Nógrád Megyei Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-08 / 156. szám
4 MOZAIK PF 96 2009. JULIUS 8., SZERDA Szőkeség latin gyökerekkel Cameron Diaz A magánéletben is bolondot csinál a férfiakból Cameron Diaz amerikai színésznőt lassan gyakrabban látni pletykalapok hasábjain, mint a filmeken. Pedig forgat rendületlenül. Este látható az Édes kis semmiség című vígjátékban. Tvr-hét Cameron tizenhat évesen jó időben volt jó helyen: egy hollywoodi partin. Ahogy a meséskönyvekben meg van írva, megismerkedett egy fotóssal, aki egy héten belül modellszerződést szerzett a hó- rihorgas, széles mosolyú lánynak a neves Elite ügynökségnél. Cameront még a szülei sem tarthatták vissza. A kubai származású Emilio papa és a német-amerikai Billie mama kénytelen volt belemenni, hogy a lányukat ettől kezdve csak elvétve látják két külföldi útja között. És abból nem volt kevés. Cameront azonnal Japánba szólította a munka, majd járt Ausztráliában, Marokkóban, Párizsban, Mexikóban, és még rengeteg helyen. 21 éves volt, mire ő is megelégelte a cigányéletet, és megállapodott Hollywoodban. A világ számos címlapját megjárt modellként kitaposott úton indult el a filmes karrier felé. A semmiből futott bele a Maszk című film női főszerepébe Jim Carrey mellé. Azért mielőtt megkapta a munkát, még megkérdezte: „Ez valami nagy film?” És rátapintott a lényegre. Magánéletében éppen ekkor zárt le egy ötéves kapcsolatot, és máris sorjáztak a kalandos kapcsolatokat ábrázoló szerelmes filmek: az Ő az igaziban két házasságot is igyekszik fölborogatni, a Féktelen Minnesota című fekete komédiában a vőlegénye öccsével old kereket Az Álljon meg a nászmenetben viszont tőle akarják elszeretni a vőlegényét, s nem is akárki, Julia Roberts. Szépséges, ám elviselhetetlenül elkényezte- Cameron Diaz (itt is középpontban) az Édes kis semmiség főszerepében tett az Élet sója című vígjátékban, melyben elrabolja az apja beosztottja. A Keresd a nőt! története szerint tíz éve nem tudja őt kiverni a fejéből az a fiú, aki a szalagavatón bőgött le előtte. Évtizedes nyomozása sikerrel jár, megtalálja Maryt, azaz Cameront Ezután már nincs megállás, Cameron szuperprodukciók részese lesz: ő az egyik angyal a Charlie angyalaiban. Aztán a Vanília égboltban a szerelmespárként futó Tom Cruise-nak és Penélope Cruznak asszisztál nagy sikerrel. A Holiday című vígjátékban munkamániás nőt alakít. Ez idő tájt rájön, úgyszólván az egész életét hotelekben tölti, ha otthon van, koffert pakol. „A húszas éveimben túl sokat dolgoztam. Elhanyagoltam a barátaimat a családomat - emlékszik a 37 éves színésznő. - Egyszer arra ébredtem a hotelszobában, hogy ez így nem mehet tovább. Nem akarok ilyen életet” Azóta már több időt szentel azoknak, akiket szeret. Az igaz szerelem keresése Ön mit tenne, ha újraélhetné a múltat, és változtathatna a jövőn? A csütörtöktől a mozikban látható Excsajok szelleme című romantikus vígjáték hőse szellem képében utazik végig az életén, hogy lehetőséget kapjon erre. A sikeres fotós, Connor Med (Matthew McConaughey) megrögzött agglegény, gyűlöli a kötöttségeket, és lelkiismeret-fur- dalás nélkül megszakít egy tárgyalást, ha csinos nő várja a hotelszobájában. Connor testvére, Paul (Breckin Meyer) sokkal romantikusabb típus, és éppen az esküvőjére készül. A nagy eseményre meghívja Connort is, aki kisebb katasztrófává változtatja a ceremóniát. Az esküvőn Connor egykori barátja, Jenny (Jennifer Garner) is részt vesz. A lány az egyetlen, akire semmi hatással nincs a szívtipró vonzereje. Váratlanul megjelenik az elhunyt Wayne nagybácsi (Michael Douglas) szelleme. A playboy nagybácsi és a régi barátnők különös utazásra viszik Connort, hogy rátalálhasson az igaz szerelemre. ■ Párhuzam a Római Birodalom bukásának körülményei és a mai, világméretű válság között „A fenntartható fejlődésiről, a konferencián történő felszólalás helyett A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Miután előzetes lehetőséget kaptam dr. Kecskeméti Sándor elnök úrtól, a konferencián történő előzetes felszólalásra, úgy éreztem, illik felkészülni. Miről is lenne szó? Két honlapot kerestem meg: „A fenntartható fejlődés” és „Kyoto protocol - Wikipedia, the free encyclopedia”. Alábbi írásomban, eltekintve a konferencián elhangzottaktól, ezt a forrást használom fel. Bárki követheti, ellenőrizheti az idézett adatokat Amikor beletekintettem a fenti két honlapba, figyelmesen elolvastam azokat, eszembe jutott egy beszélgetés, amely a közeli múltban zajlott le, hazai tudományos életünk jeles vezetőjével, valamint egy igen figyelemre méltó gazdasági elemzés Google: Dr. Drábik János írásai cím alatt, ahol a szerző, a Római Birodalom bukásának okait elemezte, napjainkig folytatva a gazdasági eszme- futtatást Csak hivatkozom egyes részletekre, amelyek a terjedelmes anyagból kiemelhetők. Mindenkinek ajánlom elolvasásra. A Római Birodalom, az I-U. században érte el hatalma, gazdagsága tetőfokát. Elhíresültek a lucullusi lakomák, a birodalom felsőrendű vezetői, hatalmas vagyonnal, a pénzvilág birtoklásával élték világukat. A birodalom vagyona, hála a már akkor kitalált bajikkölcsönnek és jelzálognak, a gazdagok elenyészően kis számára koncentrálódott. Mindenki eladósodott. A férfi lakosság köteles volt harcolni a hódító hadjáratokban, mialatt az általa birtokolt, vagy bérelt földek, bányák, a családra, jobb esetben a rabszolgákra maradtak. Már akik megengedhették maguknak. A családok, közösségek, széthullottak... AII. század végére, kimerültek a meghódítható területek, Hispánián, Frankföldön, Germánián át Britannia északi határáig („Hadriánus faláig”) terjedt a Római Birodalom, keleten Indiáig, délen Afrikában Núbiáig, de egyszerűbb, ha a nyájas olvasó előveszi a Világatlasz 1991-es kiadását, és megnézi ezeket az oldalakat. Egyedül Pannóniában nem sikerült ez a mindent elsöprő leigázás. A Római Birodalom véget ér a Duna (Danubius) vonalánál, nincs benne a Nagyalföld, a Felvidék, látszólag benne van Transsylvania, Erdély, de akkor ezt senki sem vette komolyan. A Dunán, Mosonmagyaróvártól Győrön, Szőnyön, Esztergomon át, a Duna-kanyar jobb partján erődítmények sora húzódik Aquincumig, mert a Nagyalföldet (mondjuk meg, a Kisalföldet is) az avar népek birtokolták. (Csak zárójelben jegyzem meg, a kíváncsiság felkeltésére: hogyan lehetséges, hogy a Kr. u. 395-ben kettészakadt birodalom határán, a semmiből, alig ötven évvel később, egy hatalmas nép támadt fel, Attila király vezetésével, akik Catalaumig üldözték a rómaiakat? Tán csak nem ellenük épültek a Duna-menti erődítmények? A barbárok, netán őseink ellen? Hivatásos történészeink erről - tudomásom szerint - nem beszélnek.) Kérdés, hogyan lehetséges, hogy egy európai-ázsiai birodalom nem igázta le ezeket a területeket, helyette erődítmények sorát építette? Ennek ellenére a saját hatalmába, jólétébe, pénzügyi hatalmába fulladt a birodalom, az identitásuktól megfosztott népek sokasága évszázadokig kóvályogott a „sötét középkor”-ban, mígnem lassan, a X. század táján elindult az európai fejlődés. A beszélgetés során, amelyet első soraimban említettem, egy igen tiszteletre méltó tudományos vezető számára tettem fel: nem található-e párhuzam a Római Birodalom bukásának körülményei és a mai, világméretű válság között? Azt mondta beszélgetőpartnerem: nem. Ők - mármint a rómaiak - nem tudtak írni, olvasni. Mi tudunk. Ez a különbség... Nem győzött meg. A „Fenntartható fejlődés” konferencián, igen színvonalas előadásokat hallottunk. Azonban egyik előadás sem mondta ki, hogy vége van a „Nem fenntartható fejlődés” állapotának, és már elindultunk (volna), a „Fenntartható fejődés” felé. Nem is mondhattak üyent A világ megtorpanva a jelenlegi válságban, a fogyasztási cikkek termelése, a dömping, a mindent elözönlő javak gyártásának, a vásárlóerő, a bankszféra kvázi ösz- szeomlása idején, nem azzal van elfoglalva, hogy csökkentse a termelést, hanem azzal, hogy az országok, az adófizető lakosság, gazdasági mélypontja ellenére, eszméletlen pénzeszközök bankszektorba történő pumpálásával állítsa vissza a túltermelés eredeti állapotát, lásd autóipar és a fogyasztási cikkek termelése akadálytalanul folytatódhasson. Az adófizető polgárok terhére, az országok GDP-jének és a globális cégek profitjának növelése érdekében. Ebbe a folyamatba úgy tűnik, az adófizető átlagpolgárnak nincs beleszólása. Történtek viszont igen figyelemreméltó kezdeményezések. Már a hatvanas években tudósok csoportjai jelezték, hogy gond lesz az „Élhető bolygóval”, ha nem vetünk gátat a mértéktelen szennyezésnek. Minek is? Mikor a középkorban - elsősorban az európai népek - túljutottak a fejlődés egy fokán, a XVU. század közepén „kitört” az ipari forradalom. Megnyíltak a szénbányák, ömlött a korom, a füst, a széndioxid, gyárakból, hajókból, kéményekből, majd mozdonyokból. Felhozva a föld alól az évmilliókkal korábban, az okos Föld által mélybe rejtett, felesleges termékeket és a Föld, ettől kezdve számunkra kezdett élhetetlen bolygóvá válni. Mert ami felesleget a Föld a mélybe rejtett, létrehozva egy élővilág számára élhető Földet, azt az ember, szén és olaj formájában gátlástalanul felhozza, elégeti, a GDP, a profit, a globális gazdasági hatalom érdekében. Azután jött a Római Klub felhívása, amely már vészharangot kongatott. A szennyezőanyagok, a szemét, elsősorban a széndioxid-kibocsátás riadalma nem hatotta meg a kibocsátásért felelős országokat, konszerneket. Az ENSZ, az EU, a világszervezetek és sok mindenki más, szervezeteket, testületeket, bizottságokat hoztak létre, a Föld légköre szeny- nyezééneke visszaszorítására. Igen hasznos dolog, mérhetetlen pénzbe kerülnek ezek a szervezetek az adófizetőknek, szükség is van rá, mert mi van, ha nem teszünk semmit? Mit olvashatok ki a „Fenntartható fejlődés” honlapján? „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.” (2. oldal) A 3. oldalon ezzel szemben a létrehozott szervezetek, intézkedések, intelmek stb. ellenére azt látjuk, hogy az élő bolygó minden - ivóvíz, élhető bolygó indexe, a tenger, a szárazföld - indexei 1970-2003 között, egyenletesen és drasztikusan 60 százalékra csökkentek. A 4. oldalon egy diagram megmutatja, hogy a települések hulladékmennyisége 150 millió tonnáról, 2020-ig 300 millió tonnára, a szén-dioxid-kibocsátás hasonló tendenciával növekszik. Kívánatosnak tartanám a johannesburgi nyüatkozat (2002), szó szerinti be- másolását, de a terjedelem miatt, csak a kiemelt sorokat idézem: „Globális környezetünk szenved: a biológiai sokféleség pusztulása folytatódik, továbbra is tart a halállomány kimerülése, a sivatagosodás... a fejlődő országok egyre sérülékenyebbek, a levegő, a víz és a tenger szennyezése továbbra is milliókat foszt meg a rendes életkörülményektől. ...a fejlett és fejlődő világ között egyre növekvő szakadék súlyosan veszélyeztetik a globális jólétünket (A cikkíró megjegyzése: mikor létezett ez!?), biztonságunkat és stabilitásunkat. Tekintsünk bele a KYOTO PROTOCOL fent idézett honlapjának néhány adatába - a teljesség igénye nélkül. Mindenkinek javasolom, szíveskedjenek elolvasni. 26. oldal: a klímaváltozás szerződését aláírók, 1990-2004 között, országok szén-dioxid-kibo- csátás mennyiségének változása, % -ban, önkényes kiemelés tőlem: Dánia: -22,2, Németország: -18,2, Kanada: +26,6, Spanyolország: +50,4, Norvégia: -18,7, Új- Zéland: +17,9, Görögország: +25,3, Írország: +22,7, Egyesül Királyság: -58,8, Portugália: +41. Kívánatos néhány országot megemlíteni, akik akkor, nem írták alá az egyezményt (1990-2007), ismét %-ban: India: +103, Kína: +150, Egyesült Államok: +20, Orosz Föderáció: -20, Japán: +11, az egész világ: +38(!). Magyarország, padlóra küldött iparával, nyilván, teljesíteni tudta a csökkentést... Úgy tűnik, hogy azoknak az országoknak a megtakarításait, amelyek tesznek vagy kényszerülnek tenni valamit, messze túlszárnyalják azok az országok, amelyek egyetlen célt tartanak maguk előtt: a gazdasági (GDP) növekedést, ajjrofi- tot, és a globális hatalmat. Okét a Föld katasztrófái fogják csak felébreszteni. Már most is késésben vagyunk (legalább száz éve), de akkor? Azt mondta az egyik tudós igen okosan és igen mély benyomást téve rám: A Föld sok mindent kibírt eddig is. Ezután is kibírja. Legföljebb mi nem. De a Föld újraéled, létrehoz egy újabb élővilágot, azonban nélkülünk. Évmilliók múlva. Ezt akarjuk? Mert, a fentiekben leírtak és idézettek miatt, én úgy látom, a „Nem fenntartható fejlődés” állapotában leledzünk. Ezt megerősítette több előadó is a konferencián. Felszólalásom apropója a KIWANIS Klub, Salgótarján képviseletében lett volna. Mi, a baráti klub csak rászoruló vagy sérült kisgyermekek lehetőségeink szerint szerény támogatásával fejtjük ki jótékonyságunkat. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk az óvodákba, iskolákba, felkérünk felkészült szakembereket és elmagyarázzuk, tanítjuk: Nem lehet folytatni az utak mellé, erdők szélére történő szemétlerakást, a kocsi ablakán kidobott flakonokat és dobozokat, a pihenőhelyeken, erdei pihenőkön hátrahagyott szeméthalmazokat, mert embertársaink nem arra születtek, a kisiskolások sem, de a helyi közösségek sem, hogy mások gátlástalan, bűnös szemetelését eltakarítsák. Mindenki vigye el saját szemetét, a megfelelő szelektív gyűjtőhelyre. Nem fog belehalni senki... Mi ezt a szemléletet megpróbáljuk terjesztem, a legkisebbeknél kezdve. Kiss Sándor mérnök, a TIT mb. elnöke /I KIWANIS Klub Salgótarján titkára Salgótarján-Somoskő
