Nőgrád Megyei Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 125-149. szám)

2009-06-17 / 138. szám

2 PAKSI ATOMERŐMŰ - NEKÜNK ÉPÜL 2009. JÚNIUS 18., CSÜTÖR Képgalériát keresse a TíOLhu weboldalon Megkezdődött: tíz-tizenkét év múlva beindítják az új blokkot is Süli János vezérigazgatóval hét­főn, a paksi atomerőműben tett „sétánk” során beszélhettünk. Az erőmű működésének legak­tuálisabb kérdéseiről faggattuk a vezető szakembert.- Milyen feltételekkel, hogyan jut el valaki Magyarország egyik legnagyobb vállalatának vezérigazgatói pozíciójáig?- Villamosmérnökként végez­tem, és így kaptam állást az erő­műben. Végigjártam a ranglétrát, idővel főosztályvezető lettem, vé­gül vezérigazgatóvá neveztek ki.- A mai gazdasági helyzetben nem hálátlan feladat egy ilyen intézmény vezetése?- Nem, hiszen a vállalkozásunk még mindig nyereséges. Az áram iránti kereslet csökkenése nem érint minket, mert mi állítjuk elő a legolcsóbban a villamos energi­Süli János vezérigazgató át Jelenleg 10,67 forintért adjuk el az áramot a Magyar Villamos Mű­veknek, ami nagyon olcsó, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a fo­gyasztókhoz a villany 30-40 forint körüli összegért kerül. Nem való­színű, hogy attól kell tartanunk: nem lesz kinek eladni a villanyt. Még úgy is 25 milliárd forint volt tavaly a nyereségünk, hogy adók­ra évente több mint 40 milliárd forintot kell kiadnunk. Az erőmű állami tulajdon, ezért a haszon is az államkasszába kerül.- Milyen bővítéseket tervez­nek a közeljövőben?- A parlament idén döntő többséggel fogadta el az atom­erőmű bővítésének tervét. Ter­mészetesen a közvélemény tá­mogatása is nagyon fontos, sze­rencsére ezzel sincs gond, 70- 75% az atomerőmű támogatott­sága. Az engedélyek megszerzé­se és az építkezés tíz-tizenkét évet vesz igénybe. Fehér csapat, Szili Petra, Kiss Dóra, Kaposvár A látógatóközpontban az egész csapat megismerkedett az atomenergia hasznosításának módjával, előnyeivel A SÉTA sugárzó kirándulása tábor Kétszázhúsz lépcsőfok semmi, ha turbinákat láthat az ember Minden a SÉTA táborral kezdődött - az azon részt vevő diákok jutottak el hétfőn a paksi atomerő­műbe. Megküzdöttek a hőséggel és a lépőcsőkkel is, de megérte. Zöld Csapat Lassan egy órája buszoztunk, a jármű pedig valóságos szaunává változott. Legjobb! Mindenki szereti a multifunkciós járgányo­kat. Közben a távolban feltűnik az úti célunk: a horizonton már látni lehet a Paksi Atomerőmű híres-neves tornyait. Pár perc múlva begurulunk a parkolóba. A parkolóba, amiben annyi busz áll, hogy szerintem még a Gemenc Volán járműhad­seregével is felvehetné a ver­senyt. Az erőmű melósai ezzel utaznak. Jó sokan dolgozhatnak itt. Belépve a látogatóközpontba egyből egy makettre terelődik a figyelmünk, ami valójában egy akvárium: az erőmű, illetve a kör­nyezet kapcsolatát szemlélteti. Ahogy telik az idő, megérke­zik a kalauzunk, és kezdetét ve­szi a körbevezetés. Az erőmű blokkjait 1982-ben kezdték be­üzemelni, és 87-ben aktiválták az utolsót. Nagy megbízhatóság­gal, az országban a legalacso­nyabb áron, tisztán és biztonsá­gosan állítja elő a villamos ener­giát. Idegenvezetőnktől megtud­tuk: az atomenergia megisme­résének és hasznosításának fo­lyamatában jelentős szerepet kaptak a magyar tudósok, aki­ket az amerikaiak marslakók­nak neveztek tudásuk és ismeretlen nyel vük miatt. Továbbhaladva a kiállítóterem­ben, egyik csapat­társunk kísérleti alannyá lépett elő: bicikliz­nie kellett, hogy megtudjuk, mennyi energiát képes termelni. Ezt követően a ködkamrában megjelenő fonalerdők láthatóvá tették számunkra a láthatatlan háttérsugárzás részecskéinek mozgását. Fény derült arra is, hogy hétköznapi tárgyaink mennyire sugárzóak az alapér­tékhez képest. Azt is megtudtuk, hogy a nukleáris hulladékok kis és közepes aktivitású részeit a Bátaapátiban épült Radioaktív Hulladékkezelőben tárolják. Vé­gül az elhangzottakkal kapcso­latban kipróbálhattuk tudásun­kat izgalmas tesztekben. Következhetett az erőmű iz­galmasabb része: a turbinacsar­nok és a reaktorterem. Ide saj­nos csak 16 évnél idősebbek lép­hettek be, így néhány társunk kénytelen volt kint maradni. A látogatóközpont másik ol­dalán mintha egy falut rejtettek volna el: utak és járdák minden­felé, itt-ott egy-egy kis robo­gó, ami a gyorsabb közlekedést teszi lehetővé. Innen, ilyen közelről a tornyok még grandiózusabbak- nak tűntek. Ám nem volt idő sokáig legeltetni a sze­münket, mert beléptünk a ne­gyedik reaktor épületébe. Itt el­sőként a blokkvezénylőt ismer­hettük meg vizuálisan, egy üvegfal mögül. A négy irányító személy az erőmű legképzet­tebb emberei közül való, nehe­zen lehet ilyen pozíciót elérni. Rólunk nem nagyon vettek tu­domást, inkább munkájuk kö­tötte le őket. Ekkor következett a dolgok még érdekesebb része: a turbinacsarnok! Természete­sen először letisztázták a játék- szabályokat: senki nem nyúlhat semmihez, majd a fejünkre vé­ve egy piros sisakot, beléptünk. A felhevült levegő-szinte arcul csapott minket, de azért nem volt elviselhetetlen. A gépek za­ja után a terem monumentális mérete vágott minket mellbe, ilyen hatalmas csarnokot ritkán lát az ember. Minden sarkon kismillió gomb és kapcsoló mel­lett haladtunk el, nem csoda hát, hogy nem engednek be mindenkit. Egy kört leírva utunkat kifelé vettük, a reaktor­terem irányába. Újra egy üveg­fal mögül csodálhattunk meg az atomerőmű technológiáját. Lát­hattuk azokat a medencéket is, amelyekben a kiégett kazettá­kat tárolták. Érdekes volt. Kifelé jövet természetesen meg kellett tenni azokat a lép­csőket lefelé is, amit felfelé ma­gunk mögött hagytunk. Szám szerint kétszázhúszat. Átvágva az erőmű falucskáján visszatér­tünk a látogatóközpontba, ahol a vezérkar igazgatóit vártuk, aki­ket egy sajtótájékoztatón faggat­hattunk ki. Végül már csak egy felada­tunk maradt: hazaérkezni úgy, hogy nem sülünk meg a buszon. Weller Fruzsina és Pataki Balázs, Paks, Energetikai Szakközépiskola és Kollégium A villanykapcsa őrzésétől vitt < út az atomerőn vezetéséig Ha valaha reméltem is, h egyszer eljutok a Paksi At< erőműbe, az álmaimban s jutott eszembe, hogy én i gam is interjút készíthe Pónya Józseffel, az erőmű e vezérigatójával, aki ma az ( mű igazgatóságának elnöke, a vágyam végül a SÉTA-tál keretem belül vált valóra.- A Paksi Atomerőmű klem ten fontos objektum. Vészéi helyzetekben milyen komm nikációs utat választanak?- A problémát mindig a ni hivatalos információk kiszív gása okozza. Mondok egy pék volt egy üzemzavarunk, ami i att egy időre ki kellett ürítenü egy termet. Ezt egy dolgozó otthon elmesélte, de mivel mt sem volt tájékozott, téves ini mációt adott tovább. Ezért fi tos, hogy a lehető leggyorsabb hivatalos közleményt adjunk a történtekről. így elejét veb jük a találgatásoknak.- Mi jelenti a legnagyobb kihív, a munkaszervezés területén?- A dolgozóink éberségén fenntartása. Nem szabad, ho rutinná váljon a munka. Itt a li apróbb hibának is komoly köv kezményei lehetnek. Pónya József az igazgatóság elnö- Hogyan került az erőműbe és ebbe a pozícióba? Mindig érdekelte az atomenergia?- Már egy amerikai kongreí szuson is elmondtam: 1938-bi vezették be a falunkban az ái mot, és már akkor is érdeklőd figyeltem a munkásokat. N gyón élveztem, hogy én kapcsi hatom fel a villanyt a lakásba Képes voltam akár egy óráv naplemente előtt odaállni a v lanykapcsolóhoz, rátenni a k zemet és úgy őrizni, nehogy nővérem kapcsolja fel helyettei Narancsok, Róth Judit, Pé „Ötezren dolgoznak nálunk” humán erőforrás Kitüntetést kaptak a női munkahelyekért Fő fegyverük a tájékoztatás kommunikáció A hivatalos közlemény a megbízható A SÉTA tábor keretében alkal­munk nyílt részt venni egy sajtó- tájékoztatón, ahol a atomerőmű vezetői válaszoltak kérdéseink­re. Dr. Varga-Sabján László hu­mán igazgatóval beszélgettünk.- Hányán dolgoznak az atom­erőműben?- Megközelítőleg ötezer ember­nek adunk munkát. Köztük van­nak adminisztrátorok, gépkeze­lők, vegyészek, gépészmérnökök és sokan mások; alak gondoskod­nak arról, hogy minden zökkenő- mentesen folyjon az erőműben.- Úgy tudjuk, hogy 2007-ben a legjobb női munkahely kitün­tetésben részesültek. Mivel ér­Dr. Varga-Sabján László, törzskari és humán igazgató ték el? És a nők milyen mun­kaköröket töltenek be?-A legtöbben adminisztrációs, il­letve közigazgatási munkát végez­nek, de természetesen vannak ok­leveles vegyészeink, mérnökeink is. A kitüntetést azzal érdemeltük ki, hogy sok hölgyet alkalmazunk az atomerőműben, akik elégedet­tek is munkakörülményeikkel.- Milyen végzettség szükséges ahhoz, hogy valaki egy atom­erőműben kaphasson állást?- Nem elég csupán az egyetemi vagy a főiskolai végzettség, szük­ség van a folyamatos továbbkép­zésekre, az ismeretek szinten tartására is. Ezekről az atomerő­mű gondoskodik, például van egy szimulátorunk is, ahol dolgo­zóink tesztelhetik tudásukat és ebből vizsgát is tehetnek. Zöld csapat, Tóth Zsanett, Gyomanedrőd, Szemerédi Mónika, Végegyháza A Paksi Atomerőműbe tett SÉTA látogatás, és életünk első, „igazi” sajtótájékoztatója óriási élményt jelentett. Például interjút készít­hettünk Mittler István kommu­nikációs főosztályvezetővel.- Az atomerőműről sokunk­nak valami félelmetes dolog jut az eszébe. Mit tesznek azért, hogy ez megváltozzon?- Az egyik legfontosabb felada­tunk a tájékoztatás. Ha az embe­rek tisztában vannak azzal, ho­gyan működik az atomerőmű, kevésbé tartanak tőle. Többek között erre a célra épült a látoga­tóközpont, és ezért járhatóak körbe szakavatott kísérettel egyes részlegek. Mittler István főosztályvezető- Előfordul, hogy az erőműben dolgozóktól és a hivatalos közle­ményekből ellentétes informáci­ókhoz jutunk. Hogyan lehet ez?- Olykor olyanoktól jut ki információ, akik csak egy eseményt látnak, a hátterév nincsenek tisztában. Az ilye „félkész informátorokkal” szer ben a mi közleményeink me, bízhatóak.- Milyen a kapcsolatuk a „zöld” szervezetekkel?- Jó kapcsolatban állunk veiül Az atomenergia a legkörnyezetk mélőbb nem megújuló energi; forrás. Az „antinukleárisokka más a helyzet Ők még csak mej ismerni sem hajlandók a tény két Például meghívtuk a Gree Peace hazai vezetőjét de válaszi sem méltatott bennünket Rémé jük ez a változni fog. Pirosak, Árva Tóth Bianki Kecskemi

Next

/
Oldalképek
Tartalom