Nógrád Megyei Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-17 / 13. szám
4 2009. JANUÁR 17., SZOMBAT KULTÚRA „Együtt játszottuk a Szerepet..."- „Itt tudnád hagyni a hazádat?” - kérdezte a Vas megyei Szabó János fiától, az akkor mát öt éve Balassagyarmaton élő Szabó Károly magyar és történelem szakos középiskolai tanártól, irodalomtörténésztől. „Számomra 1956 legfontosabb üzenete, hogy mi maradtunk” - állapítja meg az unoka, Szabó Andrea „A mi forradalmunk” című írásában. A család döntése ugyanis számára nem kevesebbet jelent, hogy ő is - akárcsak három bátyja - Magyarországon láthatta meg a napvilágot. S ez a nemzeti identitástudat áthatja könyve egészét. Még ennél is karakterisztikusabb, „kitapinthatóbb” azonban az a lokálpatrióta érzés, amely Balassagyarmathoz köti. Ahhoz a városhoz, amely „hálás és befogadó” s amelyik „szereti és tiszteli azokat, akik létükkel, tevékenységükkel, emberi tartásukkal emelték szellemi rangját, hírnevét. ” Ők a „tűzcsi- holói", akik rendületlenül kutatták, kutatják, felszínre hozzák, tovább éltetik a város nagyságrendjéhez képest hihetetlenül sok kulturális, művészeti értékét. A sor elején a két XIX. századi írózseni, Madách Imre és Mikszáth Kálmán életműve áll, de e listán előkelő helyet foglal el a múlt században élt Szabó Lőrinc lírai öröksége is. Nem véletlen, hogy Szabó Andrea ugyancsak megkülönböztetett figyelmet fordít személyükre, munkásságukra. Gyakran megidézi azokat a helyszíneket, ahol egykoron megfordultak: a vármegyeháza épületét - amelyben Madách Imre és Fráter Erzsébet az „első végzetes tánclépést” megtette s ahonnan egy anekdotázó, ironizáló hajlamú szklabonyai fiatalember elindult „a halhatatlanságba vezető írói pályán” -, a Templom utca 10. sz. alatti apró polgári házat, ahol Szabó Lőrinc gyerekeskedett, az Ipoly árterét, amelynek kristályos víztükrén egy kifogott pajtafödélen „szinte a világ felett lebegve, a semmiben úszva” tutajozott a „Tücsökzene” későbbi költője. Az irodalom, egyáltalán a művészetek iránti érdeklődést Szabó Andreában a pedagógus szülők példája, a könyvek közti létre nevelő, az olvasásra, a közel- és régmúltban való búvárkodásra ösztönző fészekmeleg légkör keltette fel. „Hol is vannak hát az ember SZABÓ ANDREA Az emlékezés iszapja # A Jobbágy Károly Alapítvány és Balassagyarmat Város Önkormányzata támogatásával megjelent kötet címlapja gyökerei? Őseiben, családi történetek zsongásában, a gyermekkor álomi tájában, s talán leginkább ott, ...ahol élete legfontosabb éveit élte le, ahol olyan társakra talált, akikkel Illyés Gyula szép szavaival szólva „együtt játszottuk a Szerepet - égi tetszésre - idelenn!” - írja. A végleg soha el nem hagyott otthonról hozta határozott értékrendű, humánus világ- szemléletét is. Bizonyára azért lett ő maga is - testvéreihez hasonlóan - tanár, mert hitt az átadható tudásban, a műveltség, az erkölcs jellemformáló szerepében, aztán pedig újságíró, mert rendkívüli módon kíváncsi a másik emberre, érzékeny a közösség örömei, gondjai, bajai iránt. Ezért van, hogy írásainak a joggal közismert, híres személyiségek - Petőfi Sándor, Jókai Mór, József Attila, Remenyik Zsigmond, Thomas Mann, Latinovits Zoltán, Bessenyei Ferenc és sokan mások - mellett a pedagógusok, a kihaló szakmák mesterei, dinasztiái éppúgy főszereplői, mint a vorozsenyi hómezők, a lágerek áldozatai, a jó szomszédok, a kedves ismerősök, „Mózes népének világot látott fiai”, a palóc búcsújárók, a „vidám lelkű szaléziak", vagy csak egyszerűen a visszatért fecskék, gólyák, a zengő harangok, az elhagyott sírok, az örök kövek. Mint figyelmes tollforgató nem csak a hovatovább határtalan Európa előnyeit veszi észre, de kénytelen szembenézni jelenkorunk visszásságaival, a politikának nevezett „úri huncutság” megújuló változatlanságával, a civilizációs válságokkal, globalizációs ficamokkal terhes mindennapi valósággal is. Tőle idegen a „fékeveszett rohanású...eszét és rendjét vesztett világ”. „Mostanában egyre többet gondolok Krúdy Szindbádjára: „Én nem ebben a korban szerettem volna élni. Azt mondják, átmeneti kor - de ki akart átmeneti korban élni?” -írja. Sokat jutnak eszébe az élet nagy kérdéseiről filozofálgató Turgenyev- hősök, a megnyugtató hangulatú vidéki angol kúriák, parókiák. Talán a magunkba mélyedő csend lenne a kiút a „saját elmúlásába rohanó világból... ” - veti fel maga is alig reménykedve töprengései summázatának megvalósulásában. Szép stílusú, élvezetes, tanulságos olvasmányfüzér balassagyarmati kollégánk, barátunk első kötete, amely a folytatás ígéretét is sugallja... Csongrády Béta Mit csinál egy újságíró, ha nem ír? Például áttekinti, rendszerezi korábbi cikkeit, tárcáit, kisesszéit, pályázatokat készít, támogatókat, kiadót keres, hogy könyv formájában is megörökítessenek 2003 és 2008 között papírra vetett gondolatai. A közelmúltban ezt tette Szabó Andrea, a Nógrád Megyei Hírlap balassagyarmati munkatársa is. Szorgoskodásának és természetesen tehetségének gyümölcse „Az emlékezés iszapja” című elegáns kis kötet, amelyet a budapesti Napkút Kiadó jelentetett meg a nemrégiben elköszönt esztendőben. A szerző, Szabó Andrea „Készen ...a fényességre” Áprilisban, a költészet napján Tatabányán lesz a döntője annak az országos vers-, énekelt vers- és prózamondóversenynek, amely az idén a névadó József Attila és a száz évvel ezelőtt született Radnóti Miklós emléke előtt tiszteleg, illetve a kortárs magyar irodalmat népszerűsíti. A felhívást az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, a Magyar írószövetség, a Magyar Versmondók Egyesülete mellett Komárom- Esztergom megyei szervek és intézmények tették közzé. A kilencedik alka- lommal megrendezendő versfesztiválra - amelynek mottóját lózsef Attila „Készen vagyunk már égboltjainkkal / s készen vagyunk a fényességre” sorai képezik - mindazon amatőr vers- és prózamondók, verséneklők nevezhetnek, akik betöltötték 14. életévüket és befejezték tanulmányaik nyolcadik évfolyamát. A jelentkezők repertoárjában kell szerepelnie három József Atti- la-versnek, vagy prózának, két Radnóti-versnek, vagy prózának illetve egy versnek, vagy prózának ma élő költők, írók műveiből. A Nógrád megyei döntőt március 7-én, szombaton 10 órától tartják a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet szervezésében. Erre az alkalomra két József Attila- és egy Radnóti-művel kell készülni. Egy-egy produkció ideje lehetőleg ne haladja meg az öt percet. A megyei válogatóra - ahonnan két fő jut az országos döntőbe - február 104íig lehet jelentkezni a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet 3100 Salgótarján, Kassai sor 2. címen. További információ kérhető PapnéKovács Évától (telefon: 32/416-777, e-mail: papeva@bbmk.hu) Nevezési lap fénymásolható, sokszorosítható, vagy letölthető az alábbi honlapokról: www.mmi/muveszeti.hu, www.kozmuvelodeshaza.hu, www.bbmk.hu „Rónart” a belvárosban A gondolat már korábban felmerült, volt egy nulladik változata is, de az igazi kezdetnek 2008 nyara tekinthető. Az elmúlt év augusztusában rendeztek először művésztelepet Rónafalun, Salgótarján egyik szép fekvésű peremkerületében. Az alkotótábor a helyszínről kapta a „Rónart” nevet. Az ott készült műveket a résztvevők először helyben állították ki, majd az ősz folyamán bemutatták dr. Berente Tibor somoskői házában illetve kertjében is. A minap Salgótarján központjában még nagyobb nyilvánossághoz jutottak a képek. Az ötlet és a megvalósítás egyaránt két „ősrégi” művésztelepeshez, Bakos Ferenc festőművészhez és Kovács Bodor Sándor dokumentumfilmeshez kapcsolódik. Ők voltak a főszereplői a Cafe Frei galériájában rendezett tárlat nyitó rendezvényének is. A megjelenteket KorillFerenc köszöntötte, majd Kovács Bodor Sándor olvasott fel részleteket a „Tarjáni Városlakó” című lapban megjelent írásából. Felelevenítette az egykoron Zagyvarónán látott művésztelephez fűződő emlékeit s a későbbiek során már „saját jogon” szerzett élményeiből is szemezgetett. A kiállítást szakmailag Bakos Ferenc értékelte. Ideálisnak nevezte a szellős teret mind a felület nagyságát, mind pedig a falak színezését illetően. Véleménye szerint „e képek ide- és összeillők”. Az utóbbi megállapítását a művészet iránti alázattal magyarázta. Valamennyi alkotó - kortól, végzettségtől, előélettől, irányultságtól, módszertől függetlenül - végtelen tisztelettel viszonyult az anyaghoz, amelyben, s a technikához, amellyel dolgozott. Bár más-más műfajt, stílust képviselnek, ez az alapállás ösz- szefűzi őket. „Sokféleségből valami” - így jellemezhető legáltalánosabban ez a bemutató. Az egyénenkénti elemzés során Bakos Ferenc a képzőművészeti egyetemista CsábiÁdám munkáit nem csak dekoratívnak, de konstruktívnak is nevezte. Ugyanazon az egyetemen végzi tanulmányait Tóth Anna, akivel kapcsolatban a természetközeliséget emelte ki. Az egri főiskolás Bakos Tamara esetében az érzelemgazdagságra, az expresszív nőalakokra, a szintén Egerben tanuló Simon Réka képeiről szólva pedig - többek között - az illusztratív világ hangulatteremtő hatására hívta fel a figyelmet. Bakos Ferenc szólt Kovács Lea alkalmilag kiállított installációjáról, Varga Mátyás pannonhalmi szerzetes fotóportréiról és megemlítette saját törekvéseinek és Kovács Bodor Sándor „fényfestészetének” néhány sajátosságát is. Résztvevője volt a művésztelepnek Kovács Bodor Máté, aki ott készített, „késő tükör” című intermédiás projektjének dokumentumát ugyancsak bemutatta. (A telep tizedik tagjának Maár Péter tekinthető, aki a közös együttlét során egy régi szekrényt restaurált.) A megnyitó közönsége „ráadásként” láthatta Kovács Bodor Sándor filmjét, amelyet az ötödik „Arcus temporum” pannonhalmi művészeti fesztiválon készített. Az első rónai művésztelep alkotóinak művei január 9-étől egy hónapon át tekinthetők meg Salgótarján belvárosában, a Cafe Frei galériájában. Kovács Bodor Sándor és Bakos Ferenc a kiállítás rendezésében is főszerepet vállalt Múlt heti rejtvéríyünk helyes megfejtése: „Most már ne temessétek tovább aput, gyerekek!” Szerencsés nyertesünk: Őze Istvánná, Salgótarján, Arany J. út 21. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését január 23- áig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. Cs. B. A rendezvénysorozat névadója József Attila
