Nógrád Megyei Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

2009-04-11 / 85. szám

2009. ÁPRILIS 11, SZOMBAT SPORTTUKOR 11 Czene Gyula mmm Alkalmazkodás akad olyan iskola, ahol az órarend készítésénél figyelembe veszik a tanulók sportbali elfoglaltsága­it, az esetleges délelőtti edzéseket. Igaz, ez ritka, mint a fehér holló. Ugyanis furcsa világban élünk. Sok minden nem úgy működik ahogyan kívánatos lenne. Ép ésszel gondolkod­va például természetesnek tartjuk (vagy tarthatnánk), hogy a ne­velési folyamatban alkalmazkodni kell a személyiséghez: annak testi-lelki adottságaihoz, érdeklődéséhez, általános állapotához, le­terheltségéhez. E logika azonban a gyakorlatban csak ritkán ér­vényesül. A fejlődő személyiség a hozzá való igazodás helyett leg­többször mással találkozik. A felnőttek által kidolgozott (többek szerint kiagyalt), gyakran értelmetlen és felesleges tevékenység­gel terhelt oktatási-nevelési mechanizmus elvárja, hogy minden­ki a rendszerhez idomuljon, „betörjön”. Ez a legtöbb esetben meg is történik. Egy idő után aztán gyengülnek az egyéni ambíciók, a szunnyadó speciális képességek rejtve maradnak, a tehetség el­szürkül, hiszen a tornyosuló kötelező feladatok közepette alig jut idő az érdeklődési körébe tartozó, számára hasznosnak ítélt tevé­kenységgel való foglalatosságra. legtöbbször a sport és a hozzá tartozó, az egész későbbi élet­vitelt befolyásoló élményrendszer szorul a perifériára. De ne le­gyünk igazságtalanok, mert - a sportnál maradva - üde, követés­re méltó kivételekkel szőkébb régiónkban is találkozhatunk. Eh­hez persze szükséges az innovatív, a szokásostól eltérő kezdemé­nyezéseket felkaroló környezet, s természetesen kreatív, bátor, jól képzett szakember is. Neveket sorolhatnánk, de ezúttal csupán Ko­vács Balázs romhányi testnevelőt emelem ki, aki hosszú idő óta képes művészi teremkerékpárosaival csodát művelni. Nemrég a salgótarjáni városi sportcsarnokot zsúfolásig megtöltő gyerekse­reget ejtették ámulatba. A lelkes csapatával nemzetközi sikereket elérő kiváló szakember bebizonyította, hogy szabad, sőt kívána­tos is eltérni a megszokott sémáktól. „Csupán” meg kell találni, hogy ki miben tehetséges, mivel lehet színvonalas, kemény mun­kára bírni. természetesen másutt is akadnak figyelmet és támogatást ér­demlő kezdeményezések. Máskor is említettük már, hogy a me­gyében soha nem látott mértékben hódít a kisdiákok és örvende­tes módon a családok körében is a kerékpározás. A sportág irá­nyítói remek érzékkel - alkalmazkodva a változó körülményekhez - újabban iskolák közötti versenyek rendezésére is vállalkoznak. Nem véletlen, hogy a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület ma már az ország legjobb nevelőegyesületei közé tartozik. De egyre népszerűbb többek között - a triatlon, a tollaslabda, a tenisz, a lovaglás, a sízés is. Szinte hihetetlen, de a téli sportág országos leg­jobbjai között újabban nemcsak salgótarjáni, hanem karancslapujtői és szécsényi diák is található. valószínű, hogy sokat segítene a sport megszerettetésében, ha az iskolák és egyesületek sportkínálata a mostaninál színesebb, változatosabb lenne, ha jobban alkalmazkodna a gyerekek érdek­lődéséhez, a változó világ sportszokásaihoz. Mégsem egyesülnek labdarúgás. Mégsem egyesül a magyar válogatott Bodor Boldizsár holland élvonalban szereplő labdarúgóklubja, a Roda IC, valamint a másodosztályú Fortuna Sittard. A fúziót az akadályozta meg, hogy Limburg tartomány vezetése úgy döntött, anyagilag nem támogat­ja a Sporting Limburg néven tervezett új klubot. Az egyesülésre azért lett volna szükség, mert mindkét klub komoly gondokkal küzd a pályán és azon kívül is. Ráfi és az ő szépséges BMW-je AUTÓSPORT Sajnálja, így sosem vinné murvára versenyautóját Autósportos emlékeimből mindig szívesen idézem fel Cserkúti „Öcsi” - talán vannak még néhányan olyanok, akik ugyancsak libabőrösek lesznek a név és a hozzá fű­ződő látvány miatt - BMW-it, melyek impozáns megjele­nésükkel és klasszikus versenyautó-hajtásukkal (motor elöl, meghajtott kerék hátul) igen látványosan és ered­ményesen szerepeltek főleg hegyi és pályaversenyeken, azaz szilárd burkolaton. így természetesen örömmel vet­tem, mikor pár éve a ralitúra versenyeken megláttam egy feltűnőre, de ízlésesre festett „bömcsit", mely kanyar (odási)-stílusával felidézte a legendás és szép múltat. Legnagyobb meglepetésemre a bajor büszkeséget egy salgótarjáni fiatalember, Rafael Tamás terelgette, nem is sikertelenül. Persze, hogy nem kerülhette el érdeklődé­semet és faggatózásomat.- Hogy kerültél egyáltalán a ralisport területére, és miért pont BMW? - adta magát az első kér­dés.- A BMW-k már gyerekkorom­ban is nagyon tetszettek, a terje­delmes matchboxgyűjteményem- ben is a főhelyet foglalták el. Az­tán úgy 5 éve, egyetemista ko­romban sikerült beülni Bene Fe­ri mellé a túra kategóriában, és diktálhattam neki a kanyarokat a szezon végéig, ez alatt minden té­ren rengeteget tanultam tőle. Amikor Feri abbahagyta, úgy döntöttem, hogy átcsusszanok a bal oldalra és típust is váltok. így került képbe a régi kedvenc, a BMW.- Nem éppen pénztárcakímélő megoldást választottál a „bömös- sel” de hát az embert sokszor az érzelmei, és nem a racionalitás ve­zérli, de én spéciéi meg tudom ér­teni, mert a múltam egy része a BMW gyárhoz köt, és nem egyszer találkoztam a bukócsővel mereví­tett versenygépekkel és pilótáikkal a gyáriaknak tartott bemutatókon, élménybeszámolókon és tesztveze­téseken.- Ami a költségeket illeti, ne­hogy azt hidd, hogy Krőzus kell hozzá. A tévhittel ellentétben pél­dául egy Lada VFTS abszolút nem olcsó, abban szinte semmi sem Lada, méregdrágán kell be­léjük venni szinte mindent - per­sze ha jó és ütős gépet akarsz. Ne­kem sikerült minimális összeg­ből egy jó BMW-t építeni, nem kellett hozzá túl sok átalakítás és tuning, mert a 3200 köbcentis - M3 alapból jó és bivalyerős (most 2009-ben némi „ráhatással” úgy 320 lóerős).- Azért kicsit bővebben is jó len­ne beszélni versenyzői múltadról, sikereidről kudarcaidról, hisz a szakmai körökön kívül nem min­denki lehet képben. Én például egy-két jobb eredményeden kívül csak annyit tudok rólad, hogy 2004-ben navigátorként, 2008­Oda a kocsi hátulja: - az emlékezetes kazári „powerdrifting” ban „sofőrként” megkaptad Salgó­tarján város különdíját, mint leg­eredményesebb ralitúra Nógrád megyei versenyző.- Mint említettem, mitfahrer- ként kezdtem 2004-ben, mely ki­váló iskolának bizonyult. Aztán két évig pilótaként egy régebbi BMW-vel kisebb helyi versenye­ken csiszolódtam, akadt pár győ­zelmem is, majd a ralitúra baj­nokságot választottuk navigáto­rommal, Kese Zoltánnal, aki majdnem a legelejétől ül mellet­tem. Azért nem a rali kettőt, vagy egyet, mert itt egyszerűbb, ol­csóbb, rövidebb a versenyzés, erős a mezőny és sok az autó, rá­adásul ettől az évtől a gyorsaságik is hosszabbak lesznek. Két év alatt mindössze 4-5-ször indul­tunk, majd 2007-ben új autót épí­tettünk. Ezzel a kocsival két-há- rom tanulófutamon is indultunk, majd tovább formálgattuk az au­tót barátaimmal, szerelőimmel és egyben szervizcsapatommal, Krekács Gáborral és Kazinczy Lóránttól. Év végén a kész „mű­vel” megint ringbe szálltunk, ka­tegóriagyőzelmet és abszolút 3. helyet szereztünk. 2008 volt az az év, ahol minden futamon ott voltunk, és olyan jól sikerült fel­készíteni a gépet a csapatnak, hogy hiba nélkül teljesítettük az egész szezont. Hétből egyszer ki­estem, egyszer harmadik, kétszer második lettem, háromszor pedig sikerült nyernem.- Milyen típusú pályákat ked­velsz? Legnagyobb élményed és bu­kásod ?- Csak aszfaltos versenyeken indulok, a BMW-t sajnálom a murvára vinni, és a felépítése sem alkalmas rá. így azokat a futamokat ki kell hagynom. Em­lékezetes esésem Komlón tör­tént, úgy 140-nel lesodródtunk az útról, az összes kerék kisza­kadt, de nem borultunk fel, csak csúsztunk, és aránylag könnyen megúsztuk. Tragiko­mikus élménynek számít a ta­valyi hazai versenyen, Kazáron, az utolsó gyorsasági utolsó ka­nyarjában az összes rokon, is­merős, haver ott szorongott, hogy integessen, szurkoljon. Én meg az erőcsúsztatásnál neki­vittem az autó farát a védőkor­látnak, és lebontottam a hátul­ját. Szerencsére célba értünk, és megőriztük addigi vezető he­lyünket is.- Most hét végén, húsvétkor Óz- don kezdődik az idei ralitúra évad. Kikerülhetetlen a sztereotip kér­dés, mire számítasz ebben a sze­zonban?- Egyelőre Ózdra koncentrá­lunk, nehéz kérdés, hiszen a ne­vezési listát nézve nagyon erős mezőny fog összegyűlni ebben az évben. Az autó minden csavarja új, a téli felkészítés reméljük jól sikerült, de ez majd a pályán ki­derül. Ha sikerül célba érni, elé­gedettek lehetünk, de természete­sen nyerni szeretnénk, nem kis feladat ez, hiszen mivel tavaly si­került nyernünk, így mindenki minket akar majd megverni. A gyorsasági szakaszok közel van­nak, kb. 40 km-re Salgótarjántól, holnap reméljük sok szurkoló ki­látogat majd, mert ez sokat segít nekünk... ■ Satis Senki sem veszett oda tűrasport V. Hamahama túlélőtúra - Karancs-Medves A rendező Hamahama Termé­szetjáró Egyesület által megsza­bott 400 fős indulói limitet szin­te teljes egészében kitöltötték a kalandra vágyó nevezők, a 3-5 fős alakulatokból összesen 102 vá­gott neki a maximum 18 órás megmérettetésnek. A résztvevők péntek este 21.30-ig regisztrálták magukat a karancslapujtői Mocsáry Antal Körzeti Általános és Művészeti Iskolában, ekkor még egyetlen pontos részletét sem ismerték az előttük álló kihí­vásnak. A megnyitó során a túrát befogadó házigazdák, Morgen­stern Ferenc polgármester és dr. Szondi Béla iskolaigazgató kö­szöntötték a résztvevőket, akik színültig töltötték az intézmény tornatermét. A szót ezután az egyesület vezetője, Debrei Attila vette át és kezdte el ismertetni a részleteket. Az ilyen túrákon nincsen meg­szabott útvonal, mindenki arra indul, amelyik irányt jónak talál­ja ahhoz, hogy elérje a kijelölt őr­zött vagy őrizetlen objektumokat. Mindez azonban természetesen csak és kizárólag két lábon lehet­séges, tiltott bármilyen közleke­dési eszköz használata. A túrát a legtöbb pontot összegyűjtő csa­pat nyeri, pontot szerezni az ob­jektumok felkeresésével és a ve­lük kapcsolatos kérdés megvála­szolásával lehet (például: milyen dátum szerepel a Somoskőújfalui vasútállomás ivókútján?), a leg­többet azonban az őrzött ponto­kon lehetett összeszedni. Őrizet- len pontból összesen 40 került ki­jelölésre, őrzöttből pedig 5, ezeket ismerhették meg először a csapa­tok. Ezek Pécskőn, Szilváskőn, Salgó várában, a somoskői Pető- fi-kunyhónál és a Karancs csú­csán voltak találhatóak. Közülük egyetlen érintése közel tíz őrizet­len objektum felkeresésének ér­tékével volt azonos, ezen felül pe­dig további pontokért minden őr­zött állomáson különböző szelle­mi és ügyességi feladatokat lehe­tett megoldani. Az 5 őrzött pont mindenféleképpen ad egy irány­vonalat a túrának, győztes egyér­telműen csak az lehet, akik eze­ket mind felkeresi. A karancslapujtői központból indulva és oda visszaérkezve ez minimum 50 kilométer gyalog­lást jelentett, aminek az első csa­patok péntek éjjel 23 óra környé­kén indultak neki. Mivel a Karancs-csúcson lévő pont csak reggel nyitott, szinte mindenki nyílegyenest Salgótarján felé vet­te az irányt és elsőként a Pécs- kőt támadta meg, közben érintve néhány őrizetlen objektumot,. mint például a bányamúzeum, a Kálvária vagy az Acélgyári úti templom. A Pécskő után a bátrab­bak Szilváskő felé vették az irányt, közülük a gyorsabbak még sötétben érkeztek fel a Medves déli részére. Pirkadat tájt már a Karancs-Medves szinte minden pontján lehetett fejlám­pás túrázókkal találkozni, a kü­lönböző taktikájú csapatok ek­korra jelentősen szétszóródtak az egyéni útvonalválasztásuk által. A reggeli és kora délelőtti órák­ban Szilváskő, Salgóbánya, Somoskő és a Medves-fennsík környékére koncentrálódott né­miképp a mezőny, hogy minden lehetséges pontot összegyűjtse- nek, mielőtt visszaindulnak a bá­zisra - többségük a Karancs csú­csának érintésével. A szombat délutáni órákban megannyi elcsi­gázott túrázó kapaszkodott fel a palóc Olümposzra, többségük 13-15 órányi gyaloglás (ennek fe­le sötétben, éjszaka) után vágott neki a környék legmagasabb csú­csának. Az utolsó lépésekhez az erőt az a tudat adta, hogy a csúcs­ról már csak lefelé következik egészen a célig. A szervezők tájékoztatása sze­rint lényegesen többen, négyszer- ötször annyian vágtak neki „he­lyiek” a túrának, mint azt az elő­ző négy alkalommal tapasztalták. Eredményesség tekintetében sem maradtunk alul, a 102 alakulat kö­zül 11. helyen végzett a Demény Ti­bor, Huszár Norbert, Koperla Zsolt alkotta trió, Elszánt Hegyikecskék fantázianevű csapatukkal. A meg­annyi salgótarjáni résztvevő által igen sok ismerős arcot lehetett fel­fedezni, többek közt gyakorlott tú­rázók, hegyikerékpárosok, rend­őrök, tűzoltók és a Madách gimná­zium tanulói mérték össze tájéko­zódási képességüket, fizikumukat és logikájukat a mezőnyben. Ez a legjobban, immár negyedik alka­lommal (az ötből!) a Szupercsapat nevű, egri fiatalokból álló formáci­ónak sikerült, újfent nem találtak legyőzőre. Á Hamahama Természetjáró Egyesület minden évben két Uyen túrát szervez, a másodikra ezúttal Aggtelek központtal az október 23-i hosszú hét végén ke­rül majd sor. A lendületet kapott salgótarjániak már be is írták naptárukba az időpontot, a Il­dikként végzett Elszánt Hegyikecskék és a 16. pozícióban zárt Helyi Erő csapata összeol­vadva, vagy külön-külön, de min­denféleképp szeretné az első tíz­be verekedni magát. Könnyű dol­guk biztosan nem lesz, hiszen ez­úttal élvezhették a hazai terep előnyeit, ott azonban már sokkal nagyobb hangsúlyt kell majd fek­tetni a pontos tájékozódásra. ■ Kéri István Szállj szállj... BMW!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom