Nógrád Megyei Hírlap, 2009. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-07 / 31. szám
4 2009. FEBRUÁR 7., SZOMBAT KULTÚRA Két téma, egy szerző - közös könyvbemutató Ritkán adódik úgy, hogy egy szerzőnek gyors egymásutánjában két könyve is elhagyja a nyomdát. Dr. Baráthi Ottó közgazdásszal most ez történt: alig néhány hét különbséggel látott napvilágot „A kálvária kálváriája” és az „50 év a Palócföld életéből” című kötete. Az első kifejezetten salgótarjáni témájú, az 1943- ban felszentelt szakrális emlékhely viszontagságos sorsával foglalkozik, a második pedig a megye szellemi életének egy fontos dokumentumát, az 1954-ben alapított művészeti, kulturális, közéleti folyóirat fél évszázados történetét dolgozza fel. S ha már így adódott, kézenfekvőnek tetszett a két kiadvány egy rendezvény keretében történő bemutatása. Á KÁLVÁRIA KÁLVÁRIÁJA Miután mindkét kötetet a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet jelentette meg, természetes, hogy a minapi bemutatónak a könyvtár adott helyet. Az viszont már egyáltalán nem tekinthető szokványosnak, hogy a könyvpremieren szép számban jelentek meg a két könyv kiadását támogató szervek, cégek, intézmények képviselői is. Elsőként a mintegy ötven oldalnyi terjedelmű kálváriatörténetről esett szó. Baráthi Ottó felolvasta Varga András atya ajánlását, amelyben a salgótarjáni főplébánia plébánosa - többek között - a következőket fogalmazta meg: „Múltunkat tudatosítjuk magunkban, ha megbecsüljük azokat az emlékeket, amelyeket szüléink, nagyszüle- ink - nem ritkán az üldöztetést, a veszélyeket is vállalva - állítottak. Keresztény gyökereinkre is figyelmeztetnek bennünket, amelyek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ma a kultúrák találkozásáról beszélve tudnunk kell, nekünk is van értékes, megőrzendő, a kereszténység bölcs& jébőlfakadó kultúránk... aki vállalja keresztjét és a keresztnek az útját, az elesést és a felállást, az feljut a Golgota magaslatára. Közvetve ezt is példázza a salgótarjáni Kálvária hiteles, szépen megírt története, ezért ajánlom jó szívvel mindenki szíves figyelmébe. ” Ezt követően Sóvári László tanár, a szerző egykori munkatársa a Dr. Förster Kálmán Városvédő és Városszépítő Egyesület által 2003-ban kiadott levelezőlapon -se kötet hátlapján is - megjelentetett, az építési munkálatok 1928 tavaszi megkezdésétől az 1943. június 5-ei felszentelésig terjedő sommás kálváriatörténetet ismertette. Dr. Juhász Tibor alpolgármester Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében személyesen üdvözölte Baráthi Ottó kezdeményezését, munkáját, amelyet hiánypótló műnek nevezett. Szólt azokról a - könyvben is rögzített - változásokról, az elmúlt két évben tett intézkedésekről, amelyek nyomai, eredményei már 'a PaLócfg]^ -életéből Egy MyökaiNógrád Baráthi Ottó mindkét kötete hiánypótló forrásmunkának bizonyul láthatók a kálvárián és megerősítette a jelenlegi városvezetésnek a közvélemény által már ismert, a kegyhely rehabilitációjára, a Szent Imre-hegy komplex fejlesztésére vonatkozó terveit. Ezekkel kapcsolatban mondta el véleményét Bakos Norbert is, akinek gondolatai a könyvben is helyet kaptak. A Palócföld egyike a leghosz- szabb életű magyar folyóiratoknak. Az imponáló, ötveneszten- dős múlt késztette Baráthi Ottót, hogy áttekintse a lap történetét s dolgozatban, könyvben örökítse meg az egyes időszakok legfontosabb jellemzőit. Miután a korszakolást a főszerkesztők személyéhez, koncepciójához és elért eredményeihez kötötte, a bemutató - mondhatni - díszvendégeinek a korábbi műhelyek vezetői számítottak. Közülük elsőnek Bobál Gyula aranytollas újságíró, szerkesztő kapott szót. A nógrádi toliforgatók doyen-je, korelnöEgy plakáton Szigligetivel „Doki, jó lenne egy kis pénz! - Valahogy így fordult dr. Ferkó Attilához a Belszervi Betegek Salgótarjáni Egyesülete látva, hogy hiányos a büdzsé és tudva, hogy a megszólított mindig kész a jó ügyek szolgálatára. Ezúttal is így történt, csakhogy a városszerte ismert háziorvos ezúttal nem szakmai tudását vetette latba, hanem zeneszerzőként, muzsikusként sietett az egyesület segítségére. Ferkó Attila sokáig habozott annak idején, hogy orvos vagy táncoskomikus legyen. Dilemmája olyannyira komoly volt, hogy párhuzamosan felvételizett az orvosi egyetemre és a szín- művészeti főiskolára. Miután az utóbbi helyen kihagyta az utolsó fordulót, egyesélyessé vált a továbbtanulás. Orvosdoktorrá avatták, de muzikalitása megmaradt s nem szűnt meg a színpad iránti vonzódása sem. A szunnyadó parázs aztán egyszer csak tüzet fogott. Évekkel ezelőtt a KiViSzI vezetői - Susán Ferenc és Jakubovics Judit - kezdeményezték, hogy írjon zenét a színjátszóknak a Liliomfi előadásához. A kihívás nagy volt, hiszen egy plakáton lehetett szerepelni Szigligeti Edével, a vígjáték neves 19. századi írójával. A közreműködés eredményesnek bizonyult és a csoporttal való együttműködés folytatódott. Ezt „A hold gyermekei”, az „Óz, a csodák csodája” és a „Hamupipőke” című darabok muzsikája tanúsítja. Az eddigi legnagyobb feladatra ugyancsak Susán Ferenc rendező kérte fel 2008-ban, de már a Vertich Színpadstúdió színeiben. Arthur L. Kopit ame- A rikai szerző „Jaj apu, szegény apu, a szék- A háziorvos rénybe beakasztott tégedet az anyu, s az én pici szívem olyan szomorú!” című abszurd drámájához kellett zenét írni. A tavaly májusban bemutatott s ezekben a napokban „zsinórban” játszott előadás sikeréhez Ferkó Attila szövegei és FeDr. Ferkó Attila barátai a jótékonysági szerzői esten FOTÓK: P. TÓTH LÁSZLÓ kete Attila hangszerelte dallamai is nagy mértékben hozzájárultak. S volt még egy emlékezetes szereplése két évvel ezelőtt a nemzetközi dixielandfesztivál keretében a Galcsik fogadóban. Ez a fellépése máig inspirációs forrása alkotói munkájának. Ilyen előélet után hívta színpadra Ferkó Attila barátait, hogy szerzeményeiből tartsanak jótékonysági estet a BEBESE anyagi támogatása céljából. A közönség láthatta, hallhatta a bá- tonyterenyei Schmírel Viktóriát (ének), a budapesti Musical Kvartettet soraiban a salgótarjáni Angyal Lindával, illetve az érsekújvári Vanya Róberttel, a füleki Botos Pált (zongora) és a helyi zenészeket: Fekete Sándort (dob), Fekete Attilát (fúvós hangszerek), Fries Balázst (ütős hangszerek és ének), Sebestyén Norbertét (gitár), Torják Dávidot (basszusgitár) s végül, de nem utolsósorban a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar kamaraegyüttesét. A filmbejátszásokat Kulcsár József, a diákat Csömör Imre készítette. Valamennyiüknek köszönet jár azért, hogy az előadás végén Ferkó Attila kétszázezer forintot ajánlhatott fel az egyesület elnökének, dr. Horváth Emilnének. A jó színvonalú, hangulatos zenés estet a „melódiafaragó” (ahogyan a doktor úr nevezi magát) és társai április 19-én a salgótarjáni pénzügyi főiskola javára megismétlik! Cs. B. zeneszerző ke visszaemlékezésében felidézte az ötvenes évek eleji viszonyokat, amelyek között megalakult a megyei írócsoport és 1954-ben az ő hathatós közreműködésével megjelent a Palócföld első száma. - Mindig itt éltem, mindent itt csináltam, mindig az újságírással, -készítéssel foglalkoztam - mondta Bobál Gyula és megerősítette, hogy ugyanígy cselekedne, ha újra kezdhetné az életét. Néhai Kojnok Nándor főszerkesztői korszakának jellemzéseként elhangzott néhány részlet az általa id. Szabó István Kos- suth-díjas szobrászművésszel készített interjúból a „Fába faragott esztendők” című önéletrajzi kötet megjelenése alkalmából. A dialógust Sóvári László tolmácsolta. Pál József hozzászólásában azt fejtegette, hogy a Palócföld Végh Miklós irányításával vált profi folyóirattá, ekkoriban volt legerősebb a lap szociografikus irányultsága. Véleménye szerint Baranyi Ferenc is ideológiai elfogultság nélkül vezette a szerkesztőséget. Saját főszerkesztői időszakáról szólva kiemelte a rendszerváltás jegyében, a tisztázás szándékával vezérelt írásokat, vitákat, az 1956 és Nagy Pál tiszteletére megjelentetett különszámokat. Erdős István - aki szerzőként és hivatali szereplőként ugyancsak évtizedek óta kötődik a Palócföldhöz - levelet intézett Baráthi Ottóhoz, amelyben a szerkesztés és a politika általa tapasztalt néhány összefüggéséré mutatott rá. Handó Péter - aki a jelenlegi, 2008 márciusa óta Mizser Attila által főszerkesztett Palócfóldnek is szerkesztője - a korábbi főszerindítani a Palócföld könyvek új folyamát is. Szilasi András - aki korábban szintén a munkája révén került közel a laphoz - a közönség soraiból mondott véleményében nagy jelentőségűnek nevezte a folyóiratot, amelynek történetéhez szerinte a nógrádi nyomdák és nyomdászok munkája is hozzátartozik. A bemutató is igazolta, hogy a Palócfóld minden - az említetteken kívül Mlinarik István, Csizmadia Géza, Csukly László és dr. Horváth István által jegyzett - korszakban más-más értéket teremtett. A legfontosabb, hogy van egyáltalán, hogy Nógrád szellemi védjegyeként létezik immár ötvenöt éve. Mindenkit elisA több mint fél évszázados múltú Palócföld kezdeti időszakára Bobál Gyula újságíró, szerkesztő emlékezett kesztővel, dr. Praznovszky Mihállyal eltöltött évekről beszélt. Elmondta, hogy ez idő alatt a lap nagy figyelmet fordított a XIX- XX. századi irodalomra és ezen belül a nógrádi hagyományokra, főként Madách Imre és Mikszáth Kálmán szellemi örökségének ápolására. Ekkor sikerült útjára Ni MÉ WA M mérés illet, aki bármily módon hozzájárult fennmaradásához és segíti mai megjelenését is. Baráthi Ottó elévülhetetlen érdemű vállalkozása nemcsak a lap múltjának fontos dokumentuma, de nyomós muníciót jelenthet jövője számára is. Csongrády Béla Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Lehet, hogy mégsem volt jó ötlet ez a relaxációs zene?’’ Szerencsés nyertesünk: Bakos Jánosáé, Bátonyterenye, Ságvári út ó. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését február 12-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmányát 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.