Nógrád Megyei Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-13 / 160. szám
12 2009. JULIUS 13., HÉTFŐ SPORTTŰKÖR Wimbledon már nem csak álom maradt Valaha álmodni sem mertem volna erről, de aztán életfolyamom más sodrába tévedtem, így most itt ülök az All England Lawn Tennis & Croquet Club centerpályáján - azaz Wimbledonban - és nem győzök betelni a csúcslátnivalóval, a Federer-Roddick férfi egyes döntővel - méláztam el magamban egy hete. De hogy is sikerült mindez, hogyan telt el a két hét itt a tenisz gyepes szentélyében? Minderről csak röviden pár szóban (és sok képpel) elsősorban inkább a kulisszák mögé (vissza)tekintve, hisz magát a legrangosabb füves pályás Grand Slam-viadalt és benne a magyarok szereplését, mindenki láthatta a tv képernyőin. Április végén érkezett a várt levél, melyben Judy Kerry arról értesített, hogy elfogadták akkreditációmat a Lawn Tennis Championshipre, azaz ahogy ott mondják, a füves bajnokságra Wimbledonba. Nem kis dolog - reagált pár nagynevű kollégám a hírre - mert csak kihalásos alapon lehet oda bejutni valaki helyett táskakontroll volt, melyen minden bemenetelkor átestünk, s melynek az intimitás határát súroló alapossága néha már fölösleges kukacoskodásnak tűnt A „kedvezményes” árú press restaurant (máshol már az ottani egyharma- dáért is lehetett kapni kielégítő egytálételt) nem tudott egyszer sem becsalogatni valamire, maA negyeddöntők egyike a már zárható tetejű Centre Courtban: itt (csalafinta módon) még fotózhattam. mesvári Andrea erőtől duzzadó játéka Jana Novotna oldalán, őket is csak hajszál választotta el a meghívott női párosok kategóriájában a finálétól. Mindezek már a második hét eseményeihez tartoztak, amikorra is nekem a főpályák környékén már semmi biztatót sem jósolt a közben emiatt már haza is utazott honfitársam (a harmadik jelenlévő sajtos magyar, kiváló fotóriporter mindösz- sze 4 napig maradt), de szerencsére nem lett igaza. Az egyre sűrűsödő városnézéseim mellett minden fontos és érdekesnek ígérkező meccsre (női egyes elődöntő, döntő, ugyanez a férfiaknál) megkaptam a különenge- délyt, és mint írásom elején már említettem, ott szoronghattam az akár 20 ezer(ü!) fontot is érő zöld székecskén. Ennyiért kerestek ugyanis belépőt az interneten a férfidöntőre. Igaz amikor ezt felradt a szállodában csomagolt szendvics és pár kivétellel a késő esti - mit esti, kora hajnali! - ugyancsak otthoni „vacsora”, hisz a közel éjfélig tartó „műszak”, és a hosszú utazások miatt éjjeli 1, vagy 2 óra előtt nem nagyon értem „haza” (olcsó, Heathrow-hoz közeli szállodának sok utazás, és jókora zajjal járó állandó repülőgép forgalom a leve). No de utóbbiak (és a borsos közlekedési bérlet) mind egyéni problémák, nehogy már még én panaszkodjak. Ami számomra ezeknél is tragikusabb, de érthető volt, a fent említett két ranA reménybeli jövő: Babos Tímea... többi már a kellemes meglepetések közé tartozott. Kivéve felnőtt játékosaink - Szávay Ágnes, Czink Melinda - (le)szereplését, de ezek nem a sajtó és stadionszolgáltatások hiányosságai. Ehhez még társult Szávay-vereség és korai búcsú utáni flegma, lekezelő és kelletlen (kényszer) nyilatkozata. (Ha megtagadta volna, pénzbüntetéssel sújtják.) Szimpatikus volt viszont a nagy visszatérő, már nem a legfiatalabbak közé tartozó, a kvalifikációkon sikerrel túljutó Marosi Katalin őszinte emberi viselkedése, aki az erdélyi Gallovits Edinával párosban hatalmas balszerencsével esett el a továbbjutástól. Bizakodásra ad okot két junior lányunk, a szegedi Susányi Zsófia és a soproni Babos Tímea remeklése egyéniben és párosban, Tímeát csak a négyes pálya egyenetlensége fosztotta meg a döntőMindennapos forgalom, háttérben a Court 1 mondták, és akkor még becsesebbnek találtam a zöldutat, bár reméltem, azért nem kellett e kívánság beteljesüléséért tényleg valakinek a mennybe jutnia. De arra ne is számíts, hogy az utolsó 4-5 napon a Centre Courtba, vagy a Court 1- ba (azaz a két hatalmas, 15, illetve 13 ezer férőhelyes stadionba) bejuthatsz, annak ellenére hogy a különböző jogo- sultságú akkreditációk közül az egyik legelőke- lőbbet (Rover) kaptad!” - törte meg kicsit szárnyaló önbizalmam volt neves rádiós kollégám, aki az ide bejutó egy-két szerencsés honfitársunk közül már tucatnál is többször járt ott. Meglepetések - kellemesek és kevésbé azok - ezen felül is értek: az első az alapos gos stadionban (CC és C1) a sajtóhelyről újságírói akkredi- tációval nem lehetett komolyabb kamerával fényképezni. Ezt azért ha az elején nem volt telt ház, át lehetett hidalni: a közeli, üresen hagyott nézőtéri székre lehuppanva már szabad volt a vásár. De ezzel véget is ért a nemtetsző dolgok rövid sora, a Felültem rá: a London Eye és dicsőséges a múlt: Temesvári Andrea zéstől: kibicsaklott a lába, rándulást szenvedett, de sérülten sem adta fel a meccset neves ellenfelével szemben. Kellemesre (két győzelem és egy vereség) sikeredett egykori nagy sztárunk a világranglistán 7. helyen is álló Teadták, még nem sejtették, hogy azt nem az ő skót Andyjiik, (Murray), hanem egy másik Andy, az amerikai Roddick fogja Federer ellen játszani. Igazán pech! ■ Márton (Satis) István Egy sportújságírónak az új Wembleyt nem lehetett kihagyni... Kezdődik a nap: hátizsákok átvizsgálása Williams papáékkal most is összefutottam, tessenek nézni a 35 fokos kánikulában mit is tart kezében a barátnője!
