Nógrád Megyei Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 201-226. szám)

2009-09-09 / 208. szám

2009. SZEPTEMBER 9., SZERDA 3 NÓGRÁD MEGYE „Mondom nektek hogy bányászok vagyunk” Bányásznapi megemlékezések Nógrádban Hosszú idő telt el azóta, hogy Nógrádban bezárták az utolsó mélyművelésű szénbányát is. A bányák nyugdí­jasai - ahogy a költő Babits Mihály szép versében tette - ma is bányásznak tartják magukat. Őrzik hagyomá­nyaikat, a 12 szakszervezeti alapszervezetben megtart­ják ünnepeiket, az 59. bányásznapot is, néhol városi falunappá „szélesítve” azt. Emlékhelyeken, temetőker­tekben virággal és koszorúval tisztelegnek több mint ezer társuk előtt, akik a megyében bányabalesetben veszítették életüket. Elismeréssel adóznak azok előtt, akik 50-60, Mátranovákon, a Karancs völgyében és Kazáron pedig 65 éve hűséges tagjai a bányászszak­szervezetnek. A megyében közel 140-en vannak. Megőrzött kedvezmények Mátraterenyén Hámori István Péter, a BDSZ alelnöke emlékbe- szédében a szakszervezet érdek- védelmi tevékenységét méltatta. Eredményeként sikerült meg­őrizni a kedvezmények jelentős részét, így a szénpénzt, vagy a sikondai szanatóriumot. Elisme­réssel szólt arról a hagyomány- őrző tevékenységről, amely a nógrádi alapszervezetekben - így Mátraterenyén is folyik. A BDSZ művészeti nívódíjával esz­tendeje kitüntetett asszonykórus szép népdalokkal és bányászda­lok csokrával tisztelgett az emlé­kezés résztvevői előtt. Vizsláson hagyományosan a falunapon emlékeztek meg a bá­nyászünnepről is. Hámori István Péter és Angyal Jenő polgármes­ter a bányászok emlékművénél emlékezett a bányászmúltra, méltatva a bányásznyugdíjas kö­zösségek mai tevékenységét, szerepét a települések életében. Majd a résztvevők meggyújtot­ták a bányászok vörös-fekete szalagjával „körülölelt” gyertyá­kat és letették az emlékmű ta­lapzatára Bányászat és a város Salgótarján baglyasaljai város­részében az 1926-os Sára-lejtős- aknai sújtólégrobbanás 7 áldoza­ta sírjánál Tóth László, a Magyar Kommunista Munkáspárt déli alapszervezetének titkára, a párt központi bizottságának tagja em­lékezett. Fejet hajtott a temetőben nyugvó bányászhősök és azok előtt, akik az országban, a szom­szédos országokban, a világ távo­labbi részein a bányában veszítet­ték életüket. A csendőrsortűz el­ső magyarországi áldozata em­lékművénél Szentpéteri Róbert, Salgótarján I-es alapszervezet­ének alelnöke mondott emlékbé- szédet. A diákotthon kertjében, a bányászemlékműnél Fenyvesi Gá­bor, Salgótarján alpolgármestere többek között a szén, a bányászok „erejéről”, a szénbányászat és a város fejlődéséről szólt. Salgótarján forgáchi városré­szében emléktáblát avattak az el­ső akna megnyitásának 150 éves évfordulója és a forgáchi aknák­ban balesetben elhunyt 26 bá­nyász tiszteletére. A bányász­szakszervezet városi I-es alap­szervezetének kezdeményezését felkarolta a megyei és városi ön- kormányzat, városi önkormány­zati képviselők, civil szervezetek és a városrész lakossága is. Eötvös Mihály, Salgótarján alpolgármes­tere avatóbeszédében hangsú­lyozta: 1972-ben az utolsó forgáchi aknát is bezárták, de a hajdani bányászok hűségesek múltjukhoz, szakszervezetükben tovább éltetik hagyományaikat, őrzik munkakultúrájuk emléke­it. Salgótarján történelmének meghatározó része a bányászat gazdasági-társadalmi kultúrtör­ténete. Az önkormányzat tiszte­letben tartja múltját, támogatja a hagyományápolókat újabb em­lékhelyek létrehozásában. Az alapszervezet bányászna­pi megemlékezésén Boldvai László országgyűlési képviselő mondott köszöntőt. Többek kö­zött elmondta, a város léte, fejlő­dése a bányászathoz kötődik. A városnak talán nincs is olyan la­kosa, akit ne fűzne valamilyen kötelék a bányához. Salgótarján fejlődéséről szólva az elmúlt évek jelentős fejlesztéseit emlí­tette: a 21-es utat, a Baglyaskő idősotthont, a kórház és rendelő- intézet beruházását, amelyek­ben része volt. Díszpolgár és kiváló bányász Bátonyterenyén - a hagyomá­nyokhoz híven - a városnap ré­sze a bányásznap. Lavajné Dó­ka Éva polgármester a városla­kók között külön tisztelettel kö­szöntötte azokat, akiknek hosz- szú évtizedekig a bánya adta a kenyeret. A várost önkormány­zata - mint a korábbi években is - díszpolgári címet adomá­nyoz azoknak, akik bár nem itt élnek, de sokat tesznek a váro­sért. Most Robi Ferenc, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szak- szervezetének elnöke kapta az elismerést. Azért a munkáért, amelyet két évtizede a bányá­szokért, a bányászhagyomá­nyok ápolásáért tesz. Ugyan­csak városi-szakszervezeti ha­gyomány, este égő fáklyákkal tisztelegtek a bányászhősök emléke előtt. Emlékbeszédet Nagy János, az alapszervezet el­nöke mondott, aki több mint 30 éves bányamunkáért Kiváló Bá­nyász miniszteri kitüntetést ka­pott a tatabányai országos bá­nyásznapon. A megemlékezé­sen ott volt Juhász Gábor or­szággyűlési képviselő és Bátonyterenye testvérvárosa, Fülek küldöttsége. Karancsságon a tisztújító tag­gyűléssel kötötték össze a bá­nyásznapi megemlékezést. Gyüre János, az alapszervezet el­nöke 4 éves munkáról adott szá­mot, akit a tagok megerősítették tisztségében. A bányásznapi megemlékezést Borenszki Ervin országgyűlési képviselő tartot­ta. Köszöntötte a bányásznyug­díjasokat, akik valaha nehéz és veszélyes körülmények között dolgoztak. Beszélt mai helyze­tükről, a kormány megszorító in­tézkedéseiről, amelyek a gazda­sági helyzet javulásával enyhül­nek majd. Gyűrű mvodipl Kazáron az emlékparkban, Tő zsér Gáspár, az alapszervezet el­nöke a bányásznap történetéről beszélt, majd Molnár Katalin polgármester asszony köszöntöt­te a résztvevőket, a hajdanvolt bányászokat, bányászfelesége­ket. Méltatta a szakmát, amely munkát adott, amely szolidari­tásra, fegyelemre és felelősségre nevelte az embereket, közössé­get teremtett. S ahogy a bányá­szat fejlődött, úgy gyarapodott a család, a település is. Ezért az utódok kötelessége, hogy őriz­zék, tovább éltessék a hagyomá­nyokat. Rákos József, a BDSZ Nyugdí­jas Választmányának alelnöke a bányászszakszervezet Nógrád megyei nyugdíjasbizottságának elnöke méltatta Molnár Katalin tevékenységét a bányászhagyo­mányok ápolásában, emlékhe­lyek létrehozásában, a szakszer­vezet alapszervezetének támoga­tásában. Munkáját ezüstgyűrű­vel ismerte el a BDSZ. Az 1996- ban alakult hagyományőrző asszonykórust - amely az ünne­pet bányászdalokkal színesítette - a BDSZ művészeti nívódíjban részesítette. , Az elismerést Takácsné Édes Katalin, a csoport művészeti vezetője vette át.-vg­Molnár Katalin, az ezüstgyűrűs kazári polgármester és a nívódíjas hagyományőrző asszonyok Lefegyverezve? Varázsos hely ez a mi Kárpát­medencénk. Lecsendesítve, -fékez­ve engedi át a fél Európán áttom­boló viharokat, valamiféle légkö­ri hálót vonva korúnk. Csak egy csepp vagyunk a tengerben, de - ahogyan a mondás tartja - enélkiíl szegényebb lenne a ten­ger. Klímánk, úgy tűnik, még az új típusú influenza vírusának orrú­ra is odakoppint, képes azt lefegy­verezni, korlátok közé szorítani Távoli országokból fenekedő ro­hamára „figyelve” mintha látha­tatlan sorompókat emelt volna, s ez bizony, nagyon jól jön nekünk ezekben a válságos időkben. így elmondhatjuk, hogy a sze­gény embert mégsem húzza min­dig az ág. Mert más se hiányzott volna nekünk, mint egy kiadós járvány, tömeges munkaerő-ki­eséssel és (magunkat ismerve) munkdhelyféltéssel összeßggö „bátor”, sőt, inkább vakmerőön- gyógyszerezéssel Mellénk állt te háta jó sorsunk, a HINl-el kap­csolatos, hazai kezdeti „hűha" is megszelídült, s már azért is na­gyon jól van így, mert szegény egészségügyünk enélkül is alig győzi szusszal, a pénzről nem is beszélve. Nem hozta tehát ránk a frászt ez a megbetegíteni tudó, parányi ellenség, így éppenséggel hátra is dőlhetnénk a karosszékben, mert azért akiknek kell, rajta tartják a szemüket, ujjúkat a leg érzékenyebb területeken, mint vé­dőoltás, lakossági felhívás, ter­vek egy esetleges járványra. Hogy mégis ébren tartson bennünk egy egészséges adag félszt, a csepeli iskolában azért megmutatta ki­csit az oroszlánkarmait. Mintegy ama intve, hogy féltsük azért a járványügyi babérjainkat, ve­gyük komolyan a kézmosást és a gyanús köhögést, ne tüsszent­sünk bele a világ arcába... Annál is inkább, mert alig toppant be az ősz, már látni, hogy indul a zsebkendős-orrfú- vós korszak, s talán többünk­nek lesz mindegy, hogy minek nevezett okozó csalta elő az is­merős tüneteket, s akar ledönte­ni a lábunkról. Ha mégsem, akkor izgalmas évutónk lehet (H)arcok - világhírű fotókon (Folytatás az 1. oldalról.) főosztályvezetője válogatta ösz- sze - de helyi szakemberek is segítik az ő munkájukat. Közel száz eredeti képet mutatnak be - természetesen köztük lesz „A milicista halála”, Robert Capa talán leghíresebb felvétele - de filmvetítés keretében a teljes, hozzávetőleg ezerdarabos ha­gyatékot megismerheti a salgó­tarjáni közönség.- Olyan fotókat mutathatunk be itt, Salgótarjánban, amelyek csak Tokióban és New Yorkban találhatók meg, sehol máshol a világon. A Capa-életműből válo­gatott vándorkiállítás nálunk mutatkozik be legelőször, ráadá­sul nagyobb alapterületen, mint a soron következő többi vidéki városban. Erre rendkívül büsz­kék vagyunk - hangsúlyozta dr. Szirácsik Éva. A kiállítás olyan elemeket vo­nultat majd fel - elsősorban a látvány tekintetében - amelyek­kel Nógrád megyében eddig alig­ha találkoztak a múzeumba já­rók. Különféle programok is kapcsolódnak majd a tárlathoz, például középiskolások számá­ra szervezett fotószakkör, fotó- történeti előadás-sorozat, vala­mint diaporáma- és filmvetítés. Érdekesség, hogy a megnyitón közreműködő, idén tizenötödik születésnapját ünneplő Macska­nadrág együttes relikviái is meg­tekinthetők lesznek.- Ez egy nagyon rangos kiál­lítás, értékes anyaggal. Bízom benne, hogy nagy lesz érdeklő­- A fővárosban, a Ludwig . Múzeumban egy életmű­kiállítást tekinthetnek meg ok­tóber 11-ig a látogatók, míg a (H)arcok című salgótarjáni kiál­lítás azt szeretné érzékeltetni, hogyan tudja Robert Capa fény­képekkel bemutatni a háború­ban élők arcát, mindennapjait - közölte dr. Cs. lengyel Beatrix, a Magyar Nemzeti Múzeum törté­neti fényképtárának vezetője, a des. Az előjelek legalábbis bizta­tóak: amióta kihelyeztük az in­tézmény falára a kültéri molinót, tárlat kurátora. Mint mondta, a tematikus összeállításban főleg Capa háborús felvételei mellett békeidőben készült „civil” ké­pek is láthatók lesznek. Az élet­mű világhírű képei közül is el­hoztak nyolc darabot Salgótar­jánba. Ez az egyedi válogatás először a nógrádi megyeszék­helyen mutatkozhat be, s innen viszik Paksra, Szolnokra, Eger­be és Szombathelyre. folyamatosan csörögnek a telefo­nok, érdeklődnek az emberek, hogy mikor tekinthetik meg Robert Capa képeit. Talán nem túlzás: ez a tárlat látogatottsági rekordot dönthet - fogalmazott dr. Szirácsik Éva. A „(H)arcok” című kiállítás ünnepélyes megnyitóját szep­tember 10-én, 10 órakor rende­zik meg. Robert Capa felvételei ez év november 15-ig lesznek megtekinthetők a Nógrádi Törté­neti Múzeumban. Mivel a külön­leges kiállítás fogadásához szük­séges műtárgybarát környezet kialakítása meglehetősen költ­séges volt, a Capa-tárlatot a meg­szokottnál valamivel magasabb áron látogathatják majd az ér­deklődők. Az egyéni felnőttjegy 1250 forintba kerül, tíz fő feletti csoport esetén pedig fejenként 625 forintba. A diákjegyért 800 forintot kérnek, de annak, aki ti- zedmagával érkezik 400 forintot kell fizetnie. A pedagógusok díj­mentesen tekinthetik meg a ki­állítást. Haditudósítóként érkezik Robert Capa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom