Nógrád Megyei Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-29 / 23. szám
4 PF. 9 6 2009. JANUÁR 29., CSÜTÖRTÖK NOGRAD MEGYE Kró - Melléktermék a Zagyva mentéről Időtlen idők óta éles szemek kísérik az ember minden lépését: hollók köröznek felettünk. A mai napig akadnak olyanok, akik babonás félelemmel tekintenek rájuk, halálmadárnak tartják őket, hiszen a múlt nagy háborúiban, természeti csapásai után, országrészeket elnéptelenítő járványaiban - farkasokkal, keselyűkkel, más dögevőkkel együtt - ők temettek embert és állatot, nekik jutott az elpusztult jószág, a sebzett és elhullott vad... Holló pedig szép számban akad Nóg- rádban, az elmúlt harminc évben elszaporodtak mindenfelé, pedig ez a faj az 1970-es évekre csaknem kipusztult a Kárpát-medencéből. Ma már nemcsak az erdős vidékek madara, hanem terjeszkedik a síkságok felé is, ahol nem talál kellőképpen öreg fákat, ott a magasfeszültségű villanyoszlopokon épít fészket. Faragó Zoltán Mihalik Júlia Hogy kerül a holló a cikk elejére? Nos, ezekről a madarakról írt kisregényt Faragó Zoltán, lapunk főszerkesztő-helyettese, a mű pedig az elmúlt évben a Nimród Vadászújság által kiírt, Mesél a vadvilág című pályázat fődíját nyerte el. A részletekről kérdeztük - a régi ismeretség okán engedtessék hát meg a tegeződés.- Miért éppen a hollót választottad főszereplőnek?- A pályázati kiírás szerint valamelyik állatfaj szemszögéből kellett láttatni az erdőjáró embert, a természetet, a vadgazdálkodást A hollók tűntek a legalkalmasabbnak erre a célra, mert igen éles szemű, ma már mindenütt előforduló madarak. Egész évben és mindenhol látni őket utak mellett, erdőszéleken, lakott területek légterében - legfeljebb táplálékot keresgélve kóborolnak egy kicsit Emellett a magyar történelmet is végigkísérik, nemcsak a Hunyadiak címerpajzsán, hanem sokkal inkább a természet rendje szerint A háborúk, járványok, éhínségek idején a temetetlen holtakat részben a hollók takarították el, úgyhogy múltunkhoz is éppúgy hozzátartoznak, mint jelenünkhöz.- A fantáziád szüleménye a regény?- Részleteit tekintve egyáltalán nem az! Lehetőségeimhez mérten sokat járom a természetet, többnyire fényképezőgéppel, ritkábban puskával. A leírt apró epizódok mind-mind megtörténtek, láttam, hallottam, átéltem őket magányos túráimon vagy vadászataimon. Igaz, vannak olyan részletek is, amelyek csak szóba kerültek egy- egy vadászházi estén, baráti beszélgetés során, vagy akár telefonálás közben. Szerencsére rossz dolgokkal ritkábban találkoztam eddig, mint amennyit hallottam és olvastam róluk... Az persze, ahogyan összeraktam az eseménysorokat több év élményei és tapasztalai alapján, úgy már a fantázia szüleménye a kisregény. A történelemtől most sem tudtam elszakadni, írtam várostromokról, főúri vadászatokról is - de ennek megoldása már írói fogás, a történet része. Arra egyébként minden írásomban ügyelek, hogy legjobb tudásom szerint a természeti törvényektől és a történelmi tényéktől ne térjek el. Ezek mind makacs dolgok, ráadásul sok szerző árulja el magát olyan apró megjegyzésekkel, ami aztán az egész mű tartalmát illetően felébreszti a kételkedést..- Említenél példát?- Egy vadászkönyvben találtam rá arra a remek hangulati elemre, amikor késői szüret idején, valahogy októberben kimegy a nyulat lőni a sosem tévedő Nimród, közben pedig megfigyel egy szépen szóló kakukkot Ott hibázik a dolog, hogy a kakukkszó legkésőbb július elejére elhallgat, sőt a felnőtt kakukkmadár nyár derekán túl már megindul a telelőterületek felé. Ezek után hogyan lehet elhinni az egész vadásztörténetet? Persze, ami az eddigi munkámat illeti, én is tévedtem már, néhol azt is tudom, hogy miben. Az írói szabadságnak nálam korlátot szab a természet és a történelem, amint említettem. Persze, ahol ismeretlenek mondjuk a történelem részletei, ott feltételezésekbe kell bocsátkozni, de olyankor igyekszem úgy alakítani a cselekményt, hogy minden hihető legyen, vagy mit lehet tudni alapon akár úgy is megeshetett a dolog. Ami ezen túl megy, az vagy mese, vagy sci-fi.- Hány könyvet is írtál?- Attól függ, hogy önállóan vagy társszerzőként- Maradjunk az önállóknál.- Ha nem számolom azokat, amiket még a '90-es években Rigó Tibor barátommal hoztunk össze, akkor - nem is tudom. Azt kérdezted, hányat írtam, de többségük a számítógép winchesterén várja jobb idők eljöttét- Akkor hány jelent meg?- Az elmúlt években öt, ebből négy szándékaim szerint szépirodalmi ihletésű. Az ötödik, a Varázslatos bazaltlepény című a Medves- fennsíkról és peremvidékeiről szól, inkább azt igyekszik élménysze- rűen láttatni, hogy mit figyelhet meg az ember ezen a szépséges tájon kora tavasztól tél végéig. A páros lapok széljegyzetében szerepel a környék története, a húszmillió évvel ezelőtti vulkáni kitörésektől Somoskőújfalu 2007. január 1-jei önállósodásáig, a páratlan oldaliban pedig szemelvényszerűen természeti érdekességek kaptak helyet- Díjakat is nyertél a könyveiddel..- Az elsőt az Öregtorony cíművel! Ez a történelmi regény a büszkeségem, mert egy jóformán elfeledett nógrádi eseményt dolgoz fel, Bússá várának 1552-es ostromát Eltettem a díjátadásról szóló cikket, abban szerepel, hogy a Kárpát-medencéből 87 pályamunkát adtak be. Aztán ott van az Öt íjász... Kifejezetten a Kard és kereszt című pályázatra készült, amit Nándorfehérvár ostromának 550. évfordulójára írtak ki és 120 pályamunka közül sikerült elhoznia az első helyet, 2006-ban és a Nógrád Megyei Hírlap tulajdonosfőszerkesztője, Kopka Miklós támogatásával jelent meg. Ez a legújabb kisregény a Kró címet kapta a keresztségben. Ez a hollók egyik jellegzetes hangja a hat-hét közül, legalábbis valahogy így hallja az emberi fül, meg ezt a nevet viseli az egyik főszereplő is.- Említetted előbb a Medves- fennsíkot Az ottani kirándulások emlékét őrzi a kisregény?- Igen, egyik fontos helyszín a Medves! Az egész azzal kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt hozzáfogtam a Zagyva-völgy végigfotó- zásához, hátha egyszer valami csoda folytán ki tudnék adni róla egy képeskönyvet Ennek az lenne a lényege, hogy a Zagyva az egyetlen olyan magyarországi folyó, amelyiknek a forrása is, a torkolata is a trianoni határokon belül van. Tü- lajdonképpen a teljes vízrendszer hazánk területére esik, kivéve a Tárná egyik forrását egy alig öt négyzetkilométeres vízgyűjtőterülettel együtt, ami egy ezreléke sincs a teljesnek. így aztán tulajdonképpen az egyetlen olyan folyóvizünk, amire nemcsak kellene, hanem a szomszédságot kihagyva a dologból lehetne is vigyázni - ámbár Magyarországon ez valahogy nem szokás, ráadásul sehogyan sem fér bele az én kemény palóc fejembe, hogy a környezetvédelem miképpen lehet jobb-, vagy baloldali? A Zagyva forrásai a Medves- fennsík délnyugati peremén vannak, maga a bazaltplató pedig igen érdekes ebből a szempontból, mert az Ipoiynak és a Sajónak is vannak itt forrásai. A lényeg az, hogy a holló gyakori madár ezen a tájon, ma már a lakott területek felett is megfigyelhető. Emellett a forrásvidék a középhegységi bükkösök övébe esik, a Zagyva pedig eljut innen az Alföld szívéig, ami szinte adta magát, hogy a kisregényben a hegyvidéktől a síkságig be lehessen mutatni a jellemző vadfajokat, a vad- gazdálkodás fontosabb kérdéseit, a vadászat különféle formáit és hagyományait- Lesz-e könyv a kéziratból?- Nem tudom, szándékaim szerint igen. A Zagyva végigfotó- zásának melléktermékeként akár fotómelléklet is készülhet hozzá. Persze a kiadás támogatók nélkül nem megy, de egy könyv megjelenése nagy öröm, nem ronthatom el azzal, hogy esetleg olyan kerüljön a szponzorok közé, akit nincs miért tisztelni - a pénzéért ugyanis lehetetlen a dolog... A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Város maradjon« Bátonyterenye? Ma az önkormányzatok jelentős része komoly finanszírozási gondokkal küzd. Ez Bátonyterenye Város Önkormányzatára is igaz. Az egyre nehezedő körülmények miatt kellett és kell igen nehéz döntéseket hozni. Ezek közé tartozik a kisterenyei Gyürky-Solymossy-kastély a hozzá tartozó park és épületek értékesítése, hasznosítása - a kiírt pályázatnak megfelelően. Ezt a döntést a városi önkormányzat testületé, vezetése igen fájó szívvel hozta meg. Ugyanis annak fenntartása komoly költséget jelent, bevétel nélkül. A döntés a kisterenyeiek jelentős részét igen érzékenyen érintette. Ezért létrehozták a Kisterenye Értékeit Védő Egyesületet (KÉVE), hogy megakadályozzák a kastély értékesítését, hasznosítását. Ehhez aláírásokat kezdtek gyűjteni anélkül, hogy alaposan átgondolták volna annak következményeit. Ugyanis, akik ezt az indítványt aláírták, nem a kastély megmentését, hanem annak pusztulását írták alá. Az önkormányzat világosan megfogalmazta, hogy az épületek fenntartását, üzemeltetését hosszú távon nem tudja biztosítani. Ha nem kerülne értékesítésre, bérbeadásra, a kastély is a romba dőlt melléképületek sorsára jutna. Ez a hír feltüzelte a lakók egy részét és esetleges lehetőségként felvetődött, hogy Kisterenye váljon le a várostól. A felvetés átgondolatlan, nem számolnak annak súlyos következményeivel. Sajnos, ezt még meghatározó értelmiségiek is támogatják. Gondoljuk végig. A településnek alig lenne bevétele. A kvóta még az! Ma Magyarországon több önkormányzat működik, mint pl. Angliában, vagy Franciaországban. A jövő nem az újabb apró önkormányzatok létrehozása - hiszen ez az országnak óriási kiadás -, hanem azok csökkentése, még további összevonások. Bátonyterenye vonatkozásában már most is világosan látszik, hogy a kistérség tizennégy településének előbb, vagy utóbb egy közigazgatás alá kell tartoznia. Már jelenleg is e települések intézményei a Bátonyterenyei Kistérség Önkormányzatainak Társulásához tartozik - általános megelégedésre. Többedmagammal az a véleményünk és meggyőződésünk, hogy a város maradjon együtt a kisterenyeiek érdekében! A jövőben, a gondok ellenére is, csak ez biztosítja a városrész fejlődését! A kastély is a jelenlegi helyén marad, megújuló melléképületeivel együtt. Kialakításra kerül egy kisterenyei intézményközpont, amely helyet ad a kastélyból kikerülő könyvtárnak és egyéb intézményeknek. Nekünk egy feladatunk van, segíteni, támogatni. Bátonyterenye húsz éve város, kell, hogy továbbra is az maradjon! Akik ebben kételkednek, gondolják végig és ítéljenek bölcsen, előrelátóan! Szilágyi Gábor Bátonyterenye (Kisterenye) Mi legyen a volt tüdőgondozóval? A levél írója nem először tesz tanúbizonyságot arról, hogy nyitott szemmel jár a világban. Ezúttal is egy olyan felvetéssel kereste meg szerkesztőségünket, amelynek örömmel adunk nyilvánosságot, hiszen egy oktatási intézmény helyzetének javítására talált megoldást: A népjóléti képzési központként ismert épületegyüttes szomszédságában található a volt tüdőgondozó, amely eladás előtt áll. Tudomásom szerint az épület a megyei ön- kormányzat tulajdonában van, így helyben, minisztériumi Kanosszák nélkül megvalósítható lenne az átadása oktatási intézménynek. Előnye, hogy alig száz méterre található a Táncsicstól, s jelentősen hozzájárulna a férőhelyek bővítéséhez. A Táncsicsban nincs megfelelő étterem, az osztálytermek kicsik és zsúfoltak, sőt a jelenlegi létszámhoz képest a számuk is kevés. Hiányzik a kulturált étterem, az orvosi szoba, a könyvtárat régen kinőtték, s a tanárok is alig férnek el a szobájukban. Az épület átadása mellett szól, hogy már több mint egy éve lakatlan, állaga romlik. A tulajdonos megyei önkormányzat 180 millió forintot szeretne kapni érte, ami a jelenlegi ingatlanpiaci helyzetet nézve nem igazán reális, jó, ha a felét megadnák érte. Az átadás többféle módon is lehetséges lenne szerintem. A vásárlás most utópiának tűnik, de lehetne például bérbeadás, ami hosszabb távon mindkét, sőt mindhárom fél érdekét szolgálná. Az átalakítás sem tartana sokáig, véleményem szerint maximum két hónapig. Az eredmény nem lenne kevesebb, mint ezer mosolygós diák, kétezer boldog szülő és tucatnyi elégedett tanár! Lukács György
