Nógrád Megyei Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
2009-04-02 / 77. szám
4 2009. ÁPRILIS 2., CSÜTÖRTÖK Mi leszek, ha nagy leszek? Kiskoromban még nem vettem komolyan a dolgokat, úgy éreztem, az egész világ engem várt és hogy nincs előttem lehetetlen. Lelkesen, sőt, vidáman vála- szolgattam a felnőttek sablonos kérdéseire, köztük az ominózus „mi szeretnél lenni, ha nagy leszel”-re. Ötévesen a következőket válaszoltam: színésznő, énekesnő, rendőr, orvos vagy hercegnő. Mostanában ha felteszik ezt a kérdést, először az jut eszembe, hogy nem is érdekel, mi leszek, nekem csak az a fontos, hogy érezzem, hogy szükség van rám, de végül ezeket felelem: felnőtt, légiutas-kísérő, helyszínelő vagy egy multimilliárdos elégedett felesége. A két válasz között tíz év van. A különbség egyértelmű. Aggaszt a jövőm, mivel a gazdasági válság miatt csak azt lehet mindenhonnan hallani, hogy sok gyár több száz dolgozót küldött el, jó néhány cég csődbe ment és rengeteg munkahelyet készülnek jelen pillanatban is bezárni. Előttem még öt-tíz év áll, amíg munkahelykeresésbe fogok, de vajon lesz-e hol elkezdenem a karrieremet, amire a jövőmet alapozhatom? Ha nem lesz állásom, nem fogok családot alapítani. Ha nem alapítok családot, nem lesz jövőm. Ha nem lesz je- vőm, akkor mi leszek, ha nagy leszek??? Amikor erre gondolok, félek és rajtam kívül még nagyon sokan vannak, akik tarthatnak ettől. Csak abban bízhatok, hogy mire odajutok, hogy munkát fogok keresni, találok is - és az ország is öszszeszedettebb lesz. Tóth Adél Tímea Bolyai, 9. d A bőség zavara Ha arról kérdeznek, mit szeretnék dolgozni, a válaszom ... igazából nem válaszolok semmi konkrétat, inkább zavartan kitérek a kérdés elől. Én ugyanis még egyáltalán nem döntöttem el, mi is az én álmaim munkája. Nem arról van szó, hogy semmi sem érdekel, éppen ellenkezőleg: annyi érdekes és szép foglalkozás akad! A bőség zavara bizonytalanná tesz, de abban biztos vagyok, hogy olyan munkát szeretnék, amely közben sok emberrel ismerkedhe- tem meg, érdekes helyekre jutok el és lelkesedéssel tu- lom végezni a feladataimat. Sincs is annál jobb, mint rmikor azt csinálhatod, amit szeretsz, és még pénzt is capsz érte! Később szeretnék egy ideig külföldön is élni, hogy olyan tapasztalatodat, élményeket szerezzek, imit Magyarországtól nem 'árhatok. Érdekelnek a távo- abbi kultúrák, az, hogy lá- om, hogyan élnek egy máik tájon az emberek. Talán i saját életemet is más szem, nel nézem maid, Mé% Times konkrét terem, de szerintem ez nem is ■aj. Ha meglenne a konkrét Sajtó U tánucáJ Tojáshéj nélkül Azt kérded: mi lesz velem pár év múlva? Felnőtt leszek, elhagyom a tojáshéjat a fenekemről... és még sorolhatnám, bár szerintem ugyanúgy eszek majd csokipufit sok tejjel reggelire, meg fogom nézni a kedvenc meséim, s évek múltán sem mondok nemet a kínai kajának. Igazából nem változik meg sokminden ha bankszámlám lesz. Talán ront majd a helyzeten a rajta található összeg, ami olyanná varázsolja az arcom, mintha citromba haraptam volna. Ezt a felállást csak az teheti katasztrófává, ha egy fiatal srác lemagáz (valószínűleg az első gondolatom az volna, hogy utána fordulok, és a nagypofont követve megmagyaráznám neki, hogy nem a nagymamája barátnője vagyok). Azért van jó is a dologban: lesz jogsim, fizetésem - mivel biztosan nem úszom meg én sem munka nélkül. Majd csak akad valami, amiben kiélhetem fantáziám... Lehetne ez ékszertervezés, vagy újságírás, esetleg esküvőszervezés, vagy bármi, amit elém fúj a szél és magával ragad. Miután végleg elhagyom a magazinok, plázák, álmodozás világát, esetleg olyan „családszerűt” is létesíthetnék... Bár őszintén megvallva nem tudom elképzelni magam egy picsogó babával (nem elég ha én hisztizek???). Persze, ehhez szükség van egy „áldozatra” is, akit férjemnek szólíthatok. Akit nem akarok megfosztani a sörtől, kártyától, haveroktól, Forma-1-től, viszont el kell viselnie, ha vásárlási láz kap el. A lényeg: ha már párkapcsolat, én nem tudom elképzelni szabadság nélkül. Egy biztos: ha majd rászánom magam, hogy egy férfi után összeszedjem a zoknijait, akkor az már szörnyen komoly lesz tőlem, legalább annyira, mint a napi két tábla csokit lecsökkenteni egy nagy szeletre. Ebecz Diána II. Rákóczi, 9. a „Talán ront majd a helyzeten a rajta található összeg, ami olyanná varázsolja az arcom, mintha citromba haraptam volna” Tűzoltó leszel, s katona! Amikor kisgyermekek vagyunk, mindenféle mesterség megfordul a fejünkben, ha azt kérdezik tőlünk: mik leszünk, ha nagyok leszünk? Ezer és ezer hasonló mondat hagyja el a szánkat válasz gyanánt, mint például „anya, én biztos színésznő leszek!”, „ha nagy leszek, légiutas-kísérőként dolgozom”, vagy éppen „olyan szép leszek, mint a Barbie babám”. Emlékszem: hajdanán én is ilyen kijelentéseket tettem, de ezek csak hiú remények. Hogy mi lesz velem öt vagy tíz év múlva? Vannak sejtéseim, de mind csak halvány elképzelés. Eddig még nem találtam ki, hogy milyen munkát fogok végezni. Talán komolyabban foglalkozom az újságírással, de egy biztos, nem szeretnék naphosszat egy irodában ülni. Öt év múlva szeretnék egyetemre vagy főiskolára járni, mert nekem fontos az, hogy legyen diplomám - a mai világban elengedhetetlen ez az értékes papír. Utazgatnék szívesen a világban, bár ehhez stabil anyagi háttér szükséges. Addig szeretnék tanulni, ameddig csak lehet. Tíz év múlva már el tudnám magam képzelni családanyaként, kedves, kitartó férjjel magam mellett és egészséges, gyönyörű, kékszemű gyerekekkel. Akkorra remélhetőleg megtalálnám önmagamat és a számomra megfelelő munkát, sikeres karriert futnék be a szakmámban és emberileg is sokat változnék a jó irányba. Már keresetem is lenne, tehát utazgathatnék a világban. Nekem mindez tökéletesen elég, de addig is sokat kell dolgoznom, hogy ezek valóra váljanak. Nagyon irigylem azokat, akik megrendít- hetetlenül kitartanak az álmaik mellett és már gyermekkoruk óta küzdenek ezek eléréséért. Én nem vagyok ilyen ambiciózus ember és emiatt talán nem is fogpfcsohasem a saját álmaim után eredni. Bár már tizenöt éves vagyok, még mindig, él az a vágyam, hogy egyszer teniszező leszek, persze tudom, ennek kicsi az. esélye, de mindenkinek kell egy kicsit álmodoznia és elszakadni a vaLó Világtól. Rónay Boglárka Bolyai, 9. c Vége a „jóvilágnak" Igaz, még csak 15 vagyok, de már teljes elképzelésem van arról, hogy mit szeretnék csinálni felnőtt koromban, mivel, kivel szeretnék foglalkozni. Hihetetlennek tűnhet, de mindent „elterveztem”, már csak az a kérdés, hogy tényleg úgy alakulnak-e a dolgaim, mint ahogyan én szeretném. Mindenféleképpen orvos szeretnék lenni, ezért öt év múlva minden bizonnyal orv/así egyetemeket fogok megjelöl^;.. Tudom, tudom! De hát az orv««?,-. i Jk rgnggjeget kell tanulnia, és nem egyszeilPmumta, nap mint nap «emberekkel foglalkozni - de én szeretném. Sokan megpróbáltak már lebeszélni róla, merthogy nem jó szakma, meg hogy majd megbánom én még azt, hogy orvos lettem, de én tudom, mit szeretnék, és ha én ezt szeretném, ezt is fogom tenni, bárki bármit is mond. Ezen a szakmán belül is yannak különféle ágak, s mivelhogy a legfoKjtosabbak a gyerekek, gyermekorvos szerelnék lenni. Szeretek kicsikkel foglalkozni.,'niszen olyan aranyosak. Miért pont ők cie érdemelnék meg a segítséget? Ők a yűvő, rajtuk múlik szinte a mi életíj»fK'is, mert amikor már öreg lesz az éjíiVorosztályom, akkor nagy szükségünk lesz a tífeév múlva születendő gyerekekre. Mire IjgJjpjzem a ginflf1(az még négy és fél év) és mire megtanulom a szakmám, az még legalább nyolc év... Szóval még legalább 12 év, mire lesz egy diplomám. Aztán mehetek csak dolgozni, szerintem akkor lehet leghamarabb családom, s ha jobban belegondolunk, akkor én már igencsak 27 leszek. Mikorra lesz karrierem? Erre még csak gondolni sem merek... Azt még ugyan nem tudom, hogy hol fogok tevékenykedni, de mindenképpen ott, ahol nagy szükség lesz rá. Ha kell, utazgatok a világban mindenfelé, csak minél több gyereken tudjak segítem. Minden vágyam, hogy orvos lehesseij, Ré mélem a sorsnak nincs baja velem és engedi, hogy beteljesüljön az álmom. Én mindenesétre mindent megteszek az ügy érdekében. Már most minden friss orvosi hírre kinyílik a fülem - csak úgy automatikusan. Néha olyan jót mulatok rajta, hogy nem figyelek semmire és meghallom ezeket a dolgokat. Vannak, akik azon poénkodnak, hogy „én meg az orvoslás”, „milyen rossz lesz majd az embereknek...”, de hiszem, hogy nem is lenne olyan rossz. Akik ismernek, tudják, hogy elszántságom töreüen és kitartó ember vagyok. Fodor Csilla ■ Bolyai, 9. c Vigyázz nagyvilág, jövök! Sokat gondolkozta a mostani témán: mi lesz velem öt-tíz év múlva? Ezt igen nehéz konkrétan meghatározni, de nagy vonalakban már kialakult bennem egy kép a jövőmről. Idén - ha minden jól megy - leérettségizek. A nyár második felét színjátszó, valamint rocktáborban fogom tölteni, s persze a barátaimmal. Beadtam a jelentkezésemet két főiskolára, három különböző szakra és egy felsőfokú oktatásra. Mivel már két médiafajtában is kipróbáltam magam (a SÉTA programmal az újságírásban, a szécsényi tévé segítségével a műsorvezetésben), szeretnék ezen a területen dolgozni, mivel nagyon élvezem. Ha ez nem jön össze, akkor is emberek között szeretnék dolgozni, például rendezvényszervezéssel foglalkozni. A főiskola alatt szeretnék továbbra is az 8th PUB zenekarban énekelni, sikereket elérni velük. Sokat szeretnék utazni, mert bár apukámmal már nagyon sok országban jártam, de Angliába és Görögországba nem jutottam el. Mozgalmas és vidám főiskolai éveket szeretnék, még jobbat, mint amilyen a középiskola volt. Remélem minden úgy alakul majd, ahogy én elterveztem. Vigyázz nagyvilág, jövök! Kurucz Ágnes II Rákóczi, 12. b Ami komolyan érdekel Mi leszel, ha nagy leszel? - hallom ezt a kérdést nap mint nap, s csak jön automatikusan a válasz: nem tudom. Miért nyag- gat mindenki, ha úgysem érdekli igazán? A mai világban nehéz eldönteni, hogy milyen pályát érdemes választani. Többször át kell gondolni. Szülőktől, nagyszülőktől, tévéből halljuk, hogy mindenhol túlképzés van. Célom olyan szakmiá. választani, ami komolyan érdekel. A következő kérdés általában így s?.ó’i: van elképzelésed a jö- vóddel kapcsolatban? Hogyan tovább? Mindjárt jobban hangzik a kérdés, hiszen a terveinkről, álmainkról rengeteget tudunk mesélni. Olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol szívesen csinálom és jól tudom teljesíteni feladataimat. Ennek alapján humán tantárgyakkal vagy zenével fogom folytatni a továbbtanulást. A családalapítást kicsit későbbre tervezem, ha már munkám is van. Ki ne szeretne egy boldog, vidám családban élni? Én nagyon és velük rengeteget utazni. Az utazás, új helyek megismerése az egyik hobbim. Számomra egy új táj felfedezése, történetének megismerése örömet szerez. Ezt az örömöt szeretném ugyanúgy megosztani, továbbadni gyermekeimnek, ahogy ezt velem is tették szüleim. Pinczés Marianna II. Rákóczi, 11. a További szerzők (Ascher Anna, Csonka Brigitta, Papp Orsolya, Pifka Anna) írásai: Hirefc ezerre* NPORT.hU NÓGRÁO MEGYEI INFOPORTÁL MEGÚJULTUNK! NÉZZ RÁNK!
