Nógrád Megyei Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 201-226. szám)

2009-09-07 / 206. szám

4 PP. 9 6 2009. SZEPTEMBER 7.. HÉTFŐ NOGRAD MEGYE ­Élhető és szerethető város A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Az utóbbi időben sokszor hal­lani azt a kérdésfelvetést, hogy mitől élhető és szerethető egy vá­ros. Ahhoz, hogy erre választ tudjunk adni, célszerű végiggon­dolni azt, hogy ezt milyen ténye­zők, elemek határozzák meg. Sokféle lehet, ebből érdemes né­hányat kiemelni. Ezek között egyik legfonto­sabb az adott város természeti környezetben való elhelyezkedé­se, az épített környezet milyen­sége, nagysága, formája és a ket­tő összhangja. Lényeges vizsgál­ni a városban a munkalehetősé­geket, a bölcsődei, óvodai, isko­lai ellátás színvonalát és nagyságát, a kulturálódási, mű­velődési és sportolási, szabad idő hasznos eltöltésének lehetősége­it. Fontos a kereskedelmi, szol­gáltatási, idegenforgalmi, kör­nyezetvédelmi területek vizsgá­lata, a város különféle szintű közintézményekkel való ellátott­sága, azok színvonalának, szol­gáltatásának magas szintű mű­ködése. Vizsgálandó a különféle közművekkel, utakkal, zöldterü­letekkel, parkokkal való ellátott­ság és ezek folyamatos karban­tartásának színvonalas, a helyi és távolsági közlekedés kérdése. Meghatározó a különféle pártok, civil szervezetek és a város la­kosságának elképzelései, egy­másközti koordinációja és össz­hangja. A fentieken kívül még jó né­hány tényező hathat, befolyásol­hatja az élhető város fogalmát, ebből csak a lényegesebbeket emeltem ki. A teljesség igénye nélkül vegyük sorra egy kicsit részletesebben a legfontosabba­kat. Salgótarján 1922 óta város, a szén, az üveg- és acélgyártás in­dította el ezen az úton. Azonban 1945-ig egy szegény, közművek­kel el nem látott falusias jellegű munkásváros volt. A város tel­jes felépítése, rekonstrukciója lé­nyegében 1990-ig befejeződött. Felépült egy új megyei közpon­tú közintézményrendszer, átépí­tették a városközpontot, korsze­rű óvodai, iskolai, kereskedelmi, szolgáltatóipari egységek épül­tek, teljessé vált az infrastruktu­rális hálózat. A telepszerű, több­szintes és családi házak építésé­vel lényegében kielégítésre ke­rült a lakásigény. A meglévő ipa­ri üzemek rekonstrukciójával, új üzemek építésével, az építőipari szervezetek növekedésével a vá­roson kívüli munkavállalókat is tudták foglalkoztatni. Ami egy nagyon lényeges dolog volt, hogy a város csodálatosan szép termé­szeti környezetben épült. A vá­rost tervező építészek, helyi gaz­dasági és politikai vezetők és ki­vitelező szervek együttes mun­kájaként a természeti és épített környezet kellemes összhangja alakult ki, a lakó- és egyéb terü­letek zöldterületei egyre ottho­nosabbá, barátságosabbá tették környezetüket. Az elmúlt 20 évben azonban telepszerű, többszintes és csalá­di házak nem épültek, néhány lakást kivéve. A közintézmé­nyek zöme és a lakások karban­tartása - egyes területeket le­számítva - elmaradt, a kolónia­lakások szanálása lassan ha­ladt, helyükre új nem épült. A zöldterületek felújítása, karban­tartása - különösen a külterü­leteken - lassú és mennyiségé­ben, minőségében alacsony színvonalú. A városközpont ke­leti részének felújítása mellett, a város többi részének közterü­letei, járdái, zöldterületei, útjai felújításra, átépítésre szorul­nak. A természeti és épített kör­nyezet korábbi összhangja meg- bomlónak látszik. Korábban a város legrendezet- tebb területe az Acélgyári út és környéke, az SKSE-pálya és a Dolinka volt. Ennek a területnek a komplex rendbetételéről kü­lönféle szintű vezetők nyilatkoz­tak, de érdemi előrehaladás nincs. Ha e terület képviselője nem lett volna következetes, ha­tározott, a Dolinka még mindig romokban állna. Azonban arra, ami ott épült vigyázni kellene! Legnagyobb gond az Acélgyári út és környékének teljes rehabi­litációja. A szanálások lassan ha­ladnak, épületet még nem bon­tottak, a terület műszaki és főleg pénzügyi helyzetéről csak távla­tokban beszélnek a polgármes­teri hivatalban. Az élhető város egyik fontos tényezője az itt élő lakosság mun­kalehetőségének biztosítása. Az 1990-es évekig 9 ipari nagy­üzem, 4 építőipari vállalat, beru­házási és tervezővállalat, nagy­számú szövetkezet, szolgáltató szervezet, kereskedelmi egység, tanácsi vállalat, és a még rész­ben működő nógrádi szénbá­nyák bőséges lehetőséget biztosí­tottak az elhelyezkedésre. Jelen­tős létszámot foglalkoztattak a megyei közintézmények, városi irodák, iskolák, főiskola, műve­lődési intézmények, kórházak. A rendszerváltást követően megszűnt 4 ipari üzem, 3 építő­ipari vállalat, a meglévő ipari üzemek jelentősen csökkentet­ték létszámukat. Ezen időszak alatt több mint húszezer mun­kahely szűnt meg. A kialakítás­ra került ipari park előkészítése letelepítése lassan haladt, az ide épülő üzemek nem jelentettek jelentős létszámfelvételt, első­sorban a betanított munkást ke­resik. Az ide települő nagyobb kereskedelmi egységek, szolgál­tatók ugyan létszámfelvételt igé­nyeltek, de itt is alacsony bérű és betanított munkást kerestek. Megnőtt a (kényszer-)rokkant- nyugdíjasok száma, jelentősen nőtt a munkanélküliség. Sokak a városon, a megyén kívül kény­szerültek munkát keresni. A munkaügyi központ és az önkor­mányzat jelentős nagyságú se­gély és szociális támogatás kifi­zetésére kényszerült. Sokan a fentiek miatt elköltöztek a város­ból. A kormány és a város köz­munkások foglalkoztatására kényszerült, amelynek munka­hatékonysága, eredményessége az alacsony szintű foglalkozta­tás, munkaszervezés, ellenőrzés miatt az esetek jó részében kido­bott pénznek tűnik. A munkalehetőségek, a kere­setek alacsony szintje a közszfé­rában történő átcsoportosítások és leépítések miatt nem igazán számít élhetőnek a város, a hely­zet egyre rosszabbnak látszik. Az élhető város szempontjai között fontos vizsgálni az itt élő gyermekek, fiatalok oktatási és nevelési feltételeit, lehetőségeit. A rendszerváltásig, igazodva a demográfiai hullámhoz, kiépült és jó ellátást biztosított a város­ban a bölcsődei, óvodai, általá­nos és középiskolai hálózat, nem kellett bevezetni a több műsza­kos tanítást. Magas színvonalat ért el a főiskolai oktatás. 1990 után azonban pénzügyi, hatékonysági, demográfiai okok miatt jelentős átszabásra, leépí­tésre került a fenti hálózat. Lénye­gében megszűntek a bölcsődék. Az általános iskolákat összevon­ták, megszüntették. Mind a peda­gógusok, mind a város lakossága nehezen viselte ezt el. Döntően emiatt veszítettük el Somoskőúj­falu városrésze Szakmailag nem minden esetben volt jó a középis­kolák összevonása. A főiskolát sú­lyos anyagi gondok miatt a meg­szűnés veszélye fenyegeti. A fenti intézkedések a kény­szer, átgondolatlanság és nem az élhető város javítása irányába mutatnak. A művelődési és kul­turálódási területen érzékelhető, hogy a város különféle szintű in­tézménye magával hozta, tovább vitte és kibővítette azokat a ha­gyományos rendezvényeket, szo­kásokat, egyúttal új elemeket is, amelyek fontos igényként, szük­ségletként jelent meg a városban. E területen élhetőbb, szerethe- tőbb lett a város. Az elmúlt húsz évben minden megyei és városi vezető választási programja volt a város és környékének kiemelt idegenforgalmi, turisztikai, ven­déglátási fejlesztése. Ehhez ké­pest az előrelépés nagyon sze- I rénynek látszik. Csak rövid tény- b ként az alábbiak: a Karancs Szál­p | ló több mint 10 éve üresen áll, a | volt salgói KISZ-iskola alacsony színvonalra süllyedt, a salgói tu­ristaházat és mellette a sífelvo­nót vandálok szétszedték, ellop­ták. A Napsugár étterem 8 éve bezárt. Saigon és Eresztvényben a korábban kiépített erdei tan- és tornapálya, a sétálóutak, szalon­nasütők, padok, esővédő házak eltűntek, vagy használhatatla­nok. Eresztvényből a salgói tu­ristaházhoz vezető út 20 éve nem kapott aszfaltszőnyeget, az eresztvényi teniszpálya és mel­lette a parkoló tönkrement. A vá­rosban egyedül az eresztvényi hotel virágzik, teljesen fel lett újítva, látszik, hogy a magánerő­nek komoly szerepe van. A Tó­strand és kemping környéke si­ralmas, elhanyagolt képet nyújt. Itt a legtöbb teendő! Győrffy Dezső oki. építőmérnök Szépül a Beszterce-lakótelepi körforgalom Megkezdődtek a rendezési munkálatok Salgótarján. Korábban több beje­lentés is érkezett Salgótarján önkormányzatához a Beszterce- lakótelepen élőktől, amelyek­ben kifogásolták a várost elke­rülő út és a 21-es út torkolatá­ban lévő körforgalom állapotát, mondván, a többi virágos, ren­dezett a városban, egyedül az gazos. Mint ismeretes, a város négy körforgalmának gondozá­sát korábban átvette az önkor­mányzat a Közúttól, és a VGÜ Kft. kezelésébe adta. A beszter­cei körforgalom a 2008. október 1-jén átadott tehermentesítő út­hoz tartozik, ami a közútkezelő kht. tulajdonát képezi. Fenyvesi Gábor alpolgármester az elkerü­lő út lezárásával kapcsolatban tartott, június végi sajtótájékoz­tatóján ígéretet tett arra, hogy a körforgalom mihamarabb a vá­ros fennhatósága alá kerül, és. ahogy a többi körforgalmat is, a város teszi majd rendbe. 2009. szeptember 1-jétől a körforgalom az önkormányzat és a VGÜ Kft. kezelésébe került és már most szemmel láthatóak a változások. A VGÜ Kft. munka­társai kora reggeltől késő délutá­nig folyamatosan rendezésével, szépítésével foglalkoznak. Jelen­leg az előkészítő munkák és a tervek véglegesítésén dolgoznak azzal kapcsolatban, hogy a kör­forgalomban lévő zöld terület ho­gyan is nézzen ki. Mivel a város­üzemeltetési kft. a megyeszék­hely többi csomópontját gondo­san kezeli, biztosak lehetünk ab­ban, hogy a besztercei körforgalom is hasonlóan szép, rendezett lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom