Nógrád Megyei Hírlap, 2009. május (20. évfolyam, 101-124. szám)
1102009-05-14 / 110. szám
4 PF. 9 6 2009. MÁJUS 14., CSÜTÖRTÖK A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Regionális horgászverseny A „mi kórházunk” A Ceredvölgye Horgász Egyesület és az Id. Szabó István Általános Iskola, Óvoda és Körzeti Könyvtár által 5. alkalommal meghirdetett és április 22-én megrendezett regionális speciális horgászversenyéről. 42 résztvevő gyűlt össze, hogy közösen töltsék el ezt az örömteli napot. Első ízben a szlovákiai Almágy iskolásai is elfogadták meghívásunkat. Az időjárás ismét kegyeibe fogadta rendezvényünket. A napsütéses idő is jókedvre hangolta a gyerekeket, s ezt az érzést csak fokozta az új, sokak számára eddig ismereüen feladatok végzése. Az érkező csapatok a Négy Tó panzióban megreggeliztek, majd egy rövid köszöntő és programismertetés után megkezdődött a versengés. A faluház és a panzió udvarán forgószínpad-szerűen hét helyen kellett helytállni. Az 1. feladat során Barna Pétertől hallgattak meg egy rövid előadást a versenyhorgászat történetéről, s ehhez kapcsolódó kérdések megválaszolása során adhattak számot új ismereteikről. A 2. feladat az volt, hogy Tolnai Katalin irányításával halakat kellett mintázni agyagból. A 3. feladat során Herman László közreműködésével gyakorolhatták, majd bizonyíthatták a 7 grammos dobósúllyal való célba dobás elsajátítását. A 4. feladat az volt, hogy Kapitány László felügyelete mellett babzsákokkal kellett egy nagy dézsába találni. Az 5. feladat során Simon Gábor segítségével gólyalábbal kellett megkerülni egy vödröt. A 6. feladatot Varga Tamástól kapták, akinél a hazai békés és ragadozó halak fotóit kellett szétválogatni. S végül a 7. feladat állomásvezetője Török János és Pántya Renáta volt, náluk játékos mocsár járással kellett egy rövid távot megtenni. A csapatok szabadon váltották a helyszíneket. A gyerekek közben ismerkedtek, barátkoztak egymással. A bőséges ebéd után a ceredi I-es Pípó-tó partján folytatódott a program. Az előkészített botok, a megkevert etetőanyag látványa olyan izgalomba hozta a gyerekeket, hogy mindannyian azonnal horgászni akartak. Az előző évekhez képest itt is történt változás, mivel az országos döntőn váltóhorgászat lesz, mi is kipróbáltuk ezt a változatot. Hamar megtalálta minden csapat a helyét, megkapták a felszerelést, etetőanyagot, csalit és dudaszóra kezdődött a verseny. Ha valakinek segítségre volt szüksége, mert például leszakadt az élőké, összegubancolódott a szerelék vagy benyelte a hal a horgot, a legtöbben türelmesen vártak, mert megtapasztalták, hogy a lehető leggyorsabban megoldjuk a problémáját. Öröm volt hallani az innen-onnan felhangzó „Fogtam egy halat!” kiáltást. így adódott lehetőség a halismeret gazdagítására is. Hogy a pihenő csapattagok se unatkozzanak, Tóth István és Hosszú György segítségével távdobóversenyt rendeztünk a réten. Két óra elteltével a zsákmányt Herman László és Simon Gábor mérlegelte. Ekkor a gyerekek már azt találgatták, hogy vajon ki fogta a legtöbb halat és ki lesz a győztes. A délelőtti pontszámokat a menetlevelek alapján pontosan tudták. Ez alatt Farkas Lajosné a támogatók által hozott tárgyakkal kibővítette a A második nap már vihorász- va érkeztünk a suliba, és mint kiderült, mindenki átbeszélgette az éjszakát az új váci barátjával, barátnőjével. Ezen a napon Hollókőre indultunk gyalog. Bár úgy tűnt, hogy esni fog, mégis bátran nekivágtunk a távnak. Útközben sok érdekességet tudtunk mutatni váci társainknak, és büszkék voltunk arra, hogy ismerjük a természetet. Az előző nap beosztott csapatok között versenyt is rendeztek: csipeszgyűjtés és fafelismerés volt a feladat. A csapatok közötti megmérettetés mellett mi magunk közt is rendeztünk versenyt, mint például, hogy ki lesz az első, aki beér Hollókőbe. Volt olyan csoport, amely éppen ezért nagyon figyelt arra, hogy az összes tag egyszerre lépjen be a faluba. Hollókőn ebédeltünk, majd Piroska néni egy bemutatót rendezett nekünk: egy váci fiút és egy lányt népviseletbe öltöztetett. Ki lehetett próbálni a kukoricapat- togatást, fonást, sőt még lakodalmat is rendeztünk! Délután Szécsényben megnéztük a kastélyt és a várkertet is. Amikor visszaérkeztünk, az iskola feletreggel már közszemlére bocsátott ajándékokat. Feszült várakozás előzte meg az eredményhirdetést, melyet a támogatók, a kísérők, a közreműködők köszöntésével kezdtünk. Az uzsonna elfogyasztása és az új élmények lerajzolása utánra kiderült, hogy az összetett csapatversenyt a Szécsényből érkezett gyerekek nyerték, második lett Cered, a harmadik pedig Kazár csapata. Örömükre az országos döntőbe jutott a negyedik helyezett salgótarjáni csapat is. A díjakat (kupákat és érmeket) a verseny főtámogatója, a Fogyatékkal Élők Nógrád Megyei Sportbizottsága jóvoltából, Barna Péter biztosította. Az esélyegyenlőségi iroda ajándékait Simon Gábor hozta el. Minden részt vevő gyerek kapott a Magyar Horgász főszerkesztője, Szalay Ferenc által felajánlott újságokból, toliakból, az aranyérmesek pólót, az ezüstérmesek vászon táskát is kaptak. A többiek Tóth István a Balzer képviselője által felajánlott spiccbotokat kaptak. A délutáni programot nyomon követte, tanácsaival segítette Varga Zoltán, a HENOSZ megyei ifjúsági felelőse, valamint Kaszás Géza. A költségek fedezéséhez a megyei közgyűlés elnökétől, Becsó Zsolttól is kaptunk támogatást. Az eredmény- hirdetés után boldogan és abban a reményben indultak haza a csapatok, hogy jövőre immár 6. alkalommal, újra találkozunk. Az általunk készített teljes képanyag megtekinthető és letölthető a http://picasaweb.goog- le.hu/111 farkas/ internetes oldalról. Farkas Lajosné Cered ti hegyen Ki mit tud?-ot rendeztünk, na meg karaoke is volt. Nagyon mulatságos estét töltöttünk együtt. Másnap is sok-sok élménnyel gazdagodtunk: traktoron utaztunk, amire csak úgy lehetett felszállni, ha előtte Kitti nénivel (Pifkáné Krizsanyik Kitti) kezeltettük a jegyünket. Ezen a napon még lepényt is sütöttünk egy "kemencében, amit utána meg is kóstolhattunk. Délután egy kis sportolásra is alkalmunk nyílt: röplabdáztunk és fociztunk. Ezalatt nagy titokban az egyik váci tanárnőt, Gabi nénit népviseletbe öltöztették. A három nap során sok új barátot szereztünk. A váciaktól könnyes búcsút vettünk, és néztük, ahogy a busz eltűnik a házak közt. Az vigasztal bennünket, hogy májusban újra találkozunk Vácott. Kíváncsiak vagyunk, hogy fog telni ott az a három nap. Egy biztos: annak is lesz visszhangja! írták: Galcsik Gyöngyi, Uram Judit, Bobály Zoltán, Doman Virág, Halász Péter Dávid, Kiss Dalma, Rácz Lídia és az iskola 7. osztályos tanulói. A világon nap mint nap történnek természeti katasztrófák. Az emberek egymás elleni gyűlöletből háborúznak, ártatlan felnőttek és gyermekek esnek áldozatul. Ki tudja, mi minden szörnyűségekről számolnak a médiák naponta a hétköznap emberének, ezzel némiképp feledtetve a valós, a minket körülvevő világ történéseit Sokszor elmegyünk a pásztói Margit Kórház mellett, hiszen úti célunk másfelé visz. Talán ha jól meggondoljuk, egyszer valamennyien járókelőként megyünk el a kórházunk mellett. Am amíg a világban az emberek egy része az egymás elpusztításán munkálkodik, addig a mi kórházunkban minden percben, órában, napon az életet mentik. Vajon hányszor gondolunk abba bele, hogy a városunk szívében egy csodálatos épületben, a „mi kórházunkban” hány súlyos beteg fordul könnyezve a fal felé, reményt vesztve, ha eljön az este, hogy vajon lesz-e ébredés? A reggel mindig eljön. Ébredve a betegben új remény születik, amikor a nővérke szemében csillogni látja a lélek melegségét, ahogy feléje nyújtja a lázmérőt. Az éjszakai magány bezárt kapuja tárul ki a beteg előtt, s a nővérke egyszerű jelenléte ad neki új erőt szembenézni mindazzal, ami még aznap vár rá. Ebben a világban más dimenziók pörgetik az időt. Az egy ember sorsa - aki lehetsz te is és én is. A „mi kórházunkban” az életért folyik a harc - érted és értem. Ezt akkor, amikor egyszerű járókelők vagyunk, elfelejtjük. A SKÁID B. Rákóczi Ferenc Tagiskola szülői munkaközössége és tantestülete hagyományteremtés kezdeteként április 25-én jótékonysági bált rendezett. Régóta terveztük ennek a rendezvénynek a megvalósítását. Hosszú és lelkes szervezőmunka eredményeképpen létre is jött ez a hangulatos este. Szülők és pedagógusok egyaránt kivették részüket az előkészítő munkából. A műsor este hét órakor kezdődött az ünnepi díszbe öltöztetett tornateremben. A fellépők csodálatos hangjukkal bűvöltek el benBüszkeség tölt el, hogy a miénk ez a csodálatos kórház, ahol folyamatosan cserélődnek a betegek, de az ott dolgozók maradnak tovább az újabb feladatok megoldásáért. Kincs ez nekünk, pásztóiaknak. Más városok ősi várak romjaikra büszkék jogosan, de mi a mára, a mostra lehetünk büszkék. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy ő még nem volt kórházban. Mi, akik sajnos nem dicsekedhetünk makkegészséggel, nekünk nagy szükségünk van rá. Nyugodtan ki merem jelenteni: a „mi kórházunk” minden téren eléri a fővárosi szintet, itt-ott még túl is lépi. Bármilyen furcsán hangzik is, én még odaírnám a Margit Kórház neve mellé: a legemberségesebb, a legtisztább és a legkulturáltabb kórház, ahol az orvosok megkülönböztetett tisztelettel és becsülettel végzik a munkájukat. Most volt alkalmam szinte mindent kipróbálni. Volt, ami kellemetíen volt, de ott volt mindig valaki, aki a fülembe súgja: mindjárt kész. Egy olyan henünket: Sándor Gina, Morvái Hajnalka és Molnár Melina musicalrészleteket adtak elő. Meglepetésként a pedagógusok nyitótánca következett, amiben egy újabb arcukat mutatták meg. A közönség hatalmas tapssal jutalmazta a produkciót. Ezután az est fénypontja, a losonci Kármán József Színház színészeinek zenés előadása következett. Emelték a hangulatot dalbetéteikkel, jókedvükkel. A vállalkozó kedvűek még táncra is perdülhettek az előadásuk alatt, igazi meglepetés volt számunkra ez a színvonalas műsor. lyen, ahol szinte mindenkit ismersz, sokkal könnyebb a fájdalmat is elviselni. Mától kezdve másképpen látom azokat az embereket, akik mellettem voltak a bajban, még ha mindjárt az is a munkájuk. Több tisztelettel és szeretettel köszönök, vagy fogok kezet velük. Még egyszer hangsúlyoznám az embérséges szót, mert ezzel manapság ritkán találkozik az ember, főként ha beteg. Ám a „mi kórházunk” egészen más, ott emberek dqjgoznak emberekért - érted és értem. Mindenkinek szeretném megköszönni az áldozatkész munkáját. Szerintem a legjobb úton halad, hogy országos elismerésben is részesüljön. Hiszen a hírek gyorsan terjednek. Köszönöm az intézmény minden dolgozójának becsületes munkáját, s dr. Fekete Gyula sebész főorvos úrnak megkülönböztetett tisztelettel köszönöm, hogy megszabadította testemet, lelkemet a betegségtől. Zsiga Lajos Pásztó Ezután a szokásos báli program következett: vacsora, tánc, beszélgetés, tombolahúzás. Az igazi jó hangulatot bizonyítja, hogy hajnal három óráig roptuk a táncot. Példaértékű ez az összefogás. A bál bevételét az iskola szépítésére fordítjuk. Ezúton köszönjük mindenkinek a segítségét, aki bármilyen módon hozzájárult rendezvényünk sikeréhez. Szeretnénk, ha jövőre is ilyen nagyszerű összefogást tapasztalnánk. Patinszki Andrea, a tagiskola szülői munkaközösségének elnöke Magyar örökség díjas lett a „Beszélni nehéz!” kör Az 1960-as évek közepétől vált mozgalommá a Péchy Blanka művésznő által alapított díj megfogalmazásával, majd az alapítvány elfogadásával. Hamarosan országos mozgalommá terebélyesedett, Deme László professzor úr szakmai, Z. Szabó László, majd Kerekes Barnabás tanár urak mozgalomszervező közreműködésével. A Kossuth rádió „Beszélni nehéz!”címmel sorozatot indított, és éltette 31 éven át. A Beszélni nehéz! körök 2 hetenként feladatok megoldásával, nyári táborokkal, megyei, országos szép magyar beszéd és szépkiejtési versenyekkel - mintegy 10 ezer tanuló rendszeres részvételével kialakult a szakkörök országos méretű családja. Belőlük lettek az anyanyelvápolók tagjai! Megyénkben a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium, a bátonyterenyei Váci Mihály Gimnázium és a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium tanulói értek el jelentős eredményeket, sikereket. (Számtalan Kazinczy-érmet, Kazinczy-díjat, Ka- zinczy-jutalmat.) Milyen nyereséggel jártak a mozgalmak? A tanulók értékekkel találkoztak: nyelvünk mindennapi használata együtt jár a szépségekre való rácsodálkozással, a nyelv és magatartás összefüggésének felismerésével, a durvaság kerülésével, a nyelvi igényesség fokozódásával. Annak az értéknek a megbecsülésével, amelyet büszkén hordozunk az emberi szellem mérkőző porondján. Leghűbb képünk, mert nyelvünk olyan, mint mi. „Bástyánk, lélekgyepünk, védelmi rendszerünk, szent kapunk, menedéket nyújt és otthonunkat jelzi.” (Hámori József) Egyedül a nyelvünk, ami külön sajátunk és senki másé. Ezt beszélni és művelni az igazi ars hungarica. Örömmel gratulálok minden volt és jelenlegi nyelvi körösnek és tanáraiknak! Kívánok sok versenyző diákot, s az őket segítő, önzetlen kollégát, támogató szervezeteket. További sikeres, lelkes nyelvművelést és örölh- mel végzendő, közös munkálkodást! Tóth Norbertné nyugdíjas magyartanár Jótékonysági bál a Rákócziban Visszhang A Nógrádsipeki Keresztény Általános Iskola és Óvoda felső tagozatos tanulói közül 20-an egy háromnapos felejthetetlen programon vettek részt nemrégiben a váci Karolina Katolikus Általános Iskola szintén 20 diákjával. Amikor megérkeztek a vendégeink, még csak félősen méregettük egymást, szinte egy szót sem szóltunk. Ez a nap a kérdések napja volt. Marica néni (Szita Zoltánná igazgatónő) beszélt a sipeki iskola hagyományairól, szokásairól, majd a „karolinások” mutatták be nekünk intézményüket, ami jóval nagyobb, mint a miénk. Ezt követően énekléssel és játékos ismerkedéssel töltöttük az időt. Miután megtudtuk, hogy ki kinek a párja lesz, Detti néniék (Vízi Bernadett) meghirdették a négyszemélyes csapatok versenyét, melynek keretében a tanulók bejárták az egész falut a története iránt érdeklődve. Sokaknak a település két ellenkező pontjára kellett menni, és ott megszámolni például a bokrokat, vagy aláírt tojást kérni... A verseny után megtömtük a ben- dőnket, aztán misére indultunk.
