Nőgrád Megyei Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 125-149. szám)
2009-06-06 / 129. szám
4 2009. JÚNIUS 6„ SZOMBAT KULTÚRA Nagy lépés egy ígéretes karrier útján A Palócföld minap megjelent 2009/3-as számában négyszer szerepel Nagy Csilla neve. Először az impresszumban lektorként, illetve korrektorként, másodszor a tartalomjegyzék jelzi, hogy a 84. oldalon olvasható írása Szabó Andrea „Az emlékezés iszapja” című könyvéről, majd az utolsó utalás mint szerzőre vonatkozik. Ezt idézzük: „1981-ben született Balassagyarmaton. Irodalomtörténész, kritikus. Kutatási területe: késő modern magyar líra, kortárs magyar irodalom, kép és szöveg viszonya. Kötete: Magánterület (kritikák, tanulmányok, 2008).” E dióhéjnyi jellemzésből is kiderül, hogy elsősorban elméleti érdeklődésű és mondhatni hivatásszerűen foglalkozik az irodalommal. Ez a fogékonysága már a balassagyarmati Szent-Györgyi gimnáziumban kialakult az oda Őrhalomból bejáró diáknak, aki a Miskolci Egyetemen szerzett diplomát. Bár tanít is, évek óta tudatosan készül doktori disszertációjára, amelyhez mostanság komoly segítséget jelent a Móricz-ösztöndíj. Könyve szerkezetét műfaji különbözőségek határozzák meg: az első fejezet szépirodalmi kritikákat, recenziókat gyűjt egy csokorba, a második hangsúlyosan József Attila és Szabó Lőrinc költészetével foglalkozik, a harmadik pedig a verbális és vizuális narráció viszonyát elemzi, s a (mű)fordítás néhány kérdését értelmezi. Mindhárom résznek vannak további specifikumai is. Jól érzékelhető például, hogy a kortárs magyar irodalomból ki érdekli olyanmód Nagy Csillát, hogy reflektáljon is műveikre. A recenzált szerzők között egyaránt megtalálni a hetvenegy éves, Kossuth-díjas ikont, Tandori Dezsőt, s az elsőkötetes Múlik Rolandot, a jól csengő nevű anyaországi költők, írók (Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Varró Dániel) mellett fel-feltűnnek határon túliak (Szlovákiából Borbély Szilárd, Németh Zoltán, Erdélyből László Noémi) is. Nyilván nem véletlen, hogy Nyilas Attila és Tóth Krisztina több könyve is górcső alá kerül, mint ahogyan az egyértelműen jelzésértékű, amilyen mértékben a gyermekirodalomról - amely „nem elzárt kis szigetként, hanem a kortárs költészettel állandó dialógusban álló, sok esetben épp ezért a felnőtt olvasó- ra is számot tartó művekben létezik” - szó esik. Nagy Csilla Magánterület A kötet címlapja Hotter Krisztián „be quick or be dead” című fotójának felhasználásával készült Erényük, s egyszersmind figyelemre méltó értékük e könyvismertetéseknek, -kritikáknak, hogy túlmutatnak a szűkebb tárgyukon, irodalomtörténeti kontextusba helyezik a szerzőt, a művet pedig beillesztik a pályakép egészébe. Legkevesebb oldalszámú, de a mondanivaló szempontjából a kötet determináns fejezete a középső, amely két magvas gondolatokat felvonultató, sajátos összefüggésekre rámutató tanulmányt tartalmaz. Az egyik, a „Magánterület" azt mutatja be, hogy hol húzódnak az „én” határvonalai József Attila és Szabó Lőrinc költeményeiben, a másik pedig „Mérem a téli éjszakát” címmel azt vizsgálja, hogy a múlt század harmincas éveiben milyen szemléletbeli változások következtek be a tér és a táj poétikájában, kivált e két költő lírájára vonatkoztatva. A „Kép, szöveg, fordítás” című harmadik fejezetben ismét téma Tandori Dezső méghozzá az 1997-es „Pályáim emlékezete” ürügyén, amelyben „két kifejezési/meg- jelenítési mód kerül egymás mellé, az írás (inskripció) és a kép (fotó, kalligráfia, grafika, térkép, rébuszstb.), a kettő kölcsönviszonya révén szituálódik a személyes emlékezés és száma lódik fel a Tandorira egyébként sem jellemző lineáris-epikus modell ” Valóságos kuriózumnak nevezhető a „Mangenezis” című dolgozat, amely egy „aktuális jelenséget próbál nagy va nalakban feltárni: az utóbbi években tapasztalt fokozott érdeklődést a japán kultúra nyomtatottvizuális termékei, a mangák iránt és reagál arra a kivételes aktivitásra, amit a magyar könyvkiadás a mangairodalom terén mutat ” Ugyancsak több mint érdekes a Szegedy- Maszák Mihály „Szó, kép, zene” című könyve kiváltotta meditáció a művészetek együtt-, illetve kölcsönhatásáról, a kultúra terrénuminak átrendeződéséről. Szintén újszerűnek, eredeti megközelítésűnek tetszenek a fordításirodalommal kapcsolatos eszmefuttatások. A tudományos igényű opusok gazdag jegyzetanyaggal ellátottak s példásan nyomon követhetők minden más első megjelenésének adatai is. A szerző nyelvezete, stílusa a tudományos igényű és követelményű megközelítés ellenére is közérthető, sőt élvezetes. Nagy Csilla komoly reményekre jogosító debütáns kötete a Palócföld-könyvek Mizser Attila által szerkesztett sorozatában jelent meg több nógrádi szervezet illetve cég támogatásával, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár kiadásában, a Polár Stúdió gondozásában. Csongrády Béla „Évszakok" festményeken Jó tíz évvel ezelőtt egy önálló kiállítás nyomán tudatosodhatott egyértelműen a közvéleményben: Antal József- azontúl, hogy segítőkész, hozzáértő könyvtáros - egyszersmind figyelemre érdemes alkotóember is. Festményei, képei sok munkatársa, barátja, ismerőse lakását díszítik, teszik otthonossá. Matyófóldről származik, a pécsi főiskolán szerzett diplomát, s már harmincöt éve Nógrádot mondhatja szűkebb hazájának. Tanított Endrefalván, s éppen három évtizede él Salgótarjánban. Dolgozott a művelődésirányításban, majd több lennek meg a domborzati viszonyok, a növényvüág szépségei az építészeti értékekkel. Sajátosan egyedi módon - a boltíves ajtók, ablakok, kőremek utcarészletek ábrázolásával - emlékezett meg a 2008-as reneszánsz évről. Különleges formavilágú és hangulatú családi triptichonján felmenői - nagyszülei és szülei esküvője - örökít- tettek meg. Nyilván az sem lehet véletlen, hogy „kívülállóként” Vertich József, a Petőfi színjátszók rendezője, a szorgos helytörténész, illetve a nem kevésbé legendás könyvtárigazgató, Kojnok Nándor mint húsz esztendőt töltött a Balassi Bálint megyei könyvtárban. Onnan vonult mostanság nyugállományba, s mintegy elköszönve a kollégáitól, az olvasóktól a Bóna Kovács Károly Galériában egy újabb egyéni tárlaton mutatta be az utóbbi években, hónapokban született munkáit Ezek igazolják az Antal József által képviselt véleményt, amely szerint az emberi környezet kiapadhatatlan témát jelent a leghálásabb modellnek bizonyul. Tájképein - s erre a toscanai sorozata a legjobb példa - harmonikus egységben jeemlékének is szentelt egy-egy képet A kiállítás legnagyobb hatású alkotásai az „Évsza-kok” összefoglaló rímet viselik. A „Tavasz a kertben”, a „Nyári horgászat”, az „Őszi vadkörte” és a „Salgó télen” találóan, festőileg remekül megoldva jellemzi a természet folytonos és ciklikus megújulását A tárlat - amely június 13-áig látható - azt sugallja, mi több, valószínűsíti, hogy a következőkben új szakasza kezdődhet az immár több szabadidővel rendelkező Antal József képzőművészeti munkásságának. Cs. B. „Csőre töltött'' hatalmi vágy Mitől vált vajon hovatovább klasszikussá, legalábbis az elmúlt évtizedek magyar drámairodalmának egyik emblematikus darabjává Görgey Gábor „Komámasz- szony, hol a stukker?” című, a hatvanas évek végén írott és bemutatott abszurd komédiája? A folyamatos sikert az a bravúros megformáltság és az a sok-sok nyelvi lelemény magyarázza, amiként a szerző a „csőre töltött” hatalmi vágy beláthatatlan veszélyeit megjeleníti. A mondandó célba juttatásához persze mindenkor - így a Soproni Petőfi Színház minapi salgótarjáni vendégjátéka során is - értő alkotótársak kellettek. Annál is inkább, mert e groteszk játék kifejezetten színészcentrikus. A szöges dróttal körülvett szűk térbe kényszerült, bezárt öt férfi ugyanis végig a színen van és egymáshoz viszonyított helyzetük mindig attól függ, hogy éppen melyikük tudja megszerezni a pisztolyt, vagy éppen a véletlen folytán kihez kerül a többieket sakkban tartó fegyver. Mindegyikük más-más társadalmi réteget, egy-egy sajátos karaktert képvisel. Cuki úr (Nemcsák Károly) a nemesi előnévre, családfára ácsingózó sötét lumpeneket képviseli, K. Müller (Mikó István) a kaméleonalkatú örök megalkuvót, Márton (Koncz Gábor) az árvalányhajas, szentimentális parasztembert személyesíti meg. Kiss (Viczián Ottó) a felsőbbrendű, cinikus, de gyáva entellek- tüell, Méltóságos (Győri Péter) az idejétmúlt eleganciájú arisztokratizmus mintapéldánya. Egymásrautaltak, mégis valamennyien kölcsönösen gyanakszanak egymásra, áldatlan civa- kodással, acsarkodással teszik lehetetlenné szabadulásukat. Hogy honnan kellene szabadulniuk? Az ugyancsak Görgeyt dicséri, hogy nem köti konkrét térhez és időhöz a sztorit, így bármikor, sokféle szituáció átvitt jellemzésére alkalmazható a kétségkívül kimódolt, ennek ellenére - vagy éppen ezért is - rendkívül hatásos, a valóság és a fantázia határ- mezsgyéjén ügyesen balanszírozó történet. A soproni társulat és a Turay Ida Színház közös produkcióját Huszti Péter rendezte. A kiváló színművész már többedszer vitte színre e darabot - a Salgótarjánban legutóbb, 1991-ben a Madách Kamaraszínház előadásában játszott változatot is ő dirigálta - s ez a bennfentesség, mondhatni otthonosság rányomja bélyegét munkájára. Ezúttal is jól érzékelteti a bezártság pszichózisát, s megfelelő ritmusban következteti egymásra a karikírozott hatalomváltás stációit. Felfogásában az a gondolat is felsejlik, hogy húsz évvel a rendszerváltás, a falak ledőlése, a határok megnyitása után mintha már szükségtelenné, okafogyottá vált volna nagy jelentőséget tulajdonítani a kitörés lehetőségét jelképező szimbólumoknak. Akár még odáig is eljuthatott volna, hogy valóban kulcsra van-e zárva a külvilágba vezető ajtó. A jó nevekből álló színészstáb többé-kevésbé azonos felfogásban és színvonalon oldja meg feladatát, alkatilag leginkább Mikó István képes azonosulni K. Müller figurájával. A „Komámasszony, hol a stukker?”-el úgymond jó slusszal került pont Salgótarjánban a tizenegy előadásból állt 2008/2009-es színházi bérletsorozat végére.- csébé És most mi lesz? A fegyver a Méltóságos (Győri Péter) kezében van. További szereplők balról jobbra: Nemcsák Károly, Viczián Ottó, Mikó István és Koncz Gábor. fotó: p. tóth lászlű JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Vegyétek tudomásul, hogy felnőtt férfi vagyok! Csak nincs elég pénzem hozzá..." Szerencsés nyertesünk: Tóth Sándor Szuha, Kossuth út 225. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését június 11-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. Antal József „Nyári horgászat” című képe az Évszakok-sorozatból
