Nógrád Megyei Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 279-303. szám)
2008-12-20 / 296. szám
4 2008. DECEMBER 20., SZOMBAT KULTÚRA A négyezer éves „Ludas Matyi” A szavatartó, furfangos libapásztor történetét szinte mindenki ismeri. Az átlagosan tájékozottak azzal is tisztában vannak, hogy a „Lúdas Matyi”-t egy bizonyos Fazekas Mihály „szerzetté” valamikor a XIX. században. (Egész pontosan 1804-ben.) Azt azonban sokan csak a salgótarjáni Szerdatársaság Irodalmi Kávéház minapi összejövetelén tudták meg Nagy Zoltán néprajzkutatótól, hogy e fabula ősét valószínűleg egy írnok véste égetetlen agyagtáblákba az időszámítás előtti VIII. században. Korábbi töredékes alakja viszont nem kevesebb mint négyezer éves, ennélfogva a legrégebben lejegyzett mesének számít s hosszú utat tett meg, amíg bekerült a világirodalomba, az „Ezeregy éjszaka” egyik függelékébe és a debreceni botanikus eposzába. Mindez természetesen olvasható is - méghozzá „A nippúri szegény ember” jelzet alatt - a „Kis népmeselexikon és - határozó” című kézikönyvben, amelynek idei megjelenése adta az apropóját a Nagy Zoltánnal való beszélgetésre. Ez a kötet jó húsz év alatt a nyolcadik meséskönyve a szerzőnek, s már előkészületben van a kilencedik, a „Fanyűvő lankó” is. A tudatos, szisztematikus folklórgyűjtőmunkát azonban már a hetvenes évek legelején elkezdte az eredetileg tanítói végzettségű, majd irodalomtanári diplomát is szerzett Nagy Zoltán. Ennek első megnyilvánulása a „Nógrádi bányászdalok” című kiadvány volt, amely 1976-ban a megyei múzeumok igazgatósága kiadásában látott napvilágot s húsz településen talált dalok kottáját tartalmazza. - Mindig is vonzódtam a kétkezi munkásokhoz, a summásokhoz, a bányászokhoz, érdekelt a nehéz sorsú, sok megpróbáltatáson átment, tiszta erkölcsű emberek élete. Ők vettek ugyanis körbe gyermekkoromban és ők voltak legtöbben a palóc vidékiföldeken, gazdaságokban, a környező szén- és iparmedencében is. E társadalmi rétegek évszázadok során megannyi szokást, tradíciót, kulturális kincset A kazári mesemondó, Sándor Gergő is fellépett Nagy Zoltán (balról) könyvének bemutatóján KIS NÉPMESE LEXIKON ÉS -HATÁROZÓ A kötet címlapja Czinke Ferenc és Macskássy Izolda illusztrációival teremtettek és adtak tovább száj- hagyományok útján a következő nemzedékeknek. Létszámuk csökkenésével elérkezettnek láttam az időt, hogy nekivágjak a még fellelhető dalok, mesék gyűjtéséhez, megmentéséhez - mondta Nagy Zoltán arra kérdésre, hogy miként kezdte el ezt az egyre jobban megismert és elismert tevékenységét. Már 1986-ban azt írta egy neki címzett levélben Katona Imre jeles etnográfus: „...A mesesorozatban az Öné volt a legjobb, legrendezettebb válogatás, öröm volt vele dolgozni..." Ilyen előzmények után soksok szakismeret, személyes tapasztalat, egyedi élmény birtokában, ötévnyi munka során állította össze Nagy Zoltán - akit mindig is nagyon érdekelt a mesék eredete, gyökere, keletkezés- története, elterjedése, kombinációja, variálódása - sajátos nép- meselexikonát, amelynek címszavait, fogalmait, kifejezéseit, neveit a latin abc-sorrendjében, érdekes, olvasmányos példákkal kiegészítve adta közzé. A köny- nyebb tájékozódás kedvéért minden mesének számjegye van, előtte a két nagy katalóguskészítő - a finn Anti Aarne és az angol Stith Thompson - Aa Th névjegyével. így egy-egy szám ugyanazt a mesét jelenti az egész világon. Vannak azonban olyan nemzetinek nevezhető népmesék is, amelyek nem szerepelnek a nemzetközi katalógusban, hazánkban ezek a Magyar Népmese-katalógus jelzését (MNK) viselik. Ebből ad kivonatot a kötet második, rövidebb felében található népmese-határozó, amely a mesék kilenc alaptípusának (állatmesék, tündérmesék, legendamesék, novellamesék, ostoba ördögmesék, fa- lucsúfolók, tréfák, hazugságmesék és formulamesék) főbb jellemzőire mutat rá. A szerző magánkiadásában megjelent lexikon rákerült a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. sikerlistájára, ahol többek között Szabó Magda és Vitray Tamás könyve is található. Talán ennél is nagyobb elismerés azonban Nagy Zoltán - aki az idén töltötte be hetvenedik életévét - számára, hogy gratuláló és köszönőlevelet kapott a salgótarjáni Petőfi tagiskola kollektívájától. Ez éppúgy, mint a szerdatársasági est - amelyen Kubinyi Júlia népdalénekes, Sándor Gergő mesemondó és Patakiné Kerner Edit előadóművész működött közre - hangulata minden bizonnyal ösztönzést jelent további tervei megvalósításához. Csongrády Béla Akcióművészet a négyzeten Valamennyi kiállítás, minden műalkotás különös a maga módján, mert megismételhetetlen. Az Ars Longa Művészeti Egyesület által Open Art 2008 néven rendezett tárlat azonban az általánosságokon túlmenően is rendhagyó, méghozzá többszörösen az: a részvétel feltételeiben, a megvalósítás módjában és eredményében egyaránt. Tizenegy - öt magyar (Fürjesi Csaba, Kalocsai Enikő, Kun Cecília, Palik Eszter, Sánta László), három-három osztrák (Harald Gmeiner, Petra Richar, Renate Rosenbauer) és szlovákiai [Jozef Suchova, Szabó Ottó, Tóth József) - a XIII. Cered- Salgótarján nemzetközi művésztelephez kötődő művész kapta a feladatot - ha úgy tetszik lehetőséget laló Zalán Tibor író, költő lebetegedett, eredeti hangvételű, magvas gondolatokkal teli szövegét Sándor Zoltán előadóművész tolmácsolta.) Bár tematikailag, tartalmilag, a megjelenített térben és időben, a konkrét látványban értelemszerűen van különbség a tizenegy táblakép között, az akár már monumentálisnak tekinthető szigorú szabványméret, de még inkább a művészek életkortól független kísérletező kedve, absztraktív hajlama, vállalkozásuk „sorsközössége”, atmoszférája azonban közvetít valamiféle szellemi összhangot, sugall egyfajta összhatást. S ez semmi máshoz nem hasonlítható érzést, hangulatot jelent a közönség számára is. Eltér attól az emlékezetes Műalkotás születőben - Palik Eszter „Tájkép"-e előtt-, hogy két hónapon át a helyszínen, a Nógrádi Történeti Múzeum nyitott kapui mellett, az érdeklődők szeme láttára készítsen el egy festményt, de nem akármilyet. Négyzetformájút, pontban két méterszer két métereset A látogatók előtti alkotás folyamata befejeződött, s a megszületett művek a napokban immár kiállítássá lényegültek. (A megnyitóünnepség sem volt szokványos, hiszen az elemzést válélménytől is, amelyet a telep két karakterisztikus személyiségének, Fürjesi Csabának és Sánta Lászlónak a tavalyi, ugyancsak nyüvá- nosság előtti együttfestése okozott. (S a különlegességeket tetézendő, a múzeum másik nagytermében a „400 négyzetcentiméter” című országos tárlat látható, amelyre csak 20x20 cm-es mini képmérettel lehetett nevezni!)- csébé „Mintha tavasz lenne” Bár a romkertben éppen hó volt - nem is kicsi az ez idő tájt szokatlanul erős napsütés valósággal illusztrálta Bényi Eszter textilművész „Mintha tavasz lenne” című munkáját. De a többi - egyébként mély tartalmakat hordozó - mű színgazdagságát is még inkább felragyogtatta a váratlan verőfény. E minap megnyitott és január 31-éig látható kiállítással a Pásztói Múzeum egy újabb alkotónak nyújtott lehetőséget a bemutatkozásra, a közönségnek pedig a kortárs művészet értékeivel való ismerkedésre. A Budapesten élő Bényi Esztert megkülönböztetett szeretettel fogadták és köszöntötték a Mátra alji városban, hiszen - mint Bartus László, a polgármesteri hivatal osztályvezetője is elmondta - ő annak a Supka Magdolnának a leánya, akit művészettörténészként, szakértőként szoros baráti kapcsolatok fűztek Csohány Kálmánhoz, a pásztói gyökerű jeles grafikusművészhez. Bényi Eszter édesapja- Bényi László festőművész révén is művészetközeibe született, rajzkészsége, érdeklődése előbb szakkörbe, szövőműhelybe, legmagasabb szinten pedig az iparművészeti főiskolára vezérelte. Diplomája megszerzését követően dolgozott gyári tervezőként is, jó ideje már azonban szellemi szabadfoglalkozásúként önmaga akarata és törvényei szerint készíti textiljeit. Díjai közül a legutóbbit az idén a hatvani egyházművészeti kiállításon kapta. Pásztón immár a huszadik egyéni tárlatát mutatja be. Ennek egyik központi témája - mutatott rá megnyitóbeszédében Shah Gabriella művészettörténész - a távol-keleti kultúrák életszemléletének, meditativ bölcsességének, sejtelmes ősi hagyományainak képi megfogalmazása (Imák I-IL, Tao, Utak, Változások könyve, Zen), a másik pedig a természeti jelenségek, tájak, motívumok szimbolikus értelmezése. (Amint fenn, úgy lenn, A tó arcai, Csend, Esőünnep, Fáradt levél, Kiszáradt erdő). Az előbbieket a japánban való tartózkodása ihlette, az utóbbiak viszont inkább az európai kultúrkörhöz, többek között a finnországi élményeihez kapcsolódnak. Átfogó mondandójukat talán a „Szeretet” című textilkép adja vissza legközvetlenebbül, amelyen szöveg is megjelenik: „Ha szeretet nincs bennem, zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. ” A kiállítás címét is adó „Világok határán” elnevezésű 200x152 cm-es, nagyméretű faliszőnyeg a napfogyatkozást ábrázolja, de annál jóval többet: a földi és égi, a keleti és nyugati világ határát, az emberi és isteni szférák találkozását. Bényi Eszter tudatosan nem törekszik sem hagyományos, sem modern ábrázolásmódra, egyszerűen csak gondolatai kifejezését tartja fontosnak, ahhoz használja a tradicionális szövéstechnikát, ahhoz keres adekvát stílust, formát. Az viszont egyértelműen leolvasható szinte minden művéről, hogy szüntelenül a harmóniát keresi, e vágy mozgatja fantáziáját, ez irányba mozdulnak ujjai, ezt szolgálja kivételes kompozíciós és színérzéke is. Mindebből ízelítőt ad a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet által kiadott, Shah Gabriella és Zentai Evelin által szerkesztett ízléses és igényes katalógus is. Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ne csodálkozz, a könyv szerint minden másnap locsolni kell!” Szerencsés nyertesünk: Kiss Jenő, Somoskőújfalu, Somosi út 22. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését december 23-áig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
