Nógrád Megyei Hírlap, 2009. május (20. évfolyam, 101-124. szám)
1242009-05-30 / 124. szám
4 2009. MÁJUS 30., SZOMBAT KULTÚRA Művészpályán a Pálmán testvérpár Sorozatszerű programok is kötődnek a Nyitott Könyv Olvasókör Egyesület és a Területi Művelődési Intézmények salgótarjáni könyvtára nevéhez. Először még a Tóstrandon „Sikerírók - sikerkönyvek” címmel rendezett író-olvasó találkozókat, aztán már jelenlegi helyére, a Munkásotthon térre hívta meg egymás után a Nők Lapja szerkesztőit, munkatársait. Mintegy tucatnyi, helyi illetőségű toliforgatónak is fórumot biztosított, újabban pedig „Salgótarjánból indultam” című rendezvénysorozatnak ad otthont, s olyan tehetséges, sikeres embereket mutat be, akik itt születtek, ebben a környezetben nőttek fel, de máshol sáfárkodnak talentumukkal, teljesítik ki hivatásukat. Ennek keretében legutóbb egy testvérpár - Pálmán Kitti, a Szegedi Kortárs Balett táncművésze és Pálmán Zsuzsanna, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafikus hallgatója - lépett a közönség elé. A húszas éveik elején, közepén járó hölgyek nem olyan régen még a Forgách úti Dornyay Béla Általános Iskola tanulói voltak, onnan egyszerre kerültek a pécsi művészeti gimnáziumba, ahol azonban már kettéágazott a pályájuk: egyikük a képző- és iparművészettel, másikuk a tánccal jegyezte el magát. Az idősebbik, Zsuzsanna, Nándori Ferencné tanárnő iskolai szakkörében ismerkedett meg közelebbről a rajz, a festészet alapjaival, majd néhai Czinke Ferenc grafikusművészhez járt különórákra. A jó szellemű pécsi műhelyből jutott a képzőművészeti egyetemre, egy fél évig Spanyol- országban is volt ösztöndíjas. Mint alkalmi kiállítása is mutatta, saját kedvtelésére is alkot, a pályázatokon sorozatban elnyert díjait, helyezéseit azonban a szűkebb szakterületén szerzi. Úgy érzi, hogy a következő évtől - amikor megkapja tervezőgrafikus, valamint tanári diplomáját - sok lehetőség vár rá országhatárokon belül és kívül egyaránt. „Csak” meg kell majd találni a rá váró kihívásokat és jól kell reagálni azokra. Húga, Kitti annak idején a lózsef Attila Művelődési Központban Kulcsár József né tánccsoportjában tette meg az első lépéseket, de ő is Pécsett, a magas nívójú, emberséges szigorú művészeti tanintézményben tett örök fogadalmat a művészetek mellett. Táncolt egy debreceni együttesben, tagja volt a Pécsi Balettnek is, öt éve azonban már a Szegedi Kortárs Balett táncművészeként - mondhatni egyik vezető táncosaként - aratja sikereit. A fellépéseiről bemutatott filmben látni lehetett őt többek között a „Carmen” címszereplőjeként és a „Csodálatos mandarin" lányfigurájának megszemélyesítői eként. Remekül érzi magát az immár Kossuth-díjas Juronics Tamás által vezetett, a klasszikus balettre épülő, de a modern mozgásművészetet újszerűén, sajátosan egyedi stílusban megjelenítő táncszínházban, amely- lyel már eddig is bejárta a fél világot. Hosszú távon is e társulatban képzeli el a jövőjét. Pálmán Kitti és Zsuzsanna érzékelhetően szívesen találkozott a régen látott családtagokkal, az itthon hagyott barátokkal, ismerősökkel. Élvezettel beszéltek munkájukról, de hangsúlyaik, gesztusaik azt bizonyították, hogy megmaradtak a földön, tudatában vannak annak, hogy a produkciók, az alkotások nem öncélúak, döntő mértékben a közönség szórakoztatására, „szolgálatára” készülnek. Hozzáértően, okosan, de kedvesen és - ami ennél is fontosabb - szerényen nyilatkoztak pályájuk előzményeiről, felmenőikhez fűződő viszonyukról, fiatalon elért eredményeikről, terveikről. Az általuk elmondottak azt (is) igazolták, hogy egy úgynevezett kisiskolában nevelkedve is lehet szép karriert csinálni, annál is inkább, mert az ilyen iskolák családias hangulatúak, emberközpontú szemléletet képviselnek. A „Salgótarjánból indultam” sorozat jó ötlet, remek kezdeményezés, hiszen azontúl, hogy rendre figyelemre méltó személyiségekkel ismerteti meg a TEMI könyvtár olvasóit, vendégeit, az innen elszármazottak kötődését is erősíti egykori lakóhelyükhöz, szülőföldjükhöz. Csongrády Béla A képzőművész Zsuzsanna és a táncos Kitti mértéktartóan számolt be eddigi életútjáról fotó: korcsok norbert „Őrizz és védj, fehérlő fájdalom...” Száz éve született Radnóti Miklós „Közösen virrasztóm a holtakért olyan kulturális cselekedet, amelynek jelentése a rítusban, a gyakorlatban magában van, nem kellett ott semmit mondani: az emlékezetközösség nyilvánvalóan a közösnek remélt, hitt jövőnek szól" - írta az Élet és Irodalom hasábjain György Péter, emlékeztetve a Petőfi Irodalmi Múzeumban május 5-én, Radnóti Miklós századik születésnapján tartott éjszakai együttlétre. Salgótarjánban nem volt virrasztás, nem volt semmilyen hivatalos ünnepség, de voltak koszorúzási, pontosabban virágelhelyezési gesztusok a költő Fő téri emlékhelyénél, a Varga Imre alkotta emblematikus szobornál. Magánemberek, civil szervezetek érezték, gondolták úgy, hogy erről a centenáriumról nem szabad megfeledkezni egyrészt Radnóti felbecsülhetetlenül gazdag lírai öröksége, másrészt tragikus mártíromsága okán. A Palóc Parnasszus élő irodalmi újság szerkesztősége is csatlakozik a kihajtókhoz, amikor a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház ez évi programjában három estet is szentel a harmincöt évesen meggyilkolt Radnóti emlékének. Az egyiket a minap már meg is tartották a Cafe Freiben. Matúz Csilla zongoraművész Bach-művek- kel keretezte a rendezvényt, a verseket a Pódium Stúdió és a Vertich Színpadstúdió előadói - Horváth Lili, Kovács Gábor, Patakiné Kemer Edit, Pünkösdi Mónika és Sándor Zsombor - tolmácsolták, Lakatos Csilla pedig gitárral kísérte az önmaga által megzenésített szövegeket. A kevésbé ismert Radnóti-művekből válogatott műsort Sándor Zoltán előadóművész szerkesztette, a rendező T. Pataki László, a magyar kultúra lovagja volt. Meglepetésvendégként lépett a pódiumra dr. Kovács Anna irodalom- történész, aki Pál József jól megtervezett, lényegre törő kérdéseire válaszolva fejtette ki személyes érzelmekkel is átitatott gondolatait többek között Radnóti születésének drámai körülményeiről, szerelmi - szűkebben hitvesi - költészetéről, „táj- verseiről”, zsidóságáról, haláltudatáról. Az emlékest mondandója, jövőnek szóló hangulata leginkább az „Őrizz és védj” című, 1937-ben írott - Patakiné Kerner Edit előadóművész által elmondott - vers utolsó négy sorában volt tetten érhető: „Őrizz és védj, / fehérlő fájdalom, / s te hószín öntudat, maradj velem: / tiszta szavam sose kormozza be/a barna füsttel égő félelem!”.- csébé „...lenni épp akkorának, amekkora vagyok..." Ugyanott - Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet földszinti klubhelyiségében - ahol szinte pontban két évvel ezelőtt Mezey Katalin és Oláh János költő mondott véleményt irodalomról, kultúráról, közéletről, a közelmúltban a fiuk, az 1971-ben született Lackfi János volt a vendég. Veié - aki szintén lírikus is, azonkívül író, műfordító, a Nagyvilág szerkesztője - a „Találkozási pontok” című kortárs irodalmi sorozat keretében a pályatárs Mizser Attila, a Palócföld főszerkesztője beszélgetett. A rendezvény során kiderült, hogy Lackfi János nemcsak olvasva, hallgatva is jó. Ezt egyrészt Pap Dávid és Pap József - akik értően tolmácsolták műveit - közreműködése igazolta, de bizonyította a szerző maga is. A diskurzus ugyancsak egy színes, sokoldalú személyiséget tükrözött. A Zsámbékon élő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen doktori címmel oktató, többek között Illyés Gyula-, József Attila- és Déry Ti- bor-díjas vendég szellemesen válaszolt a kérdésekre, élvezetes stílusban mesélt pályakezdéséről, eddigi munkásságáról, külföldi szerepléseiről, terveiről. Elmondta, hogy zenei pályára készült (ma is együttműködik Lovasi Andrással), s noha teljesen normális családi miliőben nőtt fel, szülei példája nem volt rá hatástalan. Dosztojevszkij és Lev Tolsztoj művei mellett elsősorban a nagy parasztregényeket tartotta alapnak, később Hrabalt is megszerette, a költők közül pedig Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor a kedvencei. Szárnybontogatásaira a sárvári diákírók táborában figyeltek fel a hozzáértők. Serdülő- és ifjúkorának emlékei, élményei is ösztönzik arra, hogy gyermekirodalommal foglalkozzék, persze Kövér Lajos (akinek „aranykeze” 2008- ban az év gyermekkönyve lett) történeteinek illetve a Bögre család kalandjainak életre hívását saját öt gyermeke is nagymértékben motiválja. „Halottnéző" című könyve saját gyermekkorának regénye. 1987-től publikál verseket, első kötete „Magam” címmel 1992-ben jelent meg, amelyet eleddig további hat követett a 2005-ös „Hőveszteség”-ig. Francia műfordításai is ismertté tették a nevét határainkon innen és túl. A közelmúltban kapott meghívást Brüsszelbe, Dijonba és Montreal- ba, s azt tapasztalta, hogy igenis ismerik, értékelik külföldön a magyar irodalmat. Véleménye szerint az írók, költők egy része rossz marketingese saját szakterületének amikor siránkozik a mai helyzeten. Pedig manapság is sok befogadója van az igényes műveknek. Minden toliforgatónak kötelessége, hogy közvetítsen, továbbadjon valami értelmes gondolatot az embereknek. Vörös Istvánnal közös könyve, az „Apám kakasa” napjaink termése. Ő maga dolgozik egy nagyregényen, kötetet készül összeállítani „egyperceseiből”, a bábszínháznak ír darabot, ösztöndíja van egy drámára, negyvenedik születésnapját pedig egy verseskötettel szeretné emlékezetessé tenni - Minden elismerés jólesik persze - utalt Lackfi János fiatalon elért sikereire - de én nem újabb díjakra törekszem, hanem arra, hogy jó műveket írjak és minél több látogatóm legyen a honlapomon... „Nincs más vágyam, csupáncsak / lenni akkorának/ amekkora vagyok.." - fogalmazta a „Kesztyű” című versében. Cs. B. Lackfi János költő, író a találkozót követően dedikálta köteteit fot&gócs éva JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Megvettem ezt a drága olvasólámpát és kiderült róla, hogy írás- tudatlan. ’’ Szerencsés nyertesünk: Dunai Bence Pásztó, Akácfa út 13. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését június 4-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
