Nógrád Megyei Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-03 / 1. szám
KULTÚRA 2009. JANUAR 3., SZOMBAT „Mindent visszaálmodok, ami volt” Prózai és lírai szövegek gyakran szerepelnek együtt egy-egy szerző könyvében. Jóval ritkábban, de az is előfordul, hogy a kötetben szereplő grafikák is ugyanattól az alkotótól származnak, tehát az adott személy egyaránt foglalkozik szépírással és rajzolással, festéssel. A Jobbágyiban élő Nógrády Andor közéjük tartozik. 1940-ben született Budapesten, ahol a kórházi kiságyból az éppen ott tartózkodott Gobbi Hilda, a jeles színésznő is magához ölelte. Az általános iskolát Jobbágyiban végezte, a középiskolát Pásztón kezdte, de már Szentesen érettségizett s a továbbiakban is sokat „vándorolt”, ismerkedett az élettel, kereste a helyét. Megpróbálkozott fizikai munkával s volt képesítés nélküli nevelő is, mígnem megszerezte a tanítói, majd a történelem-rajzsza- kos tanári diplomáját. Dolgozott népművelőként Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban is, legtovább - huszonegy évig - azonban pásztói Mikszáth Kálmán Gimnáziumban tanított, ahonnan 2004-ben vonult nyugállományba. A megyei lap, a Nógrád hasábjain verssel debütált 1963-ban, a későbbiekben írt cikkeket, novellákat, tanulmányokat, foglalkozott hely- történettel s képeivel szinte folyamatosan szerepelt kiállításokon is. A balassagyarmati székhelyű Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság, illetve a pásztói Athéné Alkotókor tagjaként napjainkban is aktívan van jelen Nógrád megye kulturális, művészeti életében. Első önálló kötete - amely válogatás több évtizedes alkotói pályájának terméséből - saját kiadásában a Jobbágy Károly Alapítvány, Jobbágyi Község Ön- kormányzata és a Nógrádi Mecénás Alapítvány támogatásával, „Korom és korom” címmel a közelmúltban látott napvilágot. El beszélései - néhány kivételtől eltekintve - megtörtént eseményeket dolgoznak fel, írásaiban a fikciónak kevesebb szerepe van, az élet ihlette történetekből formál novellákat, verseket, mintáz népművészeti ihletésű Nógrády Andor: A szép szarvas (2006) A kötet címlapjára „A virág születése" (2004) került rajzokat, emberközeli illusztrációkat, mond megszívlelendő véleményt „régmúltról, múltról, közelmúltról, napjainkról” és előszeretettel örökíti meg az eu- I rópai utazások okozta benyomásokat, tanulságokat is. Ez utóbbiak csoportjába tartozik a „Látod, Kedves?!” című vers is, amelynek kezdő sorai - „Mindent visszaálmodok, / ami volt:... ”- azonban általánosabb értelemmel is bírnak akár a historikus előzményekhez, akár a személyesen átélt élményekhez való viszonyt illetően. A brüsszeli Muzsika hangszereinek múzeuma például a következők leírására ihlette: „Szívet melengető volt, amikor megláttam egy bujáki dudás fényké- pét az egyik falon. Magyar cite- | ra hangjai hozták ide a belga fővárosba Magyarországot. Egy tárogató fájdalmas zenéje történelmi múltunkat idézte.” Az úgymond realista stílus felismerhetővé, érthetővé, értelmezhetővé teszi az alakokat, a természeti és társadalmi motíA „Petőfiből lett színművész Legutóbb egy októberi verőfényes napon találkoztunk személyesen Salgóbányán, Zenthe Ferenc mellszobrának avatásán. Hollai Kálmán a maga módján tisztelgett a Nemzet színésze emléke előtt: újra - ki tudja már hányadszor - elmondta JózsefAtDecember közepén a Kohász Művelődési Központ megalapításának százharmincadik évfordulójára várták, vártuk haza Hollai (gyermek- és ifjúkorában még Heiser) Kálmánt, de Brüsz- szelből, az Európa Unió székvárosából a budapesti repülőtéri elír Hollai Kálmán József Attila-verset mondott Zenthe Ferenc szobran^cávd- tóján Salgóbányán — tila Thomas Mann üdvözlése” című verséi, „...fáé új méreg, Tiety közénk hatol - / meddig lesz hely, hol fölolvashatol?... /Fog alj helyet. Kezdd el a mesét szélen. /Mi hallgatunk és lesz, aki sóképpen /néz téged, mert örül, wgy lát ma itt / fehérek közt egy •urópait” - e sorok talán még so- la nem hangzottak olyan meg- yőzően, értelmet s lelket indító- n a salgótarjáni származású zínművész szájából, mint ak- or, azon az emlékezetesen ün- epségen. sztrájk miatt nem tudott időben megérkezni. Nagyon sajnálja, hogy nem lehetett ott a régi játszótársak, jó barátok között, felelevenítve a több évtizedes emlékeket, a közös élményeket. - A Petőfi Színjátszó Együttes volt a felnevelő dajkám. Nyolcadik osztályos voltam az általános iskolában, amikor Vertich József, a legendás rendező felfigyelt rám és odahívott a csoportba. Tehát rám nézve is igaz - mint szinte valamennyi pályatársamra - hogy amatőrként sajátítottam el a színjátszás, az előadó-művészet alapjait, amelyekre a továbbtanulás és a gyakorlat során lehetett építeni. Nagy öröm ért az elmúlt napokban, mert megkaptam Brunczel Tibor „Hogy volt...” című DVD-jét, amelyben felidéződnek az én pe- tőfis éveim is. Köszönöm az együttes egykori díszlettervezőjének, a kitűnő fotósnak a számomra nagyon becses karácsonyi ajándékot - mondta meghatottsággal és nem kis nosztalgiával a hangjában Hollai Kálmán, aki bár évtizedek óta távol él szülővárosától, a kapcsolatokat folyamatosan ápolja. A beszélgetésből az is kiderült, hogy a leköszönt év utolsó napjaiban fejezte be szolnqUj vendégjátékát: a Tisza-j}äfti városban mintegy hítfftijnc alkalommal lépett szfhpadra a „Vörös P: npgftíel” című musicallé - lenne ezt a darabot, illeme.:, kiadást Salgótarjánban is ;bemutatni, annál is inkább, mert a hatvanas évek végén, Kiss Imre igazgatósága idején én magam is közreműködtem abban, hogy a Szigligeti Színház akkoriban rendszeres szereplője lett a József Attila Művelődési Központnak. Egyébiránt, aki nézni tudja és szokta az Echo Televíziót, mostanság egy hosszú interjú keretében is láthatja, hallhatja Hollai Kálmánt, aki az új esztendővel jeles dátumhoz érkezett el: február 26-án tölti be hatvanadik életévét. Lelkiekben már készül a kerek évfordulóra, eddigi pályafutásával rászolgált a tisztes számvetésre.- csébé vumokat, utalásokat, amelyekben emberi sorsok, mély szerelmek, őszinte barátságok, hétköznapi csodák tárulnak fel. Valamennyi írás az egymásra utaltságot, a másikra figyelés nélkülözhetetlenségét sugallja egy olyan korszakban, amikor a mindennapi tapasztalatok éppen az ellenkezőjét igazolják. „Az élet szép'. Tenéked magyarázzam?” - ezzel a Heltai Jenő-idé- zettel fejeződik be a „Válásból nászútra” című írás s ez lehet a mottója akár az egész kötetnek is. Ez azonban nem mond ellent annak, hogy lapjain - mint a valóságban is - megbolydult családi viszonyok, szívszorító fájdalmak, tragikus fordulatok is megjelennek, helyet kapnak. „Az életben mindent elértem, amit célul tűztem ki” - írta önmagáról 2004-ben, a Röpke ívek című antológiában. Ha ekkor ez így volt, akkor most, négy-öt évvel később a „Korom és korom” jól megszolgált ráadásnak tekinthető. Csongrády Béla Festő az Athéné Alkotóköltői A pásztói székhelyű Athéné Alkotókor irodalmi csoportjának tagjai adtak műsort saját műveikből Oláh Ferenc tárlatának megnyitóján Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ klubgalériájában. Nem véletlenül, hiszen a kiállító alkotó szintén pásztói és alapító tagja a 2006-ban alakult athénés közösségnek. Egy másik szép gesztusa is volt a rendezvénynek: az egyik versmondó, Szabó Zoltán itt vehette át az oklevelet Becsó Imrétől a Miskolci Irodalmi Rádió, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Köz- művelődési Intézet, valamint az ifjú alkotókat támogató AMA Művészeti Alapítvány által meghirdetett adventi „Szeretetüzenet” című pályázatra beküldött verséért. A kiállítást Bottyán Katalin - aki nemrégiben szintén önálló tárlat keretében mutatkozott be az intézmény előterében - az Athéné Alkotókor képzőművészeti vezetője nyitotta meg. Kiemelte, hogy a roma származású Oláh Ferenc zenei tanulmányait követően sokáig muzsikusként, prímásként kereste kenyerét. Bár már kisgyermekként szentképeket fabrikált, a tudatos képzőművészeti alkotómunkára, a könyvek olvasására Szabó Áron pásztói rajztanár ösztönözte s ugyancsak tőle tanulta meg az ecsetkezelést, a színek céltudatos használatát is. A természetes egyszerűség jellemzi Oláh Ferenc pásztói alkotó festményei Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ klubjában láthatók csendéleteit, természeti képeit, de szívesen barangol a lélek tájain is. Alkotásaira alapvetően az ünnepélyes rend jellemző - mondta Bottyán Katalin - ugyanakkor - mint újabb munkái bizonyítják - nem idegenkedik az absztrakcióktól sem. Oláh Ferenc köszönetét mondott mindenkinek, akinek szerepe volt a kiállítás megrendezésében. Külön is megemlítette az osztálytárs, Kőszegi Pálj önkormányzati képvi^jg nev' aki személyesen is jpipn vniJ megnyitóünnepségen Cs. B. JO MEGFEJT Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését január 8-áig juttassák él szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.).
