Nógrád Megyei Hírlap, 2009. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-28 / 49. szám

4 2009. FEBRUÁR 28., SZOMBAT KULTÚRA Arról ír, ami személyesen megérinti „Az elfojtott, a ki nem mondható érzelmek kavarodá­sa, a pattanásig feszült idegek: így jellemezhetnénk leginkább Tóth Krisztina költészetét, mely a nővé érés, az anyaság és a mélyben izzó, de kitörni képte­len szenvedélyek lenyomata...” E sorok a „Porhó” cí­mű, 2001-ben megjelent kötet fülszövegében olvasha­tók s a könyv új és válogatott versei visszaigazolják: találó volt e megállapítás. Tóth Krisztina minapi ven­dégeskedése a salgótarjáni Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban megerősítette ugyanezt, de egyszersmind árnyalta, ki is egészítette a lírájáról, egyáltalán sze­mélyéről, munkásságáról eleddig kialakult képet. „Tolnay Klári 1930/' Ez nem kis mértékben az est házigazdájának, Kőrössi P. Jó­zsef pályatárs szerkesztőnek köszönhető, aki a Szépírók Tár­saság képviseletében a száz év­vel ezelőtt született Radnóti Miklósra emlékező díszletben beszélgetett a mintegy tucatnyi kötettel rendelkező, sokszoro­san kitüntetett - többek között Graves-, lózsef Attila- és Vas Ist- ván-díjas - költővel. A diskur­zusból kiderült, hogy Tóth Krisztina meghatározó élmé­nyeit köszönheti az általa szere­tett újpalotai lakótelepi létnek, a gyermekbarátságoknak. A képzőművészeti szakközépis­kolába ötvösnek vették ugyan fel, de a szobrász szakon vég­zett és mindmáig vonzódik a térbeli képződményekhez, a konkrét tárgyakhoz, különböző anyagokhoz, mesterségekhez. Ő maga is foglalkozik ólomüve­gek restaurálásával, ebben a munkában a tájolás, a fény és árnyék játéka érdekli igazán. Azt tartja szép, izgalmas fel­adatnak, ha pótolni kell egy ab­lakot s megszüntetve-megtart­va lehet kapcsolódni a meglé­vőkhöz. A középiskolában kez­dett verset írni, járt az Almássy térre, a Mezey Katalin vezette olvasmánycentrikus „Műitek­be s többször is részt vett a di­ákírók szintén jó légkörű sár­vári táborában. Huszonkét éves volt, amikor 1989-ben „Őszi ka- bátlobogás” címmel napvilágot látott első kötete, amelyet Rad­nóti Miklós-emlékéremmel ju­talmaztak. Az ELTE-n bölcsé­szetet - történelmet, francia nyelv és irodalmat - hallgatott, a kilencvenes évek elején mint­egy két esztendőt Párizsban töl­tött, sokat dolgozott, tanult és kortárs költészetet fordított ma­gyarra. Szívesen ír prózát is, nem könnyen dönti el, hogy mi­kor melyik műfajban nyilatkoz­zék meg. - Lassan, vacakolva dolgozom, sokat töprengek, sok mindennek utánanézek, de ez hozzátartozik az előkészületek­hez. Általában arról írok, ami engem személyesen megérint. Számomra az írás nem munka, sőt a legélvezetesebb állapot. Tu­datosan törekszem arra, hogy meglepjem az olvasót, szeretem, ha egy darabig nem tudja, hogy hol is van tulajdonképpen - mondta Tóth Krisztina az alko­tói módszereivel, a valóság és a fikció műveiben megjelenő vi­szonyával, a késleltetés sajátos egyéni technikájával összefüg­gő kérdésekre. - Történeteidben miértjelennek meg gyakran gyer­mekszereplők? - firtatta Kőrössi P. lózsef. - Izgat az a szemlélet, ahogyan ők a mi felnőtt tudásunk nélkül látják a valóságot, az éle­tet. Ebből a szempontból számom­ra felettébb érdekesek kiskamasz flam, Marcell kérdései, meglátá­sai is. Tóth Krisztina számára nem idegen téma a szerelem, a női test, a női szerepek ábrázo­lása sem. Ugyanakkor szerinte mindegy, hogy férfi vagy nő be­szél akár erről, akár más, az em­berek számára fontos kérdésről. A lényeg, hogy olyasmit mond­jon, ami csak tőle várható el, amire odafigyelnek, amivel befo­lyásolhatók az olvasók. Mint Sándor Zoltán előadómű­vész, a Palóc Parnasszus szer­kesztőségének tagja. - aki Baló Emesével és Pünkösdi Móniká­val, a Pódium Stúdió tagjaival maga is közreműködött Tóth Krisztina műveinek tolmácsolá­sában - elmondta, a Szerdatár- ság Irodalmi Kávéház február elején visszaköltözött régi-új he­lyére, a Cafe Frei-be. Ezentúl ha­vonta két műsoros rendezvényt tartanak, a másik két-három szerdán úgynevezett törzsaszta­li program keretében beszélik, vitatják meg a felmerülő aktuá­lis témákat. A Szépírók Társasá­ga képviseletében a tervek sze­rint legközelebb, április 8-án Garaczi László író, költő lesz az irodalmi kávéház vendége. Csongrády Béla Szó se róla, Pozsgai Zsolt adha­tott volna izgalmasabb, érdeke­sebb - ha úgy tetszik, blikkfan- gosabb - címet is a Tolnay Klári emlékének szentelt színpadi já­tékának, de tárgyszerűbbet, lé­nyegre törőbbet aligha. Hiszen a darab minden pillanata a ma­gyar színházművészet egyik leg­nagyobb alakjáról szól, az év­szám pedig arra utal, amikor a budapesti születésű, de szoro­san Mohorához kötődő Tolnay Rózsi zárdanövendék volt Nyír­egyházán. Remek írói ötletnek bizonyul, hogy az akkor tizen­hat éves apácajelölt karácsony este egyedül maradván Mater Henrich „nőiesített” férfi tanár­ral - akivel egyébként is kölcsö­nösen vonzódnak egymáshoz - előre, egészen élete végéig elme­séli a rá váró jövőt. De a fantázia­képek konkrét tényeken alapul­nak, az időutazás a későbbiek­ben tényleg megvalósult törté­nések szerint megy végbe. S bár a budapesti Madách Színház - Tolnay Szalon produkciója első­sorban azok érdeklődésére szá­mít, akik ismerték, szerették Tolnay Klárit, az előadás nyil­vánvaló célja az is, hogy azok­nak is bemutassa a színésznő egyértelműen sikeres szakmai pályafutását, nagy ívű karrier­jét, összetett személyiségét, csa­lódásokkal is teli magánéletét, akik eleddig semmit nem tud­tak róla. S ez utóbbi szándék Sal­gótarjánban, a József Attila Mű­velődési és Konferencia-központ színpadán két szempontból is felértékelődött. Egyrészt azért, mert sok szó esik benne a nóg­rádi évekről, az ott szerzett élet­re szóló élményekről, másrészt pedig azért, mert az előadás a Mikszáth Kálmán ifjúsági bér­letsorozat részeként elsősorban középiskolás diákoknak szólt, az ő ismereteiket kívánta kiegészí­A zárdanövendék (Kara Tünde) ki­tárja lelkét nevelőjének (Kautzky Armand) fotó: p. tóth László teni, gyarapítani. S, hogy ez sike­rülhetett, a szerzőn és a rende­zőn - aki szintén Pozsgai Zsolt - túl a két szereplő érdeme. Ka­ra Tünde sokszínűén, illúziókel- tően, az érettebb korszakokban is meggyőzően személyesíti meg híres elődjét, a szép hangú Kautzky Armand pedig fegyel­mezett, hiteles partner ugyan­csak minden szituációban. „Elöl élsz, hol alszol, jaj ki őrzi álmod? /Érted-e ezt az őrült, vad világot? /A tengeren, éjen, falvakon át/ Hívlak! Hallod? Aludj. Jó éjsza­kát. ” - írta „Felébred és nyugta­lan” című versében Tolnay Klá­rinak egyik hódolója, Márai Sán­dor. Sorainak Pozsgai Zsolt da­rabja akarva-akaratlanul is ak­tualitást kölcsönöz...- csébé ­A Szerdatársaság Irodalmi Kávéház vendége volt Tóth Krisztina, akivel a Szépírók Társaság képviseletében ezúttal is Kőrössi P. József beszélgetett Rejtőzködő „lélektöredékek” tárggyá sűríti és embertársai elé tárja. ” Ezt esetenként ő maga is megteszi önálló és csoportos ki­állítások formájában, azonban a lehetőségek korlátozottsága s nem utolsósorban elvonulni, rej­tőzködni szerető énje visszatart­ja a gyakoribb szerepléstől, a nyilvánosság előtti kitárulkozás­tól. Időtállóak viszont azok a je­lenlétei, amelyeket a mintegy tu­catnyi köztéri szobra, emlékmű­ve képvisel főként nyugat-ma­gyarországi településeken. Mint Halmos Péter is kiemelte: Ko­vács György elvonatkoztatott, de felismerhető formákkal dolgo­zik, művei a térben és időben lé­tező világot, a folyamatosan vál­tozó valóságtartalmakat próbál­ják átélhetővé tenni. Egyéni út­keresésének jeleként az Á É T betűket használja, amelyek az Ahogy Én Tudok megfelelői. Jan van Eyck, 15. századi németal­földi festő használta így: Als Ich Kann. Kovács György nem csak szobrokat készít, figyelemre méltóak grafikái, fotói, sőt szösz- szenetnyi írásai, az úgynevezett „haiku”-k is. Az utóbbi műfajból „Csendtöredékek” címmel egy kisfilm adott ízelítőt a megnyitó alkalmával. Sokak - sokunk - számára volt igazi meglepetés, nagy élmény ismerkedni Kovács György munkásságával, amely újabb szellemi értéke Salgótar­jánnak, Nógrád megyének. Saj­nálatos, hogy a Café Frei galéri­ában rendezett kiállításon a szobrokat - köztük a megrendí­tő erejű „Valahol Európában” cí­műt - technikai problémák mi­att csak rövid ideig élvezhette a közönség. Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Rohan az idő - Szervusz, drága öregem, ezer éve nem látta­lak!” Szerencsés nyertesünk: Medláné Laczó Ilona, Bércéi, Béke út '23. Kérjük, mai rejtvényünk meg­fejtését március 5-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forin­tos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. „Az Ég hatása jónak lenni / a Föld hatása a bőség, / az Ember hatása a rend. / Mindenkinek egyetlen do­logra van / szüksége: / igazan élni.” Hamvas Béla mély tartalmú, elgondolkodtató sorai aligha véletlenül kerültek Kovács György szobrász s - ahogy magát ne­vezi - egy Kárpát-medencei honpolgár salgótarjáni ki­állításának meghívójára. A művek ugyanis, amelyeket az alkotó bemutatott és a szűk szavú, de lényegre törő kommentárok, amelyeket az alkotásokhoz fűzött, azt igazolták, hogy vésőjét, tollát, fotómasináját az öntör­vényű igaz élet követelményei vezérlik. A tárlatot dr. Halmos Péter, a Szent Lázár Megyei Kórház nyu­galmazott főorvosa, Salgótarján díszpolgára ajánlotta a jelenlé­vők figyelmébe. Művészbarátja felkérésére vállalkozott - életé­ben először - ilyen feladatra. Megnyitóbeszédéből kiderült, tőhomokon, tizenegy évvel ez­előtt vetette a sors a Karancs- Medves vidékére, ahol társra, asszonyra talált, és ahol meglel­te a természetet, az erdőt, amely - mint vallja - valósággal temp­lomává vált. Volt faszobrászinas és -segéd, műemlékvédő, kőres­Kovács György (középen szemüvegben) tárlatvezetést is tartott kiállítása megnyitóján fot&gőcséva hogy Kovács György nem min­dennapi személyiség és életútja ugyancsak nem tekinthető szok­ványosnak. Budafokon született 1948-ban, Budapest belvárosá­ban végezte iskoláit az általános­tól az egyetemig. Harminc esz­tendeig lakott Sopronban és Fer­taurátor, egyetemi adjunktus. Manapság úgymond mindenes egy salgóbányai vendégházban. De mindenekelőtt szobrász, aki - saját szavaival szólva - „nem tesz mást, mint az anyag és szel­lem határán billegő emberi lét pil­lanat-, emlék-, lélektöredékeit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom