Nőgrád Megyei Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 125-149. szám)

2009-06-19 / 140. szám

4 2009. JÚNIUS 20., SZÓK KULTÚRA Az írás őszinte beszédre kényszerít Mintegy húsz évvel ezelőtt, egy költészet napi rendezvényen valaki „be­szólt” Kukorelly Endrének, de azóta már járt Salgótarjánban és készség­gel fogadta el a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház minapi meghívását is. Annál is inkább szívesen jön Nógrádba, mert vannak itt barátai, jó isme­rősei és futballistaként, az íróválogatott egyik erősségeként mindmáig élénken él emlékezetében az SBTC legendás középpályás triójának, Básti Istvánnak, Répás Bélának és Szalay Miklósnak a játéka. A lózsef Attila- díjas költővel, íróval, Kukorelly Endrével a Magyar Szépírók Társaságá­nak egy másik tagja, Kőrössi P. József beszélgetett. Mint a diskurzusból kiderült, az ifjú Kukorelly Endre tizenhat éves korában Dosz­tojevszkij „Bűn és bűnhődés”-e hatására ha­tározta el, hogy író lesz. Alkotói pályája nem alakult zökkenőmentesen, több évig volt „el­vonókúrán”, sőt egy időben úgy nézett ki, hogy elcsábul történésznek. 1976-ban kez­dett el verset, prózát, kritikát publikálni. 1981-ben lett az ELTE irodalmi lapjának, a „Jelenlét”-nek a szerkesztője s ugyancsak nagy hatással volt rá Erdély Miklós (neo)avantgárd művészete, valamint a pári­zsi Magyar Műhely 1982-es konferenciája, a lap szerkesztőinek, szerzőinek - köztük Papp Tibornak és a salgótarjáni Nagy Pál­nak - munkássága. Az ő biztatásukra is ju­tott el odáig, hogy 1984-ben, harminchar­madik életévében napvilágot látott „A való­ság édessége” című verseskönyve, amit 1985-ben a legjobb első kötetért járó díjjal is­mertek el. A nyolcvanas évtized egyébiránt is igencsak mozgalmasnak bizonyult Kukorelly Endre számára. 1983-84-ben az Új Könyvek, ’85-ben a Négy Évszak, ’86-tól az Újhold munkatársa volt. ’87-ben a Pallas Könyvkiadó lektora, ’89-től pedig alapító szerkesztője lett a „84-es kijárat” című iro­dalmi lapnak. A kilencvenes évek elején a Magyar Napló róvatvezetőjeként, majd a Lettre Internationale és a Magyar Narancs munkatársaként jegyezték a nevét. ’92-től a Képzőművészeti Főiskola intermédla tanszé­kén kreatív írásszemináriumokat vezetett, ’95-ben Berlinben volt ösztöndíjas. - Hogyan vélekedsz pályatársad, Garaczi László nyilat­Kukorelly Endrének a közelmúltban zárult ünnepi könyvhéten új kötete jelent meg „Ezer és 3 - Avagy a nőkben rejlő szív” címmel a csábításról és érzékiségről a magyar prózában szokatlan nyíltsággal kozatáról, amely szerint azért lett író, hogyne kelljen hazudnia? - kérdezte Kőrössi P. Jó­zsef. -Magánemberként előfordul, hogy nem mondok igazat, írásban azonban nem éri meg hazudni, szerepet játszani, önmagunkat mó- rikálni. Én nem arra használom az írást, hogy jól mutassak a tükörben, hogy olvassanak és csodáljanak az emberek, hanem sokkal in­kább arra, hogy valamit megértsek és megér­tessek a létezésből. Ezért vagyok íráspárti és mindenkinek javaslom, hogy fogalmazzon naplót, levelet, mert őszinte beszédre kénysze­rít - felelte Kukorelly Endre. Ugyancsak ér­dekes volt az írói módszerére vonatkozó kér­dés: - Úgy hírlik, bármikor tudsz írni, szere­ted ha munka közben zaklatnak... - Ez per­sze túlzás, de nem alaptalanul vetődik fel En­gem (is) felpörget a határidő, de egyre kevésbé stresszelek emiatt, mert tudom, hogy van va­lami - nevezzük akár ihletnek - ami időben bekapcsol. Ami pedig a megzavarást illeti, nem is baj, ha egy időre az úgymond hétköz­napi ügyek kirángatnak a „keszonbetegség­ből” amit az alkotás okoz - jött a válasz. Ter­mészetesen szó esett a labdarúgásról is, ami Kukorelly Endre számára nem csupán és nem elsősorban testmozgást, hanem életfor­mát jelent. - Valóban így van. A foci a mi kor­osztályunknak alapszocializációja lett. Sze­rintem a társasági élet, a barátság, az identi­tástudat, az önismeret szinonimája is, téved­hetetlen hierarchiát is kijelöl. Az igazi tétre menő meccseken nem lehet csalni, el kell tud­ni viselni a vereséget és a győzelmet egyaránt. A foci békés háború, s a férfiember akkor vá­lik férfivá, ha részt vesz benne. Én messziről felismerem, hogy ki focizott valaha és ki nem, ki hogyan viszonyul ehhez a több mint spgrt tevékenységhez - fejtegette a bizonyára sokak által vitatható meggyőződését Kukorelly Endre. Az est keretében Sándor Zoltán elő­adóművész értően tolmácsolta a vendég „Vojtina redivivus” című versét s a szerző maga is felolvasott néhány, írásművészeté­re jellemző részletet műveiből. Csongrády Béla Megőrzött dalhagyomán Először - huszonnyolc évvel ezelőtt - alakult az Akkord Ko­hász Fúvós Kisegyüttes s csak jó­val később, 2003-ban jött létre Bányász-Kohász Dalkör. Sok vo­natkozás összefűzi a két csopor­tot, az egyik a Diósi János szemé­lyében megnyilvánuló személyes kapcsolat. A zenekarnak 2001- ben, majd öt évvel később, fenn­állása huszonötödik évfordulóján „Akkordok” címmel jelent meg hangkazettája, amelyet az ének­kar „Dalaink” című CD-je köve­tett ugyancsak 2006- ban. Ezen az ünnepi al­kalmakkor felcsendülő himnuszokat - bányász, kohász, erdész, vadász, székely, ősi székely - rögzítették s szerepelt rajta egy kis gyűjte­mény a vadászatokon használatos kürtjelek­ből, valamint a különbö­ző szakmák szeretetét vagy éppen fonákságait ecsetelő régi dalokból is. Ugyancsak az alapvető cél, a hagyományápolás céljából készült el a közelmúlt­ban a dalkör újabb CD-je. Erre azokat a diákdalokat vették fel, amelyek a selmeci, a soproni és miskolci tradíciókat őrzik. Ki­emelten kezelték azokat az ezen a vidéken ismeretlen, vagy ke­vésbé ismert nótákat, amelyek méltók arra, hogy manapság is mind többen énekeljék. A válo­gatásnál felhasználták a külön­böző hagyományőrző szerveze­tek által kiadott - esetenként nagy szakértelemmel összeállí­tott - daloskönyveket és az interneten elérhető kottákat is. A CD-re az ünnepi alkalmak méltó­ságának emelése érdekébe magyar himnusz és a Szóz; rákerült s ugyancsak feléne tek néhány, a közismert bány himnusszal rokon dallamoké A dalokat esetenként hangsa kísérettel tették színesebbé, mások mellett az Akkord, ill a kisegyüttes egy korábbi te Diósi Tamás orgonaművész s tett megvalósítani. A felvéti egy része koncertszerű, a m; rész esetében az előre elkész zenei kíséretre történt úgym A Diósi János vezette Bányász-Kohász Dal új CD-jéből elsőként a hatvani térzenefesz vál közönsége kapott ízelítőt ráéneklés. A stúdiómunkái az elsajátíthatóság kedvéért; szonylag gyorsan elsajátíth egyszerű dallamokat helye; előnybe. A borító tervezéséné szont a dalok keletkezésére i hagyományok megőrzésére i; keztek felhívni a figyelmét, fi pertoárt praktikus okok - pé ul a gépkocsiban való hallga tóság - miatt kazettára is át solták. Először májusban, a vani úgynevezett „Kre térzenefesztivál” keretében tattak be részleteket az új CD A dalkör műsorát a közön nagy tetszéssel fogadta. Ön- és társkereső Tiszavirág vai Márk és Jely András élvezetes musical-, pontosabban trash- revüzenéje. Mindebből kitetszhet, hogy a Hibó Tamás Alapfokú Művészet- oktatási Intézmény színházi mű­helye, az idén huszonöt éves KiViSzI igencsak merésznek bi­zonyult, amikor úgy döntött, hogy Magyarországon - a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház után - másodikként színre viszi és a Tarjáni tavasz keretében bemutat­ja Tasnádi István immár Las Vegasban is játszott művét Az úgymond vérprofikat is alaposan próbára tevő „Rovarok” egyrészt nagyon komoly háttérmunkát kí­vánt, másrészt nagy létszámú sze­replőgárdát és tánckart igényelt A csoport vezetője és rendezője Jakubovics Judit ezúttal is sok energiát mozgósított: megannyi ötlettel operálva, jó ritmusú elő­adásban tálalta az enyhén szólva különleges világú és atmoszférájú darabot Remek szakmai stábra ta­lált a jelmeztervező Maria Lokos, a koreográfus Lali és Túri, G. Ló­ránt Lujza, RáczLívia, a díszletező Marczilstván, a zenei rendező Var­ga László és a rendező asszisztens Marczi Mónika személyében. A szereplők és a táncosok ügyesek, lelkesek, nagy kedvvel vesznek részt a közös játékban, de minden jelenetet nem képesek egyenletes színvonalon megoldani, némelyi­kük mozgáskultúrája, beszéd- és főleg énekhangja nem éri el a ne­héz produkció megkívánta szin­tet. Az előadás a jövőben nyilván érik majd és mindinkább alkal­mas lesz Tasnádi István görbe tük­rét mélyebben értelmezni és még sokszínűbben érzékeltetni. Cs. B. Az idén a múlt héten virágzott ki a Tisza, azaz meg­volt a kérészek egynapos, az alkonyattal örökre véget érő násztánca. Ez az évente ismétlődő felettébb külö­nös és látványos természeti jelenség ihlette meg Tasnádi István költőt, drámaszerzőt, hogy darabot ír­jon „Rovarok” címmel. Egy olyan parabolát, amely a ‘ piciny állatkák szemszögéből, de a mi világunkat lát­tatja s elsősorban rólunk, emberekről szól. Az ősminta a Dzsungel könyve, de a világhírű musical, a Macskák forgatókönyve is erre a paraboli­kus sróffa jár. A szó szerinti szín­játék főhőse Tiszavirág, „aki” - nyilván tévedésből - nem a folyó, hanem egy nagyvárosi csatorna partján bújik ki a bábjából s így szinte reménytelennek látszik, szavirágra, sőt a világuralmi am­bíciójú Mutánstól is meg kell men­teniük nemcsak pártfogoltjukat, hanem saját magukat, életüket is. Nagyjából ennyi a humorosan ko­moly, tanulságos, helyenként mellbevágóan nyers formázatú történet, amely során a szereplők - az említetteken kívül az Atka, a Jelenet a KiViSzI „Rovarok” című előadásából FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ hogy estig párra leljen a kötelező szaporodáshoz. Találkozik egy la­kótelepi vérszívó bandával, amely­nek tagjai - jelesül a Bolha, a Bö­göly, a Szúnyog és a Tetű - elviszik a legszebb helyekre, a legjobb bu­likba, hogy minél gyorsabban tár­sat találjanak az egyre csökkenő reményű kérészhölgynek, vagy netán fiúnak. Nehezíti a dolgukat, hogy a Kemotox bárban a helyi maffiafőnök, Don Go „rászáll” Ti­Döglégy, a Hernyó, a Csótány, a Nagy temetőbogár, a Tücsökhan­gya, a Taplóbogár, a Pompás nünü- ke, a Könyvmoly, a Büdösbogár, a Hegyesfarkú répabarkó, a Botsás­ka, a Parazita, a Ganéjtúró és töb­biek - egy-egy jellegzetes emberi figurát személyesítenek meg, a mindennapokból ismerős, való­szerű szituációkat jelenítenek meg. A darab összhatásához nem kis mértékben járul hozzá Mold­Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ez nem a mi lehallgató poloskánk, ez mászik!" Szerenc nyertesünk: Sirkó Béla Salgótarján, Rákóczi út 30. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését június 2 juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalv szintén itt vehető át. ____________I

Next

/
Oldalképek
Tartalom