Nőgrád Megyei Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 125-149. szám)

2009-06-27 / 147. szám

4 2009. JÚNIUS 27., SZÓMÉ KULTÚRA Radnótiról másképp - más kép A megye képzőművészete iránt érdeklődők mintegy három éve konsta­tálhatják Szenográdiné Végh Erzsébet aktivitásának megpezsdülését, minthogy a szécsényi alkotó egyre rendszeresebben mutatkozik be cso­portos és egyéni kiállításokon. Ez utóbbiak közé sorolandó a Salgótarján­ban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly galériájában jelenleg látható tárlata is. Végh Erzsébet Szécsényben született s lé­nyegében a Vihar Béla lírájában is megéne- kelt Malom utcában telt nemcsak gyermek­kora, de egész eddigi élete. Balassagyarma­ton járt középiskolába, tanárai, első mesterei sorában olyan kiváló művésze­ket, nem mellesleg nagyszerű embere­ket említhet meg mint Farkas András, Csikász István az elmentek közül és a há­la Istennek a manapság, 85 évesen is köztünk lévő Réti Zoltánt. Az Egerben szerzett rajztanári diploma birtokában a Képzőművészeti Főiskolán képezte to­vább magát. Ott Balogh Jenő professzor volt rá különösen nagy hatással. Bár gyakorlatilag folyamatosan rajzolt, fes­tett - már középiskolás diákként orszá­gos első helyezést ért el - de nem egy­forma intenzitással. Sokáig túlságosan is lekötötték különböző szintű és rangú tanulmányai, szakmai és közéleti felada­tai, a család körüli teendői, kielégítet­ték a pedagóguspályán, illetve a közigaz­gatásban elért munkasikerek, a gyer­mekáldás- és nevelés örömei. Az utóbbi bő tíz esztendőt a szécsényi gimnázium­ban töltötte, ahol nemcsak tanít, de a Benczúr Gyula galériában szervezte és szervezi a megye művészeinek, művész­tanárainak a bemutatkozását is. Célja: megismertetni és megszerettetni a diá­kokkal és az iskolában megforduló idő­sebb korúakkal a vizuális művészeti al­kotások világát, értékeit. Idei önálló kiállításainak úgymond hú­zóerejét az a kitűnő pasztellsorozat képe­zi, amelyet a száz évvel ezelőtt született és az esztelen öldöklésben mártíromságot halt Radnóti Miklós emlékének szentelt. A tizenegy kép újszerűén jeleníti meg a kép­zőművészet nyelvén a Radnóti-versek han­gulatát, az olvasókban kiváltott érzelme­ket, hangulatokat. Bár a drámai hatású és töltetű antifasiszta költemények - mint a Hetedik ecloga - a pokolról, illetve az oda vezető út emberhez méltatlan szenvedése­iről szólnak s a Razglednicák „fodros bir­kanyájára” is árnyat vetnek az ármányos repülők, Radnóti költészete az életigenlés­ről, a tudatos boldogságkeresésről is meg- ismerszik. Ezért remek ötlet természeti ké­pekkel, fákkal, madarakkal, „zászlós söré­nyű, csillogó lovakkal”, kibomlott hajú nő­alakkal jellemezni a „messzeringó gyer­mekkor világát”, a békevágyat, a „szabadság angyalát”. S megközelítőleg sem lenne teljes az emlékállítás a Tétova óda és az Erőltetett menet nélkül, amely­ben a hű társ, az imádott Fanni alakja is megidéződik. A tárlat fontos része a személyes mo­tivációjú három olajkép is. A kor nyugal­mát, az élet terhét és bölcsességét egy­aránt magán viselő két idős ember figu­rája és az Egyedül maradtam-nőalakja nagyon sokat árul el az ő sorsukról és ez­által mindenki máséról is. A vizekkel összefüggő finom mívű munkák a nyu­galom regeneráló szerepét hangsúlyoz­zák. A csendéletek - amelyek közül a ka­lapos igazán nem mindennapinak szá­mít - az akvarell műfajában születtek s a tárlaton külön „kasztot” képeznek a jobbára virágos tűzzománcok, amelyek­kel néhány éve a nyári zománcművésze­ti alkotótáborban ismerkedik, barátkozik Végh Erzsébet. A több féle értelmű és ol­vasató Viharmadár azonban messze túl­mutat a még oly ügyes díszítő elemek okozta élményeken. A mai, sok szempontból nehezen visel­hető, el-elkeserítő világban érvényesek igazán Rabindranáth Tagore 19-20. szá­zadi bengáli nyelvű indiai költő sorai: „Szomorkodnak felhőim a sötétben, elfelej­tik, hogy a napfényt maguk rejtették el. ” Szenográdiné Végh Erzsébet képzőművé­szeti tevékenysége azért példaszerű, mert a maga módján tudatosan igyekszik kitakarni a fényt s utat engedni az életöröm természetes áradásának. Csongrády Béla A tárlat Salgótarjánban a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly galériájában látható július 4-éig FOTÖ: GTORIÄN TIBOR Egy király három lánya Mint közismert, a „Lear ki­rály” egyike William Shakes­peare méltán híres történeti drá­máinak. „A só” viszont magyar népmese, amely dramatizált vál­tozatban egy eredeti ötlet megva­lósulásaként került együvé, egy előadás keretébe a halhatatlan angol klasszikus színpadi alko­tásával. E merész lépést a salgó­tarjáni Impro’ Színpad tette meg - nevének és drámapedagógiai módszereinek megfelelően - improvizatív módon. Rokonság persze van - ezért is lehetett az „összeboronálást” megtenni - a két mű között, hiszen a Lear is a mondavilágból merített mese­szerű, a „volt egy­szer egy király, meg annak há­rom lánya...” mo­tívummal indul, arra épül, s ugyancsak feltű­nik mindkettő­ben az őszintesé­ge, érdek nélküli apaszeretete mi­att kegyvesztett legkisebb leány alakja. S bár a folytatásban más, megrendítő fordulatokat vesz a bolyongó, megbomlott ki­rály és környezetének élete, vé­gül is közös nevezőként értékel­hető az a vörös fonál, amely az apai dőreség, a gyermeki hálát­lanság, az egyéni elvetemültség, hatalmi gátlástalanság illetve a másik oldalon a tisztesség, az önfeláldozás illetve megbocsátás formájában húzódik végig kü- lön-külön a két történeten és párhuzamosan immár a társított darabon is. Az előadást értelei szerűen Nagyné Hajdú Gyöq rendező, csoportvezető dráír tanár vezényli, dramaturgké fontos szerephez jut benne H váth Gabriella, díszlet és jelme tervezőként Mezőflné Kovács I tátin, de a társulat ifjú színj; szói is látható élvezettel veszn részt az általuk is alakított jatt ban, sőt némelyikük - mint h lik - a színpadra állítás folyan tához is alkotó módon járult h< zá. Minden bizonnyal e jól ér: kelhető, sokoldalú - a látvár ban, a zene, a mozgáselemi megválasztásában egyará megnyilvánuló - kreativitást f norálta a közelmúltban Misk con a területi diákszínjáts fesztivál zsűrije is, amikor bro fokozatú minősítésben része tette a „Lear király és a só”-t. Tarjáni tavasz keretében „has pályán” is bemutatott produke viszont az érzelmi azonosulás is apellálhatott a közönség - jc bára szülők, barátok, osztályt: sak, ismerősök - részéről. Cs. Zárszó egy irodalmi sorozathoz Mintegy az előzőek folytatásaként tartalmas, izgal­mas beszélgetések maradtak a végére is a „Találkozá­si pontok” cím sorozatnak, amelyet a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet, illetve a Palócföld szerkesztősége rendezett azzal a céllal, hogy életközelből ismertesse meg az olvasóközönséggel a kortárs magyar irodalom néhány kiemelkedő alkotó­ját. A vendégeket valamennyi alkalommal Mizser At­tila főszerkesztő mutatta be, műveikből Pap Dávid és Pap József adott ízelítőt. Turczi István költő, író, műfor­dító, irodalomszervező a lehető legjobb pillanatban érkezett Sal­gótarjánba: itt jelenthette be, hogy az Európai Költészeti Aka­démia tagjává választották. A döntéshozók ezzel bizonyára azt is honorálták, hogy évek óta négy határainkon túli - angol­Turczi István skót, finn, ausztrál és izraeli - kultúra szolgálatában ugyan­csak aktív tevékenységet, közve­títő szerepet fejt ki. E nyelvterü­leteken szerzett élményeiről éppúgy sok szó esett a rendezvé­nyen, mint a pályakezdésről, a posztmodern előtti időkből meg­őrzött hagyományos, kötött vers­formákról s egyáltalán munkás­ságának sokszólamúságáról. A beszélgetés két különösen hang­súlyos témája a Turczi István ál­tal magas színvonalon művelt erotikus líra illetve az általa 1995-ben alapított és azóta fő­szerkesztett Parnasszus című költészeti folyóirat volt. Az elein­te kizárólag verseket közlő ne­gyedévenként megjelenő lap egy ideje már prózát is közzétesz: ta­nulmányokat, esszéket kortár­sak lírájához s visszaidéző íráso­kat huszadik századi klassziku­sokról. A dinamikus, impulzív személyiségű Turczi István - egyéb tervei mellett - nagy hév­vel készül az őszi budapesti köl­tészeti világkongresszusra. A sorozat s egyáltalán a nyolcvanadik ünnepi könyvhét salgótarjáni záróakkordját Grecsó Krisztián bemutatkozá­sa jelentette. A Turczi Istvánnál csaknem két évtizeddel fiata­labb - harminchárom éves - szépíró néhány éve él Budapes­ten, a Nők Lapja szerkesztője. Ez egy fővárosi nagycsapatban, vidéki származásúként végzett munka számára felér egy önis­mereti, önképjavító teszttel. A pályán egyébiránt versesköny­vekkel indult, de igazán 2001- ben a „Pletykaanyu” című elbe­széléskötettel robbant be a köz­tudatba. Ez majdhogynem szó szerint értendő, hiszen az írá­Grecsó Krisztián sok fiktív jellegük ellenére - mint ahogyan a diskurzus so­rán is felvetődött - meglehető­sen zajos visszhangot keltettek Békés megyei földijei körében. Az utóbbi években regényeket is megjelentetett - ezek jellem­zőiről szintúgy beszélt - s két film - Koltai Róbert „Megy a gő­zös’’-ének és Szőke András „Hasutasok”-jának - forgató- könyve szintén a nevéhez fűző­dik. Grecsó Krisztián egy ideje - főként az „Életem regénye” és egy konferencia hatására - egész közel került Móricz Zsig- mond írásművészetéhez. Jelen­leg egy családalapú regényen dolgozik: „Randevú Arankával” lesz a címe...- csébé ­JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Attól tartokfőnök, hogy a kisfiam pisztolyát hoztam magammc Szerencsés nyertesünk: KazareczkiIstvánná Karancskeszi, Rákóczi út 20. Kérjük, mai rejtvényünk me fejtését július 2-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos \ sárlási utalvány szintén itt vehető át. RÉGI BIRTOK DUNÁN­TÚLI MEGYE HIBÁZ­TATÓ FOLTOS SZŐRŰ SZARVASF AJ JAPÁN ÉS SVÉD AUTÓK JELZÉSE ORIENS, RÖV. A MÉLYBE TASZÍT BECÉZETT EGON KOALÍCIÓ TAGJA ! Jelenet az Impro' Színpad „Lear király és a só” cím előadásából fotő: p. tűth lás;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom