Nógrád Megyei Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 279-303. szám)

2008-12-24 / 299. szám

2 2008. DECEMBER 24„ SZERDA FÜLEKI NAPLÓ Ján Kuharcík, szerzetesi nevén páter Kamii - szlovákul egy 1-el írják - ez év augusztusa óta szolgál a füleki ferences kolostorban. A barátságos, mosolygós, tőketerebesi születésű szlovák fiatalember kedves akcentussal és igen jól beszéli nyelvünket, interjúnk során is csak pár, valóban ritka szó - például a mákos guba - miatt kellett a tolmácshoz fordulni... Az ám, mákos guba! Magyar ember, ha már ez a csemege szóba kerül, rögtön ki is találja, hogy a továbbiakban a karácsonyról lesz szó. Csakhogy a szlovákoknál is ez a szenteste egyik hagyományos fogása. Az összetartozás ezer szálon köti össze a Kárpát-medence népeit - lásd, még a mákos guba tekintetében is - kiváltképpen pedig azt a természetföldrajzi értelemben meg sem osztható tájegységet, ami az Ipoly torkolatától a vihorláti hegyekig húzódik. Lám, még a szentestét is valahogy hasonlóan ünnepeljük, lévén mindkét ország római katolikus többségű. Nem is kellene hagyni, hogy a politika ékeket verjen az emberek közé, az csak a párthaszonélvezők szűk rétegé­nek érdeke, elterelni a figyelmet a saját apró-cseprő ügyeikről, meg a világválság szélesedésével mind sűrűbben jelentkező gondok­ról. Nem is erről lesz szó a továbbiakban, hanem a szerzetesi hivatásról, a ferencesek karácsonyáról, Fülek és a környék hitéletéről. Karácsony a kolostorban Kérdések nélküli interjú a füleki páter Kamilla! Faragó Zoltán- Mit mondhatok a szerzetesi hivatá­somról? Akkor kezdődött minden, ami­kor tizennégy éves koromban középis­kolába mentem Tőketerebesen - mond­ja páter Kamii. - Volt ott akkoriban egy világi pap, aki az ifjúságot maga köré gyűjtötte, a templomba járók nagyon megszerették őt. Később, amikor elke­rült a városból, akkor is tartottuk vele a kapcsolatot. Az ő hatására döntöttem el, hogy egyházi pályára lépek, bár akkor még nem tudtam, hogy világi pap le­szek-e, vagy szerzetes. Mindenesetre, mielőtt a szemináriumba mentem vol­na, egy évig katonáskodni kellett. Akkor valahogy úgy éreztem, valami hiányzik az életemből, közben pedig jobban is megismertem a ferences rendet. A bá­tyám járt olyan találkozókra, amelye­ken volt lehetőség a tapasztalatok szer­zésére. Ő aztán jelölt is volt a rendnél, de végül nem lépett be, viszont ő adott pél­dát, a tőle kapott ismeretek segítettek, hogy ezt a hivatást válasszam. Az, hogy a bátyám végül kilépett a rendből, az én szándékomat csak megerősítette! Akkor még két út állt előttem, dönt­hettem, hogy szemináriumba menjek-e, vagy a rendbe lépjek be, aztán három hónap gondolkodás után rájöttem, jobb lesz, ha szerzetes leszek. Végül Eperjesen lettem jelölt, az a leg­közelebbi ferences kolostor Tőketerebestől. A katonaságtól szep­tember közepén szereltem le, 29-én pe­dig már be is léptem a rendbe. Ez 1999- ben volt.. Már tizedik éve... Árva megyében, Trstenán - a magyar neve Árvanádasd - egy évig voltam. Je­löltként az embernek még nincs sem szerzetesi ruhája, sem szerzetesi neve. Ezután Nagyszombatban voltam újabb egy évig, ott történt meg beöltözés, a noviciátus előtt pedig nevet is kaptunk.- Miért éppen Kamii lettem? - kér­dez vissza. - Az érdekes történet! Min­denkinek három lehetséges nevet kel­lett felírnia egy papírra, amit aztán a tartományfőnöknek adtunk le. Én is választottam három nevet, első helyen a Dávidot. Azért, mert ő kiváló muzsi­kus volt, én meg szeretek énekelni, gi­tározni, a szerzetesi együttesnek is tagja lettem, még CD-t is kiadtunk... Második helyre a Sámuelt írtam, mert prófétaként ő választotta Dávidot a ki­rályságra. A Kamii név meg csak úgy tetszett, meg egyébként is hármat kel­lett felírni... Mondom, Dávid szerettem volna len­ni, de aztán elgondolkodtam a dolgon. Több testvér is választotta már a Dávid nevet énelőttem, de valamennyien ki­léptek a rendből! Rossz ómen, meg úgy­is ismertünk egy híresen jól prédikáló, Kamii nevű atyát, megbeszéltem a tar­tományfőnökkel és átírtam én is az el­ső helyre a Kamiit! Aztán első dolgom volt sietni a könyv­tárba, utánanézni, ki is volt Szent Kamii... Tudni kell róla, hogy a XVI. század­ban élt és a ferences rendbe akart vol­na belépni, a városában azonban a nagybátyja volt a házfőnök. Nem fogad­ta be, mert azt hitte, csak a rokonságra való tekintettel szeretne rendtag lenni. Ezért aztán kapucinus szerzetes lett, de onnan meg azért kellett kilépnie, mert megbetegedett, a lábával voltak gondjai. Kinn azonban felépült, amikor azonban kórházban volt, látta, hogy ő maga is tud segíteni azokon a betegtársain, akik még nála is rosszabbul vannak. Gyó­gyulása után újra belépett a ferences rendbe, később pedig külön rendet ala­pított, a kamilliánusok betegápolással foglalkoztak.- Hogyan telik a karácsony a füleki kolostorban? Hasonlóan, mint bárhol máshol... Eddig a karácsonyestére ké­szülve én még mindig főztem - neveti el magát páter Kamii. - Korábban is szolgáltam már rövidebb ideig Füleken, mint diakónus, akkor is én készítettem a vacsorát... Aztán a szenteste úgy ala­kul, hogy este hatkor vecsernyét tar­tunk, ami után lemegyünk az ebédlőbe, ahol imádkozunk és énekelünk még evés előtt. Ami a menüt illeti, mindig van vala­mi rövidital, karácsonyi ostya mézzel és dióval, bár olyan is akad, aki ezt a fo­gást fokhagymával eszi. Aztán van ká­posztaleves gombával és kolbásszal, krumplisaláta rántott hallal, ami vagy Páter Kamii ponty, vagy valamilyen halfiié, meg a lé­nyeg, mákos guba is, tejjel, vajjal, méz­zel... Nagyon finom! Vacsora után egy kicsit elüldögélünk, beszélgetünk, van persze sütemény, ka­lács, gyümölcs, de aztán már este fél tíztől mindenkinek el kell indulnia szol­gálni. Én három faluba járok a környé­ken... A kolostorban most négyen vagyunk, két szlovák és két magyar szerzetes. Há­rom pap van közöttünk és egy testvér, aki a sekrestyés. Én többnyire magya­rul szolgálok, Fülekkovácsiban például hetente váltva magyarul és szlovákul mutatom be a szentmisét. A szilveszter és az újév hogyan telik? Füleken úgy alakul az év vége, hogy ne­gyed tizenkettőkor kiteszem az oltári szentséget, kinyitjuk a templom kapu­it és várjuk a hívőket. Imádkozunk, éj­félkor áldást adok az oltári szentséggel - remélem, hogy sokan összejövünk eb­ből az alkalomból. A fiatalok, a cserké­szek is bejönnek ilyenkor.- Honnan a magyar nyelvtudás? Ab­ban az időszakban, amikor Pozsonyban voltam növendék, elgondolkodtam azon, hogy magyarul is kellene ám szol­gálni, hiszen nagyon kevés a magyar anyanyelvű pap. Aztán úgy alakult, hogy Budapesten is voltam egy másfél hónapos magyar nyelvtanfolyamon, meg két éve Szegedre is eljutottam egy ilyenre. Ami az alapokat illeti, a szüleim tud­nak magyarul, de velünk, gyerekekkel soha nem beszéltek így, csak szlovákul. A nagymamám viszont csak magyarul szólt hozzám, bevallom, nem is szeret­tem hozzá járni emiatt... Tőketerebesen egyébként gyakran hallottam magyar beszédet, nem volt hát idegen a szá­momra, amióta meg Fülekre kerültem, úgy érzem, egyre jobban megy a nyelv! Ami a füleki hitéletet illeti, meglát­szik, hogy a kommunizmus évtizedei itt sem múltak el nyomtalanul. Akik ma templomba járnak, azok nagy része járt akkor is, amikor az államhatalom nem nézte jó szemmel - csakhogy ők napja­inkra megöregedtek. A mai szülők kö­zül nem sokan jönnek el a szentmisé­re, még akkor sem, ha egyébként hit­tanra járatják a gyerekeiket. Előző évben Füleken nem volt első áldozás, idén viszont 150 gyermek ké­szül erre az egész életet meghatározó eseményre! Ami a fiatalokat illeti, a pá­ter szerint az utóbbi időben mintha már javult volna a helyzet.- Azt szoktam mondani, hogy nem kell mindent rögtön megcsinálni, foko­zatosan is haladhatunk! Páter Kamiitól megtudtuk még, hogy Fülek a Pozsonyi Rendtartományhoz tartozik, Szlovákiában még Pozsonyban, Nagyszombatban, Galgócon, Érsek­újváron, Eperjesen és Árvanádasdon működik ferences kolostor. A magyaror­szági rendházakban, így Szécsényben és Mátraverebély-Szentkúton is több­ször járt - utóbbi helyen még a 130 ki­lométeres, ötnapos, Esztergomból indu­ló nagy zarándoklaton is részt vett - és még misézett is itt. Érdekességképpen említette, hogy a magyar szerzetesek kö­zött van egy társa, aki éppen akkor lé­pett a rendbe, tett fogadalmat és misé­zett először, amikor ő! Karácsonyi üzenetként elmondta: prédikációiban ez idő tájt arról szokott beszélni, hogy igen, felkészültünk Jé­zus eljövetelére az advent alatt, amit persze nem mindegy, hogy ki, hogyan élt meg. Azt is tudjuk azonban, hogy ez a felkészülés csak egy kicsiny része az ember nagy feladatának: egész életünk ugyanis összefüggő advent, aminek so­rán arra az egyetlen, nagy karácsonyra készülünk, amelynek végén találkoz­hatunk Krisztussal. Erre pedig egy egész élet áll rendelkezésünkre, csak éppen a hosszát nem tudjuk... A templom, a kolostor és háttérben a füleki vár áldó ti, békés karácsonyi ünnepeket és egészségben, sikerekben gazdag, boldog új évet kinőnünk minden kedues vásárlónknak és leendő' vásárlónknak! Ezúton is szeretnénk megköszönni megtisztelő bizalmukat, mellyel egész évben & megajándékozták cégünket, (nóöhádkbh nÓGRÁDKER ZRC.

Next

/
Oldalképek
Tartalom