Nógrád Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 227-251. szám)

2009-10-22 / 245. szám

2009. OKTÓBER 22., CSÜTÖRTÖK 3 NÓGRÁD MEGYE A síneken is maradnak utasok Aki eddig sínen volt, az talán ezt követően is ott utazhat majd FOTÓ; GYURIÁN Ünnepség Rétság. Mindszenty József her­cegprímásra és Pálinkás- Pallavicini Antal őrgrófra emlé­keznek meg a város lakói októ­ber 25-én, vasárnap 14 órától a volt laktanya bejáratánál kiala­kított Mindszenty-emlékpark- ban. Koszorúznak Nézsa. 1956. október 23-át és az azt követő szabadságharc ese­ményeit megemlékezés és ko­szorúzás keretein belül idézik fel a helyiek október 22-én, csü­törtökön 17 órától a helyi 1956- os emlékműnél és a hősök szobránál. A község önkor­mányzata minden érdeklődőt szeretettel vár! Gyászmise lYlátraverebély-Szentkút. Az 1956-os forradalom és a kom­munista diktatúra áldozataiért megemlékező gyászmise lesz október 23-án, 11.00 órakor a nemzeti kegyhelyen. Ennek ke­retében az Unicum férfikar Liszt Requiemjét énekli, vezé­nyel Déri András. Keresztet avatnak Héhalom. A község önkormány­zata az 1956-os forradalom és szabadságharcól tartandó meg­emlékezésre és emlékműava­tásra várja a település lakóit ok­tóber 23-án 10 órakor a Kos­suth utcai köztéren, a Harmos család által állított keresztnél. Az ünnepségen a Himnusz el­hangzását követően az általá­nos iskolások adnak műsort, majd a megemlékező beszéd el­hangzását követően avatják fel az emlékművet és koszorúz­nak. (Folytatás az 1. oldalról.) Hiába minden törekvésünk, ha a Bajnai-kormány mostoha- gyerekként bánik térségünk­kel.” A szaktárca javaslataival kap­csolatban megkerestük Boldvai Lászlót, aki a következőket nyilat­kozta lapunknak: - Néhány perc­cel ezelőtt beszéltem Antali Ká­rollyal, aki a közösségi közleke­dés kormánybiztosa, s azt tudom mondani, hangsúlyozni: nem szűnik meg a személyszállítás a Salgótarján-Hatvan vasúti vona­lon. Marad az elmúlt évek gya­korlata, szállítási színvonala. A jelenlegi helyzethez képest talán minőségi változást is jelent, hogy a Salgótarjánból közvetlenül Bu­dapestre utazni szándékozók a közúton a jelenlegi volános me­netrendhez képest többletszol­gáltatást, minőségileg javuló szolgáltatást vehetnek igénybe. Ez azt jelenti, hogy a Nógrád Vo­lán Zrt. gyakorlatilag hajnali 4.40 órától óránként fog közvet­len járatot indítani a fővárosba. Ez napi 16 járat oda és vissza. Te­hát, aki azt állítja, hogy itt min­denféle szétverésről van szó, az valószínűleg nem ismeri a ténye­ket vagy fideszes központi elvá­rást szolgál ki. Boldvai László arra a felveté­sünkre, hogy várható-e a közel­jövőben térségünkben a pálya- szakaszok felújítása, elmondta: ez nem kizárt, de a megújulás csak hazai forrásból valósulhat meg. Az Európai Unió ugyanis az európai vasúti fővonalak kor­szerűsítését támogatja, de a Sal­gótarján-Hatvan közötti vonal nem tartozik ebbe a főfolyosós rendszerbe. - Ha a válság után újra növekedési pályára áll a ma­gyar gazdaság, a magam részé­ről messzemenőkig támogatni fogom ilyen munkálatok elindí­tását. Bízom abban, hogy 2010 után, szakaszosan sort lehet majd keríteni erre - mondta a politikus. Dóra Ottó is megfogalmazta véleményét a fentiekkel kapcso­latban. Eszerint Salgótarján ese­tében az eddigiekhez képest nem hozhatnak érdemi válto­zást a menetrendi javaslatban foglaltak. „Közvetlen vasúti for­galom ugyanis Salgótarján és Budapest között eddig sem volt: nem volt olyan vonat sem innen, sem Pestről, amivel átszállás nélkül utazhattunk volna ide, il­letve a fővárosba. Ebben a vonat­kozásban tehát nincs miért köz­benjárni.” A munkahelyterem­téssel kapcsolatban kiemelte a városi képviselő, hogy vélemé­nye szerint annak érdekében a városvezetésnek kellene először lépéseket tennie. Végül megje­gyezte: sok oknál fogva az uta­zók a vasútival szemben az au­tóbuszos közlekedést részesítik előnyben, mert az utóbbi, gyor­sabb, tisztább, kényelmesebb. Tánc a képeken Salgótarján. Vaskó Gabriella, amatőr képzőművész „Táncvari­ációk” című, égetési technikával készült képeiből nyílik kiállítás október 27-én, 16 órakor a Balas­si Bálint Megyei Könyvtárban. Az alkotásokat Nagy Ferencné, a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egye­sület elnöke ajánlja a jelenlévők figyelmébe. A kiállítás novem­ber 14-ig látogatható. Gyertyaláng az emlékműnél Bátonyterenye. A város önkor­mányzata az 1956. évi forrada­lom és szabadságharc, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának évfordulójára meg­emlékezést rendez október 23-án 11 órakor az ökumenikus emlék­műnél (Bátonyterenye, Madách út). A rendezvényen Katona Károlyné önkormányzati képvi­selő mond ünnepi beszédet, és az Erkel Ferenc iskola tanulói is közreműködnek. Fotókiállítás nyílik Salgótarján. Gecse Lászlóné alko­tásaiból nyílik önálló fotókiállítás a József Attila Művelődési és Konfe­rencia-központban október 22-én, csütörtökön 17.30 órai kezdettel. A tárlatot - amely november 24-ig lesz látogatható - Homoga József ajánlja a vendégek figyelmébe. A civilekről Salgótarján. A város civil szerve­zeteinek működéséről lesz szó a Bereczki Máté Kertbarátkor októ­ber 22-i csütörtöki, a József Attila Művelődési és Konferencia-köz­pontban 15 órakor kezdődő össze­jövetelén. Az előadó: dr. Diósiné TaracsákJudit. ■ Ahogyan arról már korábban is beszámoltunk fiata­lok pár hete a vasúti személyszállítás megtartása ér­dekében aláírás gyűjtésébe kezdtek. Eddig kétezer- ötszázán adták kézjegyüket ahhoz, hogy ne szűnjön meg a vasúti kapcsolat a nógrádi megyeszékhely és a központi régió között. „Szeressék ezt az egyházközséget" A váci püspök 2009. augusz­tus elsejével a Hatvan melletti Boldog község plébánosává ne­vezett ki, későbbi döntésével rám bízta még az újhatvani egy­házközség vezetését is-. Nehéz szívvel veszek most búcsút papi pályámnak attól az állomásától, ahol 1994-től 2009-ig, tehát 15 évig a Szent József (ismertebb nevén: acélgyári) egyházközség plébánosaként illetve esperes­ként Salgótarjánban éltem. Tudom, hogy a ml életünk - a felszentelésünkkor püspökünk­nek adott ígéretünk szellemében - az engedelmesség. Ma itt, hol­nap ott szolgálunk az Úr szőlejé­ben. Mégis, amikor kézhez kap­tam elhelyezésem okmányát, el­szomorodtam. Hirtelen végigfu­tott bennem a 15 év minden ide­kötő emléke. Tizenöt év nagy idő egy hivatás szolgálatában. Sok­sok emberi kapcsolat, barátság, híveimhez kötődő számtalan pa­pi szolgálat, az együtt megélt örömök, bánatok, sikerek emlé­keztetnek az elmúlt évekre. Sal­gótarján nem volt ismeretlen számomra, mert káplánéveimet Kisterenyén kezdtem, majd a fő­plébánián folytattam (1980- 1985). Plébánosként Kazáron építettem az egyházközség lelki életét és renováltattam a felújí­tásra szoruló templomokat és plébániákat (Mátraszele, Bárna, Mizserfa, Rónatelep). Úgy érzem: papi hivatásom és szolgálatom legaktívabb, legdi­namikusabb éveit az Isten és hí­veim szolgálatában itt töltöttem. Innen megyek most új állomás­helyemre: Boldogra, illetve Újhatvanba. Minden változás, minden új feladat megenged egy kis pihe­nőt és annak a számbavételét, amit a 15 év folyamán Isten és híveim segítségével elvégezhet­tem. Elődömtől: Strichirs Károlytól - aki a politika kényszere és idős kora következtében már keveset tudott törődni a hatalmas temp­lommal és a nemrég visszaka­pott ferences rendházzal - sok feladatot vettem át. Úgy érzem, hogy a sok munka, utánjárás és az anyagiak előteremtése siker­rel járt. Városunk egyik ékessé­ge, az acélgyári templom belse­jében megújult, megszépült. Az egykori rendházat is renováltat- tam és az egyházközség szolgá­latára bocsátottam, ahol a cser­készet, a Karitász, a KÉSZ, az if­júsági és felnőtt hittanórák, illet­ve bibliaestek helyet kaptak. Te­vékenységem fősodrának mégsem csak az építkezéseket, a feltétlen szükséges javításokat tekintettem, hanem a lélek- és közösségépítést. Egyházközsé­gem tagjainak, de minden őszin­te Isten-keresőnek tanácsot ad­ni, a hit dolgában segítségére lenni. Sok felnőtt korában Isten­hez térő, vagy a gyermekkori hi­tet újra felfedező kedves testvé­rem tanúsíthatja. Követendő ha­gyományt teremtettem azzal, hogy ősszel megrendezzük az egyházközségi napot, amikor az egyházközség tagjai, számos vendégünk találkozik és keresz­tény ihletésű kulturális program után szerény agapéval egybeköt­ve beszélgetünk, ismerkedünk egymással és keressük a jövő, a kibontakozás útját. Nagyon szí­vesen segítettem a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége salgó­tarjáni csoportjának megalakí­tásában és munkájukat mindvé- I gig lelkesen támogattam, mert | tudom, hogy hitünk igazságait a 1 teológia és hittan mellett az iro- | dalomból, a művészetekből is I megismerhetjük, és mindezek megerősítenek bennünket ke­resztény mivoltunk vállalásában és tökéletesítésében. Gyakran mentem híveimmel zarándokutakra, kirándulások­ra, mert megtapasztaltam, hogy a kötetlen, barátságos együttlét közelebb hozott bennünket, egy­mást jobban megismertük és szép emlékeket őrzünk ezekről az utakról. Híveim szolgálatában kiszol­gáltattam a szentségeket: ke­reszteltem, eskettem és elkísér­tem őket utolsó útjukra. Örömmel vettem a város fel­kérését, hogy papi szolgálatom­mal vegyek részt nemzeti ün­nepeink méltó megünneplésé­ben. A városi televízió vallási műsoraiban is szívesen vettem részt, megragadva az alkalmat, hogy keresztény hitünk igazsá­gairól és szépségeiről tanúsá­got tegyek. Köszönöm a város vezetőinek, hogy döntéseikben kikérték segítségemet és így véleményemmel én is hozzájá­rulhattam a közélet demokra­tizmusához. Az elköszönés lehet fájdalmas - is. Búcsúzom közvetlen munka­társaimtól, a hitoktatóktól, akik önzetlenül, nagy áldozatok árán vállalják az ifjúság erkölcsi, val­lási nevelését. Hiányozni fognak azok a barátok is, akikkel együtt ünnepeltünk névnapokat, akik társaságában időzhettem, vala­mint az egyháztanácstagok, a hí­vők közössége, a templomban szolgálatot vállalók, a város. Vallom Márton Áron erdélyi püspökkel: „Furcsa paradoxon­ként a mai ember, aki a korszel­lem és a nevelés következtében ér­zékét a természetfólötti iránt szül­te teljesen elvesztette, akkor be­csüli a papot, ha az nem hasonul a világhoz, hanem komoly oda­adással végzi az emberek meg­szentelésének, a természetfólötti élet ápolásának szent hivatását” Kívánom, hogy utódaim sze­ressék ezt az egyházközséget, ezt a várost és járuljanak hozzá keresztény hitükkel, dinamiz­musukkal és bátorságukkal an­nak fejlődéséhez, tisztulásához. Nagy teendők állnak a vallásos, keresztény erkölcsű emberek előtt. Természetesen örömmel látom majd régi híveimet, ked­ves barátaimat új szolgálati he­lyemen: Boldogon. Ezennel elbúcsúzik Baffi Ist­ván plébános. Baffi István (balról)

Next

/
Oldalképek
Tartalom