Nőgrád Megyei Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-26 / 71. szám
Más világban Van, aki szeret olvasni és sajnos, még többen nem. Vannak jó könyvek, s volt, amely az első sor elolvasása után visszakerült a polcra. Mint csintalan kamaszt engem is a tiltott könyvek érdekeltek, de sajnos, eleinte nem értettem minden részletüket Az idő elteltével képzeletvilágomat kiszínesítették Meg Cabot tiniregényei, majd Daniel Erste regényei vezettek át az igazi szerelembe: egy teljesen más világba repítettek. Ma már inkább a számítógép előtt ülnek az emberek, s ezzel nem csak a képzeletviláguk dől össze, de embertársaiktól is elidegenednek. Emlékszem, amikor szüleimnek olvastam: az nem csak tanulás volt, de a családot is összehangolta. Csonka Brigitta II. Rákóczi, ll.C „Menők” vagy olvasók? Véleményem szerint mi, XXI. századi fiatalok riasztóan keveset olvasunk. A kötelező olvasmányokba gyakran bele sem nézünk, hiszen miért is tennénk, ha van rövidített kiadás, vagy épp most játsszák a filmet? S amikor már a tartalmát nagy- jából tudjuk, akkor úgy érezzük, mindent megtettünk annak érdekében, hogy elhitessük magunkkal és másokkal: ó, igen, olvastam. Na persze. De vajon jó ez így? Egy ideig talán - hosszú távon viszont kevésbé. Ha nehéz nap áll a hátunk mögött, talán az agysorvasztó talkshow-k és sorozatok helyett kézbe vehetnénk egy-egy könyvet, amelynek forgatása során akarva-akaratlan szókincsünket is bővítjük, művelődünk és emellett ki is kapcsolódunk. Sokan töltik idejüket a számítógép előtt. Napjainkban már gyerekjáték az internetről könyveket letölteni és olvasgatni, de vizsgálatok is kimutatták, hogy ez nagyon káros a szemünknek. Csak akkor tűnhetünk „vagánynak és menőnek”, ha nem járkálunk könyvvel a hónunk alatt, mert aki így tesz, az stréber? Szerintem sok fiatal ettől tart, ezért olvasnak olyan keveset. De érdemes mások véleményére adni? S ha emiatt kimarad az életünkből egy csomó kellemes élmény, amit a könyvek által átélhet- nénk?Ha kalandregényre vágyunk, Robinson Crusoe mindig készen áll története elmesélésére. Szerelemre és romantikára éhezőknek tudom ajánlani a Rómeó és Júlia mellett Stephanie Meyertől az Alkonyat című könyvet. S megannyi témában rengeteg szebbnél szebb alkotással találkozhatunk, ha egy kicsivel jobban odafigyelünk a könyvekre s a bennük rejlő titkokra. Tóth Adél Tímea Bolyai, 9. d Menedék a külvilág elől Amikor első osztályba léptem, a salgótarjáni Gagarinban Éva néni ismertette meg velem a betűk birodalmát. Azelőtt mindig anya olvasott és nagyon kíváncsi voltam, mit rejtenek a könyvek. A testvérem egy évvel korábban ismerte a betűket, ezért gyakran irigykedtem. Amikor az első osztályt befejeztem, már nem jelentett akadályt az írás, s boldog voltam, hogy végre tudok olvasni. „Az olvasás érték”. Sok ember tartja így és én csak csatlakozni tudok hozzájuk, hiszen az olvasás nagyon jó elfoglaltság. Sokan feleslegesnek tartják, én úgy vélem: igen hasznos. Rengeteg érdekes dolgot lehet megtudni, ha elolvasunk egy könyvet Ha kikapcsolódni szeretnék és nincs kedvem semmihez, vagy senkihez, előveszek egy könyvet. Ilyenkor pihenek, belecsöppenek a könyv világába, megfeledkezek mindenről, ami körülöttem zajlik. Ha olvasok, dolgozik a fantáziám, élesedik a gondolkodásom, azonosulok a szereplőkkel. Olvasni annyit jelent számomra, hogy egyedül vagyok anélkül, hogy magányos lennék. Az olvasás vigaszt nyújt, feszültséget és kikapcsolódást, pihenést és szórakozást jelent. Lehetővé teszi, hogy igazán megismerjem a körülöttem lévő világot, mások kultúráját, megértsem, miért különböznek a másutt élő emberek tőlünk és egymástól is. Az olvasás során határokon, korlátokon, generációkon és évszázadokon átlépve teremthetek kapcsolatot emberekkel, így könnyebb számomra mások megértése, elfogadása. Megszabadít a hétköznapok nehezen elfogadható problémáitól, menedéket nyújt a külvilág elől. Akik nem szoktak, nem szeretnek olvasni, azoknak csak tanácsolni tudom, hogy a szabadidejüket erre az igen hasznos tevékenységre fordítsák. Az én ajánlatom kedvenc olvasmányaim közül Móricz Zsigmondtól a Légy jó mindhalálig. Ez a történet a kötelező olvasmányok közül az egyik kedvencem, a jóság, a tiszta emberség eszményét mutatja meg, amelyet a túlerő sem győzhet le. A második Nagy Könyvem a Kristály Gyerekek dr. Doreen Virtue tollából, mert érdekelnek a pszichológiai témájú írások. Végül olvassa el mindenki a Harry Potter összes kötetét, mert ez a varázsvilág jelképe annak, amiért harcolunk, amiben hiszünk. Andrássy Fanni Bolyai, 9. c Keresd a világod egy könyvben Korunk szövegértési problémákkal küzdő társadalmában az olvasást sajnos, egyre többen megerőltető tevékenységnek tekintik. Akik mégis rászánják magukat, előnyben részesítik a „könnyed", pletykaszintű olvasnivalókat. Jómagam megválogatom, hogy mikor milyen könyvet veszek a kezembe. Bármennyire is igyekszem mindenbe belekóstolni, rendkívül válogatós vagyok, csupán kényszerből nem szívesen olvasok. Tény, hogy a jó szókincs és beszélőke kialakulásához nem feltétlenül szükséges sokat olvasni, elég, ha az embernek megadatik a megfelelő környezet. A könyvek olvasása mégis azért fontos, mert magasabb szintre emeli a képi gondolkodást, s bővíti fantáziavilágunkat. Rendszeresen olvasok újságot és akad néhány kedvenc könyvem is. Néhány éve rátaláltam Anton Pavlovics Csehov írói világára, amelynél rögtön megéreztem, hogy az én világom is egyben. Kezdetben, amikor műveit először olvastam, alakjait magamhoz hasonlatosnak találtam, úgy éreztem: rábukkantam valami fontosra. De szép lassan feltűntek a szereplők jellemhibái, s mindezekkel együtt sajátjaimat is felfedeztem. A filozofálgatás náluk mindennapos, de nyilván nem képesek megérteni az életet, a legfontosabb kérdésekre sohasem találják a választ. A nagy „semmittevésben” könnyedén elérik őket a problémák, s ahelyett, hogy lelkűket kölcsönösen ki tudnák önteni egymásnak, beszélgetéseik párhuzamos monológokba torkollnak, nincsenek normális emberi kapcsolataik. Na, és ott a szerelem, aminél nincs fontosabb a számukra, de az már érdekes, hogy senki nem azt szereti, aki őt szereti. Rutinos olvasójaként Csehov- nak, immáron kívülállóként szemlélem drámáit, novelláit. (Ettől függetlenül viszont ugyanúgy együtt tudok érezni a szereplőkkel.) Ezek a művek sokat alakítottak jellememen, ha úgy tetszik, neveltek, s ha olykor eltévedek, ismét ráállítanak a helyes útra, megmutatják, hogyan nem szabad élni. Szerencsés ember az, aki talál magának iránytűszerű könyveket, mert mindenképp támasztóerőként szolgálnak életében. Ha már az ember könyvet olvas, akkor az olyan legyen, amiben benne van az élet maga, s benne van valami önmagából. Pifka Anna II. Rákóczi, 11. a További szerzők (Dóra Dalma, Ebecz Diána, Fodor Csilla, Kurucz Ágnes, László Gabriella, Vereb Kitti) írásaiért, bulifotókért, a Nap Lánya-galériákért katt ide: www.nport.hu N Hírek azorreí! PORT.hu 1 NÓGRÁD MEGYEI INFOPORTÁL Kossuthról a Bibóban A közelmúltban rendezték meg Kiskunhalason a Magyar Lapkiadók Egyesülete, az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Bács-Kiskun Megye Közoktatásért Közalapítvány támogatásával a dr. Szabó Miklós országos szövegértési verseny döntőjét. A verseny tematikája ebben az évben az 1892-ben Kiskunhalas díszpolgára címmel kitüntetett, 1894. március 20-án, 115 éve elhunyt Kossuth Lajoshoz kapcsolódott. A kiskunhalasi Bibó- gimnázium rendezvényén dr. Várnai László polgármester köszöntötte az országos döntő szereplőit. A 29 diák a háromrészes versenyben a szövegértéséről, anyanyelvi ismereteiről és szövegmondásáról adott számot. Valamennyi feladat Kossuthhoz és tevékenységéhez kapcsolódott. A teljesítményeket dr. Balázs Géza (ELTE) vezetésével Jánossy Gábor (MLE) és dr. Szabó Miklósné (magyartanár) értékelte. A támogatók lehetővé tették a rendező iskola számára, hogy valamennyi résztvevő és felkészítő tanár az elismerő oklevél mellé könyvet, minden díjazott versenyző pedig kiemelt jutalmat is kapjon. A verseny idején a jelenlevők dr. Balázs Géza sajtóról tartott előadását hallgathatták meg, az aulában interaktív anyanyelvi játékban vehettek részt, megtekinthették a sajtótörténeti pályázatból készült kiállítást, valamint a bibós diákok készítette vetítettképes előadásokat A versenyt követően a döntő szereplői ellátogattak a Csipkeházba is. A bibós diákok megkoszorúzták a halasi Kossuth- domborművet is. A versenyt ebben az évben is a versenyt elindító Ve- szelszkiné Huszárik Ildikó szervezte. A jó könyv Szerintem a jó könyv legyen szórakoztató. Vagy nem kell annak lennie, de valami fogjon meg benne, azaz kell benne lennie valami olyannak (szereplő, helyszín stb.), ami miatt úgy érzem, hogy muszáj elolvasnom. Csodálatos érzés belelapozni egy új könyvbe, megérezni a frissen nyomott könyv illatát és hagyni, hogy magával ragadjon, tanítson, kikapcsoljon, felfedezzünk általa új vidékeket, hogy átélhessünk különböző élethelyzeteket, belebújhassunk más emberek bőrébe, s ezáltal egy kis időre levethetjük a miénket, hogy gazdagodva lépjünk újra vissza, a saját életünkbe! Azért szeretek olvasni, mert ilyenkor csak erre figyelek - leköt és megnyugtat. MócsányPetra II. Rákóczi, 9. a Olvasni jo es hasznos - de miért felejtette ezt el a XXI. század embere? Miért nem használjuk ki azt a sok szép élményt, amit egy könyvtől kaphatunk? Lehetséges, hogy a film szorította ki az írott szót az életünkből? Rohanó világban talán praktikusabbnak tűnhet kezünkbe venni a távirányítót és elindítani a DVD-t, mint keresni egy érdekes könyvet és oldalról oldalra fokozatosan haladva megismerni a történetet. De nem éri meg a filmet választani, mert az soha nem adhat olyan élményt, mint egy könyv. Mivel a képernyőtől készen kapjuk a szereplők külsejét, a környezetet^ a fényeket, hangokat így ez a „kiszolgálás” teljesen megfoszt bennünket attól, amit a papírra vetett sorok kínálnak: saját fantáziánk, képzeletünk kibontakozásától, a történet életre keltésének örömétől. A gyakorlottabb olvasó már nemcsak feketefehér sorokat lát, hanem miközben halad az olvasással, a betűket életre kelti a fantáziája és észrevétlenül színekké, arcokká, fényekké, árnyakká, könnyekké és mosolyokká varázsolja a szereplőket, átérezzük örömüket, bánatukat, végigkísérjük sorsukat, s eközben megismerjük, részei leszünk világuknak. A történet végén már együtt nevetünk vagy sírunk újonnan szerzett „barátainkkal”. Amíg az első laptól az utolsóhoz érünk, sok-sok élménnyel és tapasztalattal leszünk gazdagabbak. Idegen embereket, tájakat, korokat ismerünk meg úgy, hogy közben mindvégig a fotelben ülünk. Ezek olyan'hihetetlen lehetőségek, amelyeket érdemes kihasználunk. Egyszóval érdemes olvasni! Ispán Kriszta Bolyai, 9. d A távirányító-fóbia ellen
