Nógrád Megyei Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 279-303. szám)
2008-12-24 / 299. szám
2 2008. DECEMBER 24„ SZERDA FÜLEKI NAPLÓ Ján Kuharcík, szerzetesi nevén páter Kamii - szlovákul egy 1-el írják - ez év augusztusa óta szolgál a füleki ferences kolostorban. A barátságos, mosolygós, tőketerebesi születésű szlovák fiatalember kedves akcentussal és igen jól beszéli nyelvünket, interjúnk során is csak pár, valóban ritka szó - például a mákos guba - miatt kellett a tolmácshoz fordulni... Az ám, mákos guba! Magyar ember, ha már ez a csemege szóba kerül, rögtön ki is találja, hogy a továbbiakban a karácsonyról lesz szó. Csakhogy a szlovákoknál is ez a szenteste egyik hagyományos fogása. Az összetartozás ezer szálon köti össze a Kárpát-medence népeit - lásd, még a mákos guba tekintetében is - kiváltképpen pedig azt a természetföldrajzi értelemben meg sem osztható tájegységet, ami az Ipoly torkolatától a vihorláti hegyekig húzódik. Lám, még a szentestét is valahogy hasonlóan ünnepeljük, lévén mindkét ország római katolikus többségű. Nem is kellene hagyni, hogy a politika ékeket verjen az emberek közé, az csak a párthaszonélvezők szűk rétegének érdeke, elterelni a figyelmet a saját apró-cseprő ügyeikről, meg a világválság szélesedésével mind sűrűbben jelentkező gondokról. Nem is erről lesz szó a továbbiakban, hanem a szerzetesi hivatásról, a ferencesek karácsonyáról, Fülek és a környék hitéletéről. Karácsony a kolostorban Kérdések nélküli interjú a füleki páter Kamilla! Faragó Zoltán- Mit mondhatok a szerzetesi hivatásomról? Akkor kezdődött minden, amikor tizennégy éves koromban középiskolába mentem Tőketerebesen - mondja páter Kamii. - Volt ott akkoriban egy világi pap, aki az ifjúságot maga köré gyűjtötte, a templomba járók nagyon megszerették őt. Később, amikor elkerült a városból, akkor is tartottuk vele a kapcsolatot. Az ő hatására döntöttem el, hogy egyházi pályára lépek, bár akkor még nem tudtam, hogy világi pap leszek-e, vagy szerzetes. Mindenesetre, mielőtt a szemináriumba mentem volna, egy évig katonáskodni kellett. Akkor valahogy úgy éreztem, valami hiányzik az életemből, közben pedig jobban is megismertem a ferences rendet. A bátyám járt olyan találkozókra, amelyeken volt lehetőség a tapasztalatok szerzésére. Ő aztán jelölt is volt a rendnél, de végül nem lépett be, viszont ő adott példát, a tőle kapott ismeretek segítettek, hogy ezt a hivatást válasszam. Az, hogy a bátyám végül kilépett a rendből, az én szándékomat csak megerősítette! Akkor még két út állt előttem, dönthettem, hogy szemináriumba menjek-e, vagy a rendbe lépjek be, aztán három hónap gondolkodás után rájöttem, jobb lesz, ha szerzetes leszek. Végül Eperjesen lettem jelölt, az a legközelebbi ferences kolostor Tőketerebestől. A katonaságtól szeptember közepén szereltem le, 29-én pedig már be is léptem a rendbe. Ez 1999- ben volt.. Már tizedik éve... Árva megyében, Trstenán - a magyar neve Árvanádasd - egy évig voltam. Jelöltként az embernek még nincs sem szerzetesi ruhája, sem szerzetesi neve. Ezután Nagyszombatban voltam újabb egy évig, ott történt meg beöltözés, a noviciátus előtt pedig nevet is kaptunk.- Miért éppen Kamii lettem? - kérdez vissza. - Az érdekes történet! Mindenkinek három lehetséges nevet kellett felírnia egy papírra, amit aztán a tartományfőnöknek adtunk le. Én is választottam három nevet, első helyen a Dávidot. Azért, mert ő kiváló muzsikus volt, én meg szeretek énekelni, gitározni, a szerzetesi együttesnek is tagja lettem, még CD-t is kiadtunk... Második helyre a Sámuelt írtam, mert prófétaként ő választotta Dávidot a királyságra. A Kamii név meg csak úgy tetszett, meg egyébként is hármat kellett felírni... Mondom, Dávid szerettem volna lenni, de aztán elgondolkodtam a dolgon. Több testvér is választotta már a Dávid nevet énelőttem, de valamennyien kiléptek a rendből! Rossz ómen, meg úgyis ismertünk egy híresen jól prédikáló, Kamii nevű atyát, megbeszéltem a tartományfőnökkel és átírtam én is az első helyre a Kamiit! Aztán első dolgom volt sietni a könyvtárba, utánanézni, ki is volt Szent Kamii... Tudni kell róla, hogy a XVI. században élt és a ferences rendbe akart volna belépni, a városában azonban a nagybátyja volt a házfőnök. Nem fogadta be, mert azt hitte, csak a rokonságra való tekintettel szeretne rendtag lenni. Ezért aztán kapucinus szerzetes lett, de onnan meg azért kellett kilépnie, mert megbetegedett, a lábával voltak gondjai. Kinn azonban felépült, amikor azonban kórházban volt, látta, hogy ő maga is tud segíteni azokon a betegtársain, akik még nála is rosszabbul vannak. Gyógyulása után újra belépett a ferences rendbe, később pedig külön rendet alapított, a kamilliánusok betegápolással foglalkoztak.- Hogyan telik a karácsony a füleki kolostorban? Hasonlóan, mint bárhol máshol... Eddig a karácsonyestére készülve én még mindig főztem - neveti el magát páter Kamii. - Korábban is szolgáltam már rövidebb ideig Füleken, mint diakónus, akkor is én készítettem a vacsorát... Aztán a szenteste úgy alakul, hogy este hatkor vecsernyét tartunk, ami után lemegyünk az ebédlőbe, ahol imádkozunk és énekelünk még evés előtt. Ami a menüt illeti, mindig van valami rövidital, karácsonyi ostya mézzel és dióval, bár olyan is akad, aki ezt a fogást fokhagymával eszi. Aztán van káposztaleves gombával és kolbásszal, krumplisaláta rántott hallal, ami vagy Páter Kamii ponty, vagy valamilyen halfiié, meg a lényeg, mákos guba is, tejjel, vajjal, mézzel... Nagyon finom! Vacsora után egy kicsit elüldögélünk, beszélgetünk, van persze sütemény, kalács, gyümölcs, de aztán már este fél tíztől mindenkinek el kell indulnia szolgálni. Én három faluba járok a környéken... A kolostorban most négyen vagyunk, két szlovák és két magyar szerzetes. Három pap van közöttünk és egy testvér, aki a sekrestyés. Én többnyire magyarul szolgálok, Fülekkovácsiban például hetente váltva magyarul és szlovákul mutatom be a szentmisét. A szilveszter és az újév hogyan telik? Füleken úgy alakul az év vége, hogy negyed tizenkettőkor kiteszem az oltári szentséget, kinyitjuk a templom kapuit és várjuk a hívőket. Imádkozunk, éjfélkor áldást adok az oltári szentséggel - remélem, hogy sokan összejövünk ebből az alkalomból. A fiatalok, a cserkészek is bejönnek ilyenkor.- Honnan a magyar nyelvtudás? Abban az időszakban, amikor Pozsonyban voltam növendék, elgondolkodtam azon, hogy magyarul is kellene ám szolgálni, hiszen nagyon kevés a magyar anyanyelvű pap. Aztán úgy alakult, hogy Budapesten is voltam egy másfél hónapos magyar nyelvtanfolyamon, meg két éve Szegedre is eljutottam egy ilyenre. Ami az alapokat illeti, a szüleim tudnak magyarul, de velünk, gyerekekkel soha nem beszéltek így, csak szlovákul. A nagymamám viszont csak magyarul szólt hozzám, bevallom, nem is szerettem hozzá járni emiatt... Tőketerebesen egyébként gyakran hallottam magyar beszédet, nem volt hát idegen a számomra, amióta meg Fülekre kerültem, úgy érzem, egyre jobban megy a nyelv! Ami a füleki hitéletet illeti, meglátszik, hogy a kommunizmus évtizedei itt sem múltak el nyomtalanul. Akik ma templomba járnak, azok nagy része járt akkor is, amikor az államhatalom nem nézte jó szemmel - csakhogy ők napjainkra megöregedtek. A mai szülők közül nem sokan jönnek el a szentmisére, még akkor sem, ha egyébként hittanra járatják a gyerekeiket. Előző évben Füleken nem volt első áldozás, idén viszont 150 gyermek készül erre az egész életet meghatározó eseményre! Ami a fiatalokat illeti, a páter szerint az utóbbi időben mintha már javult volna a helyzet.- Azt szoktam mondani, hogy nem kell mindent rögtön megcsinálni, fokozatosan is haladhatunk! Páter Kamiitól megtudtuk még, hogy Fülek a Pozsonyi Rendtartományhoz tartozik, Szlovákiában még Pozsonyban, Nagyszombatban, Galgócon, Érsekújváron, Eperjesen és Árvanádasdon működik ferences kolostor. A magyarországi rendházakban, így Szécsényben és Mátraverebély-Szentkúton is többször járt - utóbbi helyen még a 130 kilométeres, ötnapos, Esztergomból induló nagy zarándoklaton is részt vett - és még misézett is itt. Érdekességképpen említette, hogy a magyar szerzetesek között van egy társa, aki éppen akkor lépett a rendbe, tett fogadalmat és misézett először, amikor ő! Karácsonyi üzenetként elmondta: prédikációiban ez idő tájt arról szokott beszélni, hogy igen, felkészültünk Jézus eljövetelére az advent alatt, amit persze nem mindegy, hogy ki, hogyan élt meg. Azt is tudjuk azonban, hogy ez a felkészülés csak egy kicsiny része az ember nagy feladatának: egész életünk ugyanis összefüggő advent, aminek során arra az egyetlen, nagy karácsonyra készülünk, amelynek végén találkozhatunk Krisztussal. Erre pedig egy egész élet áll rendelkezésünkre, csak éppen a hosszát nem tudjuk... A templom, a kolostor és háttérben a füleki vár áldó ti, békés karácsonyi ünnepeket és egészségben, sikerekben gazdag, boldog új évet kinőnünk minden kedues vásárlónknak és leendő' vásárlónknak! Ezúton is szeretnénk megköszönni megtisztelő bizalmukat, mellyel egész évben & megajándékozták cégünket, (nóöhádkbh nÓGRÁDKER ZRC.
