Nógrád Megyei Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 279-303. szám)
2008-12-05 / 283. szám
4 PF 9 6 2008. DECEMBER 5., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Emlékjel Urbán Árpád tiszteletére „Lételeme volt a közösség, s személyes példájával formálta, alakította azt!” Emberként, barátként, közéleti személyiségként pótolhatatlan... Természetes lételemét, a közösséget személyiségével meghatározóan formálta, alakította, legyen az iskolai osztály, tantestület, labdarúgócsapat, képviselői csoport, vagy vadásztársaság - emlékezett egykori országgyűlési s vadásztársára, barátjára Herbály Imre, a Parlamenti Vadászklub elnöke azon a november 30-ai ünnepségen, melyen a három éve tragikusan elhunyt Urbán Árpád tiszteletére emlékjelet avattak barátai, vadásztársai, családtagjai, rokonai. G. Szűcs László Balassagyarmat. Bár minden halál értelmetlen, ez az ésszel felfoghatatlan módon történt elmúlás különösen döbbenetes. S hihetetlen a veszteség, amely egy oktalan pillanat révén egyszerre fosztotta meg környezetét a kiemelkedő nevelőtől, tanártól, pedagógus vezetőtől, labdarúgó-sportembertől, FIFA- hírótól, sportvadásztól, vadgazdálkodótól, s egy olyan közéleti személyiségtől, aki rendkívüli élettapasztalatát nemcsak generációk felnőtté válásában, hanem politikusként jövőt alakító törvények formálásában is kamatoztathatta. S megfosztotta a hirtelen halál szeretteit a pótolhatatlan férjtől, apától, nagyapától, barátait az igaz baráttól, környezetét az önzetlen, mindig segítőkész, munkabírásban példátlan, élet- és emberszere- tetben végtelen, egyszerre megfontoltan komoly és sziporkázó humorú embertől - emlékezett és emlékeztetett Herbály Imre.- Tanítani szóval is lehet, de nevelni csak példaadással!” - idézte Urbán Árpád mindhalálig érvényes életmottóját másik barátja, Vizy Domokos atya, régebben a munkásságukban közös hely, Őrhalom község, most Vác-Alsóváros plébánosa. Ő áldotta meg a komor némaságában is szigorúan figyelmeztető emlékjelet. Gaál László, a Cserhát Vadász- társaság néhai elnökét, Urbán Árpádot tisztében követő kiváló vadászember a természetet szerető, a vadat tisztelő és az élet minden formájának védelmét zsinórmértéknek tekintő emberre emlékezett. A tisztelgő vadászkürtök szívbe markoló hangjára pedig felkötötte az emlékezés zöld vadászszalagját Herbály Imre, Vizy Domokos, Gaál László, a vadászterület jelenlegi kezelője, az Ipoly Erdő Zrt. nevében Kiss László vezérigazgató, a Nógrád Megyei Vadászkamara vezetőségi tagja, Machács János, valamint a családtagok és rokonok nevében az elhunyt felesége, Katalin asszony. Szalagot helyezett el a nyugatnógrádi térség s a saját nevében barátja, Lombos István ország- gyűlési képviselő is. Balassagyarmat volt polgármestere személyes emlékezésén túl a település múlhatatlan köszönetét is kifejezte, hiszen a palóc főváros Urbán Árpád képviselői kezdeményezése s munkálkodása révén kaphatta meg a Magyar Köztársaság országgyűlésétől napjaink közpolitikájában szokatlan módon, a koalíció és az ellenzék példaértékű egyetértésével 2005-ben 1919-es érdemeiért önálló törvénybe iktatva a Civitas Fortissima, a Legbátrabb város kitüntető címet. A 2005. november 26-án vadászbaleset következtében életét elvesztő Urbán Árpád tiszteletére emelt, tölgyfából készült, mintegy két méter magas, felső negyedében fakeretezéssel egyszerre fémkeresztet láttató és célkeresztet érzékeltető emlékjel Vörösné Baracsi Erzsébet művészi terve alapján Kőszegi Attila fafaragó alkotása. A terület gazdája, az Ipoly Erdő Zrt. a tragikus helyszínen, Érsekvadkert község határában, a köblöki tömbben lévő útkereszteződésben járult hozzá a tiszteletadó emlékjel felállításához. A Hírlap postájából A Pf, 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje, A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. I : Negyvenévesek lettünk A pásztói Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Központ immár harmadik alkalommal, ezúttal november 8-án várta találkozóra az intézmény volt dolgozóit. Együtt ünnepeltük a húszadik és az ezredfordulón a 32. évi jubileumi alkalmat is és ezúttal is szeretettel fogadtuk a régi kollégákat. Hogy mi minden történt 40 év alatt? Felsorolni lehetetlen, „regényt” írni pedig értelmetlen. Az intézmény volt és jelenlegi munkatársai örömmel fedezték fel egymást, már a hivatalos program előtt anekdoták alapozták meg a délután szeretetteljes hangulatát. Igazgató asszony és polgármester úr köszöntőjét követően a ház művészeti csoportjai kedveskedtek műsorral. Az Athéné Alkotó Kör verseit Makuch Mihály és Szabó Zoltán tolmácsolta, műsort adott az Apraja, az Ágasvár és a Muzsla néptáncegyüttes, a Kökényvirág és a Rozmaring népdalkor, nyitótánccal pedig a Nagymamák majorette-csoportja kedveskedett. Antal András keramikus iparművész - intézményünk volt dolgozója - ajándékkal kedveskedett valamennyi volt és jelenlegi munkatársnak az általa készített kis plakettek átadásával. A program „koronája” a 38 év után erre az alkalomra újra (reméljük, nem utoljára) színpadra lépő Hands zenekar volt, amely 1969-70-ben a Lovász lózsef Művelődési Központ és a környék legsikeresebb együttese volt. A „hivatalos” tervezett műsoridő 50 perc lett volna, de végül éjszakába nyúló, hajnalig tartó örömzene lett belőle. Megható élmény volt újra együtt látni és hallgatni a 60-as évek zenéjét. Da Ronco Zoltán, Hegedűs László, Szabó László, Ruza László, Zagyi László és Frei János, köszönjük! A régi rajongók, a hozzátartozók - akikhez eljutott a hír - szép számban vettek részt a koncerten. Felejthetetlen élményben volt részünk ezen az ünnepivé vált délutánon, s bízom benne, nem csupán a jelenlegi munkatársak érzik ezt így. Köszönjük a csoportok ajándékműsorát, minden kedves vendégünknek, hogy hozzájárultak a program sikeréhez és nem utolsósorban köszönjük a támogatóknak, hogy segítségünkre siettek. Huberné Bognár Edit művelődésszervező Köszönet a gyógyítóknak A Nógrád Megyei Hírlap hasábjain keresztül is szeretném kifejezni köszönetemet a salgótarjáni Szent Lázár kórház onkológia osztály főorvos asszonyának és főnővérének, valamint azoknak, akik részt vettek hónapok óta tartó gyógyításomban, gondosan ápolnak, segítik gyógyulásomat. Az elkövetkezendő nehéz, hosszú hónapokban a továbbiakban is számítok segítségükre. Köszönettel: Kiss Károlyné Salgótarján Az amerikai álom Ez év szeptember 24-én 15 diáktársunkkal és három tanárral keltünk útra, hogy tíz napot Amerikában, pontosabban Chicagóban töltsünk. Miután sikeresen túléltünk két kimerítő repü- lőutat, este 11-kor meg is érkeztünk és először találkozhattunk ideiglenes családjainkkal. Első kint töltött napunkon közös programunk volt az amerikaiakkal, így velük együtt csodálhattuk meg a város hatalmas felhőkarcolóit a Hancock Tower 94. emeletéről, majd egy délutáni hajókirándulás alkalmával meg is ismerhettük azok történetét. A hétvégét többnyire a családjainkkal töltöttük. A programok között szerepelt baseball- és ame- rikaifoci-meccs, mozi, színház, cirkusz, vagy éppen látogatás a kínai negyedbe. Vasárnap egy medencés welcome partyt szerveztek a csapatunknak, amelyen pizza-, lasagne-és süteményáradattal találtuk szembe magunkat. Az időt az amerikai fiatalok által oly kedvelt babzsákdobálással múlattuk, sőt az itthonról vitt magyar kártya rejtelmeibe is beavattuk őket! A hét további napjait érdekesebbnél érdekesebb múzeumokban töltöttük, mint a tropikárium, a planetárium, a Tudományok Múzeuma és a Kortárs Művészeti Múzeum. Ott-tar- tózkodásunk hetedik napján részt vettünk egy izgalmas biciklitúrán. Indulás előtt egy rövid beszámolót hallhattunk a vezetőnktől, majd a főúton egymás után hosszú sorban haladva indultunk el. Számos híres helyet meglátogattunk, mint például Oprah házát, vagy Hugh Heffner playboy villáját, de a legnagyobb élményt a Michigan-tó partján való biciklizés jelentette mindenki számára. A tó valójában úgy néz ki, mintha maga az óceán lenn: homokos part, pálmafák, kocogó, sportoló emberek. Mivel az idő, Chicagóhoz híven, nagyon szeles volt, a homokot szinte mindenhol éreztük magunkon. A tanítás minden reggel 8 órakor kezdődött, a diákoknak azonban fél órával előtte kellett megérkezniük. A 2001-ben elkészült iskola üvegfalai és hatalmas focipályái láttán még talán mi is kedvet kaptunk a tanuláshoz. Persze ki ne járna szívesen oda, ahol egy héten csak két napot töltenek igazi tanulással, a többin pedig különböző szemináriumokon vesznek részt. Mindenki rendelkezett fényképes azonosító kártyával, érkezésünkkor nekünk is készítettek, amit reggelente a bejáratnál lévő biztonsági rendszernél ellenőriztek. A nemzetközi kapcsolatokat gondosan ápoló intézmény tantermei természetesen nem szenvedtek hiányt semmiben. Számunkra szokatlan gesztus volt az amerikaiaktól, hogy széles mosollyal üdvözöltek és kérdezték, hogy érezzük magunkat. Ez a barátságosság szinte mindenhol megfigyelhető, így a kintlétünk igazán pihentető volt, hiszen gyorsan átvettük az ottani kiegyensúlyozott életstílust. Másrészről viszont a programokkal teli napjaink után fáradtan zuhantunk az otthon ránk váró puha ágyba. Összességében egy rendkívül érdekes, szórakoztató és tanulságos tíz napot töltöttünk el a sokak által áhított lehetőségek országában. Hogy egyikünk „apukáját” idézzük azonban: „It’s just like on TV”. Hamburger, pizza, fánk és McDonald’s mindenütt! Fülöp Viktórial2.c Barkó Ivett 12.c Bolyai János Gimnázium
