Nógrád Megyei Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-11 / 159. szám

2 2009. JÚLIUS 11., SZOMBAT KULTÚRA Remélték, hogy díjat nyernek „A peronénál Ahogyan a június 3-i losonci ősbemutatón, a minap Zsámbékon is vastapssal fogadta a közönség Milos Karásek „A peron” című darabját, amelyet a Kár­mán József Színház és a salgótarjáni Vertich Szín­padstúdió közös produkcióban vitt színre. A szak­mailag is igazolt nagy sikert azonban június köze­pén a szlovákiai Révkomáromban, a 46. Jókai-napo- kon aratta az előadás, elnyerve a zsűri nívódíját. A látványterv ugyancsak elismerésben részesült és a színészi alakításért különdíjat kapott két vertiches vendég is: Patakiné Kerner Edit, a Domina és Müller Zsófia, az Angyal megszemélyesítője. Velük beszélgettünk a darabról, a vendégszereplésről, a díjak fogadtatásáról. Müller Zsófia és Pataklné Kerner Edit egyaránt nagyon örült a révkomáromi fesztivál zsűrije által odaítélt alakítási különdíjnak Azt, hogy az idén mit tűzze­nek műsorra, mivel nevezze­nek a komáromi fesztiválra, a jó nevű szlovák rendező, a loson­ci születésű Vladimír Sadílek lé­nyegében a színjátszókra bízta, akik kilenc ajánlatból választot­ták Milos Karásek, a Párizsban élő drámaíró, képzőművész kortárs alkotását. A darabot Lo­vas Enikő fordította magyarra, a dramaturg Pásztó András, a díszlet- és jelmeztervező Peter Janku, a zeneszerző a prágai Michal Korán volt. „A peron” - alcíme szerint „Az utolsó vonat” - abszurd játék, ironikus elmél­kedés életről és halálról, embe­ri kapcsolatokról, súlyos sors­kérdésekről. A rejtjelezett, el­hagyott peron két - vagy talán csak egy - „lakója”, Vince és Kornél rokona, hasonmása Beckett hőseinek, a hétköznapi életteret benépesítő majd elha­gyó szimbolikus karakterű, misztikus arcélű szereplők él­mények, emlékek, találkozá­sok, víziók formájában, de konf­liktusok nélkül keresik identi­tásukat, igazi arcukat, s közben szembesítik a nézőket a való­A fesztiválújság is elismerően írt a Vertich Színpadstúdió színjátszóiról Sággal, a realitásokkal is. Nem véletlen, hogy a közönség az egyik pillanatban hol felhőtle­nül, hol zavartan derül a látot­takon, hallottakon, aztán pedig síri csöndben, mélyen elgondol­kozva hallgatja a felismert és kimondott általános emberi igazságokat. P Kerner Editnek egy szebb napokat megélt, el­nyűtt, kihasznált nő örökös sze- retetigényét, személyes katarzi­sát kell megjelenítenie, Müller Zsófia agyonvert „Angyalija vi­szont feltámad, visszaküldi szárnyait a mennybe és úgy dönt: végigcsinálja a halandó emberek életét. Nem könnyű szerep egyik sem, annál inkább értékes a díj, amelyet a két sal­gótarjáni szereplő az alakításá­ért kapott. Egybehangzó véle­ményük szerint a különleges darab, illetve a jól sikerült fő­próba, majd a premier alapján érezték, remélték, hogy a pro­dukció díjazott lesz, de enélkül is rendkívül tanulságos lett vol­na ebben az előadásban részt venni, ilyen remek szakembe­rekkel, partnerekkel, barátok­kal együtt dolgozni. így azon­ban - érthető módon - még in­kább feledhetetlen marad „A peron” mindkettőjük számára. P. Kerner Edit többször - leg­utóbb néhány éve a Czakó Gá­bor „Disznójáték” című szatírá­jában Koca anyóként - szerepelt már a losonciakkal, de ezúttal nemcsak önmaga alakításáért kellett felelősséget vállalnia. - Az utóbbi öt évemet szinte teljes mértékben a Vertich Színpadstú­dióra fordítottam, igyekeztem a fi­ataloknak átadni minden tudá­somat, tapasztalatomat, amelyet az elmúlt évtizedek során elsajá­títottam, felhalmoztam. Saját elő­adásainknak úgymond a „min­denese” voltam és a konkrét játék­ból kimaradtam. Tehát egyálta­lán nem volt mindegy számomra, hogy miként teljesítek újra a szín­padon, sikerül-e a gyakorlatban is érvényre juttatni mindazt, ami­ről a foglalkozásokon, próbákon oly sokat beszéltünk. Ezért tett kü­lönösen boldoggá ez a díj, noha pályám során már sokszor volt részem hasonló elismerésekben. Ugyancsak fontossá, izgalmassá tette ezt az előadást tehetséges ta­nítványaink szereplése. Eleddig is játszottak már néhányon - nem is sikertelenül - a losonciakkal, most viszont Müller Zsófián és rajtam kívül további három vertiches - Jánosi Adrienn, Pün­kösdi Mónika és Sándor Zsombor - is meghívást kapott a Kármán József Színház produkciójába. Ez azt jelenti, hogy a tízfős szereplő gárda felét mi adtuk, illetve ad­juk, hiszen a nívódíjunk következ­tében augusztus végén Martin­ban is színpadra léphetünk „A pe­ronénál. Ennélfogva számomra, számunkra szinte a díjakkal fel­érő öröm volt, hogy valamennyi színjátszónk kiválóan helytállt, zökkenőmentesen illeszkedett be az igényes, színvonalas munkát végző kármánosok közegébe és nagy szorgalommal, alázattal - ahogyan e szellemi alkotóműhely­ben egyébként is szokásos - tette a dolgát - összegezte érzéseit P. Kerner Edit, s hozzátette: - Re­méljük realizálódik az ígéret és Salgótarjánban is bemutathatjuk a losonciakkal közös produkción­kat. Müller Zsófia már megtapasz­talta, hogy milyen díjazott lenni a révkomáromi fesztiválon, hi­szen 2008-ban a „Tanulmány a nőkről” című, Krizsik Alfonz ren­dezte vidám, zenés darabban dr. Képes Vera válóperes ügyvédnő megformálásáért már kapott alakításdíjat, most pedig a hom­lokegyenest más karakterű An­gyal szerepéért ugyanazt - Az ünnepélyes díjkiosztáskor na­gyon meglepődtem, amikor el­hangzott a nevem. Szinte el sem akartam hinni, hogy ismét tud­tam olyat nyújtani, amit egymás után másodszor is díjazásra mél­tattak a hozzáértők. Hatalmas örömet okozott, de nemcsak ne­kem, a többieknek is, hisz’ebben a közösségben együtt sírunk, együtt nevetünk bárhonnan jöt­tünk is. Az Angyal figurája és egyáltalán „A peron” nagy kihí­vás volt számomra, sokat tanul­tam mind a darabból magából, mind pedig a közös játékból. Há­lás vagyok mindenkinek, hogy a sokoldalú, eredeti személyiségű „Vlado”, azaz Vladimír Sadílek rendező irányításával dolgozhat­tam - mondta a másik salgótar­jáni különdíjas. Az idei fesztiváldíjakkal igen­csak jó sorozata folytatódott a Vertich Színpadstúdiónak. Mint fentebb szó esett róla, ta­valy Müller Zsófia már volt dí­jazott Révkomáromban, egy év­vel korábban pedig Sándor Zsombora legjobb férfi alakítás díját kapta Egressy Zoltán „Sós­ka, sült krumpli" című darabjá­ban a Művésznek nevezett part­jelző megszemélyesítéséért. Három a magyar igazság - tart­ja a mondás. S a negyedik a rá­adás - tegyük mi is hozzá... Csongrády Béla Hagyományőrzés bányász módra Kétszer három Tatabányán: azaz az ottani Kertvárosi Bányász Művelődési Otthon a közelmúltban harmad­szor rendezte meg a bányászkórusok országos találko­zóját, amelyen Nógrád megyét három művészeti cso­port - a kazári népdalkor, a mátraterenyei hagyo­mányőrző együttes és a salgótarjáni Bányász-kohász dalkör - képviselte. koztak be, s ízes palócságuk, gyönyörű népviseletük elnyerte mind a hallgatóság, mind pedig a szakmát képviselő dr. Alföldi Boruss István, a Magyar Rádió zenei együtteseinek főigazgató­ja tetszését. A mátraterenyei ha­gyományőrzők műsorában kuri­ózumot jelentett, hogy az éneke­A 2006-ban útjára indított ren­dezvény célja mi is lehetne más, mint a bányászmúlt szakmához kapcsolódó kulturális tradíciói­nak, dallamkincsének őrzése, to- vábbéltetése kórusok, dalkörök közreműködése, találkozása, ba- rátkozása révén. Az sem vélet­len, hogy e bányászdalos ünnep megrendezését Komárom-Esz- tergom megye székhelye kezde­ményezte és vállalta magára: egy olyan város, ahol nagy ha­gyományai vannak a szénbányászkodásnak. A meg­hívott együttesek ugyancsak az egykoron aktív bányászkodást folytató térségekből, települé­sekről kerülnek ki. Az idei talál­A kazári kórus gyönyörű népviseletével is sikert aratott Tatabányán kozón tíz kórus lépett színpadra. A nógrádiak közül elsőként a kazári népdalkor tagjai mutat­sek dalaikat esetenként hang­szeres kísérettel adták elő. A Bá­nyász-kohász dalkör a közismert bányászhimnusz egyik ősi vari­ánsát is megszólaltatta. Ez a szám a kórus új CD-jén is szere­pel. A szakmai értékelés szerint a régi dalok hitelesebben szólal­tak meg a salgótarjániak előadá­sában, mintha azokat egy jól képzett hanganyagú, profi kórus szólaltatta volna meg. A Nógrád megyei küldöttség vezetője, Nagyné Hajdú Györgyi, a József Attila Művelődési és Konferen­cia-központ igazgatója felszóla­lásában meghívta az országos kórustalálkozó vendéglátóit és résztvevőit a szeptemberben Sal­gótarjánban első ízben megren­dezendő bányarémfesztiválra. A salgótarjáni Bányász-kohász dalkört Diósi János vezényelte Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mi az, Ödön, ennyire felemelték a hal árát?" Szerencsés nyertesünk: Beke Józsefié Balassagyarmat, Csokonai út 28. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését júli­us 16-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utal­vány szintén itt vehető át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom