Nógrád Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 227-251. szám)
2009-10-02 / 228. szám
2 2009. OKTÓBER 2., PÉNTEK Nem rózsás, de javítható a bérlakáshelyzet Garzonház: kinőhet az önkormányzat markából? Dr. Baráthi Ottó Akár megelégedéssel is nyugtázhatná a Nógrád Megyei Hírlap rendszeres olvasója, hogy milyen gyakran foglalkozik az újság Salgótarján bérlakáshelyzetével, ha nem tudná, hogy a lap jó szimatú munkatársai jobbára „csak” a felhalmozódott feszültségek nyomába eredtek. Kiváló kollégám például - az augusztus 8-i és KM számban - behatóan elemezte a kolóniák és benne lakó nehézsorsú emberek helyzetét, életkilátásait, jelezve, hogy a szerkesztőség várja az olvasói észrevételeket is. A lehetőséggel élve alábbi írásomban a garzonházi gondokat villantom fel, a teljesség igénye nélkül, empirikus módon közelítve. Az írás indítékai - némi kommentárral Hogy kerül a garzonház a kolónialakások apropóján terítékre? Nos, ennek több triviális oka is van. Egyrészt az ikerház éppúgy a város önkormányzatának tulajdonában áll, mint dominánsan a kolónialakások, másodszor mindkét kategória kezelője a Salgó Vagyon Kft. Harmadszor: a garzonház gondjai is sokasodnak, feszültségei fokozódnak, nagyobb figyelemre és mielőbbi megoldásra várnak. Végezetül: magam húsz éve vagyok a garzon lakója és évről évre mind nagyobb averzióval élem meg és aggodalommal figyelem a házbeli történéseket. így különösen az épület állagának oktalan pusztítását, az egykor békés belső világú ház bérlőinek fogyatkozását, a lakók összetételének kedveződen irányú változását, a napi zsörtölődéseket, a kisebb-nagyobb konfliktusokat, a közösségi miliő megromlását. Amennyiben az ember azt olvassa ki a sajtóhírekből és lapelemzésekből, tapasztalja a városi közgyűlés ülésein, veszi ki szakemberek nyilatkozataiból, hogy a város bérlakásproblémái toronymagasságúak, akkor a toronymagasságú garzonház gondjai az itt élők szerint alig(ha) kisebbek. írásom a jó érzésű lakótársak kérésére és inspirációjára, észrevételeik felhasználásával is, hangsúlyosan a prevenció jegyében készült, az illetékesek figyelmébe történő ajánlással. Mielőtt a garzonház valamiféle modern kolóniává válna... Az ikerházak sem érnek az égig A garzonház létesítésének nagy ötletét az váltotta ki, hogy a völgyvárosban nincs mód a vízszintes irányú terjeszkedésre, és csak „magasházak” létesítésével valósítható meg a szükséges tömeges lakásépítés. Ezt a teóriát aztán a szocialista városépítés mérhetetlenül megalomániás mentalitása megerősítette, a politikai döntés megszületett, anélkül, hogy a távlatos működés és fenntartás-fenntarthatóság dilemmája valakit is foglalkoztatott volna. A két toronyház a hetvenes évek elején épült fel, első lakói 1973 nyarán-őszén költöztek be. Az épületegyüttes alagútzsalus építési módszerrel készült, előre gyártott, elvileg tűzálló vasbeton mellvédpanelekkel. A város centrumában magasodó garzonház annak a nagy területű épületkomplexumnak a része, amelyben a városháza és a történeti múzeum található, továbbá, amelyben üzlet- és vendéglátó-helyiségek foglalnak helyet. Az épület magasba nyúló, markáns-mutatós külsejével Salgótarján jelképévé vált, és akár büszkeséggel tölthette el az ötletgazdát, a kivitelező és más közreműködőket is. (Kevesen tudják talán: az ikerház ma is a magyarországi magasházak TOP 25-jében foglal helyet, 70 méteres magasságával Békéscsaba, Esztergom, Gyöngyös és Miskolc hasonló toronyépületeivel holtversenyben...) Ugyanakkor többen már a ház tervezése-építése idején tudni vélték, hogy a garzonház nem más, mint egy elhibázott vállalkozás, soha meg nem térülő, hosszabb távon akár finan- szírozhatatlan, fenntarthatatlan építési beruházás, amit elhallgat(tat) a politika. Miként arról sem beszélt soha egyetlen városvezető sem, hogy (ab ovo) milyen hiányosságokat hordoz magában az épületkomplexum. Ezek egyike, hogy a két monstrum tűzbiztonság és tűzvédelem szempontjából már az átadásakor sem felelt meg jogszabályoknak (hozzáférhetőségnek, tűzszakaszolásnak stb.), s különösen nem adekvát a mai, szigorúbb előírásokkal. így például a szinti közlekedőkre benyíló ajtókra önműködő csuklószerkezetet írt elő a szabvány, a garzonban pedig ilyen még ma sincs. A lépcsőház - amely menekülőút lehetne - nem túlnyomásos előtérrel kapcsolódik a szintekhez, így tűz esetén korántsem lenne füstmentes. Mindez a 2003. január 25-én bekövetkezett súlyos - egy lakó halálát is okozó - tűzeset során beigazolódott, a vizsgálat során pedig megerősítést nyert. Sajnos, a helyzet jottányit sem javult, a legutóbbi - pályázati pénzekből megvalósított- korszerűsítés és nagyfelújítás alkalmával sem kerülhetett sor a csuklósszerkezetes ajtók beépítésére. (Ma már- az önkormányzati büdzsé szűkössége miatt - a régen ellopott, leszerelt ajtózárak pótlására, kilincsek felszerelésre sem jut pénz...) Pedig az említett tűzeset szinte előre „kalkulálható” volt. Erre magam már egy évvel korábban figyelmeztettem, a Garzonházi gond(olat)ok c. írásomban (Nógrád Megyei Hírlap 2002. február 11.). Többek között így: „...a legsürgősebb prioritások között kell helyet kapjon a tűz- és vagyonvédelem fokozottabb biztosítása és rendszeres ellenőrzése, mielőtt még a garzonház pokoli toronnyá válna...” De nem történt semmi, csak éppen a ház égett le majdnem, az ellenőrzés pedig - úgy tűnik, de nem tetszik - a mai napig is laza. Az épület így már maga eleve is a gondok bölcsője, az egyik jelentős veszélyforrás. Mondhatnám: az ikerházak, kívülről szépek, magasak, de ugyancsak nem érnek az égig... Ráadásul még az öngyilkosjelöltek számára is vonzó, többen önkezükkel vetettek véget itt (ez év április és május elején is) életüknek, borzolva a lakók idegeit. Mobil és heterogén lakóközösség Paradox módon mintegy potenciális fenyegetést jelentenek a garzonházban maguk a lakóközösség tagja is, azaz mi magunk; egy falunyi népség. Az ikerház alacsonyabb, 15 emeletes épületében 120, magasabb, 18 emeletes tömbjében 144, egyenként 29 m2 alapterületű lakás található, amelyek elvüeg akár több mint ötszáz lakó elhelyezését biztosíthatnák. Valójában - a mobilizáció miatt - talán soha nem volt „telt ház”, ám mostanában még kevésbé. Augusztus végi információim szerint 41 (!) lakás volt üres. Ugyanakkor, amennyire csak heterogén lehet egy település lakossága, annyira sokrétű és színes a garzonház lakóközössége is. Az épületegyüttest jobbára egyedülállók és idősebbek, többségükben kisnyugdíjasok lakják. Az iskolázottsági és képzettségi szint talán egy kisvárosi átlagnak közel megfelelő, esetleg valamivel alacsonyabb, minthogy néhány felsőfokú végzettségű, mint fehér holló van jelen. Viszonylag jelentős a cigányetnikumhoz tartozók száma, talán az arányuk is növekvő. A korstruktúra az újszülöttől a 90 évesig terjed. A lakóközösség kvázi leképezi egy munkanélküliségtől is sújtott, elöregedő település - szociológiai szempontból széles spektrumú, sokszínű - társadalmi struktúráját. Csoda-e, ha ez a rendkívül rétegezett lakóközösség manapság nem éppen a béke, a nyugalom és a harmónia idilli szigete. Pedig az első lakók között beköltözött 14. emeleti volt lakótársaim (minthogy magam a tűztől való fóbiámtól vezéreltetve ez év elején leköltöztem a harmadik emeletre) állítják, hogy a kezdetekben a legnagyobb jószomszédság, megértés és segítőkészség uralta el a lakótömböket. Miként a tisztaság és a higiénia is inkább jellemző volt. Zsörtölődések, családi viszályok, veszekedések ritkán fordultak elő, míg mostanában szinte mindennaposak, nem ritkán súlyos kimenetelűek, esetenként orvosért, mentőért kiáltóak. Mondják, hogy a bérlők mostanában kevésbé tudnak, vagy éppen akarnak alkalmazkodni a közösségi élethez, a korábbinál is nehezebben integrálódnak, s rövid távon aligha asszimilálódnak. Előfordul, hogy a fiatalabbak nem viseltetnek kellő tisztelettel az idősebbek iránt, a köszönés, az udvariasság, a jó szó, a mosoly mintha kiment volna a divatból. Vagy csak a garzonházból? Ugyanakkor jelenlévő bajforrás a nemtörődömség, a közömbösség, a hanyagság intenzív léte és a higiénia hiánya. Nem vigyáznak-vigyázunk eléggé a ház rendjére, a közös helyiségek tisztaságára, nem tartjuk be az előírásokat. Nem rendeltetésszerűen használjuk a közlekedőket, a közös helyiségeket, közösségi tereket. Jelentős a rongálás, a szándékos károkozás is. Az ikerházi „lepényrészek’’, a házat közvetlenül körülölelő utca- és térrészek kidobált hulladékoktól, ételmaradékoktól, üres flakonoktól, cigarettacsikkektől szennyezettek, esetenként lehangoló látványt nyújtanak, miként időnként a lépcsőházak és a közösségi terek is kiábrándítóak. Arról nem is beszélve, hogy a magasabb emeletekről kidobott tárgyak balesetet okozhatnak, akár életveszélyt is jelenthetnek, karambolt is előidézhetnek. Egyes lakásokban a csótányok - a rendszeresen megtartott, szakszerű irtás ellenére is - vígan megélnek és szaporodnak, ismert vándortermészetükkel és fertőzésveszélyükkel kétségbe ejtve a bogármenetes lakásokban élő, „bogarasán” tisztaságszerető lakókat is. A szándékos károkozás és rongálás, az ablakok betörése, kilincsek leszagga- tása, villamos berendezések és világítási eszközök tönkretétele, a falfirkák és a liftek összekarcolása (stb.), mindezek megjavítása, felújítása már eddig is horribilis összegbe került az önkormányzatnak. Többen szóvá teszik és hiányolják a garzonház gondnokának és a portaszolgálatot teljesítőknek a prevenciós szerepét, felelősségét a renitens lakók megfékezésében, rendre utasításában. Csakhogy a gondnok - aki a Salgó Vagyon Kft. alkalmazottja - kompetenciája korlátozott. Felelősségteljes munkaköri - jobbára adminisztratív - feladatait maradéktalanul és jól látja el, humánus hozzáállása, segítőkészsége kifogástalan. A portaszolgálatot adó biztonsági cégek alkalmazottainak feladatköre ugyancsak behatárolt, jószerivel a jelzőszerepre szorítkozik, így direkt módon a legkevésbé sem lehetnek befolyással a lakók viselkedésére. A garzonházba belépőket nem tarthatják fel, miként az esetlegesen agresszív módon viselkedőket sem fékezhetik meg. Ráadásul - mint az látható is nap mint nap - egyes lakótársak folyamatos jelenlétükkel és panaszáradatukkal is terhelik őket. Ami részben akár érthető is: esetleges megoldásra váró problémájukkal nem tudnak kompetens személyhez fordulni. (Folytatás holnapi lapszámunkban)
