Nógrád Megyei Hírlap, 2009. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-07 / 31. szám

4 2009. FEBRUÁR 7., SZOMBAT KULTÚRA Két téma, egy szerző - közös könyvbemutató Ritkán adódik úgy, hogy egy szerzőnek gyors egymás­utánjában két könyve is elhagyja a nyomdát. Dr. Baráthi Ottó közgazdásszal most ez történt: alig né­hány hét különbséggel látott napvilágot „A kálvária kálváriája” és az „50 év a Palócföld életéből” című kö­tete. Az első kifejezetten salgótarjáni témájú, az 1943- ban felszentelt szakrális emlékhely viszontagságos sorsával foglalkozik, a második pedig a megye szelle­mi életének egy fontos dokumentumát, az 1954-ben alapított művészeti, kulturális, közéleti folyóirat fél évszázados történetét dolgozza fel. S ha már így adó­dott, kézenfekvőnek tetszett a két kiadvány egy ren­dezvény keretében történő bemutatása. Á KÁLVÁRIA KÁLVÁRIÁJA Miután mindkét kötetet a Ba­lassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet jelentette meg, természetes, hogy a mina­pi bemutatónak a könyvtár adott helyet. Az viszont már egyáltalán nem tekinthető szokványosnak, hogy a könyvpremieren szép számban jelentek meg a két könyv kiadását támogató szer­vek, cégek, intézmények képvi­selői is. Elsőként a mintegy öt­ven oldalnyi terjedelmű kálvária­történetről esett szó. Baráthi Ot­tó felolvasta Varga András atya ajánlását, amelyben a salgótar­jáni főplébánia plébánosa - töb­bek között - a következőket fogal­mazta meg: „Múltunkat tudato­sítjuk magunkban, ha megbe­csüljük azokat az emlékeket, amelyeket szüléink, nagyszüle- ink - nem ritkán az üldöztetést, a veszélyeket is vállalva - állítot­tak. Keresztény gyökereinkre is figyelmeztetnek bennünket, ame­lyek jelentőségét nem lehet elég­gé hangsúlyozni. Ma a kultúrák találkozásáról beszélve tudnunk kell, nekünk is van értékes, meg­őrzendő, a kereszténység bölcs& jébőlfakadó kultúránk... aki vál­lalja keresztjét és a keresztnek az útját, az elesést és a felállást, az feljut a Golgota magaslatára. Közvetve ezt is példázza a salgó­tarjáni Kálvária hiteles, szépen megírt története, ezért ajánlom jó szívvel mindenki szíves figyelmé­be. ” Ezt követően Sóvári László tanár, a szerző egykori munka­társa a Dr. Förster Kálmán Vá­rosvédő és Városszépítő Egyesü­let által 2003-ban kiadott levele­zőlapon -se kötet hátlapján is - megjelentetett, az építési mun­kálatok 1928 tavaszi megkezdé­sétől az 1943. június 5-ei felszen­telésig terjedő sommás kálvária­történetet ismertette. Dr. Juhász Tibor alpolgármester Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormány­zata nevében személyesen üdvö­zölte Baráthi Ottó kezdeménye­zését, munkáját, amelyet hiány­pótló műnek nevezett. Szólt azokról a - könyvben is rögzített - változásokról, az elmúlt két év­ben tett intézkedésekről, ame­lyek nyomai, eredményei már 'a PaLócfg]^ -életéből Egy MyökaiNógrád Baráthi Ottó mindkét kötete hiánypótló forrásmunkának bizonyul láthatók a kálvárián és megerő­sítette a jelenlegi városvezetés­nek a közvélemény által már is­mert, a kegyhely rehabilitációjá­ra, a Szent Imre-hegy komplex fejlesztésére vonatkozó terveit. Ezekkel kapcsolatban mondta el véleményét Bakos Norbert is, aki­nek gondolatai a könyvben is he­lyet kaptak. A Palócföld egyike a leghosz- szabb életű magyar folyóiratok­nak. Az imponáló, ötveneszten- dős múlt késztette Baráthi Ottót, hogy áttekintse a lap történetét s dolgozatban, könyvben örökítse meg az egyes időszakok legfonto­sabb jellemzőit. Miután a korsza­kolást a főszerkesztők személyé­hez, koncepciójához és elért eredményeihez kötötte, a bemu­tató - mondhatni - díszvendége­inek a korábbi műhelyek vezetői számítottak. Közülük elsőnek Bobál Gyula aranytollas újságíró, szerkesztő kapott szót. A nógrá­di toliforgatók doyen-je, korelnö­Egy plakáton Szigligetivel „Doki, jó lenne egy kis pénz! - Valahogy így fordult dr. Ferkó Atti­lához a Belszervi Betegek Salgótarjáni Egyesülete látva, hogy hiá­nyos a büdzsé és tudva, hogy a megszólított mindig kész a jó ügyek szolgálatára. Ezúttal is így történt, csakhogy a városszerte ismert háziorvos ezúttal nem szakmai tudását vetette latba, hanem zeneszerzőként, muzsikusként sietett az egyesület segítségére. Ferkó Attila sokáig habozott annak idején, hogy orvos vagy táncoskomikus legyen. Dilem­mája olyannyira komoly volt, hogy párhuzamosan felvételizett az orvosi egyetemre és a szín- művészeti főiskolára. Miután az utóbbi helyen kihagyta az utol­só fordulót, egyesélyessé vált a továbbtanulás. Orvosdoktorrá avatták, de muzikalitása meg­maradt s nem szűnt meg a szín­pad iránti vonzódása sem. A szunnyadó parázs aztán egyszer csak tüzet fogott. Évekkel ezelőtt a KiViSzI vezetői - Susán Ferenc és Jakubovics Judit - kezdemé­nyezték, hogy írjon zenét a szín­játszóknak a Liliomfi előadásá­hoz. A kihívás nagy volt, hiszen egy plakáton lehetett szerepelni Szigligeti Edével, a vígjáték ne­ves 19. századi írójával. A közre­működés eredményesnek bizo­nyult és a csoporttal való együtt­működés folytatódott. Ezt „A hold gyermekei”, az „Óz, a cso­dák csodája” és a „Hamupipőke” című darabok muzsikája tanúsítja. Az eddigi legnagyobb feladat­ra ugyancsak Susán Ferenc rendező kér­te fel 2008-ban, de már a Vertich Szín­padstúdió színeiben. Arthur L. Kopit ame- A rikai szerző „Jaj apu, szegény apu, a szék- A háziorvos rénybe beakasztott tégedet az anyu, s az én pici szí­vem olyan szomorú!” című ab­szurd drámájához kellett zenét írni. A tavaly májusban bemuta­tott s ezekben a napokban „zsi­nórban” játszott előadás sikeré­hez Ferkó Attila szövegei és Fe­Dr. Ferkó Attila barátai a jótékonysági szerzői esten FOTÓK: P. TÓTH LÁSZLÓ kete Attila hangszerelte dallamai is nagy mértékben hozzájárul­tak. S volt még egy emlékezetes szereplése két évvel ezelőtt a nemzetközi dixielandfesztivál ke­retében a Galcsik fogadóban. Ez a fellépése máig inspirációs forrá­sa alkotói munkájának. Ilyen elő­élet után hívta színpadra Ferkó Attila barátait, hogy szerzemé­nyeiből tartsanak jótékonysági estet a BEBESE anya­gi támogatása céljá­ból. A közönség lát­hatta, hallhatta a bá- tonyterenyei Schmírel Viktóriát (ének), a bu­dapesti Musical Kvartettet soraiban a salgótarjáni Angyal Lindával, illetve az érsekújvári Vanya Róberttel, a füleki Bo­tos Pált (zongora) és a helyi zenészeket: Fekete Sándort (dob), Fekete At­tilát (fúvós hangszerek), Fries Balázst (ütős hangszerek és ének), Sebestyén Norbertét (gi­tár), Torják Dávidot (basszusgi­tár) s végül, de nem utolsósor­ban a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar kamaraegyüttesét. A filmbejátszásokat Kulcsár József, a diákat Csömör Imre készítette. Valamennyiüknek köszönet jár azért, hogy az előadás végén Ferkó Attila kétszázezer forintot ajánlhatott fel az egyesület elnö­kének, dr. Horváth Emilnének. A jó színvonalú, hangulatos zenés estet a „melódiafaragó” (aho­gyan a doktor úr nevezi magát) és társai április 19-én a salgótar­jáni pénzügyi főiskola javára megismétlik! Cs. B. zeneszerző ke visszaemlékezésében felidéz­te az ötvenes évek eleji viszonyo­kat, amelyek között megalakult a megyei írócsoport és 1954-ben az ő hathatós közreműködésével megjelent a Palócföld első szá­ma. - Mindig itt éltem, mindent itt csináltam, mindig az újság­írással, -készítéssel foglalkoztam - mondta Bobál Gyula és meg­erősítette, hogy ugyanígy csele­kedne, ha újra kezdhetné az éle­tét. Néhai Kojnok Nándor főszer­kesztői korszakának jellemzése­ként elhangzott néhány részlet az általa id. Szabó István Kos- suth-díjas szobrászművésszel készített interjúból a „Fába fara­gott esztendők” című önéletrajzi kötet megjelenése alkalmából. A dialógust Sóvári László tolmá­csolta. Pál József hozzászólásá­ban azt fejtegette, hogy a Palóc­föld Végh Miklós irányításával vált profi folyóirattá, ekkoriban volt legerősebb a lap szociografi­kus irányultsága. Véleménye szerint Baranyi Ferenc is ideoló­giai elfogultság nélkül vezette a szerkesztőséget. Saját főszer­kesztői időszakáról szólva ki­emelte a rendszerváltás jegyé­ben, a tisztázás szándékával ve­zérelt írásokat, vitákat, az 1956 és Nagy Pál tiszteletére megje­lentetett különszámokat. Erdős István - aki szerzőként és hiva­tali szereplőként ugyancsak év­tizedek óta kötődik a Palócföld­höz - levelet intézett Baráthi Ot­tóhoz, amelyben a szerkesztés és a politika általa tapasztalt né­hány összefüggéséré mutatott rá. Handó Péter - aki a jelenlegi, 2008 márciusa óta Mizser Attila által főszerkesztett Palócfóldnek is szerkesztője - a korábbi főszer­indítani a Palócföld könyvek új folyamát is. Szilasi András - aki korábban szintén a munkája ré­vén került közel a laphoz - a kö­zönség soraiból mondott vélemé­nyében nagy jelentőségűnek ne­vezte a folyóiratot, amelynek tör­ténetéhez szerinte a nógrádi nyomdák és nyomdászok mun­kája is hozzátartozik. A bemutató is igazolta, hogy a Palócfóld minden - az említette­ken kívül Mlinarik István, Csiz­madia Géza, Csukly László és dr. Horváth István által jegyzett - korszakban más-más értéket te­remtett. A legfontosabb, hogy van egyáltalán, hogy Nógrád szellemi védjegyeként létezik im­már ötvenöt éve. Mindenkit elis­A több mint fél évszázados múltú Palócföld kezdeti időszakára Bobál Gyula újságíró, szerkesztő emlékezett kesztővel, dr. Praznovszky Mi­hállyal eltöltött évekről beszélt. Elmondta, hogy ez idő alatt a lap nagy figyelmet fordított a XIX- XX. századi irodalomra és ezen belül a nógrádi hagyományokra, főként Madách Imre és Mikszáth Kálmán szellemi örökségének ápolására. Ekkor sikerült útjára Ni MÉ WA M mérés illet, aki bármily módon hozzájárult fennmaradásához és segíti mai megjelenését is. Baráthi Ottó elévülhetetlen érde­mű vállalkozása nemcsak a lap múltjának fontos dokumentuma, de nyomós muníciót jelenthet jö­vője számára is. Csongrády Béla Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Lehet, hogy mégsem volt jó ötlet ez a relaxációs zene?’’ Sze­rencsés nyertesünk: Bakos Jánosáé, Bátonyterenye, Ságvári út ó. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését február 12-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmányát 9.). Az 1000 forintos vásár­lási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom