Nógrád Megyei Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-20 / 166. szám

4 SOROZAT 2009. JÚLIUS 20., HÉTFŐ AFGANISZTÁNI küldetés 9. „Az európaiaknak órájuk van, nekünk meg időnk” (Afgán mondás) Szubjektív útinapló Camp Pannóniából, Baghlan tartományból VÉRDÚ AZ ORVOSOK FEJÉRE IS SOROZAT Munkatársunk, bán János egy hetet töltött Afganisztán­ban a Magyar Honvédség ka­tonai táborában egy újságíró- küldöttség résztvevőjeként Tapasztalatairól folytatások­ban számolunk be. Járőr a Shaiang hágóhoz. Járőr Pol-e Khumri városában. Járőr az északi járásokba. Járőr a kör­nyező hegytetőkhöz, a megfigye­lőközpontokhoz. Miután majd’ minden nap különböző járőr- utakon vettünk részt, úgy gon­doltam, nem árt tisztázni, a nyil­vánvalón túl mi is még a felada­ta, célja ezen járőrkörutaknak. — A magyar katonák többféle jár­őrtevékenységet látnak el Baghlan tartományban - felelte kérdésünkre Budai Attila alez­redes, a PRT törzsfőnöke. - A je­lenlétfenntartó járőrözés fő célja például, hogy bizonyos útvonala­kon demonstráljuk jelenlétün­ket, ezáltal a lakosság biztonság- érzetét is erősítsük. A tábor biz­tonsága szempontjából kiemel­ten fontos útvonalakon járunk elsősorban, azzal a céllal, hogy' az ellenállók is lássák, tapasz­talják: az ISAF-erők gyakran megjelennek ezeken a helyeken, nem célszerű tehát ott tartózkod­niuk. Az útvonal-felderítési járőr Magyar és afgán katona a Pol-e Khumri fölé magasodó hegyen, a megfigyelőpontnál. Az ország fölötti ellenőrzést fokozatosan a helyiek veszik át. Budai Attila alezredes, a magyar PRT törzsfőnöke a ritkábban használt útszakasz­ok ellenőrzésére szolgál, mielőtt komolyabb műveletre használ­nánk az adott utat. Jó példa erre az időjárási viszonyok által meg­rongált hegyi ösvények felderíté­se, mely alapján képet alkotha­tunk arról, hogy mennyire hasz­nálhatóak ezek az utak a későb­biekben. Ugyancsak felderítőjárőrt kül­dünk azon útszakaszokra, ahol a hírek szerint ellenállók bukkan­tak fel, terrorcselekmény elkö­vetésére készülnek az adott kör­zetben. Eközben természetesen a járőr információt is gyűjt: ezzel már rá is tértem a harmadik jár­őrtípusra, az információszerző járőrözésre. Ennek során az ed­dig felsorolt feladatok mellett rendőri ellenőrzőposztokon, he­lyi lakosokkal beszélgetve igyek­szünk kapcsolatba lépni, azzal a céllal, hogy számunkra használ­ható információkat gyűjtsünk be.- Szívesen megnyílnak az afgá­nok ezeken a beszélgetéseken? — Azokon a területeken, ahol az ellenállók jelenléte, tevékeny­sége gyenge, vagy egyáltalán nem jellemző, ott szívesen lát­nak a helyiek, alapvetően barát­ságosan fogadnak minket. Ott vi­szont, ahol az ellenállók jelenlé­te erősebb, ott nem szívesen ele­gyednek beszédbe velünk, mi­vel félnek a megtorlástól. Igaz, érdemi információkat inkább a közigazgatás, és a rendőrség képviselői adhatnak, a fenyege­tések, vagy akár a megtorlások is inkább őket érintik. — Sokat hallani arról, mennyi­re megnehezíti a munkájukat a tény, miszerint az afgán rendőrség nenr túlságosan megbízható. Sokan velejükig korruptak közülük. Akikre az ellenség vadászik —Sajnos ez igaz, nem bízhatunk meg a helyi rendőri erőkben, egyrészt a korrupció miatt, más­részt, mert sohasem tudhatjuk, valójában milyen kapcsolatok­kal rendelkeznek. Éppen ezért a járási, tartományi rendőri veze­tőkkel az információk megosz­tását nagyon óvatosan kell ke­zelnünk. Nyilván nem hallgat- § juk el előlük a térség bizton ságát - érintő kérdéseket, hiszen nekik s is a munkájukhoz tartozik, de § alaposan meggondoljuk, hogy mikor osztjuk meg velük ezeket az információkat. Nem szabad túl korán egyeztetni velük, ne- I hogy legyen valakinek ideje „le­adni a drótot” az ellenállóknak, sem túl későn, mert akkor meg nem lesznek képesek megfele­lően intézkedni. — Tudvalevő, hogy az ellenál­lók a katonai táborok parancs­noka, a tűzszerészek és az or­vosok fejére tűznek ki általá­ban vérdíjat. A fxirancsnok és a tűzszerész még valahol érthe­tő. De az orvos miért tartozik ebbe a körbe? — Az orvos is olyan munkát végez az ő szemükben, mint a tűzszerész. Utóbbi képes meg­akadályozni a telepített robbanó­anyagok feirobbanását. A felke­lők jól tudják, hogy a katonai tá­borokban működik egészségügyi központ. Azzal is tisztában van­nak, hogy' ha ennek a hatásfokát csökkenteni tudják, vagy telje­sen kiiktatják, akkor a katonák elveszíthetik azon lehetőséget, hogy' a tábor falai közül kimoz­dulhassanak. A magy ar katonák ilyen típusú veszélyeztetettségé­ről azonban nincs hivatalos in­formáció. Német rockerek a sátorban Már említettem, hogy a Mazar- e Sharifi hatalmas tábort össze sem lehet hasonlítani Camp Pannóniával. Itt minden más, minden sokkal nagyobb, sokkal németebb. Precízen, sarkosan megtervezve minden: betonjár­dák, utak, páncélkonténerek. A köztes terek vastagon felszórva kővel, hogy a skorpiók, kígyók még véletlenül se érezhessék jól magukat. A kétezer-ötszáz, több­ségében német katona jólétéért itt is mindent megtesznek. A ha­talmas étkezdében a már jól is­mert, magyar gyomornak kissé furcsa konyfia. A kijáratnál pla­kátok, az egyik a Morvát Hadse­reg napjára rendezett buli, a másik hétvégi rock-koncertet hirdet. Utóbbit ugyan kihagyjuk, de az egyetlen éjszakára szállásun­kul szolgáló sátorba belépve gya­nakodni kezdünk. Rocker kiné­zetű német (nem is annyira fia­Egy kis kocsimosás két járőr között. Az örökös por mindenre rátelepszik. Testedzés a táborban. Valamivel csak el kell ütni a szabadidőt! tál) emberek pakolgatnak ki tás­káikból. Magamban feljajdulok. Csak nem a német rockbanda? Oh, ja. Elképzelem, milyen jól le­het itt majd pihenni: hajnali négykor indulunk tovább az üz- bég területen működő német ka­tonai reptérre. A srácok „biztosan” aludni akarnak rögtön a koncert után! Végtére is itt, a táborban már hat doboz sör engedélyezett egy fő számára! De aztán, bevallom, kellemesen kellett csalódnunk: a bulit követően a derék német rockerek illedelmesen pihenni tértek. Végtére is ez egy katonai tábor. Német katonai tábor. És ennek néha azért előnye is van, ugyebár­BÚCSÚ Afganisztántól Egy hetet töltöttünk Pol-e Khurn- riban, a magyar táborban. A ha- zaút kissé hosszúra nyúlt: Ma- zar-e Sharifból német katonai szállítógépen repültünk az Amu- Darja túlpartján, már üzbég te­rületen épült repülőtérre, Termezbe. A bázis valaha a szov­jet inváziós erők használatában volt, ma németek bérlik logiszti­kai célokra. Innen — mintegy hatvan hazatérő német katona társaságában—az üzbég légitár­saság polgári gépén repülünk Kölnbe. /Mattunk sorra elmara­doznak az afgán határvidék fal­vai, az Aral-tó maradványai, a Kaukázus, a Kaszpi-tenger. Magunk mögött hagyjuk ezt a különös világot, ahol a világ leg­erősebb katonai szövetsége hi­hetetlen pénzösszeget felemész­tő küldetést hajt végre hosszú esztendők óta, s még ki tudja meddig. Dollár és euromil- liárdokba kerül a haderő Afga­nisztánban áilomásoztatása, az infrasttuktúra kiépítése, és az afgánok életének javítását célzó beruházások megvalósítása. Az utazás előtt tökéletesen biztos voltam benne, hogy ablakon ki­dobott pénzről beszélhetünk. Abban is biztos voltam, hogy a magyar katonáknak semmi ke­resnivalója Afganisztánban. Utóbbi véleményem nem so kát változott, legfeljebb még tisz­tábbá vált: ottlétünk nem más, mint egyfajta adó. Saját bizton­ságunk érdekében befizetett adó. A magyar katonák valódi háborús körülmények között ta­nulták, tanulják meg legmaga­sabb szinten ellátni feladataikat. Kis ország vagy unk, kis hadse­reggel, de legalább nincs okunk szégyenkezésre. Sőt! Felkészült fiatal férfiakat és nőket láttunk, mostoha, idegen közegben dol­gozni. Bőségesen van okunk büszkének lenni rájuk. Hazatérésünk óta - ezt újság­író kollégáim nevében is mond­hatom kicsit más füllel hall­gatjuk az afganisztáni híreket, a rajtaütésekről, tűzharcokról szó­ló kurta beszámolókat Ismerjük az ezekben a hírekben szereplő katonákat, együtt töltöttünk ve­lük egy hetet, együtt nevettünk, együtt bosszankodtunk velük ezer apróságon. Befejezésül nincs más, amivel soraimat zárhatnám: remélem, hogy mindannyian visszatértek Magyarországra, épen, egészsé­gesen, küldetéseteket sikerrel teljesítve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom