Nógrád Megyei Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-24 / 170. szám
2 2009. JULIUS 24., PENTEK NÓGRÁD MEGYE Magyarország ki tudja-e használni a 2007-2013 között kínált EU agrárfejlesztési lehetőségeket? Milyen irányú változások következnek be a mezőgazdasági termelésben, a minőségi versenyképes árutermelésben, a minőségi szolgáltatásban, a feldolgozásban, a végértékesítésben, a horizontális és vertikális integráció kiépítésében, a természet és környezet védelmében, a vidék népességmegtartó szerepének növelésében, a gyógy-idegenforgalom fejlesztésében? Mennyire tudnak a magyar agrártermelők az európai uniós terepeken magabiztosan mozogni, érvényesülni és munkájukból egyéni, családi és nemzeti értelemben és mértékben boldogulni? Ezekre a kérdésekre keressük a választ elemző írásunk második fejezetével. Agrárium: szükség van a fejlődésre A magyar mezőgazdaságnak nagy szüksége van a szervezettségre és a segítségre is C. prof. Dr. Vasas Joachim (2. rész) Ha rossz válaszokat és rossz utat választunk, akkor a vidék elnyomorodásának, elnéptelenedésének, a szolgaságnak, a kilá- tástalanságnak adunk egyre nagyobb teret. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi helyzetből a kiút a szakmailag, tudományosan megalapozott, kiérlelt javaslatok kidolgozása és megvalósítása kell, hogy legyen, még akkor is, ha a mezőgazdasági termelők egy kisebbik hányadának ez nehézséget okoz. Olyan nemzeti agrárprogram kellene, amely az EU közös agrárpolitikájának szabályozó rendszerét figyelembe veszi, és a magyar valóság tényeiből kiindulva a legfontosabb célként versenyképes, minőségi tömegáru-termelést, a hozzá kapcsolódó értékesítést, minőségi komplex szolgáltatást fogalmaz meg. Az EU-ban történelmileg kialakult közös mezőgazdasági politika ismeretében várható stratégiai értékű változások mérlegelésével és a magyar agrárfejlődés elősegítése céljából olyan nemzeti agrárprogram elkészítéséről kell gondoskodni, amely Magyarország elemi érdekeiből, a hazai agrárfejlődés tényeiből, továbbá az agrártermelés élvonalában járó országok tapasztalataiból indul ki. Olyan koncepcióra van szükség, amely a magyar mezőgazdaság- és vidékfejlesztést stratégiai jelentőségű feladatnak, elsőrendű nemzeti érdeknek tartja, melynek révén biztosítható a lakosság élelmiszerekkel jó színvonalon történő ellátása, exportbevételünk jelentős növelése, a mezőgazdaságban dolgozók számára pedig a méltányos, európai uniós színvonalú megélhetés. Az agrárprogramban az egyik legfontosabb elem a mezőgazdaságban dolgozók személyiségének sokoldalú fejlesztése kellene, hogy szerepeljen. A nemzeti agrárprogram egyik legfontosabb eleme a geotermikus energia (hőforrások) komplex, többcélú hasznosítása, mindenekelőtt a gyógy-idegen- forgalomban kínálkozó lehetőségek kiaknázása kell, hogy legyen. A vidék gyógy-idegenforA gazdáknak látniuk kellene a fényt maguk előtt mert szükségük lenne némi pozitívumra a további évekhez galmának jelentős fejlesztésén túl a kertészetben, az állattenyésztésben és egyéb geotermikus energiáknak a termelési, szolgáltatási területeken történő felhasználását a tervcélok sorában kiemelt helyen kell kezelni. A magasan képzett értelmiség vidéki letelepedését is jól segítené ennek megvalósítása. A megújuló energiaforrásaink mielőbbi hasznosítását elsőrendű nemzeti feladataink rangján kell kezelni a nemzeti agrár- programban. Magyarországon a földtulajdon (magán, állami, egyházi, szövetkezeti, önkormányzati stb.) pontos nyilvántartásával, használója és a tulajdonosa szerinti naprakész kimutatással még nem rendelkezünk. Pontos és hiteles regisztráció az EU-ban nélkülözhetetlen. Az osztatlan közös földtulajdoni helyzet tarthatatlan, súlyos gondok forrását képzi a jövőben! A nemzeti agrárprogramban az állam szerepét egyértelműen meg kell határozni. A termelés és a piac egyensúlyának szabályozásából, biztosításából az állam nem vonulhat ki. A mezőgazdasági termelés és a piac tartós egyensúlyának biztosítása érdekében államilag finanszírozott és ellenőrzött banki, pénzügyi rendszerek létrehozása elkerülhetetlen. Ahol az állam ezt nem teszi meg, ott a válságok (elsősorban túltermelési) és a mezőgazdasági termékek, áruk hiánya ciklikus jelleggel folyamatosan újratermelődnek. Az agrárprogramban rögzíteni indokolt, hogy a korszerű mező- gazdasági termeléshez, a versenyképes, minőségi tömegtermékek előállításához alkalmas optimális üzemméretek kialakítása nélkülözhetetlen. A tudomány és az agrotechnika fejlődése révén az optimális termelési üzemméretek alatt versenyképes, gazdaságos termelés és tevékenység nehezen képzelhető el. Magyarországon a rendszerváltást követően a földtulajdon hihetetlen mértékben elaprózódott. A gazdaságok üzemmérete is meszsze elmaradt az optimális mérettől. Az összes gazdaság 1,3%-a használja a földterület 40%-át, ami 4-5 ezer gazdálkodót jelent, átlag 50 ha körüli földterülettel. A kisebb üzemméretű családi gazdaságok száma 20-30 ezerre tehető. A 2-3 ha földterülettel rendelkező háztartások száma 700 ezer körüli. A kis- és közepes üzemméreten, és az ezektől nagyobb gazdasági egységen tevékenykedők bérelt földterületen dolgoznak. Ez a magyar földtulajdoni helyzet és a gazdálkodási üzemméret alkalmatlan a minőségi, verseny- képes tömegáru-termelésre! Ezzel a gazdálkodási struktúrával, amely messze elmarad az optimális üzemmérettől, képtelenség megszervezni a ma már nélkülözhetetlen horizontális és vertikális integrációt. A nemzeti agrárprogramban meghatározó jelentőségű a korszerű agrárkutatás és agrároktatás. A magyar agrárkutatás és -oktatás, az agrárszakemberképzés európai uniós mércével mérve kiállta és még most is kiállja az összehasonlítás próbáját. Ez felmérhetetlen nemzeti érték és szellemi bázis, tudományos kapacitás. Ezért az állam ezekről a területekről sem vonulhat ki, sőt, a mezőgazdasági kutatóintézeteket, az agrár-felsőoktatást és agrárszakember-képzést kiemelt állami támogatásban szükséges részesíteni. Az Európai Unióhoz szervesen hozzátartoznak a mezőgazdasági termelők önszerveződő és az agrárszabályozáson belül kiemelkedő mértékben támogatott érdekérvényesítő szövetkezések, amelyek többségükben termelői érdekeltségű élelmiszer-feldolgozók és nagykereskedelmi szervezetek (ilyenek pl.: vágóhidak, tejfeldolgozók, hűtőházak vagy aukciós piacok). Az új típusú szövetkezések (a termeléstől a feldolgozáson át a végértékesítésig) szervezéséhez és azok hálózati rendszerének kiépítéséhez és fejlesztéséhez (a horizontális és a vertikális integráció létrehozásához) az állami segítség nélkülözhetetlen. Az állam gyorsító segítségére nagy szükség van, hiszen a termékpályás szövetkezések (vertikális integráció) kiépítéséhez nemzeti agrárintézmények hiányoznak. Például az uniós országok többségében működik önálló, napi pártpolitikától mentes, nonprofit jellegű szövetkezetszervező szolgálat. A valódi érdekek és érdekmechanizmusok alapján létrejött és létrejövő szövetkezésekről, működésük legfontosabb alapelveiről, a szövetkezetek fejlesztésének új útjairól széles körű, hiteles információkat kell eljuttatni a lakosság legszélesebb rétegeihez, különösen a mezőgazdaságban és a mezőgazdaságból megélni szándékozókhoz. A szövetkezetek szerepére vonatkozó korábbi szemléletmód és gyakorlat koncepcionális megváltozásáról van szó, amely csak következetes, tényekre alapozott, meggyőző munka révén érhető el. A szövetkezés kereteiben a termelők egyéni vállalkozásai mindvégig megőrzik tulajdonosi, szervezeti önállóságukat, s a szövetkezeti vállalkozás mindig üzemszervezési vagy piaci előnyök megszervezéséért folyik, a tagok önálló vállalkozásának, vállalkozási sikerességének előmozdítása érdekében, vagyis költségeiket meghaladó árbevétel biztosításáért. Magyarország jelenlegi helyzetében, a világpiaci és a hazai élesedő piaci viszonyok között - amikor nem csak az árutermelés és kereskedelem, hanem a pénzpiac is rendkívül erősen globalizálódott - a mező- gazdaságban dolgozók részére a szövetkezés az egyéni, a családi és nemzeti talpon maradásunk egyik záloga is. A természeti csapások okozta károk enyhítésében sem maradnak egyedül a mezőgazdasági termelők, ha szövetkeznek, ha létrehozzák a horizontális és vertikális integrációt, és a kárenyhítésbe a bankok, integrátorok, biztosító társaságok is vállalják a saját kockázatukat. A kéregetésre kinyújtott kéz nem lehet a magyar agrártermelők sajátos jellemvonása. Természetesen az állam, a mindenkori kormányzat is kell, hogy segítsen, de csak erre a forrásra építeni nem lehet. (Folytatjuk) FOTÓ: CSÖRGŐ BALÁZS (ARCFIÍV) (FOTÓ: INTERNET)
