Nógrád Megyei Hírlap, 2009. május (20. évfolyam, 101-124. szám)
1132009-05-18 / 113. szám
12 SPORTTÜKÖR 2009. MÁJUS 18., HÉTFŐ Ezúttal a „legendás" hajrá sem segített KOSÁRLABDA NB I/B, férfiak, bajnoki döntő, 2. mérkőzés - harmadik találkozó dönt az aranyéremről A szép számú és roppant lelkes salgótarjáni drukkerhad a hajrában kis híján belehajszolta a győzelembe a többek között Gorszkij (labdával) kosarainak köszönhetően tizenhat pontos hátrányból talpra álló tarjániakat fotó: horváth tamás Soproni MAFC-NYME - Wamsler SE-Salgótarján 91-82 (19-15,26-18,22-24,24-25) Sopron, Krasznai Ferenc Sportcsarnok, 400 néző, vezette: Hartyáni, Frányó, Jurák. Soproni MAFC-NYME: Bausz 13/6, POJBICS 32/12, BALOGH G. 16/6, GOMBÁS 10/3, CSAPLÁR-NAGY A. 11. Csere: Karácsonyi Zs. 5, Vesztergom 4, Derdák, Kovács B. Edző: Vetési Imre. Wamsler SE-Salgótarján: SEBŐK 19/6, Wehner 7, GORSZKIJ 16/6, Hartvich 16/3, VAVRA 17. Csere: Kolarics 6/6, Kiss K. 1. Vezetőedző: Dániel Tamás. Edző: Borisz Maljkovics, Stefan Svitek. Az eredmény alakulása. 4. perc: 8-4, 8. perc: 19-9, 14. perc: 31-25, 17. perc: 42-31, 24. perc: 52-42, 28. perc: 64-48, 34. perc: 74-66, 81-66, 37. perc: 83-72, 39. perc: 83-82. Bajnokavatás, vagy mindent eldöntő harmadik meccs - „mindössze” ez volt a tétje az NB I/B-s kosárlabda-bajnokság fináléjának szombat esti, soproni felvonásának. Az első mérkőzésen magabiztosan diadalmaskodó salgótarjániak persze már korábban világossá tették, hogy a maguk részéről inkább az első eshetőségre szavaznának, már csak azért is, mivel a párharc lehető legkurtább lezárásával sok későbbi egészen pontosan további - bonyodalom is elkerülhető volna (bizony-bizony az sem elképzelhetetlen, hogy az MKOSZ-Salgótarján- Sopron „Bermuda-háromszög- ben” végül egyszerűen köddé válik a pillanatnyi állás szerint Budapestre kiírt sorsdöntő találkozó...). Az idei szezonban otthonukban még veretlen egyetemisták viszont egyértelműen a sorozat meghosszabbításában reménykedtek, így azután remek mérkőzésre, végletekig kiélezett csatára számíthatott a szinte minden szempontból (játéktér, lelátó) „méreten aluli” Krasznai Ferenc Sport- csarnok nézőterét zsúfolásig megtöltő publikum. Melynek közel felét a messzi északról érkezett drukkerek tették ki, akik „korra, nemre és pártállásra” való tekintet nélkül egyként sorakoztak fel a sporttörténelmi siker kapujában álló Wamsler SE mögött. Óriási hangzavarban kezdődött tehát a három élvonalbeli játékvezető által dirigált derbi, melynek első néhány perce alapján nehezen volt megállapítható, hogy melyik gárdát nyomasztja jobban a hatalmas tét. A mindkét részről rengeteg bosszantó hibával tarkított-ideges futkorászást csupán nagy ritkán szakította meg egy-egy kosárlabdára emlékeztető megoldás, melyek leginkább Bausz Kornél, illetve Sebők Tamás nevéhez fűződtek. A nyitó negyed hajrájában azután Pojbics Szabolcs unt rá a „bé- názásra”, s a hazai csapatkapitány zsinórban bevágott hét pontjával jelezte, nem hiába tartottak tőle annyira a villámgyorsan tízpontos hátrányba kerülő látogatók. A tarjáni szakmai stáb elmaradhatatlan játékmegszakítása azonban érezhetően jó hatással volt a mieinkre, akik Gorszkij és Hartvich kosarai révén az első kisszünetre egészen közel lopóztak a Bausz és Pojbics gyorsan szaporodó személyi hibái miatt is bosszankodó vendéglátókhoz. Hiába kapott azonban (kényszerű) pihenőt mindkét hazai spíler, a második periódust ismét a jóval harapósabb soproniak kezdték eredményesebben. Míg a kulcsemberek helyére lépő Balogh Gergely, Karácsonyi Zsolt és Gombás Gábor vezette SMAFC helyenként bántóan könnyedén érte el az újabb és újabb kosarakat, addig a túloldalon ekkortájt szinte egyetlen valamirevaló egyéni teljesítmény sem akadt. A tarjániak vezéregyéniségei közül Sebők csak tüzelt, de nemigen talált, Vavra erejét szinte teljesen felemésztette a Csaplár-Nagy Arnolddal folytatott palánk alatti birkózás, de ugyancsak roppantul hiányoztak az érthetetlenül passzív Wehner korábban már számtalanszor megcsodált biztos kézzel végrehajtott távoli dobásai, illetve Hartvich közeli kosarai is. Nem csoda, hogy a szinte minden szabad labdára vércseként lecsapó, s a támadó palánk alatt kibrusztolt második (vagy estenként harmadik) lehetőségekkel remekül sáfárkodó házigazdák Kolarics gyors egymásutánban betermelt két triplája ellenére is megnyugtató, 45-33-as vezetéssel térhettek pihenőre. A fordulást követően a Vavra- Hartvich-Gorszkij trió vette vállára a tarjáni együttest, ám hiába javultak fel támadásban a mieink, csapnivaló védekezésük miatt szinte esélyük sem volt arra, hogy a tartósan a lélektanilag fontos tízes határ alá szorítsák a különbséget. Mi több, a harmadik etap végéhez közeledve a főként az ör- döngösen cikázó Bausz és a legképtelenebb helyzetekből is sorra betaláló Pojbics egyéni villanásaira építő vendéglátók addigi legnagyobb előnyét regisztrálhattuk (67-51). Ekkor azonban a Wamsler játékosai végre elérkezettnek látták az időt, hogy megindítsák lassan legendással váló hajrájukat, s erőtartalékaikat mozgósítva a tekintélyes vezetés birtokában picit könnyelművé váló soproniak után vetették magukat. Az utolsó rövid pihenőt keretbe foglaló 8-0-s rohamukkal a védekezésüket is konszolidáló Sebőkék szemvillanás alatt megfelezték lemaradásukat, csakhogy a záró felvonás derekán egy nem is annyira rövid közjáték derékba törte a szépen fejlődő vendégoffenzívát. Történt, hogy az addig diszkrét hazai pályát fújó sípmesterek rövid időn belül két, látszólag egyértelmű helyzetben is a mieink kárára tévedtek, amivel tarjáni játékost, szakvezetőt, gyúrót és szurkolót egyaránt sikerült kihozniuk a béketűrésből. A némi dulakodással, egy-egy kiállítással és technikai hibával fűszerezett intermezzo következményei pedig már-már tragikusnak tűntek a mieink szempontjából, hiszen a hazai „büntetőfesztivált” követően, alig öt perccel a lefújás előtt ismét tizenöt pontra nőtt a differencia (81-66). A vendégek azonban a lehető legfrappánsabb választ adták az őket ért sérelmekre: a finisre belelendülő Sebők- Vavra kettős által levezényelt káprázatos, 15-2-es száguldással a végjátékban egyetlen pontra közelítették meg riválisukat - nem is csoda, hogy szinte extázisbán tombolt a lelátó vendégérzelmű része. A látványosan lefékező soproniak részéről természetesen Pojbics igyekezett menteni a menthetőt, ám 85-82-nél a mieink kétszer is támadhattak. Hatalmas izgalmak közepette Sebők, Vavra és Hartvich is elhibázta azonban az „aranylabdát”, Gombás és Csaplár-Nagy büntetői pedig végleg a soproniak javára döntötték el a mérkőzést, melynek - nyilván csak a hazai szimpatizánsok körében derültséget kiváltó - slusszpoénját Pojbics (nagyon) távoli kosara szolgáltatta. A mérkőzés nagyobb részében jobb teljesítményt nyújtó és Pojbics Szabolcs személyében egy igazi vezéregyéniséget is felvonultató soproni csapata találkozó összképe alapján megérdemelten győzött és alakította döntetlenre a párharc állását. Ugyan a kicsit későn felpörgő tarjáni gárda a hajrában fergeteges szurkolótábora támogatásával mindent megtett a sikerért, a végjátékban néhány elkapkodott támadás, illetve játékvezetői hiba megfosztotta a fordítás lehetőségétől Vavráékat. A bajnoki címet eldöntő harmadik összecsapást jövő szombaton a Budapesti Honvéd Dózsa György úti csarnokában rendezik, bár ismerve a finálé eddigi diplomáciai történetét mérget azért ne vegyünk rá, hogy valóban a legendás arénában feszülnek egymásnak a felek. Már ha „feszülnek” egyáltalán... Vetésűmre: - Mindkét csapatnak gratulálok, mert nagyon nagy elánnal és becsületesen küzdöttek. A salgótarjáni csapat tizenhat pontos előnyünknél sem adta fel, kicsit romlott a koncentrációnk és több eladott labdával sikerült magunkra húzni az ellenfelet. Azt gondolom a szép számú, és igen lelkes közönség egy kiváló mérkőzést láthatott, amely remek hírverése volt a kosárlabdának. Dániel Tamás: - A legnagyobb probléma a mi játékunkkal volt, az első három negyedben hiányzott belőlünk a tűz és a hit. Védekezésben rendre lemaradtunk, nem szereztük meg a lepattanókat, ezért a támadásunk is enervált volt. Ehhez járult hozzá a szabálytalan terem, néhány, a hazaiaknak segítő játékvezetői belenyúlás, ám mindezek ellenére is tudtunk volna nyerni, ha a legvégén jobban koncentrálunk. A harmadik mérkőzéssel kapcsolatban az álláspontunk a következő: mi pályára lépünk a Honvéd-teremben jövő szombaton, de óvás alatt játszunk, mivel papírunk van a szövetségtől arról, hogy Salgótarjánba írták ki a mérkőzést. ■ Horváth Péter Eredményes küzdelem volt ORSZÁGÚI! KERÉKPÁR Diákolimpia országos döntő Phelps nem verhetetlen Minden eddiginél több nógrádi fiatal vett részt azt idei országúti kerékpáros diákolimpia döntőjén, ahol remekül helytálltak. A címben szereplő „küzdelem” szó nem éppen szokványos kerékpárversenyekkel kapcsolatban, ezúttal azonban nem csak az időfutamon pergő órával vagy a mezőnyversenyben az ellenfelekkel, hanem a szervezőkkel is meg kellett küzdeni némileg. A tavalyi évben megszokott mosonmagyaróvári és lipóti helyszíneken megrendezett viadalt néhány ízben kifejezett kapkodás jellemezte, Király Kingának például egy rendezői hiba okán a teljes mezőny végén kellett megtennie az időftitam távját Kinga 18:29-es idejével az igazolt fiúk között is csaknem dotx)- gós helyezést ért volna el, méltán várta magát az első helyre, a hivatalos eredménylistán azonban a második pozícióban jelentették meg. Korcsoportjában a fiúk között 17:11 volt a legjobb eredmény, a lányok kategóriáját meglepetésre nyerő ifjú hölgy 13:17-es ideje kissé kétségbevonható, hivatalos magyarázat azonban többszöri kérésre sem érkezett, a rendezők hitelesnek és pontosnak tartották a győztes által hajtott időt, melyből több mint 50 km/h-s átlag következik. Király Kinga, így az összetett második pozícióját tudta megszerezni, hiába nyerte kategóriájában magasan a mezőnyversenyt. A többi SKÁID-os ifjú hölgyre szerencsére nem vártak hasonló tortúrák, kategóriáikban hozták a szép eredményeket. A legidősebb fiúk között egyértelmű időfutam- eredmények után a mezőnyverseny tekintetében megismétlődött a tavalyi csoportos befutás, ezúttal azonban nem sikerült mindenki számára elfogadhatóan kiliirdetni a helyezéseket, még úgy sem, hogy az érintetteket is megkérdezték, hogy szerintük hányadikként értek célba. Mindezek ellenére L& rinczBencének sikerült felkapaszkodnia a dobogóra, míg Gyurkó Ádám az ötödik lett, kettejük párharca így döntetlenre áll, tavaly ugyanis utóbbi versenyzőnk ért el jobb helyezést Nógrádi összetett eredmények (zárójelben az időfutam- és a mezőnyversenyen elért helyezés). II. korcsoport, igazolt lányok (4): 2. (2., 2.) Király Dóra (SKAID). III. korcsoport, igazolt lányok (3): 1. (1., 2.) Szuhán Dóra (SKÁID), 2. (2., 3.) Hajzser Adél (SKÁID). IV. korcsoport, igazolt lányok (9): 2. (2., 1.) Király Kinga (Madách I. Gimn. - Salgótarján). TE korcsoport, igazoltjiúk( 15): 9. (9., 10.) Hajzser Máté (Bolyai J. Gimn. - Salgótarján), 10. (10., 11.) Rózsa Balázs (Balassagyarmat). V. korcsoport, igazolt lányok (6): 6. (6., 6.) Herczeg Judit (Madách). VI. korcsoport, igazolt fiúk (8): 3. (2., 3.) Lő- rincz Bence, 5. (4., 5.) Gyurkó Ádám (mindketten Kanizsai D. Eü. Szki. - Salgótarján). ■ Kéri István ÚSZÁS. Nem verhetetlen Michael Phelps: az amerikai csodaúszótól honfitársa, Aaron Peirsol vette el a pálmát százméteres hátúszásban egy amerikai verseny döntőjében. A Charlotte Ultraswim Grand Prix-n Peirsol 53.32 másodperccel diadalmaskodott, míg Phelpsnek esélye sem volt a győzelemre: majdnem fél másodperccel - 53.79-es időeredménnyel - lemaradt a százméteres hátúszás döntőjében helyi idő szerint szombaton. Phelps gyakorlatilag egy éve veretlen volt Pontosan 364 nappal ezelőtt kapott ki utoljára - akkor is az ötszörös olimpiai bajnok Peirsoltól - a kaliforniai Santa Clarában tartott olimpiai válogatók során 200 m hátúszásban. Phelps hátúszásban nem indult a pekingi olimpián, mert nem fért bele az idejébe. A nyári római világbajnokságra, illetve a 2012-es londoni olimpiára készülve azonban már a 100 méter hátúszás megnyerését tartja egyik legfőbb céljának. A 23 éves Michael Phelps most először versenyez a nyolc aranyérmet hozó pekingi olimpiai diadalsorozata után. A Charlotte Ultraswimen öt számban szerepel, s az előző kettő - 200 m gyorsúszás és 100 m pillangó - döntőjében a viadal eddigi legjobb időeredményével győzött. Phelps mostani startja előtt három hónapos eltiltását töltötte, amit azért szabott ki rá az Egyesült Államok úszószövetsége, mert egy házibulin olyan kép készült róla, s keltett világszerte megütközést, amelyen marihuána szívására alkalmas pipát tartott a szájában.
