Nőgrád Megyei Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-07 / 55. szám
4 2009. MÁRCIUS 7., SZOMBAT KULTÚRA 55. évfolyamába lépett a Palócföld Tavaly ilyentájt - 2008. március 1-jei hatállyal - neveztetett ki a Palócföld új főszerkesztője. Mizser Attila személye - aki maga is gyakran publikáló, többkötetes költő, író - két szempontból formálisan is nóvumot jelentett az akkor 54. évfolyamában járó folyóirat életében: egyrészt soha nem volt még ilyen fiatal - alig több mint harmincesztendős - vezetője a szerkesztőségnek és az is megkülönbözteti őt elődeitől, hogy határon túli, füleki lakos! S az ő ifjonti lendülete, más értékrendje, szemlélete és a felvidéki kapcsolatrendszere értelemszerűen módosította a lap irányultságát, szerzői gárdáját is. Az elmúlt évben tapasztalt tartalmi és formai újdonságok, jól kitapintható törekvések visszaköszönnek az idei első lapszámban is. A Mizser Attila által kitalált szerkezetet ezúttal is öt - immár hosszú távra beváltnak látszó - markáns rovat dominálja. A „kávéházi szegleten...” című versrovatban a hatvan körüliek (így a salgótarjáni KiscseriMihály, vagy a bátonyterenyei Madár János) mellett a jóval fiatalabbak (Lapis József PhD-hallgató Debrecenből és Vida Gergely a szlovákiai Nyárádról) is jelen vannak, sőt a balassagyarmati Katona Ágnes mindössze húszéves. Ennek ellenére feltűnően egységesnek tetszik e blokk mind gondolati mélységét, mind megformált- ságát illetően. Bár nem vers, mégis e rovat végén kapott helyet - immár harmadik alkalommal - a rétsági Szávai Attila „Szávairatok” jelzetű, „Infláció, hónaljszag, gőzkazán” című, egyéni stílusú groteszk karcola- ta, „impresszionista miniatúrá”-ja. A „Próza és vidéke” rovatot az ifjabb írónemzedék uralja, az öt szerzőből egy (Ardamica Zorán) füleki, egy (Szászi Zoltán) pedig rimaszombati. Az írások általánosan amolyan fanyar életképekként jellemezhetők. Az előző lapszámokban is izgalmasnak bizonyult „Kutatóterület” című rovat ez alkalommal különösen érdemes a figyelemre. Petővári Ákos tanulmánya annak a különös sorsú, de töretlen jellemű Esterházy Jánosnak az igazságát keresi, aki 1942- ben a szlovák parlamentben egyedül nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényjavaslatot. A sokoldalúan dokumentált elemzés az alábbi végkövetkeztetéssel zárul: „Mindig fennhangon hirdette a szlovák-magyar megbékélés, a közös alkotómunka gondolatát Humanista felfogása a mostani, megváltozott világunkban is megszívlelendő. A kisebbségben élő magyarság hűen őrzi emlékét De hivatalosan a mai napig sem állították vissza a becsületét, jó hírét Szlovákiában. "Bedecs László eredetileg előadásként elhangzott dolgozata „A múlt mint alakzat” címmel a magyar próza „rendszerváltását” mutatja be többek között Esterházy Péter, Kukoreüy Endre, Nádas Péter néhány emblematikus művének kiemelésével. A „Találkozási pontok” című rovat ez esetben is egy nagy interjút közöl: Tyekvicska Árpáddal, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatójával, az 1956-os forradalmi események szakértőjével Bedegi Dea beszélgetett. A dialógus érdeme, hogy feltárja a megkérdezett eleddig a nyilvánosság előtt jobbára ismeretlen és tanulságos életútját is. Az eddigieknél - még az előző évi összevont 5-6. számnál is - gazdagabb, szélesebb horizontú az, Ami marad” című zárórovat, hiszen tíz recenziót tartalmaz. Szepes Erika a balassagyarmati székhelyű Komjáthy lenő Irodalmi és Művészeti Társaság 2008-as, hagyományosan „Röpke ívek" címet viselő antológiáját szemlézi elsősorban azt keresvén, hogy mi köti össze a kiadvány alkotóit. Nagy Csilla szerint Menyhért Anna Simon Réka egyik alkotása a belső illusztrációként felhasznált cím nélküli sorozatból „Elmondani az elmondhatatlant” című könyvének célja: „a trauma hazai irodalmi közbeszédbe való bevezetése, elméleti meghatározása, elkülönítése, gyakorlati alkalmazásának széles bemutatása a nem (vagy nem csak) társadalomtudományi diskurzuson belül ’’Alister McGrath ugyancsak érdekes kötetét - „Dawkins Istene. Gének, mérnek és az élet értelme” című munkáját - recenzálta SzirácsikÉva. A szerző ugyanis istenhívő, a másik természettudós, Richard Dawkins viszont úgy vélekedik, hogy nincs Isten. A kötet azt sugallja, hogy „...nagyon sokat tanulhatunk egymástól, ha jóindulattal és pontosan vitázunk. "Az egri Matyikó Tibor „Vallomás a természetről ecsettel és ceruzával” című albumát Orbán György János az önkifejezés, az egyéni hitvallás követendő példájának tartja. Fűzfa Balázs „Az idő örök szilánkjai" címmel köszönti a 20. század egyik legjelentősebb regényét, Garda Márquez negyven esztendeje megjelent művét, a „Száz év magány”-t Ennél is többet, majd egy évszázadot megy vissza a magyar irodalomtörténetben Handó Péter - az először 1911-ben a Nyugat, másodszor 2008-ban a Nórán Kiadó jóvoltából napvilágot látott - „Az árva Mariska napjai” című önéletrajz méltatásával. A Palócföld 2009/1-es száma már mondhatni, hogy értelemszerűen színes, jellegzetes tipográfiájú borítóval - Karácsony Attila „Tarján by night” című festményének felhasználásával - jelent meg. A már szintén megszokott mottó - ^Az ablakból egy hegyre látok, / engem nem lát a hegy... ” - a száz évvel ezelőtt született Radnóti Miklóstól eredeztethető. A belső illusztrációkat Simon Réka cím nélküli alkotásaiból válogatták. Az idei első szám sajátossága, hogy közli a Madách- és Mikszáth- pályázat nyerteseinek névsorát és Mizser Attilának, a zsűri véleményét „MMS - Madách-Mikszáth soros” címmel összefoglaló, a balassagyarmati díjátadáson elmondott szövegének bővített változatát. Csongrády Béla A „Határőrségben” című, „A magyar határőrizet és határvédelem szerveinek története a modern korban” alcímű kötet három szempontból is figyelmet érdemel Nóg- rádban. Egyrészt témája miatt, hiszen a megye sok kilométeren át határos Magyarország északi szomszédjával, Szlovákiával, ennélfogva települései - különösen a határszéli falvak és a határőrségi központ szerepét betöltő Balassagyarmat - évtizedeken át közvetlenül is érintettek voltak a határőrizetben, határforgalomban. Másrészt a könyv szerzői - Kőműves József határőr alezredes (általános határőrségtörténet), dr. Nagy György határőr ezredes (előzmények, okmányok és határren- dészet-történet) - között harmadikként a salgótarjáni származású dr. Ravasz István honvéd alezredes (előzmények, általános határvédelem-tör- ténet) neve is olvasható. Sőt a szerkesztés feladatait is ő vállalta magára. A harmadik motivációt pedig az jelenti, hogy a kötet hátlapján, a határőrség hőseire emlékezvén Ravasz István - aki tizennyolc évesen az 1956. december 8-ai sortűz egyik mártírja volt - sorai kaptak helyet- „Az életem egyetlen rózsája letört, / S most hervad könyvbe nyomorítva...” A kiadvány életre hívásában minden bizonnyal szerepet játszottak azok a változások is, amelyeket hazánk európai uniós tagsága, s az úgynevezett schengeni övezethez való 2007. december 21- én csatlakozása idézett elő a határőrség életében a feladatok rendőrséghez való átirányításával. A könyv megjeHatárőrségben lentetése azért volt fontos, hogy megörökítse az utókor számára a határőrizet és határrendészet történetének kiemelkedő mozzanatait, mert - mint a kiadó, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében dr. Holló József Ferenc főigazgató írja az előszóban - „a magyar katonai és határőr becsület és tisztesség, a megannyi véráldozat tisztelete, emlékének megőrzése valamennyiünk szent kötelessége. "- csébé Civilizáció kívülről nezve Még manapság, a furcsaságokhoz, különcségekhez igencsak hozzászokott, -szoktatott korunkban is alaposan megdöbbenne mindenki, ha egyszer csak feltűnne egy faun - azaz egy kecskelábú és -szarvú mitológiai félisten, az érzékiség és a csúfolódó kedv szimbóluma - ráadásul anyaszült mezítelenül. Mondani sem kell, hogy mekkora meglepetést okozott e váratlan és megmagyarázhatatlan látvány száz évvel ezelőtt a lazának nem igen nevezhető Angliában egy bizonyos lord Stonbury télikertjében. Edward Knoblauch 1911-ben írott darabja műfaja szerint vígjáték, hisz mulatságos jelenetek sora adódik abból, ahogyan a Silvani olasz herceg inkognitóját vállaló idegen megpróbál beilleszkedni a számára értelmetlen formaságokkal teli civilizált társadalomba és az még inkább, nűek, álszentek, ármánykodók, s hozzájuk képest a megfékezhe- tetlennek tetsző idegen képviseli az őszinteséget, az igaz érzelmeket, a leplezetlen testi örömeket. Megmenti az uzsorástól a tetemes adósságot felhalmozó, s ezért az öngyilkossággal kacérkodó Stonbury életét, rafinál tan Mrs. Hope-Clarke (Tóth Judit) a lányának szeretné megnyerni „Silvani olasz herceg”, azaz faun (Dózsa Zoltán) kezét fotó: p. tóth László ahogyan az ő pallérozatlan beszédét, az etikettől igencsak távoli, modortalan, gátlástalan magatartását fogadja környezete. Szó szerinti színjáték ez, s nem csak komikus, de komoly is egyszersmind. Kiderül, hogy a hölgyek és urak mennyire kétszíösszeboronálja őt Alexandra Vancey-vel, a feminista mozgalom egyik apostolával és áldásosán mesterkedik az ifjabb szerelmespár - Vivian és Cyril - egymásra találásában, a kapcsolatot számításból ellenző lányos mama haragjának lecsillapításában is. És miután megbékíti a felháborodott előkelőségeket is, „angolosan” távozik. Ezzel azonban semmi sem változik, minden visszatér a „normális” kerékvágásba. S ki tudja, hogy a lelkek mélyén milyen hatást hagy vissza akár a színpadon, akár a nézőtéren a kizárólag a természet törvényeit elismerő, az életörömet kendőzetlenül vállaló mentalitásából? A Salgótarjánban már régen otthonra lelt Turay Ida Színház Márton András lendületes rendezésében, a hangsúlyokat jól poentírozva jelenítette meg „A faun” tanulságos történetét. Még a darab-, illetve előadáskezdetek szokásos vontatottságát is sikerült elkerülnie. A címszerepre jól választotta ki Dózsa Zoltánt, de lényegében mindenki - mások mellett Bozsó József, Mikó István, Tóth Judit, Vásári Mónika - a helyén van. * Előadás előtt sikerült néhány szót váltanunk Tóth Judittal, aki 1992-ben, a Budapesti Kamara- színház produkciójában ugyanezt a szerepet, Mrs. Hope-Clarke- Vivian érdekhajhász anyjának- figuráját már játszotta itt, a József Attila Művelődési Központban is. Elmondta, hogy ez véletlenül történt így, de neki örömet okoz. A darabot felfrissítették, az előadás pedig azért is más, mert közben eltelt 17 év. Ő maga, de a társulat egésze is szívesen lép fel Salgótarjánban, mert remek a színpad, jók a körülmények, de főként a lelkes és hozzáértő közönség miatt szeretnek ide járni. Cs. B. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Téli üdülés - Ezt a két hetet már fél lábon is kibírom.” Szer rencsés nyertesünk: Juhász Lászlóné, Szécsény, Somogyi B. u. 7. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését március 12-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. Tisztelet a határőrségnek A kötet címlapja
