Nógrád Megyei Hírlap, 2009. május (20. évfolyam, 101-124. szám)
1192009-05-25 / 119. szám
11 2009. MÁJUS 25., HÉTFŐ SPORTTÜKÖR Hetvenhét tőrdöfés a tarjáni szívekbe kosárlabda NB I/B, férfiak, bajnoki döntő, 3. mérkőzés - Totális Wamsler-betli a sorsdöntő találkozón Wamsler SE-Salgótaiján - Soproni MAFC-NYME 61-77 (15-19,7-13,17-23, 22-22) Budapest, Dózsa György út, 1000 néző, vezette: Benczúr, Győrffy, Balog Gy. Wamsler SE-Salgótarján: Kolarics 5/3, Sebők 16/6, Wehner 2, Hartvich 20/3, Vavra 3. Csere: Gorszkij 9/3, Kiss K. 6/3. Vezetőedző: Dániel Tamás. Edző: Borisz Maljkovics, Stefan Svitek. Soproni MAFC-NYME: BAUSZ 12, Pojbics 17/3, BALOGH G. 16/3, Gombás 9/3, CSAP- LÁR-NAGY A. 17. Csere: Karácsonyi Zs. 4, Vesztergom 2, Derdák, Kovács B. Ve- zetőedző: Vetési Imre. Az eredmény alakulása. 2. perc: 2-0,6. perc: 10-14,13. perc: 19-21, 18. perc: 22-29, 23. perc: 26-36, 25. perc: 32-39, 28. perc: 34-50,33. perc: 41 -60,37. perc: 58-69. Kipontozódott: Sebők (38.), Vavra (38.). Egy-egy hazai diadallal záruló salgótarjáni és soproni derbit, no és jó néhány nem túl lovagias diplomáciai pengeváltást követően szombaton este a Budapesti Honvéd sok nagy csatát megélt Dózsa György úti sportcsarnokában feszültek egymásnak a Wamsler SE és a SMAFC-NYME együttesei, hogy végleg döntésre vigyék az NB I/B-s kosárlabdabajnokság fináléjának két győztes mérkőzésig tartó párharcát. Igaz az már a feldobás előtt biztos volt, hogy a döntő nem ér majd véget a szombati mérkőzés lefújásakor, hiszen előzőleg a semleges pálya tényét kifogásoló salgótarjáni vezetők, valamint a semleges helyszín semlegességét - mondván a rivális az idény során számos edzést tartott a szövetség által kijelölt Honvéd-teremben - megkérdőjelező soproni illetékesek egyaránt jelezték, hogy számukra kedvezőtlen eredmény esetén megóvják a találkozót. Melynek kezdetére szépen megtelt a mostanihoz hasonló fontossággal bíró összecsapásnak legutóbb tizenkét esztendeje otthont adó aréna, s a túlnyomó többségben lévő salgótarjáni táborban a több busznyi fanatikus drukker mellett a város politikai és gazdasági életének jelenetős személyiségei, valamint Borók Lászlótól kezdve Fekete Csabán, Gantner Péteren és Tóth Péteren át egészen Ughy Albertig számos korábbi kiváló salgótarjáni kosárlabdázó is helyet foglalt. A leglelkesebbek egy „18 éves álom kapujában állunk. Lépjünk be!” felirattal köszöntötték a bemutatáshoz felsorakozó kedvenceiket (kisebb megszakításokkal 1991 óta szerepelnek ugyanis az NB I/B-ben a megyeszékhelyi kosarasok), akik az első percek alapján úgy tűnt, készek megcselekedni, amit megkövetel a hazai pályát varázsoló szurkolósereg: Sebők Tamás két szép ziccerével villámgyorsan négy ponttal megléptek bizonytalanul kezdő riválisuktól a mieink. Ez a paradicsomi állapot azonban nem tartott sokáig, a Balogh Gergely és Gombás kosaraival zárkózó egyetemisták Pojbics hárompontosával már a nyitó negyed derekán átvették a vezetést, sőt, vezérük második távoli bombájával kisvártatva már négy ponttal jártak előrébb a támadásban jóval pontosabbá váló soproniak. A rövid pihenőt követően a második felvonás első felében hét pontot termelő Hartvich próbálta ismét lendületbe hozni roppant idegesen és kap- kodóan játszó csapatát. Ugyan 22-23- nál fel is csillant némi reménysugár, a félidő hajrája valóságos rémálommal ért fel a folytatásban több mint öt percig gólképtelen tarjániak számára. Játékosaink egymást múlták felül (alul?) a ziccerek, tiszta dobóhelyzetek elhibá- zásában - az első húsz percben produkált 29%-os mezőnydobási hatékonyság talán még egy serdülő lánycsapatnak is szégyenére válna, nemhogy egy élvonalba igyekvő együttesnek - ráadásul a finoman fogalmazva sem sziporkázó soproniak a túlsó palánk alatt sorra kapták a második, sőt sok esetben harmadik lehetőségeket a védekezésben is gyakorta elmélázó „házigazdáktól”. Igaz ezekkel az esélyekkel csak módjával éltek Bauszék, akik valószínűleg maguk sem gondolták volna, hogy harminckét dobott ponttal is magabiztosan vezethetnek majd fél távnál (22-32). A második félidő az elsőhöz hasonlóan két gyors Sebők-kosárral indult, ám Balogh Gergely lendületes elfutásokat követően bemutatott kettő plusz egyes kombinációival hamar visszaállította a Sebők Tamás nagy akarással, de társaihoz hasonlóan rengeteg hibával játszott két számjegyű különbséget. Hartvich, valamint a minden aprócska részsikerbe belekapaszkodó szurkolók által szinte megváltóként üdvözölt Kiss Károly révén ugyan a folytatásban pár röpke pillanatra ismét visszatérni látszottak a meccsbe a mieink, hiába támadhattak azonban 32 39-nél Vavráék, két felelőtlen labdaeladás és az ezekből szerzett Karácsonyi „ajándékkosár” egy csapásra véget vetett az ígéretes offenzívá- nak. Mi több, az egyetemisták egy 17-4- es sorozatot is bemutatva szűk tíz perccel a lefújás előtt immár egy híján húsz ponttal léptek el a tehetetlen dühüket többször is a néhány - valóban többnyire a mieinket sújtó - hibájuktól eltekintve megfelelően bíráskodó sípostrión levezető tarjániaktól. Akik a záró periódus elején Hartvich és Gorszkij vezetésével még egy utolsó erőfeszítést tettek a felzárkózásra, azonban a „lapjait” remekül kevergető Vetési mester fáradni látszó tanítványai Csaplár-Nagy Arnold centerkosaraival, valamint az önmagához képest gyenge napot kifogó Pojbics (4/18-as mezőnymutató) büntetőivel könnyedén verték vissza e nem túl meggyőző végső rohamot. Az atomjaira hullott tarjáni gárda a helyenként nem túl elegáns jelenetekkel tarkított hajrát már láthatóan csak „muszájból” játszotta le, ráadásul a legvégén Pojbics Szabolcsnak még sikerült egy jókorát bele is rúgnia a padlóra került riválisba: a párharc kétségkívül legjobb, ám biztosan nem legsportszerűbb játékosa az utolsó másodpercek pacsizását követően a „szokásjogra” fittyet hányva még a helyére küldött egy becsületsértéssel felérő triplát (talán a játékvezetők is így gondolták, mivel az egyébként időn belül esett találat végül nem került be a mérkőzés hivatalos jegyzőkönyvébe). A következő pillanatban pedig már ekszs tázisban ünneplő soproni, valamint ‘ bosszús és csalódott salgótarjáni szur- | kólók hada lepte el a játékteret, ám míg o a boldog győztesek oldalán a pezsgő folyt patakokban, addig ideát a könnyek árja áztatta a parkettet. Egy álommal ismét szegényebbek lettünk, ráadásul az ébredés meglehetősen keserűre sikerült. Ismerve azonban a Wamsler SE vezetőinek és csodálatos szurkolótáborának elszántságát, hamarosan egy új álom kezdődhet... A tudatosabb és egységesebb csapatjátékot bemutató SMAFC-NYME a finálé három mérkőzésének összképe alapján teljesen megérdemelten hódította el az NB I/B-s pontvadászat aranyérmét és szerzett jogot az élvonalbeli szereplésre (más kérdés, hogy a hírek szerint a soproniak anyagi és egyéb feltételek híján várhatóan nem élnek majd a lehetőséggel). Bár kétségtelen, hogy a Wamsler SE idei sikerekben és felejthetetlen élményekben bővelkedőprodukciója is kalaplengetést érdemel, valljuk meg őszintén, hogy az a gárda, amelyik a szezon legfontosabb ösz- szecsapásán ilyen gyalázatos teljesítményt nyújt, nem érdemel bajnoki címet. A salgótarjáni kosárlabdázás „fekete szombatjának” krónikájához tartozik, hogy amint azt már fentebb is jeleztük, a Wamsler SE együttese a versenykiírásnak nem megfelelő pályaválasztás miatt megóvta a mindent eldöntő találkozót. Dániel Tamás: - Gyönyörű időszak van mögöttünk, sajnálom, hogy nem sikerült hároméves teljesítményünket megkoronázni. Az okokat nyilván meg kell keresnünk, de összességében jó érzéssel gondolok vissza az elmúlt bajnoki szezonra. Egyet ígérhetek, megyünk tovább! Vetési Imre: - Nagyon küzdelmes mérkőzést vívtunk, mindkét csapat roppant ideges volt és ez rányomta a bélyegét a dobásbiztonságra. A salgótarjániak különösen az első félidőben gyengélkedtek, igaz ehhez a mi kiváló védekezésünkre is szükség volt. Maximálisan elégedett vagyok játékosaimmal, akik véleményem szerint mentálisan és fejben is jobban felkészültek erre a mérkőzésre. Köszönöm nekik az egész éves áldozatos és becsületes munkát, de gratulálok és további sok sikert kívánok a salgótarjániaknak is, akik igazán nemes ellenfélnek bizonyultak. ■ H.P. Button: hatból öt! forma-1 Monacói Nagydíj: a Brawn GP kettős győzelmet aratott a hercegségben A. Á. MonteCario. A Brawn GP újabb kettős győzelmével fejeződött be vasárnap a Forma-1-es Monacói Nagydíj: a pontversenyben éllovas brit Jenson Button végzett az élen és a brazil Rubens Barrichello lett a második, Kimi Räikkönen a harmadik, Felipe Mássá a negyedik helyen zárt. Button előnye - idei ötödik győzelme után - 16 pontra nőtt Barrichellóval szemben. Gond nélkül lezajlott a start, Button megtartotta első helyét, Barrichello viszont lerajtolta Räikkönent, így a két Brawn-gép került az élre. A tizedik körben változatlan volt a helyzet az élbolyban, bár Button kissé növelte előnyét. Fél távnál semmi sem változott az élbolyban, Button vezette a kocsisort, mögötte brazil márkatársa, majd a két ferraris pilóta következett. Az élboly második boxkiállása után sem változott a sorrend, ezzel el is dőlt a monacói verseny végső sorrendje. Monacói Nagydíj: 1. Jenson Button (brit, Brawn GP), 2. Rubens Barrichello (brazil, A második Barrichello (balról) és az idei ötödik futamán diadalmaskodó Button ismét együtt pezsgőzhetett Brawn GP), 3. Kimi Räikkönen (finn, Ferrari), 4. Felipe Mássá (brazil, Ferrari), 5. Mark Webber (ausztrál, Red Bull), 6. Nico Rosberg (német, Williams), 7. Fernando Alonso (spanyol, Renault), 8. Sébastien Bourdais (francia, Toro Rosso), 9. Giancarlo Fisichella (olasz, Force India), 10. Timo Glock (német, Toyota), 11. Nick Heidfeld (német, BMW Sauber), 12. Lewis Hamilton (brit, McLaren Mercedes), 13. Jarno Trulli (olasz, Toyota), 14. Adrian Sutil (német, Force India), 15. Kazuki Nakajima (japán, Williams). A vb állása, pilóták: 1. Jenson Button 51 pont, 2. Rubens Barrichello 35,3. Sebastian Vettel 23, 4. Mark Webber 19,5, 5. Jarno Trulli 14,5, 6. Timo Glock 12, 7. Fernando Alonso 11, 8. Kimi Räikkönen 9, 9. Lewis Hamilton 9, 10. Felipe Massa 8. Konstruktőrök: 1. Brawn GP 86, 2. Red Bull 42,5, 3. Toyota 26,5,4. Ferrari 17,5. McLaren Mercedes 13, 6. Renault 11, 7. Williams 7,5, 8. BMW Sauber 6, 9. Toro Rosso 5, 10. Force India 0. Következik■ Török Nagydíj, június 7., Isz-. tambul. Egyáltalán nem rajtuk múlt, hogy az álmok kapujának küszöbén elhasaltak a tarjáni kosarasok
