Nógrád Megyei Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-19 / 14. szám
3 2009. JANUÁR 19., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Életét adta a szabadságért Pálinkás-Pallavicini Antal a nemzet függetlenségéért, felemelkedéséért, szabadságáért adta oda legdrágább kincsét (Folytatás az 1. oldalról.) A forradalom idején kiszabadítása, érseki tisztének helyreállítása az egyik általánosan elterjedt követelés volt - fogalmazott a közgyűlés elnöke, aki szólt arról: a Felsőpetényben szolgálatot teljesítő ÁVH-sok 1956. október 30-án megszüntették Mindszenty őrzését. Erről tájékoztatták a helyi forradalmi tanácsot, amely a rétsági páncélos alakulattól kért segítséget. Négy tiszt ment a bíborosért, akit másnap Pálinkás Antal őrnagy vezetésével katonákból, felkelőkből, harckocsikból álló konvoj vitt a fővárosba, ahol éljenzett az | utca, s az érseki palota előtt ha- | talmas tömeg várakozott. | - Pálinkás Antal példásan tel■g jesítette feladatát, amiért később ° az életével fizetett - mondta Becsó Zsolt, bemutatva az őrgrófi családban született katona életrajzát is. Az arisztokrata fiatalember 1940-ben vonult be önkéntesként a Magyar Királyi Honvédséghez, majd a Ludovika Akadémián harckocsizó hadnagyként végzett. Az ország német megszállása után Bajcsy- -Zsilinszky Endre oldalán részt vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban. A Vörös Hadsereg fogságából 1946 elején tért haza. Hiába lett később a Magyar Dolgozók Pártjának tagjelöltje, hiába változtatta meg nevét és léptették elő alezredessé, a Rá- kosi-korszakban kegyvesztett lett, visszaéléssel vádolták meg, visszaminősítették. A rétsági páncélos ezredhez 1955 júliusában került, parancsnokhelyettes lett, a forradalom kitörésekor pedig az ezred forradalmi katonatanácsának elnökévé választották. Mindszenty bíboros törvénytelen kiszabadítása, ellenforradalmi röplapok aláírása, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése vádjával 1957 februárjában letartóztatták. 1957. december 10-én végezték ki, testét az új köztemető 301-es parcellájának jeltelen sírjába vetették. A rendszerváltás után rehabilitálták, posztumusz ezredesi előléptetést kapott.- Mennyit ért Pálinkás- | Pallavicini Antal ezredes élete?- vetette fel a kérdést Becsó Zsolt. - A magyar nép számára nagyon sokat. Mint mindenki másé, aki a nemzet függetlenségéért, felemelkedéséért, szabadságáért adta oda a legdrágábbat- adta meg a választ. A megyei közgyűlés elnökének beszéde után Antal József, egykori 1956-os, Tamási Lajos versével, a „Piros a vér a pesti utcán” című művel tisztelgett a forradalom emléke előtt. Papp Éva, Felsőpetény polgármestere és Becsó Zsolt leplezték le az emléktáblát, amelyet dr. Beer Miklós váci megyés püspök szentelt fel. A koszorúzást és a Szózat hangjait követően Dömötör Zoltán, a Nemzetőrség 1956-os emlékérmét nyújtotta át Papp Évának, ezekkel a szavakkal: „Őrizzétek az ezredes úr emlékét!” A Don-kanyar a temetőjük Pádár András Egyházasgerge. A doni katasztrófa hatvanhat éves évfordulója alkalmából a világháborúkban elesett katona hősökre emlékező szentmisére hívott Egyhá- zasgergén a harang. A zsúfolámi Iroda salgótarjáni irodavezetője mondott ünnepi beszédet. Beszédében felidézte a doni tragédia előzményeit, az elviselhetetlen téli időjárás nehézségeit, a mínusz 30-35 fokos hideg szorítását, amit önmagában is komoly veszteségek nélkül nem sig megtelt templomban Szász Gyula főtisztelendő plébános az isteni szeretet és megbékélés jegyében beszélt a község, a nemzet áldozatairól, azokról az apákról, fiúkról, akik távol a szeretett hazától estek el az esztelen vérontásban. A községben alig van család, akinek valamilyen hozzátartozója ne veszett volna oda idegen harctereken. Távol a szülőhazától, ki tudja, hol vannak eltemetve, melyik tömegsír rejti őket, a katonahőlehetett megélni a rosszul felszerelt katonáknak. A katonák azonban addig tartották magukat, amíg a velük szemben álló, jól felszerelt embertömeg a tankok garmadájával le nem taposta őket. Tízezreket hurcoltak fogságba, s közülük csak kevesen tértek haza, de mintegy százezer katonának a nagy doni kanyarulat lett a temetője. Az emlékezetnek tisztelettel kell megőrizni ezeknek az embereknek az emlékét. söket. Alakjukat csak a fakuló emlékezet őrzi már és az a szeretet, amely a még élő leszármazottak lelkében él. A szentmise után a résztvevők a hősi halottak emlékművéhez vonultak, ahol megkoszorúzták az emlékművet. A parancsnoki felhívó jelet követően elhangzott a Himnusz, majd Egyed Rezső nyugállományú alezredes, polgármester köszöntötte a csikorgó hideg ellenére is megjelent egybegyűlteket. Gáspár Levente őrnagy, a Magyar Hadsereg Kelet-magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság Toborzó és ÉrdekvédelA megemlékezést követően Szanyi István tárogatóján felhangzott a Szép vagy Magyarország című dal, majd a helyi hagyományőrző menyecskeegyüttes adott rövid műsort. A hősök emlékművére elhelyezték a Magyar Honvédség, a Salgótarjáni Rendőrkapitányság, a Rendvédelmi Nyugdíjasok Megyei Szervezete, a Nógrád Megyei Tartalékos Katonák Szövetsége, a hősi halottak hozzátartozói és a községi polgármester koszorúját. Az immár tizenkettedik alkalommal lezajlott ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. r v v „ W, Aj & í ■ 'lyU feT ' i v , 'hLMP A dejtári Mikszáth iskola tanulói - a palóc népviseletbe öltözött kislányok - mintha csak Mikszáth mesés világából toppantak volna elénk A nagy palóc megmaradt nógrádinak Szabó Andrea Balassagyarmat. Immár hagyományos módon Herczeg Klára 1961-ben készített Mikszáth- szobránál gyűlt össze a Mikszáth Kálmán Társaság január 16-án, az író születésének 162. évfordulóján az előtt az épület előtt, ahol a „nagy palóc” szalmaesküdtként dolgozott későbbi apósa, Mauks Mátyás keze alatt. Pásztor Sándor, a társaság al- elnöke üdvözölte az egybegyűlteket: a koszorúzó önkormányzati tagokat, a Mikszáth nevét viselő intézmények vezetőit, kiemelve azt, hogy a megemlékezés tradícióvá vált az évek folyamán. A dejtári Mikszáth iskola tanulói - a palóc népviseletbe öltözött kislányok - mintha csak Mikszáth mesés világából toppantak volna elénk. Az ő szavalataik, énekük után Kovács Ferenc gimnáziumi tanár idézte fel a zseniális földi regénybe illő életét, hangsúlyozva azt, hogy az író élete végéig megmaradt vidékinek, nógrádinak, balassagyarmatinak, palócnak.- A legnagyobb anekdotázó nevezte el vidékünket Görbeországnak - mondta Kovács Ferenc, aki azt is hozzáfűzte: Nógrád megye hűségesen ápolja a mik- száthi hagyományt. A koszorúzást követően a társaság fogadást tartott a városháza dísztermében, majd Szklabo- nyán, a szülői házban folytatta a megemlékezést immár a „tót atyafiakkal” kiegészülve.-.». ■ I
