Nógrád Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 227-251. szám)
2009-10-10 / 235. szám
12 SPORTTUKOR 2009. OKTÓBER 10., SZOMBAT Százéves Persik János, az SBTC legendás sportvezetője Elérkezett hat ez az október lO-i nap is, amelyen immár végérvényesen kimondatik: százesztendős lett Persik János, az SBTC egykori intézője, sportvezetője és mindmáig leghűségesebb szurkolója. 1909 óta több generáció született és távozott s csaknem három emberöltő telt el. Amikor ő világra jött az emberiség még nem hódította meg a Déli-sarkot, Magyarországon még királyság volt, hiányzott a rendszeres rádióadás, a hangosfilm, s nem robbant ki még az I. világháború sem. Salgótarján nem volt város, a településen nem működött középiskola, s még tizenegy évet kellett várni a Stécé megalakulásáig is. Az SBTC által szervezett banketten az alkalomhoz méltó, fekete-fehér színekben pompázó dekoráció fogadta az érkezőket. Elsőként ezúttal is a csapat indulója hangzott fel, amelyet Persik János is együtt énekelt barátaival. Ezt követően köszöntötte az ünnepeltet Kakuk József klubelnök. Elmondta, hogy Jani bácsi - ahogyan már évtizedek óta legtöbben nevezik a városban - Inászó- bányatelepen született sokgyermekes bányászfamília sarjaként. A család később Forgácsra került, a ’20-as években a kamasz fiú onnan kezdte a Stécé edzéseit látogatni, édesapja azonban nem engedte focistának. 1931-ben villany- szerelőként került a szénbányákhoz , amelynek 37 éven át, 1968- as nyugállományba vonulásáig alkalmazottja maradt. 1951 tavaszán vállalta el, hogy intézője legyen az NB I-ben szereplő SBTC- nek. Sós Károly volt akkor az edző és sajnos a bemutatkozás rosszul sikerült, mert az Oláh - Kiss, Para, leni 0:0-as mérkőzésen, amikor a Szőke - Kmetty, Ferencz, Vertig - Toldi, Répás B. - Kriskó, Szalay, Zöldi, Básti, Jeck összeállításban játszott a csapat. Persik János először nyolc, másodszor négy évig volt intéző, összesen tehát tizenkét esztendeig viselte ezt a címet. Ez mintegy háromszáz bajnoki mécsesét jelentett, nem is beszélve a barátságos, felkészülési és nemzetközi mérkőzésekről. A sok szép emlék közül számára különösen kedves az 1952. szeptember 28-i Üllői úti 2:0-s győzelem, hiszen Bablena és Opova góljaival sikerült legyőzni az akkor Budapesti Kinizsinek nevezett Fradit. Ugyancsak szívesen emlékezik az I960, június 12-i mérkőzésre, ugyanis akkor 20 ezer néző előtt a Népstadionban sikerült az MTK- 13:1 arányban két vállra fektetni Kocsis Lajos két és Szalay Miklós egy góljával. Több, később komoly karriert befutott játékos - például Bodon Tibor, Csáki Béla, Horváth Ferenc, Kmetty József, Taliga FeA terem dekorációja, hangulata méltó volt a kivételes alkalomhoz Ferencz Gyula elnök, a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség nevében egy serleg-szobor kompozíciót adott át az ünnepeknek Debreczeni - Kanyó, Laczkó - Bablena, Csuberda, Kovács, Vilezsál, Zsédely összeállítású csapat l:0-s vereséget szenvedett Szombathelyen. Összességében azonban nem volt ez egy rossz szezon, mert a 9. helyen végzett a Stécé, s ebben az évben Csepelen mutatkozott be az a Dávid Róbert, aki aztán Szojka Ferenccel évekig az ország egyik legjobb fedezet- párját alkotta. Persik János 1959- ig - amikor átmenetileg lemondott az intézőségről - a már említett Sós Károly edzőn kívül Szemző Gyulával, Kompóti-Kléber Gáborral, Wahlkamph Lajossal, Szűcs Györggyel és Turay Andrással dolgozott együtt. 1963-ban, Bodola Gyula és .Szabó István edzősége idején tért vissza újra az akkor éppen a másodosztályba kiesett együtteshez. Az SBTC 1965-ben került ismét a legmagasabb osztályba, ahol Grvsics Gyula, Szűcs György és Mészáros József trénerek segítője volt Persik János. Utoljára 1967. november 26-án ült a kispadon Budapesten az MTK elrenc, Vertig József- leigazolásában is közreműködött. Nagy szerepe volt abban is, hogy néhány Nógrád megyében feltűnt tehetség - mázafelé egy-egy rossz eredmény után. A kor nem érdem, hanem állapot - idézte Kakuk József a mondást - Persik János azonban nem érdemtelenül érte meg e matuzsálemi életkort. Számos jó tulajdonsága közül is az élre kívánkozik, hogy nem úgy általában kedvelte a labdarúgást és a Stécét, hanem konkrétan is nagyon szerette a játékosokat. Mindenkin segített, akin csak tudott, de soha nem kérkedett azzal, ha valamit valakinek sikerült elintéznie. Sokszor a háttérből intézkedett és előfordult, Egy negyedszázadig dolgoztak együtt: balra a százéves Persik János, jobbra a 82. életévében járó főrendező, Pájer Zoltán sok mellett Jedlicska Sándor, Huszár József, Sándor Gyula - a Stécéhez került. A hatvanas évek végétől már „csak” szurkolóként volt jelen Jani bácsi a mérkőzésehogy az illető sem tudta, hogy ki szólt, ki cselekedett az érdekében. Általában jó emberi és sporttársi viszonyban volt nemcsak a játékosokkal, de az edzőkkel is, akik Számos volt Stécé-játékos is köszöntötte a csapat egykori intézőjét. Balról jobbra: Kriskó Lajos, Kmetty József, Répás Béla, Szalay Miklós tréfás megjegyzése mögött azonban valóságos tartalom is meghúzódik. Tudni lehet róla, hogy kerülte a konfliktusokat, kompro- misszumkész, humánus egyéniség, aki mindig egészségesen igyekezett élni. A komolyabb betegség mindig elkerülte, mostanság is inkább csak a gyengülő erejére panaszkodik, de hála Istennek nincsen komoly baja, sétál, járkál a városban, s az idősek otthonában szívesen segít fiatalabb társainak is. Egyetlen szenvedélye, a Stécé szeretete úgy látszik nem ártott az egészségének, sőt az, hogy a Stécé nagy családjában mindig otthon érezhette magát, egész biztos hozzájárult ahhoz, hogy ilyen sokáig megőrizte a Teremtő. Kakuk Jégéből tanulta meg, hogy egy jó csapathoz nemcsak tehetséges játékosok, de rátermett vezetők is kellenek. A szövetség ajándékaként egy serleg-szobor kompozíciót nyújtott át Persik Jánosnak. Elmondta gondolatait a 82. életévében járó Pájer Zoltán is, az SBTC jelenlegi főrendezője is, aki több ge is. A családot Persik Magda, Jani bácsi húga képviselte. Persik János a nótázásbán is élen járt és korát meghazudtolva még néhány tánclépést is tett testvérével. Az emelkedett hangulathoz Gabora Károly zenekara ugyancsak hozzájárult, annál is inkább mert a prímás is születésnapját - a hatvanadikat - ünnepelte. „Köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat Megismertem a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat.. Történhetettvelem más jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett Megéltem a legtöbbet és legnagyszerűbbet, az emberi sorsot Más és jobb nem is történhetett velem. ”Márai Sándor szép sorait elmondhatja magáról Persik János is, akit e gondolatok jegyében lapunk és sportszerető olvasóink nevében is köszöntünk e kivételes jubileumon. Isten éltesse Jani bácsi! ■ CsongrádyBéla Családi idill: a vacsorát az ünnepelt húga, Persik Magda tálalta fel bátyjának. Jobbra Gabora Károly, a hatvanéves prímás. fotó: gyurián tibor Kakuk József, az SBTC elnöke a születésnapra utaló fekete-fehér mezzel ajándékozta meg Persik Jánost ken, de a drukkerek sorában a Dolinkában is az egyik leghűségesebbnek bizonyult Már bőven benne járt a kilencvenes éveiben is, amikor még ki-kilátogatott a Tóstrandra és nagyon örült, ha volt minek és szomorúan ballagott haszívesen kikérték véleményét és hallgattak sok tapasztalaton, ismereten nyugvó tanácsaira. Néhány évvel ezelőtt Persik János a rá jellemző kópésággal azt mondta, hogy a hosszú életnek egyetlen titka van: nem szabad meghalni. E zsef beszéde végén kifejezte reményét, hogy sikerül még Persik Jánosnak megérnie az SBTC újabb szebb napjait, további erőt, egészséget kívánt és egy százas számú Stécé-mezt, valamint egy díszes okiratot ajándékozott a jubilánsnak. Ferencz Gyula - aki Persik János édesapjának szülővárosából, Sopronból lett 1962-ben az SBTC középhátvédje - a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnökeként mondta el köszöntő szavait Hangsúlyozta, hogy mindenkor nagyon tisztelte Jani bácsi emberségét, sportszeretetét Az ő tevékenysémint hatvan éve áll a klub szolgálatában és ebből egy negyedszázadot működött együtt az ünnepelt- tel a szénbányáknál, illetve a Stécé csapatainál, s mindmáig szinte napi kapcsolatot ápol vele. Az SBTC Öregfiúk Alapítvány nevében Kmetty József ajándékozta meg Persik Jánost aki maga is szólásra emelkedett. Megköszönte, hogy nem feledkeztek meg róla. Elmesélte, hogy annak idején hogyan került haza - Linztől gyalog jőve - a világháborúból, s felelevenítette, hogy miként választották be az üzemi bizottságba és kiknek a javaslatára, kérésére lett intéző. Név szerint is említette WahlkampfLa- jost, Takács Lajost, laczkó Sándort és dr. Wágner Jenőt. Leginkább Szűcs György edzővel szeretett együttdolgozni. Részletesen is szólt Kocsis Lajos, Kmetty József és Szalay Miklós leigazolásának történetéről. - A szívem mindig közietek marad fiúk! - mondta Persik János és arra biztatta sportbaráta- it, hogy igyekezzenek minél többen megérni a száz esztendőt Az egykori játékosok közül - az említetteken kívül - Agócs Lajos, Básti István, Boskó Béla, Dávid Róbert, Gecse Ferenc, Horváth Ferenc, Kajdy Tibor, Krajcsi József, Kriskó Lajos, Nagy Pál, Répás Béla, Szalay Miklós, Szabó László, Szőke István volt jelen az ünnepségen, de emelte poharát Jani bácsi egészségre Földi Ferenc és Kiss József elnökségi tag, Mihalik Ferenc, az öregfiúk egyik vezetője, valamint az egykori szertáros-házaspár Pattogató Ferenc és felesé
