is kísértek egy darabon. Szerencsére az autósok nem piszkálgattak és türelmetlenkedtek velem, legtöbben ismertek már és képben voltak, hogy miért futok és jó utat kívántak. Sajnos egyszer hóesésben is kellett caplatnom, ez eddigi útjaimon még nem fordult elő. Kemény erőpróba volt a Mátra környéki, de kárpótolt érte a recski munkatábor meglátogatása, mely mély emlékeket hagyott bennem. Ugyancsak felejthetetlen marad az, amikor egy kis faluban, ahol aludtam, reggel a nevemet kis (roma)gyerekek kántálták és alig várták, hogy csatlakozzanak hozzá egy rövid szakaszon. A leghosszabb napi távom egyébként 58 kilométer volt, jövőre a 10. (jubileumi) évfordulóról természetesen nem hiányozhatok. Szoros küzdelemben vesztett a Kábel kézilabda NB I/B, Keleti csoport, férfiak, 7. forduló Orosházi FKSE - Bgy. Kábel SE 32-28 (16-13) Orosháza, 300 néző, vezette: Horváth, Simó. Orosháza: Szikora - BALDA 12/6, BERTA 3, Bajusz 1, DUNKL 6, Ambrus 2, Kosa 2. Cs.: Herjeczki (Kapus), Kotormán 3/1, RAFFAI 2, Kovács A., Gazsó 1, Kardos. Edző: Füzesi Ferenc. Kábel SE: SÍRÓ - Takács 4, Kovács K. 1, Kajdy, KOVÁCSOVICS 6, SZLAUKÓ 5/1, Szabó 5. Cs.: Nemes (kapus), Babicz 3/3, TARJÁNYI 3, Bán 1, Széles, TIHANYI. Edző: Lombos István, Cseri Péter. Hétméteresek: 7/7, ill. 6/4. Kiállítások: 18 perc (+1 kizárás: Raffai a harmadik 2 perc után), ill. 10 perc. Az eredmény alakulása: 6. perc: 2-2,10. perc: 4-5,19. perc: 9-10, 25. perc: 13-11, 33. perc: 17-16,41. perc: 22-19,46. perc.: 24-23, 58. perc: 29-28. Végig kiélezett küzdelem folyt a pályán: a kezdeti gólváltást követően a Kábel SE ragadta magához a kezdeményezést, három alkalommal is vezetéshez jutott, de mindannyiszor csak rövid ideig sikerült tartani az előnyt. Az orosháziak nyitott védekezése csak ideig-óráig működött hatásosan, mert Szlaukóék hamar megtalálták az ellenszert, igaz, egyik leg- jobbjukat, Babiczot ezzel ki is kapcsolták igazából a játékból. 9-10 után aztán kezdett magára találni a több korábbi NB I-es játékost soraiban tudó hazai gárda, és a szünetig három találatra növelte a különbséget. Az előző mérkőzésekkel ellentétben most a második félidő első perceit sikeresen vészelte át a gyarmati alakulat, olyannyira, hogy 17- 16-nál akár az egyenlítés kivívása sem tűnt reménytelennek. De ezekben a pillanatokban egyrészt a házigazdák is erőre kaptak, másfelől a játékvezetői páros is „belenyúlt” a meccsbe, amikor indokolatlanul vette el a kábeles fiúktól a labdát. Az eredmény pedig döntetlen helyett újból magabiztosnak mondható viharsarki vezetés lett. Ez a történet aztán 24-23-nál újból eljátszódott, itt megint a sípmesterek szóltak bele a küzdelembe. A legfájóbb azonban a végjáték lett, ekkor 29-28-nál ismét erőteljesen zárkózott fel a Kábel SE, de ahelyett, hogy megszerezték volna Kajdyék az első idegenbeli pontjukat, Horváth és Simó egymás után háromszor vették el a labdát a gyarmatiaktól és három gyors góllal a hazai csapat megnyerte a mérkőzést. Összességében ismét idegenben alkotott maradandót a balassagyarmati csapat, de újfent nem tudtak maradéktalanul élni a kínálkozó eséllyel. A következő találkozókon a tabella alsóbb régiójában található együttesek következnek, akik ellen tovább lehet javítani a teljesítményt. Füzesi Ferenc: - A masszív Balassagyarmattal szemben nem túl jó játékkal szereztük meg a két pontot. Lombos István: - Végre azt játszottuk, amit előre elterveztünk, és amit megbeszéltünk az öltözőben. Nagyon feküdt nekünk az ellenfél nyitott védekezése, de sajnos a játékvezetéssel nem sikerült boldogulnunk. Rajtuk is múlt, hogy nem szerezhettünk pontot. Ifi: 44-10. ■ Hegedűs Henrik Borúra derű az 1956-os emlékfutáson
