Nógrád Megyei Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-06 / 3. szám
INUÜKAU MEGYE 2009. JANUÁR 6., KEDD Még alig kezdődött meg a fűtési szezon, a tűzoltókat máris többször riasztották kéménytüzekhez. Karancslapujtőre például olyan tetőtűzhöz kellett vonulniuk, amely a kéményből indult ki, Salgótarjánban szerencsére csak a födém égett át, ott a kémény melletti gerenda kapott lángra. Hegedűs Erzsébet Salgótarján. - Sokan hajlamosak elmulasztani a fűtőberendezések, azok kéményeinek, füstelvezetőinek karbantartását, amire rosszabb esetben a leégett tető, a beszakadt födém, a lakhatatlanná vált ház emlékezteti őket - mondta Antal István tűzoltó őrnagy, a Salgótarjáni Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési osztályvezetője. - A ké- ménytüzek egyik leggyakoribb oka, hogy nem vizsgáltatják át annak burkolatát: egy idő után elveszíti hőállóképességét, megreped, nincs kellő tömítettség. A repedéseken, hézagokon átsugárzó hőtől, kipattanó szikrától könnyen lángra kap a kéményhez közeli, vagy éppen a kéménybe épített gerenda, tüzet fog a tetőléc, az ott tárolt éghető anyag. A karbantartás hiánya azt eredményezi, hogy a tökéletlen égés terméke (korom) lerakódik a kémény falára, amely átizzik, meggyullad, és szórja a szikrákat és a lángot a tetőre. Az ellenőrzésnek ki kell terjednie a padlástéri kor- molónyílás ajtajának meglétére, annak épségére, valamint arra, hogy a kémény közelében semmilyen éghető anyag ne legyen. Sokan elfeledkeznek arról is, hogy fűtőanyagként csak a tüzelőberendezés típusának megfelelőt szabad használni: szemetet, műanyagot, rongyot, gumit tilos égetni, mert elősegítik a kémény eltömődését, és a lakóhelyiségbe szivárog a füst. Ez súlyos egészségkárosodáshoz, akár halálhoz is vezethet. Ezért felelőtlenség, amikor elküldik a kéményseprőt: még a rendszeres kotrás sem elegendő, az így fellazított égésterméket el is kell távolítani, ezzel pedig el is érkeztünk a következő problémához: a tisztító-, kor- molónyílásokat sokan befalazzák, letapétázzák, ez pedig újra ahhoz vezet, hogy a kéménykotrás során felgyülemlett, el nem távolított korom, salakanyag begyulladhat. Az osztályvezető szólt arról, mi a teendő, ha a kéményben felgyülemlett égéstermék kigyulladt, és még nem terjedt a tűz azon túl: először Is ki kell oltani a tüzet a tűzhelyben, sőt még a parazsat is el kell távolítani valamilyen nem éghető anyagú A kémény karbantartásának hiánya a tető leégését okozta Karancslapujtőn FOTÓ:TŰZOLTÓSÁG edényben. Tilos a kéménybe, a kéményre vizet locsolni, mert az elrepedhet, akár szét is robbanhat: a kémény környezetét kell óvatosan locsolni. Minden éghető anyagot el kell távolítani a padlásról, és állandó felügyeletet kell biztosítani, amíg ki nem ég a kéményben lévő szennyeződés. A lakótérbe került füstöt alaposan ki kell szellőztetni. S végül a legfontosabb: szakemberrel kell megnézetni a kéményt, hogy az milyen mértékben károsodott az égés következtében.- A téli időszak másik jellemzője a disznóölés: sok esetben kellett olyan tüzekhez vonulnunk, amelyeket a helytelenül szerelt perzselő, vagy a disznóölés utáni húsfüstölés okozott - fogalmazott Antal István. - A gázperzselőket csak nyomás- csökkentővel szabad szerelni: ennek hiányában befagy a palack. Tilos nyílt lánggal melegíteni: forró vizes edénybe kell állítani, meleg vízzel kell locsolni a szelepet. A tömítettséget szappanos vízzel kell ellenőrizni, a perzselőt valamilyen hosszú eszközzel kell meggyújtani, így elkerülhetők az esetleges égési sérülések. Tilos a lánggal a palack vagy személyek felé fordulni! Az őrnagy beszélt a disznóöléseket követő húsfüstölésről is: éppen a napokban vonultak egy ilyen esethez. A füstölőt közvetlenül egy melléképület szomszédságában helyezték el. Valószínűleg nem volt elég nedves a füstöléshez használt faanyag, belobbant, ettől lángra kapott a füstölésre szánt hús. Az eredmény: leégett a melléképület, sőt a szomszédos lakóházra is átterjedt a tűz. Mint mondta, fontos, hogy a húsfüstölő megfelelő távolságra legyen a lakóépülettől, a füstöléshez használt faanyag megfelelően nedves legyen, illetve szükséges a tartósításra szánt húsokat, szalonnákat megfelelően, stabilan rögzíteni a füst felett. Mindezek mellett nem lehet eltekintem az állandó, folyamatos felügyelettől sem. Szalagavató est a Bolyai-gimnáziumban 96 p f A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából ■ az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Abban a szerencsében és megtisztelésben lehetett részem, hogy kis családommal részt vehettem a Bolyai-gimnázium végzőseinek szalagavató estjén. Nem amatőr írogatónak kellene lennem, hogy méltó módon viszidéző hölgyek fehér ruhájukban, az urak öltönyükben azokat a szép századokat idézték, amelyekben a zene, a tánc művészete kilépett a palotákból és meghódította a polgárok, majd a nemzet színe-javát. A hölgyek kecses, feszavarázsoltak bennünket múltunkba, a mi fiatalságunkba úgy, hogy beláttuk, a dalok örök fiatalok maradhatnak, csak mi nem... Ez persze nem baj, jön utánunk egy vagy több csodálatos nemzedék, akik teljesítménye rajtunk, szülőkön múlik elsősorban: amit látnak, amit tanulnak szüleiktől, azt viszik magukkal a jövőbe és adják tovább gyermekeiknek, a jövő nemzedékeinek. Ehhez tudnak hihetetlenül sokat hozzátenni lelkes, felelősség- és hivatástudattal megáldott tanáraik, tanítóik, oktatóik. A kettő csak egymással együtt működik, és amit elmulaszt a szülő, azt nem pótolhatja az iskola! Az is igaz, hogy a szülők, ritka esetektől eltekintve, ezt a tudást nem képesek gyermekeiknek átadni, hisz nem is tanulták. Mi mást kaptunk az élettől... A hat hónapos gyakorlás megfeszítő volt tanároknak, fiataloknak egyaránt, de kitartóak voltak. Közös munkájukat csodálatos siker, a mi örömünk, boldogságunk koronázta! Gratulálunk a Bolyai-gimnázi- umnak, tantestületének, tánctanárainak, a tizenkettedik évfolyam remek táncosainak, mindenkinek, akik a mi örömünk előidézői, részesei voltak. De kérem elgondolkozni, ezt színházban előadni...! Engedtessék meg nekem egy személyes élmény, ami akkor merült fel bennem, amikor az ifjú urak térden állva csókoltak kezet táncos partner hölgyeiknek a keringő végén. 1955 tavaszán látogatni mentünk kórházban fekvő édesanyánkat. A kórház kapujában megállított édesapám, aki idős korában is gyönyörűen keringőzött édesanyámmal, és azt mondta: „ne felejts el, édes fiam, kezet csókolni édesanyádnak, amikor az ágyához lépsz. Nincs megtisz- telőbb egy hölgy, egy anya számára, mint amikor a férje, a gyermeke kezet csókol neki.” Ez az intelem nem volt idegen számomra, mert már megszoktuk édesapám kézcsókjait családi, rokoni környezetben, boka- csattanással kísérve. Amikor szaadjam azt, ami lehetetlen: a látványt, amelyet ezek a gyönyörű fiatalok varázsoltak elénk, tanáraikkal, táncoktatóikkal, szívünk, lelkünk gyönyörűségére. Nem csoda, hogy a szülők, rokonok tömege hatalmas volt. Lógott a levegőben a szépség, a gyönyörűség, a tudás. Ez a produkció minden felvonásával, méltó lett volna, lenne a jövőben, egy rangos színházi teremre! Bevezetőként egy keringőt láttunk, zenéjét elbűvölve hallgattuk. Az igazi, klasszikus időket gyelmezett mozdulatai, az urak büszke tartása kitűnő tanárokról, tanítókról, ragyogó jövő nemzedékről árulkodtak. Amikor a spanyol táncosok színre léptek, lehetett érezni, hogy lángba borult a terem. A tűz, a temperamentum, a szépség és a mozdulatok varázsa, azt hiszem, egy vérbeli spanyolt is elkápráztatott volna. Hát még minket! De ez nem volt elég, jöttek a modem táncosok, akik az elmúlt évtizedek legszebb dallamaira viszédesanyám meglátott bennünket, fájdalmas arca felderült, édesapám kézcsókjára mosoly derült el arcán, amikor én is ezt tettem, arca felragyogott és körülnézett: látja-e mindenki a kórteremben, hogy neki még a fia is kezet csókol! Gyönyörű gyermekeink a szalagavatón ezt térden állva tették - ekkor eredtek el könnyeim... Tegyék máskor is annak a kiválasztott hölgynek, akivel egy életet óhajtanak leélni! Hiszen ők, a hölgyek, a leendő anyák a nemzedékek hordozói, mióta ember él, és amíg él e Földön! Mi pedig elégedjünk meg azzal, hogy rajonghatunk értük és ők ezt szerelemmel, szeretettel, gyermekekkel hálálják meg. Az a nemzet, amelynek ilyen fiataljai vannak, nem csoda, hogy nem volt elpusztítható az elmúlt évezredekben. Nem lesz elpusztítható a jövőben sem. Hálás köszönet a csodálatos élményért, amelyet a Bolyai-gimnázium minden résztvevője nekünk szerzett. Kiss Sándor mérnök Salgótarján-Somoskő Fűtési szezonban gyakoriak a kéménytüzek
