Nógrád Megyei Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

2009-04-02 / 77. szám

u SPORTTUKOR 2009. ÁPRILIS 2., CSÜTÖRTÖK Keményen dolgoznak és vágynak a sikerekre ÖKÖLVÍVÁS Már félszázan sportolnak a Salgótarjáni Box Sport Egyesületben Csak úgy záporoztak az ütések a mindent kibíró és ide-oda lengedező homokzsákokra amikor beléptem a salgótarjáni sportcsarnok ökölvívó-edzőtermébe, aztán mikorra kis nyugtuk lett volna a kiérdemesült „műbőr gólemeknek”, egy-egy pihentebb bokszoló azonnal odaugrott, leváltotta társát és csépelte to­vább a masszív, mindent tűrő bábukat. Hát, ha így menne ez a tétmeccseken is hús-vér ellenféllel szem­ben, hamar az ország legjobbjai között lennénk... Csak hát ott vissza is ütnek és minket néznek ugyanolyan célpontnak. Tudják ezt a tarjániak is, ezért gyakorolnak, küzdenek nap mint nap. Ennek tudatában és néhány kiemelkedő tehetségben bízva a Nyíregyházáról hazajött Botos András vezetőedző már ebben az évben érmeket remél tanítványaitól a legrangosabb hazai versenyeken is. ja. - Nem csak kesztyűkkel, de minden más felszereléssel is ha­dilábon állunk, csak az általunk is elkészíthető ugrókötelekből van elegendő. Pedig még csak az Arany iskolában jártunk tobor- zón, a Petőfibe mostanában ké­szülünk, és persze akad még pár iskola Tarjánban. Érdeklődő te­hát van elég, a létszámunk stabil, összesen úgy 50 fő. Akad leg­alább egy tucatnyi nagyon ügyes és tehetséges gyerek, akik már érkezésem előtt Tibinél edzettek és többé-kevésbé eredményesek is voltak, de a legújabb jelentke­zők között is felbukkan egy-egy csiszolatlan gyémánt. Lehetősé­geinkhez képest serényen dolgo­zunk, bár megfontoltan, nem erőltetett menetben haladunk előre. Úgy látom, ha kellő ver­senyrutinra tesznek szert a srá­cok, lehetőségünk lesz több tor­nára elutazni, akkor már ebben az évben jó néhány dobogós he­lyet - köztük akár több aranyér­met is - szerezhetünk rangos ver­senyeken - prognosztizált az edző. Közönségcsalogató programok- Valóban, kissé szegényes az „eklézsiánk”, de jelenleg csak két fontosabb szponzorunk akad, a Salgó Vagyon és egy nyíregyházi vállalkozó, Vida József, a Magyar Ökölvívó Szövetség elnökségi tag­ja. Ő korábban is segítette Nyír­egyházán Bandit, nemhiába volt akkor az ottani klub „Az év ököl­vívó-szakosztálya” - reagált a mester felvetéseire Széky Miklós, a Salgótarjáni Box Sport Egyesü­let elnöke, aki gyakran beugrik az edzésekre is. - Sokat jelent, hogy a város évi 600 óra edzés­időt biztosít a klubnak és a most a pénteki Fásy mulató bevételé­ből is a bokszklubot támogatják - számol be egy másik örömteli Kevés a felszerelés A hét öt napján bármikor be­kukkant valaki az edzőterembe, ugyanez a fent leírt kép fogadja. Kora délután 8-10, a serdülőkor­ból már kinőtt „hobbis” ugyan­olyan vehemenciával árnyékol, zsákozik és kesztyűzik idősebb Turcsányi László irányítása alatt, mintha a magyar bajnokságra készülne. Azaz egyikük valóban arra gyúr, ifjabb Turcsányi Laci - aki korábban a Vasasban is ök­lözött, és többek között országos ifibajnoki címet szerzett, s fel­nőtteknél kétszer volt ob-n 3. - némi kihagyás után újra csata­sorba állt, és kőkeményen hajt az edzéseken, szeretné a legjobb formáját hozni a magyar felnőttbajnokságra. Ez után a két Botos (unoka)testvér, Botos Tibor és az imént említett Bandi veszi át a karmesteri pálcát, náluk a teljesen kezdőktől néhány fel­nőttkor küszöbére érkező fiatal­emberig minden (köztes) kor­osztály előfordul, s általában 20-25-en gyakorolnak egy-egy alkalommal, épphogy elférnek a teremben.- Kevés a gyakorlókesztyűnk, be kell fognunk versenykesztyű­ket is, 20 igazolt versenyzőnk van, akikhez még csatlakoznak vagy 15-en, utóbbiak még csak pár hónapja ismerkednek a sport­ággal - mutatja be gyerekeit és a helyzetet a müncheni olimpián bronzérmes Bandi, majd folytat­Karvaly hamarosan lecsap Hogy nem haszontalan egy- egy iskolai toborzás, jól mu­tatja a 12 éves Karvaly Zsolt esete, aki a pálfalvai Arany Já­nos Általános Iskolába jár. Fo­cizott, de Erdei „Madár” Zsolt legutóbbi meccse és címvédé­se annyira „megfogta”, hogy kapott az alkalmon, amikor az ökölvívó szakemberek nem­rég iskolájukba látogattak.- Azonnal jelentkeztem, és szerencsére a szüleim sem féltettek a pofonok világától. Heti öt alkalommal járok edzésre, már versenyen is vol­tam Szlovákiában, ahol éle­tem első meccsén nyertem is - mondja büszkén, és rendíthetet­lenül állítja, nem rettentik el a megterhelő edzések, a kapott üté­sek a hirtelen választott sportágától. A megújult szövetség Balról: Széky Miklós, Répássy László, Turcsányi László, Botos András és Botos Tibor- Az ‘50-es évektől mindig volt valanülyen képviselete az ökölvívó sportágnak Nógrád- ban. Működött önálló ökölvívó­szövetség, több sportágat tömö- | rítő nehézatlétikai szövetség és j sportági megbízott is. Tevékeny­ségük, megítélésük, eüsmertsé- , gük az adott időszak sportági el­terjedésétől, a sportág sikerei­től, a rendelkezésükre álló anya­gi eszközöktől függött. Kétségte­len, hogy a legsikeresebb időszak a Dombi András vezet­te nehézatlétikai szövetségé volt a ‘80-as években, de a többiek is minden felállásban sokat tettek a sportág érdeké­ben. Az elmúlt közel 60 évben, sok-sok önzetlen, az ökölvívást szerető társadalmi munkása volt a bunyó­nak, hogy csak néhány nevet említsek: Szabó Béla, Szamoshelyi Jenő, dr. Bővíz László, Szabó János (Las­ka), Rigó Sándor, Szerémi Andor és Botos Tibor. Most újra elindult valami a város, a megye ökölví­vásában, amit úgy gondoltuk egy megyei szintű szö­vetségnek is segítenie kell. Ezért alakult újjá hosszú idő után a Nógrád Megyei Ökölvívó Szövetség. A szö­vetségi támogatás nem kimondottan anyagi termé­szetű, inkább a sportág kiszélesítésében, a rendez­vények lebonyolításában, a koordinációban kell köz­reműködnünk. Örömmel mondhatom, már remény­keltő megbeszélések folynak Balassagyarmaton és Pásztón új ökölvívó-szakosztály, vagy egyesület in­dításáról. A MÖSZ-szel közösen keressük a lehető­séget egy megyében szervezett bírói tanfolyam in­dításának is, Íriszen a növekvő számú rendezvé­nyek szükségessé teszik a helyi szakembergárda bő­vítését - mondta Répássy László, a Nógrád Megyei Ökölvívó Szövetség elnöke. hírről az elnök, aki természete­sen tudja, hogy nincs elég mele­gítő, cipő, mez és kesztyű. Azon­ban akadnak biztató hírek is. Kész van a versenyring vasszer­kezete, készül rá a padlózat, vala­mint a ponyva és a ringkötélzet a májusi nagyszabású „Tóparti bokszparti”-ra, amely gazdag műsorával jó propagandája lesz a sportágnak. Várhatóan itt lesz az ifiválogatott, láthatunk női ösz­Versenyezni, versenyezni, versenyezni! Arra a kérdésre, hogy milyen versenyeken voltak eddig, és me­lyekre készülnek ebben az év­ben, milyen eredményekkel di­csekedhetnek így év elején és mi­re számítanak ezután az a Botos Tibi válaszolt, akinek elévülhe­tetlen érdemei vannak abban, hogy a „nagy leülés” korszaká­lékversenyen: Botos Tamás és Barna Bence azonnal magyar baj­nok ellenfelet kapott, hiába küz­döttek az utolsó percig, a ponto­zók nem őket látták jobbnak, pe­dig az egyik meccs még a szak­emberek szerint is „necces” volt. Losoncon viszont egy szlovák ré­giós meccsen jó benyomást kel­tettek a mieink, tomboló közön­ség előtt nyert egyfordulós páros mérkőzésen Vári Gergő, Szőrös Márk, Csikós József, Botos Tamás valamint a teljesen újonc, első meccses Karvaly Zsolt és Gál Ádám. Mindezek ellenére na­gyon kevés tétmeccs van a mie­ink mögött, szépen öklöznek, de meglátszik rajtuk a mérkőzéshi­ány, a rutintalanság. így az egye­sület vezetése úgy döntött, hogy ahová csak engedi a pénzügyi ke­ret, menni kell. Főleg az olyan kö­zeli, költségkímélő tornákra, mint Eger, Mezőkövesd, Hatvan, Gyöngyös, valamint Budapest és Nyíregyháza. A diákolimpiái dön­szecsapásokat, és a tervezett K-l-es profimérkőzés is biztos nagy közönségsikert fog aratni. Nemkülönben a nyár végi har­madik Botos-bokszgála, melyet a Fő térről bevisznek a sportcsar­nokba, s melyen idén kevesebb lesz a showelem és több a komoly és színvonalas mérkőzés. Még folynak az egyeztetések, de úgy néz ki, hogy ugyanebben az idő­ben egy felnőtt válogatott mérkő­zés is lesz. ban Salgótarjánban edzőként életben tartotta a versenyszerű ökölvívást.- Nem jól sikerült a debütálá­sunk a nagy hírű debreceni Bocs­kai István-emlékversenyen, ahol 17 nemzet 127 felnőtt öklözője in­dult, közöttük például kubaiak is. így nem csoda, hogy Csikós József már az első fordulóban búcsúzott, de kemény, harcos meccsen. Ugyanígy járt két ifink, az ugyan­csak rangos Énekes Árpád-em­tőre arany- és egyéb éremesélye­seink is vannak, de ott kell len­nünk a korosztályos ob-kon is ahol ugyancsak van keresnivaló­ja pár gyerekünknek - hangoz­tatta Tibor, akit Bandi rögtön ki­egészített egy jövő évi tervvel, mi­szerint olyan korcsoportos ma­gyar bajnokságot szeretnének Salgótarjánba hozni, ahol lehet­nek esélyes versenyzőink. Kép és szöveg: Márton (Satis) István

Next

/
Oldalképek
Tartalom