Nőgrád Megyei Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-12 / 59. szám

2 Kétoldalú kapcsolat Az igaz barátság az, ha helyet adunk a szívünkben valakinek, aki legalább annyira fontos, mint saját magunk. Igaz barát az, aki feltétel nélkül tud szeretni, annak ellenére, hogy tudja, ki vagy, ki voltál és talán ki lesz majd belőled. Véleményem szerint a barátság nem kötöttség és nem elkötelezett­ség, hanem két ember között ön­ként és jó esetben egy életre köt­tetett kapcsolat Barátunknak te­kinthetjük azt, akinek úgy adunk, hogy soha nem várunk semmit cserébe, s attól érezzük nagyon boldognak magunkat, hogy lehe­tünk neki. Vannak emberek az életben, akiket egyszerűen szeretünk és nem érdekes, tesznek-e érte/ér- tünk valamit Hogy évek, vagy na­pok telnek el, az mindegy és nincs rá szabály, kiből lesz barát Persze a barátság nem marad fenn, ha egyoldalú. Úgy gondolom, barát csak egy lehet egy életben. Elválaszthat tő­le távolság, de bárhol is lehetek a világban, lélekben mindig együtt vagyunk. Mócsány Petra II. Rákóczi, 9. a Barátság Vajon az emberek mit nevez­nek barátságnak? Egyáltalán mit jelent ez a szó? A barátság a leg­különlegesebb, a legegyedibb kapcsolat, ami két ember között létrejöhet Fiú és lány között igen­is lehet barátság. Az én egyik leg­jobb barátom egy fiú, s nálam ő felér egy lány barátságával. De ez a barátság furcsa, mert igencsak messze élünk egymástól. így nincs meg az a kapcsolat közöt­tünk, hogy ha a másiknak rossz a kedve, vagy nagyon vidám, vagy csak épp az egymás társasá­gára van szükségünk, akkor át­megyünk egymáshoz. Régebben úgy éreztem, hogy itthon is van legjobb barátom, de időközben rá­jöttem, hogy neki nem én vagyok a legjobb barátja, és sajnos, ez a dolog csak úgy működik, ha köl­csönös. Ezt nagyon találóan egy Márai Sándortól vett idézet fejezi ki: „Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep. ” Ha valaki úgy érzi, nincsenek barátai, akkor csak gondoljon az anyukájára, apukájára és a testvé­rére. Mert az anyánál, az apánál és a testvérnél nincs jobb barát! Kurucz Ágnes II. Rákóczi, 12. b Haverok jönnek-mennek „Barát az, akit felhívhatsz az éjszaka kellős közepén azzal, hogy megöltél valakit, és ő csak annyit kérdez: hova vigyem a hullát?” Mit szólsz ehhez? Azt mondod, durva egy kicsit? Szerintem ez az igaz barát­ság pontos definíciója. A barát­ságról már rengetegen filozofál­tak, sok szép és igaz gondolat született róla. Nem mondom, hogy én most teljesen újszerű gondolatokkal rukkolok elő, in­kább elmondom neked a saját véleményemet Szóval, ha már így megkér­dezted, az embernek vannak haverjai, kedves ismerősei, akikkel szívesen elmegy szóra­kozni, de nem áll napi kapcso­latban velük. Társas lények va­gyunk, szeretnénk közösségek­be tartozni, főleg olyanokba, amelynek nézetei megegyez­nek a mieinkkel. Aki nem ezt mondja, az hazudik. Ha kedves ismerősből sok van, az mindig jó, de az igazán közeli barátsá­got napi, legfeljebb kétnapi szinten kell ápolni. Három vagy több ember között valószínűt­len, hogy létrejöjjön szoros ba­rátság, egy mindig kiszorul. A páros szám a nyerő. Igaz barát az, aki mindig mel­lettünk áll. Ezt mindenki tudja. Csakhogy ebből nagyon kevés van, és igazán szérencsésnek mondhatja magát az, akinek ez megadatik. Sokan mondják, hogy manapság kiveszőben .vannak az emberi kapcsolatok, így a barátság is. Az öregektől is folyton ezt halljuk: „Bezzeg az én időmben...” Nem hiszem, hogy ez így lenne. Ma is ugyan­annyi igaz vagy nem igaz barát­ság létezik. Gondoljunk csak a XIX. századi úri kisasszonyok­ra, akik folyton bálokra jártak, együtt nevetgéltek, beszámol­tak legújabb hódításaikról egy­másnak és hopp! egyszerre el­happolták a „legjobb” barátnő­jüktől az udvarlójukat. Csúnya dolog, de előfordult. A világ egyik legrosszabb érzése, ha a barátod hátba támad, csalódnod kell benne. Nem beszélve a sze­relmedről, aki leállt a legjobb barátoddal. Ennek megint csak egy külön cikket lehetne szán­ni. Mosolyogsz? De azért látom rajtad, egyetértesz! Igazán értékes, életre szóló barát - véleményem szerint - csak egy vagy kettő van. Az, akinek mindent elmondunk, aki nem felejti el, hogy léte­zünk, még akkor sem, ha új szerelem lép a képbe. Aki jó- ban-rosszban ott van mellet­tünk, akkor is, ha most szakí­tottunk a kedvesünkkel. Haj­landó végighallgatni minket akár hajnalig is, majd zokszó nélkül segít talpra állni. Egyetértesz? Ezek miatt a tu­lajdonságok miatt gondolom, hogy egy igaz barát elveszté­sét nehezebb feldolgozni. Hi­szen ő volt az, aki életünk minden egyes rossz idősza­kán átsegített, s minden buk­tatónál ott volt. Alapvetően a barátság sem­mit nem változott, mindig ilyen volt, csak a XXI. században több lehetőségünk van vizsgálni az emberi kapcsolatokat, és több kivetnivalót találunk benne pont emiatt. Haverok jönnek- mennek, de egy barát bízik ben­ned, meghallgat, veled sír vagy nevet, és minden hibád ellené­re is szeret. Ugye, egyetértesz? Ha így folytatjuk, talán ebből is lehet valami... Umeh Annamária Bolyai, 10. d Tartozni valahová Közösség; három szótagú főnév. Minek is kellene eszembe jutni róla? A szótár sze­rint: pénzüket és szabadidejüket közös ja­vakra fordító emberek, vagy munkahelyek. Ki örömmel, s ki gyomorgörccsel lép be a megélhetését biztosító küszöbön belülre. Ha végiggondoljuk: a közösségek értünk vannak, segítenek, támogatnak, erőt adnak és hitet, így lehet például: vallási, etnikai, lakóhelyi. Miattunk vannak a rossz szoká­sainktól (cigaretta, alkohol) való megválást segítő csoportok. Ez olyan: „hogyan ne, mi­ért ne, kiért ne... Nézd az élet habos olda­lát!”, „számíthatsz társaidra” megoldás, amelyekben először nem látunk lehetősé­get, de mégis rejlik bennük segítség. Vallási egyesületek is emberi életet, meg­változtató hatást gyakorolhatnak a civilizá­ciónkra. A közös érdeklődéskörűek hobbi­szinten is szerveződhetnek csapattá. Gondolok itt a focistákra, egy színjátszó csoportra, vagy egy szimpla baráti körre, akiket ugyanazon dolog hozott össze. Jobb esetben kialakulhat ez munkatársak között is. Sok gyereket, tinédzsert kovácsolnak össze olyan csoportok, mint az énekkar, rajzszakkör, a színművészet. E közösségek­ben jó haveri kapcsolatok születhetnek, amelyek később közeli baráti kötődéssé forrhatják ki magukat. Ez is bizonyítja: jó tartozni valahová, ahol számítanak rád, hi­ányolnak, ha nem vagy ott, máris fontos és értékes személlyé váltál. A megemlített kö­zös programokon kívül még sok más együt­tes lehetőséget kínálnak, amik talán nem engedik szétcsúszni a már amúgy is rom­lásnak indult emberiséget. A legszorosabb közösség a család, ahol békét, nyugalmat, szeretetet lelünk. Ebecz Diána II. Rákóczi, 9. a További szerzők (Andrássy Fanni, Ispán Kriszta, László Gabriella, Pifka Anna, Pinczés Mariann, Rónay Boglárka) írásaiért kattintson ide: www.nport.hu 2009. MÁRCIUS 12., CSÜTÖRTÖK P ( Mi a szerelem? Mi is a szerelem? Erre a kérdés­re sokan keresik a választ, de hiá­ba. A szerelemnek nincs pontos megfogalmazása, leírása. Nem tud­juk konkrétan elmondani, csak tud­juk, hogy ez egy érzés, ami közben megnő az adrenalinszint és heve­sebben ver a szívünk. A barátságot és a szerelmet csak egy vékony vonal választja el egy­mástól. Nehéz szerelem és igaz ba­rátság között a határt tartani. Tehát akaratunkkal irányítva magunkat egészen különleges kapcsolatokat szerezhetünk, vagy veszthetünk el. Ám ez valóban nagy dilemma: en­gedünk-e a hirtelen szerelemnek tűnő fellángolásnak, vagy magun­kat irányítva a biztos barátság meg­tartására törekszünk. Ez nehéz döntés, de rajtunk múlik a megva­lósítás eredménye. Ennek a döntés­nek vallóban megfontoltnak kell lennie, hiszen vagy megmarad a ba­rátság, vagy elveszik örökre. Saját tapasztalataim szerint, ha legyőz­zük a vonzalmat, akkor igenis lehet barátság. Lehet barátság férfi és nő között, és azzal is egyetértek, hogy egy idő után valamelyik fél többet akar. A vonzalmat is le lehet győz­ni, ha nagyon akarjuk, s az igaz ba­rátság még igazabb lesz, még ha ra­jongásszerű, szeretetteljes is. Leg­alábbis ezzel én így vagyok.:) Csonka Brigitta II. Rákóczi, 11. c 6 sem hibátlan A barátság egy olyan kapcsolat, amely megmutatja az ember sze­mélyiségét. Ez a barátság nagyon fontos az életben. Egy barátot min­denki maga választ. Nem olyan, mint egy testvéri kötelék - még ha némely testvéreknél jobb is a vi­szony -, hiszen a testvért nem ma­ga az ember választja ki, hanem adott, nem kérdezi meg senki tő­lünk, hogy szeretnénk-e. Egy igazi barátságban mindkét fél önzetlen, szívesen segít másoknak. Az igazi barátság azonban csak akkor ala­kulhat ki, ha mindkét fél feltétel nélkül tiszteli a másikat. Az olyan barátság mit sem ér, aki csak a sa­ját érdekét tekinti fontosnak. Az igazi barát kezdeményező, nem vár­ja meg, míg kérnek tőle, saját ma­ga cselekszik. Sajnos, manapság egyre kevesebb barátságról mond­hatnánk el, hogy az igazi barátság. „Nem találsz barátot, ha hibátlan embert keresel.” Ez az idézet na­gyon igaz. Szerintem inkább legyen kevesebb, de megbízhatóbb bará­tod, mint egy halom megbízhatat­lan. Szerintem jól gondold meg ki­vel és milyen barátságot szeretnél! Mócsány Gréta II. Rákóczi, 9. a Tök jól „elvannak”? Köztudott dolog, hogy az em­ber társas lény. Ismerkedik, bará­tokat szerez, mindegy, hogy azo­nos, vagy éppen ellenkező nemű­eket. Hányán vannak úgy, hogy meglátnak egy fiút meg egy lányt, akik tök jól elvannak egy­mással, s már meg vannak bélye­gezve, hogy ezek nem barátok, ezek tuti, hogy együtt vannak! Furcsa, de általában azok nem hisznek az ilyesfajta barátság­ban - és ők vannak többségben -, akik már jöttek össze barát- jukkal/barátnőjükkel és csalód­niuk kellett. Akik hisznek ben­ne, talán túlságosan is naivak, vagy éppen nekik tényleg sike­rült a barátságból egy világra­szóló szerelmet kialakítani. Min­denesetre csodálom őket, hogy mennyire szerencsések. Véleményem szerint nem lé­tezik fiú és lány között barátság. Talán egy ideig igen. Van úgy, hogy elég egy pillantás, hogy on­nantól kezdve megváltozzanak az érzések mindkettejükben. Van úgy, hogy elég, ha a másik elkezd valami különösen furát érezni a másik iránt, s onnantól kezdve szinte eszeveszetten ki­használ minden alkalmat, hogy érezze a másik közelségét, csak­hogy hallja a hangját, hogy meg­érinthesse „véletlenül”. Éjsza­kánként arra a fura érzésre gon­dol. Tudja, hogy mi, de még ma­ga előtt is próbálja letagadni. Csak az a baj, hogy ez az érzés napról napra egyre erősebb. Van úgy, hogy elég az, ha az is­merősök megkérdőjelezik a két ember közötti barátságot. Persze eleinte kapásból rávágják, hogy szó sincs semmiféle komolyabb dologról, de egy idő után elgon­dolkodnak azon, hogy mi lenne akkor, ha mégis. Innentől kezd­ve már minden kész katasztrófa. Egy bizonyos idő elteltével biz­tos, hogy eljön az a nap, amikor tisztázzák egymás előtt, hogy ki mit érez, és dönteniük kell, hogy miképpen folytassák. Van úgy, hogy annyira naivak, hogy felvál­lalják az érzéseiket, mert azt hi­szik, hogy „ők majd megváltják a világot”, ők be tudják bizonyítani, hogy igenis az ő szerelmük örök­ké fog tartani, aztán kiderül, hogy mégse. És ezután most mi lesz? Hát maradnak barátok - jobb esetben. Csak az a baj, hogy az a barátság, ami a kapcsolatuk előtt volt, soha többé nem lesz. Már nem lesznek olyan őszinték, sőt inkább eltávolodnak egymástól. Rosszabb esetben a szakítás utá­ni „maradjunk barátok” szóba sem jöhet, talán azért is, mert csa­lódtak egymásban és szégyellik felvállalni azt, ami történt köztük, velük. Mégis van úgy, hogy ami­kor dönteniük kell, inkább a ba­rátságot választják. Fodor Csilla Bolyai, 9. c

Next

/
Oldalképek
Tartalom