Nőgrád Megyei Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-03 / 51. szám
4 2009. MÁRCIUS 3., KEDD Afrika-nap a szécsényi iskolában NÓGRÁD MEGYE _______________ Sze nográdi Ferenc Szécsény. Február 26-án, csütörtökön afrikai hangulat vert tanyát a szécsényi általános iskola aulájában. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a Magyar Afrika Platform munkatársai, akik elkötelezett hívei, talán apostolai az afrikai nyomor felszámolásának - nem a szafarira, hanem a szenvedő, éhező afrikai népre szerették volna a figyelmet ráirányítani. Tették ezt a legfogékonyabb korosztály, a holnap felnőttéinél, a 13-14 éves általános iskolás és középiskolás korosztály körében. A hatalmas fotókról éhező afrikai gyermekek, beteg, szenvedő négerek tekintettek ránk, kopár félsivatagi táj idézte az éhség övezte, szenvm dő, éhező kontinenst - a szegénység nem természetes dolog, az ember okozta és ő az, aki felszámolhatja - hirdette egy transzparens.- Az ENSZ 2000-ben nyolc pontba foglalta azokat a feladatokat, amelyeket az elmaradott szegény országokban 2015-ig meg kell valósítani. A deklarációt 189 tagállam írta alá. A célkitűzések: a szélsőséges szegénység és éhínség felszámolása, mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás biztosítása, a nemek közötti egyenlőség és a nők felemelkedésének előmozdítása, a gyermekhalandóság csökkentése, az anyai egészségügy javítása, az AIDS, a malária és más betegségek elleni küzdelmek, a környezeti fenntarthatóság biztosítása, a globális partnerség kialakítása a fejlesztés érdekében. Ma 2009-et írunk. Kérdezem én, hol tartunk? Nagyon sokan még a problémákról sem hallottak. A londoni székhelyű Minority Rights Group nemzeti kampányt írt ki a program fiatalok körében való megismertetésére, ezen keresztül a szemlélet formálására, a szolidaritás vállalására. Magyarországon mi csatlakoztunk a program népszerűsítéséhez. Célunk, hogy a ma fiataljai a programok megismerésével, azzal történő azonosulásukkal felnőtt korukban a célkitűzések megvalósítása mellé álljanak - mondta Gaál László, a Magyar Afrika Platform igazgatója. A szervezők az országban öt iskolában lehetővé tették egy fejlesztési, nevelési program lebonyolítását. Ebben vesz részt a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Bölcsőde, Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola. A tanárok pár nappal korábban megismerték a programot, annak fő gondolata volt, hogy a diákságot az Afrika-napok alkalmával ért értelmi és érzelmi hatásokat hogyan tudják bennük „életben tartani”, továbbfejleszteni. A szécsényi Afrika-nap foglalkozásait a platform kilenc elkötelezett híve tartotta. Rövid áttekintő előadás után, amelyen közel száz diák vett részt, a tanulók kis csoportokban beszélgettek egy-egy témáról. A tanulók a kézműves foglalkozáson, az afrikai gyermekekhez hasonlóan hulladékból készítettek játékokat, különböző tárgyakat. FOTÓK:SZENOGRÁDI TAMÁS A véradás életmentés Százszor „mentett életet" Bátonyterenye. a közelmúltban a véradók tiszteletére rendezett kistérségi ünnepségen köszöntötték a többszörös véradókat, mindazokat, akik hosz- szú évek óta önként segítik a betegellátást, betegtársaikat, legtöbbször, pontosabban mindig életeket mentve. Példaértékű cselekedetük: nemes és áldozatos, olyan emberek ők, akik magától értetődő természetességgel jelentkeznek, azonnal indulnak, ha hívják őket. Bátonyterenyén két százszoros véradót tartanak nyilván: Molnár Jánost az Ózdi útról, s a kisterenyei városrészen élő Szomszéd Istvánt. Utóbbi az elmúlt év decemberében adott 100. alkalommal vért. István, aki alkatában, külsejében szinte hű mása édesapjának, a tehetséges (s mára már szép emlékű) futballistaként számon tartott Szomszéd (picike) Sándornak, mosolyogva szabadkozik: mit is tudna mondani erről a „száz alkalomról”? 1965-ben született, általános iskolába is itt járt. Ugyan biológia szakos volt osztályfőnöke - mint mondja: Danyiné, Boriska néni -, s hallott jó néhány előadást, s részt vett különféle vöröskeresztes vetélkedőn, versenyen, de nem ezek az élmények motiválták a későbbi elhatározást. Mint ahogy a salgótarjáni gépipari technikumban eltöltött évek is mindenekelőtt a tanulás, a jókedvű diákélet emlékeit őrzik. Érettségi után gépi forgácsolóként helyezkedett el a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kisterenyei gyáregységébe, s 1986-tól dolgozik jelenlegi munkahelyén, a Nordmetalnál. A 80-as évek vége felé a Vöröskereszt véradást szervezett az üzemnél, jelentkezett. (A pontosság kedvéért: vércsoportja B, s Rh+). Akkor még üzemorvosi rendelő, állandó egészségügyi asszisztencia működött az üzemnél, s kiterjedt, jól szervezett vöröskeresztes hálózat a munkahelyeken, lakóterületeken egyaránt. István mindenegyes alkalommal ott volt - helyben is, s ha a véradó állomásra kellett mennie, akkor is -, amikor vért lehetett adni. Jött a kis mikrobusz, s rendszeresen indult társaival, akkor is, ha vérplazmára volt szükség. A vüág egy kicsit megváltozott - közte a Vöröskereszt működésének feltételei is - s változott (romlott) egészségi állapotunk, valljuk be: fizikálisán, mentálisan egyaránt. Változott az egymáshoz, embertársainkhoz való viszonyunk, szinte észrevétlenül, de mégis kimutathatóan haladunk (sajnos, már el is értünk) egy részvétle- nebb világba, ahol az együttérzést, segítőszándékot felváltotta a közöny, a még elkeserítőbb lelketlen önzés. Az Istvánhoz hasonló embereket, a sokszoros véradókat nem érte el a világ ilyetén romlása. Szolidaritásból, együttérzésből, már-már életük részeként, velejárójaként élik meg véradó mivoltukat. Eszükbe sem jut valamiféle hősködés, önfeláldozó szerep mímelése. István - édesapja halála óta - inkább az egyedül maradt édesanyjánál tartózkodik. Az idők haladtával kicsit átrendeződött szabadidejének eltöltése is, mostanában már kevesebb időt fordít a focizásra, a zenehallgatás, az olvasás nagyobb teret kapott életében és a sok élményt jelentő utazás, túrázás is. Kezdetben a hazai tájak, hegyek, majd a nagy szerelem: a Tátra csúcsai, s Prága, ahová visszavisszatér. Aztán Skócia, Írország sajátos hangulata, s Európa más szépségei: Párizs, a hor- vát tengerpart, Görögország... Szóval az igazi élményekkel pá- rosuló egészséges életmód, amely nemcsak a fizikum karbantartásáról szól, hanem a lélek folyamatos, „szépítő erősítéséről” is. Mert így válhat igazán emberré az ember, olyanokká, mint azok a vöröskeresztes aktívák, vagy véradók, akik hosszú évek óta állnak valamennyiünk szolgálatába, mindannyiunkért. Köszönjük nekik! (óné) Szomszéd István százszor mentett már életet fot& rigó tibor 180-szoros véradó. Hangsúlyozta, hogy a véradókat életmentőkként kell tisztelni, megbecsülni. Az elnök sérelmezte, hogy szövetségük ugyan szerepel a véradásért felelős végrehajtók között, de a törvényből kimaradtak. A küldöttközgyűlés két javaslatot fogalmazott meg és fogadott el: a törvényből töröljék, hogy a véradás térítésmentes, a szövetségük kerüljön be á törvénybe. Rókay László írásban kérte az elnökségből való felmentését. A küldöttközgyűlés a helyére az őrhalmi Varga Ferencnél beválasztotta az elnökség soraiba. Az elnökség további tagjai: Nagy Márton (Budapest), Lőrikova Mária (Nagylóc), Bodács István (Rákóczifalva), PaulikBéla (Nagybörzsöny), Szabó József és Szabó László (Varsány). Főtitkáruk Mogyorósi Péter (Szécsény). A küldött- közgyűlés módosította az alapszabályt, amely szerint jövőben az elnök, a főtitkár és a felügyelőbizottság elnöke tiszteletdíjat kaphatnak. Nagy Márton hozzászólásában kifogásolta, hogy szövetségük a médiában kevés megjelenést kap. Javasolta, hogy a közgyűlés határozatát juttassák el az országgyűlésnek. Bence Tibomé (Szátok), a felügyelőbizottság tagja megköszönte a Nógrád Megyei Hírlapnak a munkájuk utáni érdeklődést, majd a közgyűlés a Szózat közös éneklésével zárult. Szenográdi Ferenc Szécsény. A Magyar Véradók Országos Szövetsége február 27-én, pénteken délután Szécsényben tartotta országos küldöttközgyűlését. A Himnusz közös éneklését követően Juliánus ferences atya és Molnár Zsigmond református tiszteletes kérték a Úr Jézus áldását a küldöttértekezletre, a magyar véradókra. Dr. Bállá Tibor, a Magyar Véradók Országos Szövetségének elnöke elmondta, hogy szövetségük szécsényi székhellyel van bejegyezve, taglétszámuk 6673 fő, soraik között két minisztert is tudhatnak. Szövetségük politikai semlegességet hirdet. Egyik fontos feladatuk az érdekképviselet. Az elnök a véradás jelenlegi helyzetét drámainak nevezte, mert a véradók száma jelentősen csökken. Az okokat két alapvető probléma köré csoportosította: egyfelől a rendszerváltás előtt sorkatonák közül az eltávozás reményében többen adtak vért. A munkahelyekről elengedték, sőt szervezték a véradást. Ma a munkáltatók többsége nem szívesen engedi el az embereket a véradásra. Másfelől szent meggyőződése, hogy ha a véradásért fizetnének, jóval többen adnának vért. Kérte a jelenlévőket környezetükben a véradás szervezésére, mozgósítására. Saját példáját felhozva azt mondta, hogy már közel áll a hetven évhez és
